Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)

1877-01-14 / 11. szám

Második évfolyam. 1877. 11. sz. Budapest, vasárnap, január 14. , SZERKESZTŐSÉG és kiadó hivatal: Pest, Erzsébet tér 14. sz., W emelet, bora a lap szellemi lé­tét illető közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nem akülön­­JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP. .,--------------------------a „CURIAI ÉRTESÍTŐ“ megje­len minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre . . 15 frt — Két évre ... 7 f­ 50 Negyed évre . . 4 — Hirdetések: E­gy h­atodh­asábos petitoor egy­­sz­ri hirdetésért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 k. , minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás­a után 80 kr. osztr ék­ _ te________________a - ben a beiktatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak is­mert kezektől fogadtatnak el. __________________2 Közbiztonságunk. Gyarlán vagyunk! Nem kell nagy feneket kerítenünk a dolognak, ha ecsetelni akarjuk ama közbiztonsági viszonyokat, a­melyekbe jutottunk. Rablás, lopás, emberölés, templomsért rés — mind napirenden van. Napirenden, mint nem volt régen. S a rablók, gyilkosok nem azok többé, kiket dalban foglalt az ilyenekre hajlé­kony nép; nem felhősök, kik luxból rabolták ki a Bakony rengetegén átutazó szűrszabót, hogy az elrablott portékát szegény vándorlegények­nek oszszák ki; a rablók többé nem duhaj­ mu­latságért tesznek erőszakot más vagyona ellen, kimérve az életet; nem brigantik, kiket pénz­­szomj tíz gaztettekre, s kik épen az életet teszik kockára a kapandó váltságdíjért. Nem szegény­legényekkel van immár dolgunk, kik ártatlan emberölésért keveredtek zsiványbandába. Az erkölcstelenség szörny-szülöttei a mai gyilkos és tolvaj had. Rabolnak dologtalanságból, rabolnak látvány élvért, rabolnak száz meg száz okból, melyek mindegyike a kor vétke. A kor vétke a vétkes bukások, a börzeválságok nadrágos em­bereknél ; a kor vétke a zsiványság a miveletlen népnél. De ne kutassuk az okokat. Ne csináljunk vihart. Álljunk meg a tényekkel szemben. Tény az, hogy hazánk közbiztonsági állapota a lehető legroszabb. S gondolunk-e orvoslásr­a? Igen. És pedig gyógyszerünk azon universalis flastrom, melyet ilyenkor használni szoktunk, s mely nem kerül egyéb fáradságba, min, hogy a segédfogalmazó négy soros rendeletet concipiáljon s küldje el ama kerületnek, hol veszélyeztetve van a közbiztonság, s ráadásul közöltesse a hivatalos lapban. Értjük a statárium kihirdetését. S hasz­nál-e ez valamit. Igen — azon kerületnek, melyre nézve kihirdettetett s épen annyit árt a szom­széd kerületnek, hova a bitótól való félelem miatt a bandák húzódnak. Ez idő szerint — mint tudjuk — statá­rium van hirdetve Somogy, Arad, és Szepesi me­­gyekbe. Nincs kénünknél Statistik­a, de kiváncsiak vagyunk: hány négyszög mérföldjét teszi ki e három nagy megye hazánknak — hol mindenütt bitóval kell ijeszteni a gyilkos hadat , mint ijesztővel a gabnát pusztító verebet. A verébnek van esze. A­hol ijesztik, oda nem megy. Oda megy, a­hol nem ijesztik. Aradban pár héttel ezelőtt egy rablóbanda csatangolt. Miután ki van hirdetve a statárium, Biharban, Belényes táján csatangolnak. Szomorú dolog! Nem politizálás az, ha abbeli meggyőződésnek adunk komoly kifejezést, hogy nem vagyunk