A magyar irodalom története 1945-1975, 4. (Budapest, 1982)
Béládi Miklós - Pomogáts Béla - Rónay László: A NYUGATI MAGYAR IRODALOM (Vázlat) - Írói csoportok és "nemzedékek" - A második időszak csoportjai - Hanák Tibor
Műhely kiadásában jelent meg A filozófus Lukács című nagyobb tanulmánya, amely Lukács György pályafutásáról és gondolkodásának fejlődéséről adott kritikai elemzést. E könyve alapján írta Lukács war anders című 1973-ban megjelent munkáját, valamint Comment G. Lukács a été conduit au concept de réification című 1974-ben Párizsban kiadott művét. Die marxistische Philosophie und Soziologie in Ungarn című könyve 1976-ban a stuttgarti Ferdinand Enke Verlagnál látott napvilágot. Ebben a munkájában a magyar marxista filozófiai és szociológiai kutatások eredményeivel, különösen az ún. „Budapesti Iskola” tevékenységével foglalkozott. Die Entwicklung der marxistischen Philosophie című 1976-ban megjelent művében a marxista filozófia fejlődését vázolta fel. Német nyelvű filozófiatörténeti munkái nyomán 1979-ben Münchenben az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem gondozásában adta közre Az elmaradt reneszánsz című terjedelmes monográfiáját, amelyben a magyar filozófiai élet alakulását, a filozófiai-ideológiai vitákat, valamint a jelentősebb filozófiai műveket tekintette át a felszabadulás után. Az emigráció második időszakának költői, írói 1956 végén hagyták el Magyarországot, s szóródtak szét a nagyvilágban. Könnyen és gyorsan találtak befogadó országra, hírneves nyugati egyetemeken végezték tanulmányaikat, hamarosan otthonra leltek a nyugat-európai vagy amerikai társadalmakban. Többségük bölcsész diplomát szerzett és kulturális intézményeknél helyezkedett el: Nyéki Lajos az Alliance Française-nél, majd a párizsi egyetem magyar intézetében, Gömöri György a cambridge-i egyetem kelet-európai intézetében, Makkai Ádám a chicagói, András Sándor a washingtoni egyetemen, Siklós István a londoni BBC szerkesztőségében, Sulyok Vince az oslói, Lökkös Antal a genfi Egyetemi Könyvtárban, Thinsz Géza egy stockholmi könyvkiadónál, Dedinszky Erika a holland televíziónál dolgozik. Közülük többen is rendszeresen foglalkoznak a magyar irodalom külföldi megismertetésével, illetve választott hazájuk irodalmának magyar tolmácsolásával. Mások orvosi vagy műszaki pályákon helyezkedtek el. Bakucz József New Yorkban épületgépészeti tervezéssel foglalkozik, Vitéz György Montrealban klinikai pszichológus, Kemenes Géfin László ugyanott kereskedelmi levelező. Ismét mások kétkezi munkásként keresik kenyerüket: Horváth Elemér az Egyesült Államokban nyomdász, Máté Imre Münchenben villanyszerelő iparos, Keszei István Párizsban alkalmi munkából él. Egészében szinte valamennyien integrálódtak a befogadó társadalomba, s alig vállalnak szerepet az emigrációs élet mozgalmaiban, belső csatározásaiban. Irodalmi tevékenységük, költői ambícióik ápolása esetenként személyes áldozatvállalást követel. Az 1956 után Nyugatra került fiatal magyar költők már több mint két évtizedet töltöttek választott hazájukban: gondolkodásukat, élményvilágukat, általában személyiségük felépítését már ez a két évtizedes tapasz-