Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-01-16 / 12. szám
1287. Budapest, kedd, január 16. Második évfolyam. 1877. f—-------------------^ A „CURIAI ÉRTESÍTŐ" megjelent minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési : Egész évre . . 15 fi*t — Fél évre ... 750 Negyed évre . . 4 ., — Hirdetések : Egy hatod hasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr., kétA/.or ltt kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr , minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás _ után 30 kr. otztr ért ______N_______J _ © SZERKESZTŐSÉG és kiadó hivatal: Pest, Erzsébet tér 14. sz., H. en.elfit. hova a la»* v/.ollomi p*".ot illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési díjak, nemkülönben a beiktatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP. ___________________2 a „Curiai Értesítő“ n. évfolyamú jogszaki és közigazgatási napilap mindenekelőtt a magyarországi ügyvédi kar veszélyeztetett érdekeinek buzgó védője,a helytelen codificatio erélyes ellenese. Érzett hiányt pótol a jogszaki irodalomban, és főleg az ügyvédi osztályra s bírákra nézve mutatkozik valóban nélkülözhetlennek, amennyiben mindennap teljes kivonatát adja a „Budapesti Közlöny“-nek, közli a kir. táblán, a legfőbb ítélőszéken, és a semmitőszéken előadandó ügyeknek jegyzékét kifüggesztésük előtt, úgy a már elintézettek lajstromát az előadást követő napon, amiként történt eldöntés megjelölésével. Tájékoztató cikkek, tartalomdús hírrovat, a külföldi jogélet nevezetesebb mozzanatainak ismertetése, curiai döntvények, törvényszéki csarnok stb.. Képezik a „Curiai Értesítő“ többi tartalmát. A lap iránya határozottan független. Szerkeszti s kiadja Kun László, budapesti ügyvéd. (Erzsébettel- 14. sz.) A lap előfizetési ára negyedévre 4 frt, félévre 7 frt 50 kr, egész évre 15 frt. A szabadkőművesek bűnvádi eljárása. A tudomány, művészet, mesterség, és gyakorlat célja, a munkát és a kívánt eredmény elérését könnyíteni, s a célzott sikert biztosítani, és ha a modern jogászközönség és az általa felizgatott közszellem épen az igazságszolgáltatástól akarja elvonni s elvitatni ezen alapelveket, ha a jogkontárok azon állításukat, hogy a jogász az igazságot jogtudománya miatt eltéveszti, valamely állam törvényhozásánál érvényre emelik, ám számoljanak államuk céljával, jogtudományukkal, törvényeikkel és a közjóléttel; intézkedéseik a szabadkőműveseket meg nem zavarja, akik a jogtudományt az esküttszéki intézménynyel kibékítették és összeegyeztették, sőt az esküstek tanácskozási termét is a nyilvánosságnak megnyitották, amennyiben t. i. átalában náluk valami nyilvános lehet. Ugyanis: „34. § Határozati Ítélethozatalra a bírák a jegyzővel visszavonulnak. Ha ez nem történik, a szónok, panaszos, panasztott, védő, s ezek helyettesei, úgyszintén a tanuk, a páholyt — a határozathozatal tartamára elhagyják.“ E szerint a bírák visszavonulási joga nincsen korlátolva, s a nyilvánosság korlátozása csak annyiban érvényesül, amennyiben azt az érdekelt felek kímélete s a vélemény szabad és zavartalan nyilvánítása okvetlenül megköveteli. Az államok által oly féltékenyen őrzött esküitek szentélyének ajtói tehát nyitva vannak a válogatott közönség előtt. Ez meghallgathatja minden egyes bíró véleményét, megbírálhatja eszejárását megítélheti bíráskodási tehetségét ez pedig hivatkozhat meggyőződésének és szavazatának tisztasága iránt a közönségre, amely indokait hallja. A sokat emlegetett, de még részletesen meg nem vitatott nyilvánosság itten egy lépéssel tovább halad, mert nem elég csak a tények és érdekelt személyek nyilatkozatainak nyilvánossága egy helyes vagy helytelen ítélet megtalálására, ha az ítélet tényezőjének felfogása és meggyőződése, ha maga az ítélet