megelégedve a kormány in­tézkedéseivel, melyet a rablók ellen használ. Erélyesebben kell eljárni. Veszett ebeket nem lehet piskótával megjuhászítani. A rézgyűrűket vagyonért cserében ajándékozó rablók ellen nem lehet­­ papirossal, rendelettel harcolni. A h­i­­degláz ellen jó a chinin. A fekély ellen méreg és kés való. Használjuk a támadás ellen az erély legerősebb fegyverét. Ha mindenütt taka­rékosság a jelszó, legyen itt pazarlás Nagy di­jakat kell tűzni a rablók fejére. Mielőtt a keleti kérdés megoldására igénybe vétetnék h­onvéd­ségünk szuronya, üldözzék kétszeres zsold mel­lett a rablókat, s üldözzék ne országutakon, h­a­nem vackaikban, mint a fenevadat. IS ha mindez nem lenne elég, kérjünk kölcsön zsandárokat, kik beigazolták, hogy tizen többet értek rablók ellen, mint egy század pandúr. Az utósó óra van itt, hogy segítsünk vesze­delemben forgó közbiztonsági állapotainkon. Ne hagyjuk elszaporodni a vadat, mert kiesz fa­lunkból. Ik­szszü­k, hogy szavunk nem hangzik el a pusztában, hiszen­ nem védünk partiális ér­dekeket. Ráday készen áll — azt hiszszük — minden órában. S ha itt Ráday kell, legyen itt. A sentésekre kiakasztott statáriálias h­ir­­detés :sem ér, nem használ semmit! Rajta tehát, irtó had­járatot első­sorban nem az orosz, hanem a rablók ellen! Budapest, 1877. jan. 13. Az ügyvéd-vizsgáló bizottság tegnap teljes ülést tartott. Monojlovics elnök úr jelentést tett az 1876-ki vizsgák eredményéről. E szerint az év folytán a budapesti vizsg.­bizottság előtt 370 ügyvédjelölt tett vizsgát.Visszavettetett 1400*2746*/0- Ez az előbbi években fájdalom túlhajtott ,.elnézés­hez­ képest örvendetesnek mondható eredmény. A m.-vásárhelyi ügyvéd vizsgáló*­bizottság teljes ülé­sében szintén élénk eszmecserét folytattak a végből, hogy az egyes vizsgáló tanácsok közt egyöntetű eljárás hozassák létre. Absurdum.­ ­ 42., 53. §§.­­Az uj váltóeljárás félszeg s egymással ellentétben álló intézkedéseit nem győzzük előso­rolni. Most a 23. §-on akadt meg a bíráló ,neme. E §. ugyanis ugy intézkedik, hogy a rendes tárgya­lásnál az 1868. LIV. t.-c. 144 —150 íj§-aiban sza­bályozott jegyzőkönyvi eljárás követendő; ennyit értünk a dologból. A prois most idézett szakaszainak egyike, a 150-ik azt rendeli, hogy a jegyzőkönyvi tárgyalá­soknál a végirat és ellenvégiratnak még akkor sincs helye, ha abban a felek kölcsönösen megegyeztek volna. Ezt is értjük. Azonban nem értjük a váltó eljárást szabá­lyozó rendelet 42. §-át, melynek 5 pontja a vég­irat és ellenvégirat beadását megengedő végzések ellen a felebb­vitelt kizárja, mert hogyan keletkezhet ott végirat és ellen vég­iratot megengedő végzés, midőn azokat a törvény nyilván kizárja, s hogy ebbeli intézkedése magya­rázatot ne tűzjön, még a felek szabad akaratát is megszorította. Beszél azután a rendelet nemcsak a legutóbb hivatkozott szakaszban, hanem­­másutt is a most em­lített s a váltóeljárásban nem létező perbeszédek, sőt azok elmulasztása esetében az igazolás ki­zárásáról is A rendelet kétségtelenül megfelelt feladatá­nak reformjaink keretében, s legalább egyelőre az egyöntetű eljárást lehetetlenné fogja tenni. Majd lesz ismét jogorvoslat quantum satis, s meggyűlik a felsőbíróságok dolga a tör­vény helyes interpre­­tatiójával. Semmitőszéki döntvények. 21337,876. Tekintve, hogy bár az 1874. évi 35. t.