Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-05-26 / 120. szám
Második évfolyam. 1877. I^fTsz. Budapest, szombat, május 26. iCe&XE3St3!SSC*j Soe«c^iiCSCCSXXSca~TsiaijaÄD£5MAGYAR JOGÁSZ JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGATÁS! NAPILAP. f „MAGYAR JOGASZ“ ? megjelent I minden nap, hétfőt kivéve, b ElSzetéd ár: I f Egész évre . . 15 frt - í j lél évre ... 7 „ 50 § l Negyed évre . . 4 ,, — jij | Hirdetések: | Egy hatodhasábos petitsor egy 8 szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer | 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr. minden beiktatásnak A A bélégdij külön minden beigtatás 2 I után 30 kr. osztr. ért ’■ H SZERKESZTŐSÉG * kiadó hivatal: ( Test, Erzsébettér' 14. sz., • II. emelet. íj hova a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az elbfi.oj ••éti s hirdetési dijak, nemkülön- iste n a beigtatandó hirdetmények , ut kiskindok. Kéziratok csak istsmert kezektől fogadtatnak el. Budapest, 1877. május 25. A pozsonyi „ügyvédi kamara“ f.lió 21-én délelőtt 9 órakor tartotta meg évi, rendes közgyűlését, melynek legkiválóbb jelzője volt a „részvétlenség,“ írja a „ Pozsonyvidéki Lapok“, s aztán így folytatja: „Valóban alig hihettünk szemeinknek, midőn a választmányi előterjesztésből megtudtuk, hogy ma oly kamara közgyűlésén veszünk részt, mely 346 bejegyzett tagot számlál; mi alig láttunk e szép szám reprezentánsaiként 20 — 22 tagot; — leverően hat ezen közöny s a saját ügyeivel való nem törődés, különösen oly testületnél, melynek és azért adott a törvény testületi egységet, hogy nyomatékkal emelhesse föl szavát a szakmájába vágó, s belügyeit érdeklő kérdésekben, s hogy a testületi tanácskozás eredményeként jelentkező, nagyobb szabású elvi megállapodások által létjogát közhasznúlag is bizonyíthassa. A magánéletben úton-útfelén halljuk ügyvédeinktől a panaszt, hogy ők azon testület, melyről a társadalom majd minden osztálya nem a legelőnyösebben szól, s mely valóban a kamarai intézményen kívül semmiféle intézményben támaszra nem talál, s mégis midőn saját kamarai közgyűlésén alkarma nyinék sok oldalról megbolygatott erkölcsi hírnevét a nyilvánosság előtt védni, midőn alkalma nyilnék a közérdekű és szakmájába vágó állami intézményekhez informálólag hozzászólni; midőn nyílt sisakkal szót emelhet minden ellen, mi létérdekére indokolatlanul, sértőleg hat; midőn nyomatékkal követelhet orvoslást a hatóságok és bíróságokhivatalos túlkapásai miatt is, akkor megbocsáthatatlan közönynyel hagyja elsiklani az alkalmat s ama csekély, néhány órai időt is, mely évenként egyszer hívná őket össze közös tanácskozásra, teherként — és pedig oly teherként tekintik, melytől minden áron szabadulni óhajtanak.“ Mi is belátjuk, az ügyvédi kamarák műveleteivel szemben egyes tagok részéről tanúsított közönbösség horderejét. A közszellem meg van tökéletesen bénítva mindenütt, de leginkább az ügyvédi karban, s váljon nem a fölött kell-e inkább csodálkoznunk, hogy 346 bejegyzett kamarai tag közül még 20 is megjelent, midőn napról napra tapasztalhatjuk azt, hogy — daczára a kamarák magasztos hivatásának — belőlünk ügyvédekből páriát csináltak, üldöznek, zaklatnak — a tekintélyünk s tiszteletünk megóvására hivatott