tényének részletei, egy részről a nyilvánosságtól elvonatnak, másrészről pedig a közönség a bírónak, véleménye és meggyőződésének szabad nyilvánítására, erős biztosítékot nem nyújt. A jogtudomány további vitái a következőkben is nyertek megoldást: 36. §. Mindegyik bírónak döntő szavazata van s a határozat szótöbbség szerint mondatik ki. 37. §. A birák a szavazásnál, a vádló szónok vagy panaszló indítványához, sem a vétség minősége, sem a bűnösség, sem a büntetés minősége, sem pedig a büntetés kimérése tekintetéből, kötve nincsenek. A meggyőződés szabad mozgása, az indítványok bilincsei nélkül, még jobban biztosíttatik a következő részletes intézkedésekkel ugyanis: 99. §. Ha a bírák a panasz tárgyát kimerítettnek és az ügyet elitélhetőnek találják, meghatározzák a vétség minőségét, a bűnösséget, a büntetés nemét s esetleg a büntetés mérvét és indokolt ítéletet hoznak, mely ellen a panasztottnak és a védőnek felülvizsgálati panaszjoga van. 100. §. Ha a páholy bírósága az ítéletet nem a vádló szónok indítványa szerint hozta, ennek is van joga felülvizsgálati panaszt emelni. Ezen intézkedéssel azonban a munkálat a célzott esküttszéki bíráskodást a jogtudományos bíráskodás útjára terelte és ha nyíltan nem is követel jogtudósokat a bírói székbe, ezen intézkedés mégis azt kívánja, hogy legyen köztük egyén, aki a vétség minősítése, a büntetések neme és mérvének tiszta tudatával bírjon. Azonban ne ámítsuk magunkat az állami esküdtszéki intézmény törvénytudatlanságával. Ott van a kinevezett bíróság elnöke, aki a tárgyalás végével az eskütteket informálni, a tárgyalás eredményét összefoglalni, s nekik a megfelelő kérdéseket átadni köteles. Az állami esküttszékek elnökeinek ezen fontos tiszte nem egyéb, mint alkalmi jogi praelectio, törvénymagyarázat. Az elnök és kinevezett tiszttársai ezen cselekvősve sok vitát keltett a jogászvilágban, a vita most is folyik jogtudományi folyóiratokban, könyvekben és az életben, s eldöntetlenül fog maradni, mert alapja, a bíróság bifurkallója, téves és természetellenes. Egyébiránt, ha átalában a tudományos viták alapját tekintjük, legtöbb vita ott keletkezik, ahol a természetellenesség leginkább nyilvánul. Ha az esküttszéki intézményt hivatásának főpolcára emelni akarjuk, s tőle az igazság kiderítését kívánjuk, ne korlátoljuk a szabad meggyőződést bizonyos meghatározott kérdések feletti igenlő vagy tagadó szavazatra, ne alkossunk élő gépet az igazság kiderítésére, hanem engedjünk a szabad gondolkozásnak szabad nyilvánulási tért. Akármint szépítsék a jog- és államtudósok a modern esküdtszéki intézmény előnyeit s célszerűségét, mindaddig, míg az eskütteknek csak határozott kérdésekre igennel vagy nemmel kell felelniük, a törvényben járatlan bírák a szaktudósok bábjai gyanánt szerepelnek , nem nyilváníthatnak igazságot, hanem csak feleletet adhatnak a kérdésekre, mert meggyőződésüket nem szabadon, hanem csak a kérdések korlátaiban nyilváníthatják. És ha átalában valaki szabatos törvényekkel ellátott államban, törvényben járatlan bírák által kíván törvényt és igazságot szolgáltatni, az nem lehet barátja az így korlátolt eszküttszéki intézménynek, hanem hangosan fogja a modern esküttszéki intézmény reformját ez irányban is követelni, nehogy törvényei mellőztessenek. Az eldönthető ügy feletti tanácskozás, ab sorrendje a következő: 38. §. Ha a birák a vétség minősége és a bűnösség iránt határoztak és panasztott valamely sz. k. vétségben bűnösnek találtatott, akkor a büntetés minősége és mérve iránt is szavaznak és határoznak. 39. §: A büntetés minősége a vétség minőségéhez s a panasztott személyiségéhez alkalmasan választandó. E mellett legelőbb az indítványozott büntetési minőség felett kell szavazni. 