Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-01-03 / 1. szám
Csak hagyják az intézményt nyugodtan tovvább fejlődni, s ne mulaszszák el az esküttszék tagjainak lélekismeretességét ébren tartani. Ha jogismerő tényezők közreműködnek, hogy az esküttszéki bíróságokat feladatuk színvonalára emeljék, az intézmény nem marad el a kor s a jog szelleme mögött. Az újévi tisztelgések megtörténtek; nem azokat értjük, melyek ajándékot követelnek, de azokat, melyeknek rendszerint politikai színezetük van. A szabadelvű párt tisztelgett a kormányelnöknél, a házelnöknél és a pártklub elnökénél. Voltak hosszabb-rövidebb szónoklatok, de sem Tisza, sem Ghyczy, sem Gorove nem mondtak egy jottát sem, ami kívül essék egy toasztikeretén. Éltették egymást és a hazát. Pedig más államokban e tisztelgéseknek nagy horderejük van. Ami a képviselőházban el nem mondható — az a gratulatiók alkalmával szokott elmondatni. Különösen lehet ezt kívánni a kormány elnökétől, mint másutt történik. Angliában egy vacsora alkalmával is léteznek politikai enuntiatiók, nálunk politikai összejöveteleknél sem, noha a nemzet várja azokat. Nagyszerű okoskodás állott közelebb a „Pesti Napló“ hasábjain. Hangzatos, zengzetes vezércikkben hivatott fel Tisza Kálmán miniszterelnök úr, hogy vesse latba a magyar kormány tekintélyének súlyát a keleti kérdésben: ezzel még megmentheti reputatióját, s visszaszerezheti jó hírnevét, az „erélyes“ nevet. Furcsa! Akit megver az osztrák kormány a vámkérdésben, aki kudarcot vall a bankkérdésben, s más vitális érdekű dolgokban, az verje meg az oroszt. Aki gyenge egy testvérkormánynyal szemben, az legyen erős az északi colossus ellenében. Merész kívánság s inkább támadás a „Pesti Napló“ részéről, mint komoly biztatás. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter közelebb enquettet hívott egybe. Szőnyegen voltak azon építkezések, melyeket a kultusminiszter úr eszközöltetett. No, ezeken bajosan segít az enquette. A meghívott miniszteri tanácsosok, „szakértők“ nem képesek meg nem történttekké tenni, a megtörténtteket. Hogy az építkezések csaknem mindenütt többe kerültek, mint az előirányzott összegek, az merev, rideg, valóságos tény. Azon változtatni nem lehet. S ezzel mindenütt úgy van kormányunk. A vámház, gymnasiumok, mintarajztanoda, egyetemi könyvtár, a tud. egyetem szárnyépülete, mind-mind drágábban épültek s részben épülnek, mint mennyi meg volt rájuk szavazva. Az enquette tehát ez esetben is legfelebb arra látszik összehívottnak, hogy osztozzanak egy kicsit a felelősségben, s nyújtson palládiumot az okszerűtlen eljárás ellen. A mi — nem kételkedünk — sikerülni is fog. A m. kir. curia, mint semmitőszék működése a lefolyt 1876. évben. 1875. évről elintézetlenül maradt 2088 db. 1876. évben érkezett........ 24400 db. Tehát elintézésre várt 1876-ban . 26488 db. Elintéztetett pedig............ 23315 db. 1877-re maradt................. 3173 db. Az 1876. évi ügyek szaporodása az 1875-kiekhez képest..................... 2000 db. Az igazságügyminiszter a következő körrendeletét intézte az első folyamodású bíróságokhoz . Az 1876. VI. t. c. és a közigazgatási bizottság életbeléptetése iránt kibocsátott szabályrendeletek szerint ezen bizottság fegyelmi hatósága, az államtisztviselők egy részére is kiterjesztetvén, az 1876. VII. t. c. által pedig az 1870. XLII. t. c. és 1872. XXXVI. t. c.