A magyar irodalom története 1945-1975, 4. (Budapest, 1982)
Béládi Miklós - Pomogáts Béla - Rónay László: A NYUGATI MAGYAR IRODALOM (Vázlat) - Írói csoportok és "nemzedékek" - A második időszak csoportjai - Halász Péter - Monoszlóy Dezső
tében a ttáni elemet nagyobb szerephez juttatni. Hiába azonban sorsának olykor motiválatlan, mesei alakváltozatai, végül mégis angyallá változik át, és a „gyenge oldalon” marad. Mert a világnak e dráma tanúsága szerint nem a teremtő akarat és szándék az igazi ura, Isten csak „korongoló szolga”, az események menetét Szatanael, a sátán kormányozza, s minden az ő terveinek valóra váltását szolgálja. A drámaciklus keretében voltképp meglehetősen ironikus, szkeptikus világképét fogalmazza meg Határ Győző. Módszere, művének felépítése és nyelvi megformálása Szentkuthy Miklós Szent Orpheuszára emlékeztet leginkább, ő is rendkívüli történeti tudással, a részletek aprólékos, árnyalt díszítésével éri el a freskószerű hatást. A középkor világát szürrealista fénytörésben ábrázolja, a kavargó, színes jelenetsorok, egymásra fényképezett események nemcsak a passió hagyományos műfajának újraélesztési szándékáról vallanak, hanem nyelvi teremtőerőről és nagyszerű fantáziáról is. Szándéka szerint az univerzum menetét és fejlődésének törvényeit igyekszik ábrázolni, s ehhez megfelelő nyelvi eszközöket is talált: a barokk „dagály” éppúgy megleli helyét és szerepét előadásában, mint a finoman, mértéktartással alkalmazott nyelvújítás. A Golgheleghi nemcsak az ábrázolás, hanem a spekuláció szintjét is bevonja a történelem értelmezésének és ábrázolásának folyamatába. Határ Győző szerint a múlt áttekinthetetlen zűrzavarára a jelen is véletlenszerűen rétegződik rá. Ténynek látszik azonban - és ezt az események menete igazolja szemében -, hogy az ember eredendően gonosz, ezért a világ továbbfejlődése is a reménytelenség, kietlenség irányába mutat. E meglehetősen csüggesztő, sötét látomást alapozza meg, egészíti ki az Intra muros (1978), mely alcíme szerint „tanulmány a véleményről, a hitről , a meggyőződésről”, szándéka szerint pedig a harmincas évek fordulóján nagy erővel ható krizeológiai gondolat igazolása. E társadalomfilozófiai tanulmánygyűjteményben a szókratészi magatartást éleszti föl: „Határ senior” és „Határ junior” jegyzetei és ellenjegyzetei sorakoznak egymás után, igazolni szándékozva azt az eszmét, hogy az apokalipszis reális valóság: elsősorban az teszi azzá, hogy az ember eltaszította magától a kételkedés jogát és képességét. Határ Győző nem hisz a világ átalakíthatóságában, kételkedéssel figyeli az embernek a természet és társadalom átalakítására tett nagyszabású kísérleteit, s olykor az újbaloldal ideológiájának hatása alatt végeredményben a dilemmák felsorolásával megelégedve rajzolja fel egy lehetséges, voltaképp azonban — végső kimenetelében legalábbis — befejezhetetlen párbeszéd modelljét. Tollas Tibor (1920—) 1956-ban hagyta el Magyarországot, alapítója és szerkesztője a müncheni Nemzetőr című lapnak, amely nemegyszer szélsőséges hangon, tónusban támadta és támadja a hazai politikai eseményeket és kulturális életet. Elsősorban ez a tény biztosít népszerűséget Tollas Tibornak, a költőnek, legalábbis az ún. „szabadságharcos” emigráció köré-