Magyar Játékszin, 1944 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1944-08-31 / 6. szám

• • Négy fiatal színésznő elindul. Hirtelen elők­apott púderdobo­zon csillan meg a napfény. Tu­lajdonosa a tükörbe nézett és egy-két gyors mozdulattal hely­rehozott valamilyen szépséghi­bát. Ide-oda forgatja szőke fe­jét. Néha haragosan villan zöl­des szeme, ha egy merészebb férfitekintet hosszabban mered rá. —­ Elszerződtem a Madáchhoz — kacagja örömmel felénk, amint ráköszöntünk. — — Végre játszhatom és szét­tárja karját, mintha meg ak­arná ölelni a világot. — De hiszen már eddig is játszott. — Igen, operettben nyúlfark­nyi szerepet. Most pedig prózát, ami a vágyam volt. Szeptember elején már próbálok is. — Legalább nagy szerep lesz? — Nem nagyon nagy, de nem is kicsi. Olyan közepes — ma­­gyarázgatja tovább. Két film­szerepről is tárgyalok. Sőt a jö­vő héten jelenik meg két filmem: a „Gyanú" és utána a­­ „Futó­tűz". Félek egy kicsit. A mo­ziban sokan fognak megnézni. Várjon, tetszeni fogok-e a közön­ségnekt — kérdezi aggódón. Mi természetesen bízunk benne. Annyit tudtunk eddig Zalán Vivettéről, (miért Vivette?) hogy Makay Margit tanítványa és hogy „mesternője“ sokat vár tőle, mert benne nagy komikai képességek bontakoznak. Most Zalán Vivette színpadon is bemutatkozott. Igaz, hogy csak Újpesten, de­­ előkelő környezetben és jelentős szerep­körben. A „Kaméliás hölgy" Niehetteje volt az új sztár, Kiss Hana és Bakay Lajos társaságá­gában. Ez a fellépés nagy drukkok, szorongással teli izgalmak kö­zepette zajlott le. Zalán Vivette ugyanis Prudence vérbeli párisi szerepét tanulta — utóbbi előtti napig. Ekkor értesítette őt a színház, hogy Prudence helyett Nichettet, az álmodozó, szelíd kis szeretőt kell játszania. — No, most mi lesz? — so­pánkodott a legifjabb Makay­­növendék. Hiszen ez a szerep gyötrelmesebb, mint a szeptem­beri vizsga lesz. (Vivettke ugyanis szeptemberben áll a nagy vizsgáztató tanács elé!) Az újpesti közönség tapsai nagy szeretettel igazolták a re­ményeket. Nincs is boldogabb nő a kis Zalán Vivettenél. Az Új Magyar Színháznak az idén is megvan a maga felfede­zettje: Erdész Irén, a szegedi Városi Színház népszerű éne­kesprimadonnája . Sugárzik az örömtől, amikor felkeressük: — Kimondhatatlan boldog va­gyok — mondja, — hogy végre évek küzdelme után első pesti szerződésemig eljutottam. Be­vallom, félek a bemutatkozástól, pedig úgy érzem, nem vagyok tehetségtelen. — Úgy halljuk, Szegeden nagy sikerei voltak... és Debrecen­ben is... Felcsillan a szeme, amikor Debrecent említjük: — Azt hiszem, igen, így tel­lett lenni. Debrecenbe most is megkapta a szerződési ajánla­tot, dehát „Pest csak Pest, ta­gadhatatlan ...