-nek a fegyelmi eljárásra vonatkozó határozmányai hatályon kívül helyeztetvén , szükségessé vált, miszerint azon körrendeletek, melyekben az e. f. kir. hatóságok utasíttattak, hogy az állami, köztörvényhatósági és községi szolgálatban alkalmazott, nemkülönben a nyugdíjban és segélyben részesülő állami, köztörvényhatósági és községi tisztviselők és szolgák ellen megindított büntető eljárásról, és az ez alapon keletkezett véghatározat avagy ítéletről, a megjelölt közeg illetékes hatósága értesíttessék, az idézett törvénycikkek és szabályrendeletekhez képest módosíttassanak. Utasítom tehát a kir. bíróságot, hogy I. a megyei vagy városi köztörvényhatóságok, tisztviselő, segéd- és kezelő személyzetének tagjai ellen felmerült büntetőeljárás megindításáról, az 1876. VII. t. c. 17. §-a rendelkezésének foganatosíthatása végett, úgyszintén a büntető eljárás alapján keletkezett véghatározatról, avvagy ítéletről, az idézett törvénycikk rendeletéhez képest, ezentúl csak az illetékes közigazgatási bizottságot és pedig haladéktalanul értesítse. Ha olyan állami tisztviselő ellen indíttatik bűnvádi eljárás, aki az 1875. VI. t. c. 1. §-a értelmében a közigazgatási bizottságok tagja, vagy aki a közigazgatási bizottságok életbeléptetése iránt kiadott szabályrendeletek s a hivatott t. c. 42. §-a alapján elsősorban a közigazgatási bizottság fegyelmi hatósága alatt, áll, úgy a bűnvádi eljárás megindításáról, mint a véghatározatról, vagy ítéletről szintén a közigazgatási bizottság értesítendő. 3. Minden más tényleges államszolgálatban levő, valamint nyugdíjazott, vagy segélyben részesülő tisztviselő ellen, ideértve a szerződéses postamestereket és kiadókat is, nemkülönben az államhivatali szolgák és a községi tisztviselők és szolgák ellen megindított, büntető eljárás- sról, illetőleg véghatározatról vagy ítéletről, továbbra is a rendes illetőségű felsőbbségi hatóságok lesznek TÁRCA. Kiskorú leány elcsábítása. A „Gazette des Tribunaux“ egyik közelebbi számában a Szajnai esküttszék előtt f. hó 11-kén lefolyt bűnügyi tárgyalást közöl, mely kétszeres érdekkel bír reánk, amennyiben hasonló emberkereskedésszerű üzelmek nálunk is napirenden vannak, s így büntető igazságszolgáltatásunkra nézve is érdekes tanulságot nyújt a kérdéses közlemény, melyet, a következőkben foglalunk össze: Graff, született Chevalier Veronika asszony egy tizenöt éves leányt szülői házából elcsalva, azt egyik brkszeli rusz hirű házba utasította. Ma esküttszék előtt áll, hogy feleljen az emiatt emelt s egy másik, ezzel összefüggő vádra. A nő mintegy negyven éves, erős elszászi ki-ejtéssel beszél, s önkényt nem rövidíti meg nyilat-kozatait. — Házmesterné volt. Állítása szerint Ar- Itolsheimban (Elszász-Lothringia) született 1838. márc. 24-kén. — Védője Crochard ügyvéd ur, Chopin d’Arnouville főügyész ur a közvádló helyét foglalja el. A vádirat következőleg szól: Lagoursallas úr már harminc év óta főhivatalnok az északi vasútnál; négy gyermekét tőle telhetőleg jó nevelésben részesítette, s két idősb leánya férjnél van. Harmadik leánya, Jeanne, tizenhatodfél éves, kezdetben egy vallásos intézetben, azután polgári nőneveldében volt elhelyezve, hol jó magaviseletű volt. Azonban egyszerre megváltozott, s illetlenül beszélt, kacérkodott, inyenckedett, s megérdemelte a szigoru szemrehányásokat. Valamely gonosz egyén sajnálatos befolyásának tulajdonították ezt, s ez a gonosz egyén Graffné asszony volt, ki 1875. július havában, mint házmesterné került a házba. Graffné szüntelenül nyalánkságok, vagy édes pálinkából álló csalétkekkel édesgető magához Lagoursallas Jeanniet. A kéjencnő, ki a házbeli cselédek körül közbejáróként szerepelt, a leánykának rész példákat, s gonosz tanácsokat adott; fölizgatátt szülei ellen, a vele éreztetett szigort panaszolva, s azt erősítve, hogy atyja nem szereti őt. Egyik, rosz erkölcsű nőktől igen látogatott színházba csalogatta a leánykát, s viszonyba akarta hozni egy fiatal emberrel, ki neki légyottot adott páholyában. Végül rábírta, hogy szüleitől pénzt és bort hozzon számára. Graffnét 1876. évi ápril havában feltűnő rész magaviselete miatt elbocsátották a szolgálatból, minek következtében a szomszéd házban vett lakást. Ennek dacára is fentartotta gonosz befolyását Lagoursallas Jeannera. Ez egy keztyűgyárosnál volt munkában, de gyakran távozott a munkából, hogy meglátogassa végzetes barátnőjét. Lagoursallas asszony nem tudott semmit eme pontatlanságról, dacára a levonásoknak, melyeket leánya fizetéséből