40. §. A büntetés minősége s mérve felett a szavazás titkosan gólyók által történik, mi mellett a fekete golyók a büntetést helyben hagyólag a fehérek pedig a büntetés minősége és mérve ellen azaz tagadókig számítandók. 41. §. Ha a birák a panasztottat súlyosabb vétségben találták bűnösnek, mint a vádló indítványozta, szavazás alá hozandó a megfelelő legkeményebb büntetés. 42. §: Ha fehér golyó többségben van, az elnök vagy valamelyik bíró indítványára, a legközelebbi enyhébb büntetés minősége veendő szavazás alá, míg a fekete golyók többségben előtűnnek. 43. §. Ha a büntetés egyik neme sem nyert többséget fekete golyókban, a panasztott csak a vétségben bűnösnek mondható ki, de büntetése elengedettnek tekintendő. Kétséget nem szenved, hogy ezen itézkedéssel a modern esküttszéki intézmény csak névleg és annyiban tűnik elő, amennyiben a birák nem állandóan alkalmazottak, hanem a gyülekezet tagjaiból vétettek, hogy a tanácskozás rendje és a határozat tárgyai az állandó szaktudós birák egész körét befoglalják, melyeknél az alaki szaktudomány mellőzhetetlen. Tehát abból is látjuk, hogy a magyar szabadkőművesek szaktudósokra számítanak, hogy az állami szakavatott és szakavatlan jogászok és jogtudósok újabbkori harcának meddősége felett pálcát törtek, s a népbirákat nem felszeg állásba, hanem a bírói tisztség egész terjedelmébe behelyezték. Sajnosnak csak az tűnik fel ezen eljárásnál, hogy a bírói visszavetési jog miatt, a bíró-felkérés behozatala mellőztetett. Lapunk kerete nem engedvén, hogy az eddig is már hosszúra nyúlt ismertetést továbbra folytassuk, más alkalomra halasztjuk a vizsgálati és bizonyítási eljárás ismertetését, valamint a jogorvoslatok alkalmazásának érintését. Hogy azonban az ismertetés meddő újdonságul ne tűnjék fel, vonjuk össze az eddigiekből a tanulságos következtetéseket. Legelőbb is azt látjuk, hogy a magyar szabadkőművesek az élet körülményeit úgy veszik, a mint előtűnnek s a szerint cselekesznek és intézkednek, a mint annak módját az élet nyújtja, lehető legkisebb mesterkélés nélkül. Ha valakiről rész hír terjed, ha valaki feljelentetik, bepanaszoltatik, azonnal felhívják igazolásra, s ha ez nem sikerül, gyorsan intézkednek. Bírói lajstromokat, bírói lajstrom tisztségeket nem alkotnak, hanem a jelenlevők beválasztatnak és ítélnek saját jólétük fölött. Jogtudományt se nem követelnek, se nem zárnak ki, s mégis a jogtudomány színvonalán, sőt annak felette állva, határozataikat oly természetes sorrendben feltünedező kérdések szerint alkotják, hogy azok a legtudományosabb jogszabályoknak is megfelelnek. A bírákat nem kötik bizonyos mesterkélt korlátokhoz, hanem megbecsülik belátásukat és biztosítékot nyújtanak a bíró meggyőződésének szabad nyilvánítására. Az üldözésnek és bosztnak a vádlott ellen nyoma sincs eljárásukban, vádlott igazolására nemcsak alkalom, hanem eszköz is nyújtatik; a védők alkalmazásával az igazoltatás elő is mozdíttatik, de az ítélet szigorúsága és igazságosságára saját becsületbeli érdekük által köteleztetnek. Feltételezik bíráikban is az emberi gyengeségeket, azért a jogorvoslatokat ki nem zárják, s nem tulajdonítják a felebbvitelt a vádlott perlekedési viszketegségének, hanem helyesebb jogérzete gyöngeségének. A pajtáskodás leplét sem szövik oly vastagra, hogy az a valódi hibák tüskéit eltakarhassa, kötelesek a feljelentések és panaszok eredményét felettes hatóságuk tudomására hozni s alávetik magukat a felsőség ellenőrizetének. Bár sikerülne az állami jogtudománynak is az állami birák, szaktudósok, köz- és népbírák, valamint az esküttek közti éles különbözeteket mielőbb elsimítani, a jogtudományt az élet követeléseivel összeegyeztetni, az elméleti ellentéteket a gyakorlat ütéseivel a közjólét tüzénél összekalapácsolni s az