-c. 210. §-a alapján a m. kir. igaz­ságügyminiszter által 1874. évi december 17-én 4186 sz. a. kiadott rendelet 22. §-ában a­­ közjegyzői költségek határozottan felemlítve .sincsenek, ezeknek bírói megállapítása, mint hason természetű, a közjegyzői díjak bírói megállapításával ugyanazon egy jogi tekintet alá esik „tekintve továbbá az ily bírói megálla­pítás ellen való perorvoslatra nézve ezen kir. semmitőszék f. évi május 22-kén létrejött elvi megállapodását „a közjegyző által bírói megbízotti minő­ségben teljesített, a díjszabályzatban, s az em­lített miniszteri rendelet 21.§-ában nem fog­lalt hivatalos cselekményekért, felszámított dí­jak és költségek megállapítására a megbízó bíróság van hivatva, s ennek végzése ellen a prírtás szabállyai szerint alkalmazandó sem­­­­miségi panasznak van helye. Legfőbb stélőszéki döntvények: 96531876 Az ügyp­éd, vagy helyettese ál­tal a perben tett be­ismerés, mely csak az ügy­véd hibája folytán létetett, nem képez oly aka­dályt, melynél fogva a perújítást a prízs 317. §. c) pontja alapján megtagadni lehetne. A főeskü újabb bizonyítéknak tekintendő: 10184.876. Ha valaki illetéktelen­ül fi­zetett összeg visszafizetése iránt indított kere­setét arra alapítja, hogy többet fizetett, mint a­mennyivel a felmutatott kötvény szerint al­peresnek adósa volt, ezt az állítását, illetve azt, hogy többel nem tartozott, mint a­meny­nyit fizetett, ő tartozik bizonyítani. Vegyes közlemények. Király ő felsége csütörtökön, f. hó 18-kán d. e. 10 órakor a várpalotában nyilvános kihall­ga­­tást adand. Előjegyzések a mondott napig a kabi­net­irodában eszközölhetők. Minisztertanács tartazik holnap d. u. 5 óra­kor Budán, király ő felsége elnöklete alatt. Toszt Gyula országgyűlési képviselő a köz­oktatási minisztériumhoz osztály tanácsosi minő­ségben fog legközelebb ki­neveztet­ni. Az „Egyetértés“ kiszabadult Wodianer Fillöp kezeiből. Utóbbi a lap tulajdonosával kötött szer­ződése alapján biztosításra vélt jogot formálhatni, s letiltotta bíróság útján a lap tulajdonosa kezében levő címszalagokat, s befolyandó előfizetési pénze­ket. A semmitőszék, hol az ügy ma elintézést nyert, feloldotta a zárt, mint törvényellenest, s a hírlapirodalom, valamint az előfizetők érdekeit ve­szélyeztetőt. Tolvaj, s csábító pap. A Knutsfordi es­­küttszék előtt közelebb, mint a „Manchester Guar­dian1” jelenti, tisztelendő Daley József atya, kath. lelkész állt. A harminchét éves férfiú azzal volt vá­dolva, hogy Hailwood William kárára Brncoreban 12 font sterlinget ellopott, s ezenkívül annak leá­nyát Hailwood Winifred kisasszonyt elcsábította. A kihallgatott tanuk a tényállást bebizonyítván, az esküttszék vádlott pátert bűnösnek nyilvánítá, mi­nek folytán a bíróság azt tizennyolc havi kényszer­munkára ítélte. Dr. Horváth Antal nagykanizsai ügyvéd az ottani törvényszéki elnöknek lapunk 144. számá­ban közlett nyilatkozatával szemben hozzánk kül­dött soraiban azt állítja, hogy elnök úr nyilatko­zata nélkülözi nemcsak a valóságot, hanem tartalma merő rágalom s elferdítés; azt mondja továbbá, hogy az elnök urat, általa beismert méltatlanság miatt kér­dőre nem vonta, s előtte nem indulatoskodott. Visszautasítja elnök úr sértéseit, különösen ama ráfogását, hogy ő az ajtók előtt szokott hall­­gatózni.

Next