“ Vidéken mint énekesprimadonnát könyveltek el a színházak, pedig érdekes, hogy legn­agyobb sikereimet prózában arattam. — Mindent szívesen eljátszom — mondja aztán szerényen — amit rám osztanak. A fő, hogy szóhoz, színpadhoz jussak és va­lóban megkapjam a lehetőséget az érvényesüléshez. Ennél töb­bet nem kérek, nem kívánok. Kőrössy Zoltán nagy lendü­lettel vágott neki a Kassa ősi színházi évadjának. Hétről-hétre újabb és újabb tagok neve buk­kan fel az újjászervezett Kő­­rössy-társulat sorában. A leg­újabb szerzemény a gyermek­darabok népszerű Mancikája, aki az elmúlt esztendőkben Sa­lamon „Csöpi“-ként rengeteg tapsot aratott a Fővárosi Ope­rettszínház színpadán. Azóta el­tűnt már a stílszerűtlen és — valljuk meg — értelmetlen Csöpi név is a művészi használatból. Salamon Erzsi naiva szerepeket kapott a „Külvárosi őrszobába", az „Annamária“ és a „Ragasz­kodom a szerelemhez" című fil­mekben, legutóbb pedig a „Lát­szat esed" című filmvígjátékban. Salamon Erzsi szeptember 1-jitől a kassai színház szub­­rettje és prózai naivája. Vígan lobogtatta frissen aláírt szerző­dését a dunaparti kávéház ter­­raszán törzstársaságának. — Egyéves szerződés! — És az operettszínház diák­darabja? — faggattuk. — Kaptam volna szerepet, de... jobb ma egy főszerep Kassán, mint szőke kislánynak lenni Pesten.­ ­Oce fcuO CD co srir CO PnI LZZ '03 ö: ■= E co CD -C fxl O CO ^ IE “a :CD C^3 r^i­­*=C cd •O I <C 'S 'S­M 0.^5 •p 2» n £ 42 O N 'ö Ä «-í. ?-it © ^3 « a ^ZlO q 6ä £ 0*S » c *X* ’fc* JK 0» |*3 *s a kánikula 1. Pelllét reggeli fürdésre Indul, lelke félig még az éjszikai álom isztrétlt tikján, de megi­­ben mér ébredezd értelemmel mérlegeli a reá vérő kockáza­tokét. 2. Nagy a medence, ennyi éve­­tottág mindenesetre szüksé­ges, de... I. A mentőöv mégis téliét, néz­zük meg előbb, hány tok lohol a víz? 4. Az Inét bölcs­ét Jobbtn Is­meri gazdájit, 6 mér eldön­tötte a kérdést. I. Fel is derü­l hősünk eres, nyoma sincs mér tekintetén ál­mosságnak,­­me a teljes reg­geli boldogség. A Mannitz-iroda közleményei: PÁPAI MOLNÁR KÁLMÁN a „Születtem a Kiskunságon“ és „Vecsernyére szól a harang“ című ízes magyar dalok szerző­jének százötven új magyar nó­tát tartalmazó új szerzeményei­nek albumalakú kiadását kap­tuk meg e héten. A zongora mellett ülve, igazán nagy élve­zettel lapozgattuk. A sok lehe­tetlen szövegű, papírmaséízű új műdalköltésü­nk özöne idején szinte felüdültünk az új Pápai Molnár-dalok játszásakor. SIMOR ERZSIRŐL csak a rokonai tudják, hogy egy éve legelőkelőbb táncstu­­diónk magántanítványa. A nagy szorgalomnak megvolt az ered­ménye: egyrészt a „Szakítok magával“ operett minden esti előadásán Nagyajtayval ellej­­tett Caramba Longa című tán­cot mindig meg kell ismételni, másrészt tánctudására felfigyelt egyik filmelőkelőségünk és egy nagy táncrevű film főszerepé­ről tárgyalnak. ERDÉLYI MIHÁLY a könnyű muzsika városszéli lelkes harcosa körül e héten ugyancsak erősen hullámzott a viharos tenger. Tízévi céltuda­tos munkájának eredménye for­gott kockán, de nem hiába vé­szelt ő már át nem egy komoly igazi tengeri vihart, az ármá­nyon most is győzedelmeskedett az Igazság és a Jog. Erdélyi Mihály nem kapott léket. A döntő bizottsági ülésen csendes derültséget keltett, az önjelölt ellenfelének vitája a „blagát“ körül

Next