kamarai institutio mellett jobban, mint valaha! S még csodálkozni merünk, hogy nem mutatkozik sympathia oly intézmény irányában, mely az érdekeinket semmiképen meg nem védő törvényeken alapulva, előbb-utóbb végelpusztulásunkat idézi elő? Az institutió szép, tetszik nekünk, ámde a törvény, mely jogainkat darabonként csorbítja, ez az, mi átok súlyaként nehezedik reánk! Vagy talán a „Pozsonyvidéki Lapok“ felfogása szerint azért jelentkezzünk a gyűléseken, hogy sokoldalról megbolygatott erkölcsi hírnevünket a nyilvánosság előtt megvédjük ? Erre nincs szükség. De azért megtettünk már ez irányban is mindent. Pusztul, vész, minden az országban. Az igazságszolgáltatás iránt való bizalom végkép megrendült. A kormány nem orvosolja a bajokat. Lóhátról tekinti a nép legszentebb érdekeit. S mi történik? A törvényhozásnak egyátalán nem menthető eljárása folytán kiszemelt egyik osztály, az ügyvédi kar, jelentetvén meg bűnbakul: nekiment a nagy közönség és mocsárral szennyezte be társadalmunknak ezen kiváló díszét. Van-e osztály — kérdjük — melyben a bizalomnak annyiféle szálai összefutnának, mint az ügyvédinél ? S daczára annak, hogy várunk tégláit napról-napra szedegetik, daczára a demoralisatio fokozatos, rohamos növekedésének, mégis több romlottságot találunk bármely kevesebb bizalmi körrel és kevesebb taggal biró s nem is nyomott osztályban, mint az ügyvédi karban! Lárma is volt már elég. Elmondottuk mi már panaszunkat a kamarákban, a kamarákon kívül; történtek felterjesztések az igazságügy minisztériumhoz minden kamara részéről többször. S kérdjük: orvosolták-e bajainkat, vagy csak méltatták-e figyelemre a kormánykörök? Nem. Míg ellenben azt tapasztaltuk, hogy a kereskedelmi, ipar s más testületek felterjesztéseit mindig behatóan tárgyalták. A közönséges kérszolgának megadták jogait gazdájával szemben bőségesen. A legutósó napszámost védi a törvény. Bennünket csak sújt, jogainkat csorbítja. Mi célja volna tehát a gyülekezésnek, a tömeges részvétnek, ha lépten nyomon látjuk a sikertelenséget, az eredménytelenséget? Vagy talán azt merik hinni a magasban, hogy bábok vagyunk, s megelégszünk a folytonos lamentóval ? Nem. Az ügyvédi kar végkép vissza fog vonulni ezen, jelenlegi alakjában áldástalan institutiótól és maholnap nem lesznek képesek a kamarák a részvétlenség miatt funktióikat gyakorolni. így állnak ma a dolgok. laptárs! Hogy követelhetni részvétet attól, kinek e részvétből semmi haszna, sőt kára van. Hogy követelhetni ma már az ügyvédtől testületi szellemet, midőn a létért való keserű küzdelemre van utasítva, midőn csak kötelezettségei vannak, de hiányzanak jogai. A miniszterek magasan vannak. Apróknak látszanak onnan az emberek. Az érdeklődés hiányát azok teremtették, akik lehetetlenné akarták tenni a kart. Össze akarták a tagokat vonni a kamarák által s más intézkedésekkel szétszórták és teremtettek oly viszonyokat, hogy nem kell többé pirulnunk, ha proletároknak neveznek is bennünket. Kérés, panasz, követelés — mind süket fülre talál. Lesz azonban idő, midőn e testületre nagy szükségük lesz azoknak,akik ma kiirtására törekesznek s — ha nem előbb — akkor megkondul a visszatorlás idejét jelző harang is. És akkor kamarák nélkül is zsúfolásig töltendik meg a termeket az ügyvédek. De folyamodni nem fognak a — sajátjukért. Semmitőszéki döntvények. 