tettek, mivel leánya azokat részint a szüleitől eltulajdonított, részint a Graffnétól e célra kapott pénzből pótolta. Július 6-án Lagoursallas úr szigorú, de méltó szemrehányásokkal illette leányát; ez hirtelen lefutott a lépcsőzeten, hogy Graffnéval találkozzék, ki az utcán barangolt. Elbeszélte neki, hogy megpirongatták, s vádlott megérkezettnek vélte a pillanatot terve valósítására, inni adott neki, s azután fölbiztatta, hogy menjen haza zaj nélkül, s anyja lakosztályából hozza el a házbérre szánt 200 frankot Ezt az összeget megkapván, a leánynyal egy raktárba ment, a Clichy-téren, s ott ízléstelen öltözéket választott számára, mely arra volt szolgálandó, hogy a járókelők figyelmét az utcára felkeltse. Ezután mindketten fürdőbe mentek, hol Jeanne felölte a vásárolt ruhát; végül kocsiba ülve az északi vaspálya udvarba hajtattak. Útközben Graffné azt ajánlotta Jeannenak, hogy menjen Brüsselbe, Nord-utca, 2. sz. a. a „Hortense asszonyhoz, ki varrónő, s kinél urakat találand, ajánlván egyszersmind neki, hogy ezek irányában szeretetreméltóan viselje magát, azt is ígérte, hogy maga is utána megy, mihelyt Jeanne pénzt küldene neki az úti költségre. Fáradsága dijául 20 frankot kívánt a leány szüleitől hozott pénzből, s 40 frankot, hogy másodosztályú jegyet váltson. Graffné harmadosztályú jegyet váltván Párisból Brüsselbe, a 8 ft 10 centime különbözetet szintén eltette. Jeanne engedelmeskedik a nyert utasításnak. Útközben a Graffné által rákényszerített étel s italtól megbetegedett, s így érkezett este későn Brüsselbe, hol elvezettete magát Hortense asszonyhoz, ki nem varrónő volt, hanem nyilvános nőket tartott, de pár héttel azelőtt meghalt. Utóda bizonyos Arthur asszony nem akarta őt elfogadni, hanem első éjjelen bizonyos Minget asszonyhoz utasitá, s azután egy rész hirű szállodába, hol a fiatal leány rész életű nők társaságába jutott, kik őt különféle helyekre vezették. A belga hatóság segélyével ily helyzetben értesitendők. Figyelmeztetem továbbá a kir. hatóságot, hogy bűnvádi ügy és eljárás alatt, a kihágás miatti eljárás is éltetik. Az uj váltótörvény cimű cikksorozatunkat tárgyhalmaz miatt csak holnap folytathatjuk. Semmitőszéki döntvények. 19554/1876. Azon körülmény, hogy a végrehajtást megszüntető kereset apríts. 374 §-ában megszabott határidőn túl adatik be, csak azt vonja maga után, hogy ily elkésett kereset a végrehajtást fel nem függeszti, de a törvény azt, hogy az elkésett kereset visszaütesíttassék, nem rendelvén, hivatalból törvényszerűen vissza sem utasítható. Legfőbb itélőszéki döntvények: 22154. 1876. Felperes, habár keresetét alperes által aláirt okmányra alapította is, de a kereset alaptalansága miatt pervesztessé vált, a perköltségek viselése alól föl nem menthető. 11529/1876. Ügyvédi dij tekintetében kötött szerződés teljesítésére a megbízó fél akkor is kötelezendő, ha a megbízottat a szerződésben foglalt munkálat kivitelében akadályozta. 12180/1876. Az adóslevélben a tőkének 20°U kamattal együtt bizonyos időre leendő visszafizetése köttetvén ki, e határidő után csak 6°/0 törvényes kamat követelhető. Azokat, kik lapunkat megrendelték, avvagy kapják, de még elő nem űzettek, felkérjük, az előfizetési pénzeknek legfölebb január 10-re leendő beküldésére, ellenkező esetben lapunk további küldését beszüntetjük. Vegyes közlemények. Király ő felsége holnap Bécsből Gödöllőre utazik. Halálozás: Gerlóczy Imre, Pest, Pilis,Solt és Kis-Kun megye főlevéltárnoka, Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármester édes atyja, ma reggel 5 órakor jobb létre szenderült. Egyike volt ama tisztviselőknek, kik ernyedetlen buzgalom s kitartás által, nemcsak hivataltársaik, hanem a közönség elismerését is kivívták. Béke poraira! Elmeháborodott. Preszeka Ferenc nyugalmazott cs. kir. rendőrhivatalnok tegnap megőrült. Előleges gyógykezelés végett a Róchus kórházba szállíttatott. Nagyváradról úgy értesülünk, hogy az ottani