317/877 sz. Miután az eskü letételéről felvett jegyzőkönyvet elintézni, s annak tartalmához képest azt, hogy a ptrs 239 §-ában jelzett jogi következmények beállottak-e, kimondani a per birája van hivatva — az eskü letételének határnapját elmulasztó fél által az igazolás a per bíróságánál kérelmezendő. 4736/877 sz. A kereskedelmi ügyletből eredő pénzbeli követelés, mennyiben ellenkező kikötés nem történt, azon helyen lévén fizetendő, hol a felperes kereskedelmi telepe létezik, az ily követelésre vonatkozó kereset azon bíróság előtt tehető folyamatba, melynek területén az említett telep létezik. Lapunk állandó rovatait a curiai közlemények feltorlódása folytán ezúttal kihagynunk kellett. A „BUDAPESTI KÖZLÖNY“ kivonata. Legutóbbi számából. Kitüntetés. Király ő felsége verőczei gr. Pejacsevich László cs. kir. kamarásnak a belső titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen, Huszti József szilágymegyei kárásztelki községi bírónak pedig e minőségben tett jeles szolgálataiért, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. Áthelyeztettek. Cserna Vincze karczagi kir. ügyész saját kérelmére a nagyváradi kir. ügyészséghez és Czukor Ignácz nyíregyházi kir. alügyészt a szegedi kir. ügyészséghez. Névváltoztatások: Polják Gyula budapesti lakos vezetéknevének „Győri “-re Stern Vilmos, Stern Armin és Stern Joachim (Géza) budapesti lakosok vezetéknevének „Ivándi“-ra Jakseh János budapesti lakos vezetéknevének „Beniczki “-re kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. Ingatlanok árverése. Posits Vásza ell. Ó-Kéren (újvidéki tsz) jul. 29—sept. 5; — Török Dániel ell. Berczelen (nyíregyházi tszk) jun. 14 —jul. 16; — Kormerth Márton ell. Szt- Ágothán (aszebelli tsz)* jun. 20—jul. 25 ; — Janeska Alexandru ell. Bolduron (lugosi tsz) jun. 8; — Dienes Albert ell. a b-gyarmati tszknél jun. 1 —jul. 10; — Hirsch Jakab ell. N.Palánkán (újvidéki tsz) jul. 1; — Körtvélyessy László ell. Kis-Várdán (nyíregyházi tsz) jun. 14— jul. 16; — Hölgye Ján. ell. Nyárádon (győri tsz) jun. 21—jul. 21; — Metzler Julia ellen a bajai jognál jun. 24—jul. 26; — Ritz Hermann ell. Siklóson (pécsi tsz) jun. 20; — Fogarassy Józs. ell. Kis-Budakon (beszterczei tszék) junius 16—jul. 19; — Fombor Frigyes ellen Desp.-Szt-Ivánon (újvidéki tsz) jul. 15—aug. 19; — Ormándy Borbálya ell. Letkéren (ipolysági tszk) jun. 26—jul. 26; — Molnár Anna ellen Uj-Fehértón (nyíregyházi tsz) jun. 14—jul. 16; — Cseh György ell. R.Csanakon (soproni tsz) jun. 7; — Czukits Jova ell. Szerb-Edleméren (u.becskereki tsz) jun. 28—jul. 30; — Arsinov Perszida elle n becskereki tszknél jun. 27—julius 27; — Baranyay József örökösei ellen Bogdányban (nyíregyházi tszk) junius 14—jul. 16; — Naschitz Jakab ell. a bpesti tszknél jun. 23 ; — Lengyel János ell. Pázmándon (győri tsz) jun. 7; — Oppolczer Terézia ell. Újpesten (önkénytes) jun. 25 ; — Gyukits Lázár ellen Baanban (pécsi tszk) jun. 25—jul. 26; — Jankovits Katalin ell. az újvidéki tszknél jul. 8— aug. 12. — Márta Sámuel ellen Thasson (nyíregyházi tsz) június 14—jul. 16. — Leit od Sebestyén ell. Vöröstón (veszprémi tszk) jun . —