Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-08-04 / 179. szám

179. ez: Második évfolyam 1877. Budapest, szombat, augusztus 4 . A „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre . . 15 frt - Fel évre ... 7 ,, 50 Negyed évre . . 4 ,. — Hirdetések : A Eifír hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr. és többszöri hirdetéséért IS kr , minden beigtatásnal. A bélyeg«]is külön míndes beiktatás u­tán 80 kr. osstr. értMAGYAR JOGÁSZ JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP. f c«tÄXSöocsa>ctei'.y éso j. - ,33sx&=i. j SZERKESZTŐSÉG é. kiadó hivatal i * Pest, Erzsébet tér 14. 1 11. emelet, Kora a lap jellem­­zését illető közleményeken kívül, az előfize­­ t—————MBB——■ Előfizetési felhívás „MAGYAR JOGÁSZ’ Jogszaki s közigazgatási napi­lapra. Előfizetési feltételek: Egész évre............................................15 frt. — Fél évre..................................................7 „ 50 Negyedévre..........................................4 „ — Az előfizetési pénzek a szerkesztőséghez Budapest. Erzsébet tér 14. sz. a. küldendők. Közigazgatásunk legújabb fejlődése. II. Törvényhatósági közigazgatásunk tévés alapzatain, az bár szerény, de a nép milliói szabadsága s önkormányzatának oltára emelke­dik szemü­­nk előtt, melyet „községi rend­tartásnak“ nevezünk. Hogy eme szent oltár zsámolyán a népjog mennyei tömjéne is füstö­löghet, azt háromszáz ötvenhét viharos év véres küzdelmeinek s szenvedéseinek köszöntjük; — 1514 óta, t. i. nem lévén a „mi ser a plebs contribuens“-nek egyéb politikai destina­­tiója, mint születni, adózni, robotozni, az állam és egyes földesurak járm­as tinói gyanánt szol­gálni, s aztán meghalni. Az 1871. XVIII. é­s az 1876. V. t. czikk vetették meg ama fönséges oltár alapzatát s szegletköveit azáltal, hogy az önkormányzat termékeny csiráit köz­ségi közigaz­gatásunkba is beoltottak. Valóban, Magyaror­szág évezredes fönnállása óta, a democratiának Kárpátoktól Adriáig, sohsem volt­ nagyobbszerü és szebb diadala, mint melyet a községi törvény eszközölt. E törvénynek hiányában, hiába ke­resnénk kívánt nyugalmat, hiába valódi nép­szabadságot az 1848-as magasztos eszmék ár­nyában is; mivel községi független élet s önkormányzat nélkül, azok az eszmék csak mint csonkatorony mutatkoznak a társadalom s poli­tikai élet tágas láthatárán, épülethalás­­zok, mely betetőzve nincsenek s koronájuk hiányzik.E ko­ronát, mint mondók közalkotmányunk szentegy­házára, az 1871. s 1876-diki törvényhozás rakta föl. Ki mondaná azonban, hogy e dicső épület oly tökéletes s művészi alkotás lenne még ma, melyen további kibővítésnek s rendezésnek he­lye nem lenne? Úgy gondoljuk, hogy nemcsak­ az, ki a múlt évi községi novella indokai kö­zelebbről, de még inkább mindazok, kik községi önkormányzatunk viszonyait a megyei, illetőleg törvényhatósági gyámhatósággal szemben mé­lyebben vizsgálják, találni fognak a mi községi igazgatásunk s autonómiánk szervezetében oly viszásságokat, s oly kirivó tartózkodást, mely­nél fogva a törvényhozás nem kanálnyi bőség­ben , hanem csak homaeopaticus cseppekben akar nyújtani községeinknek az önkormányzat és szabadság korából. Kitűnik ez különösen azon rendkívüli és szigorú függetegségből, mely­ben közigazgatásilag még belügyekben s a ház­tartás legparányibb érdekééig is, községeink első­sorban az államnak, másodikban a törvényható­ságnak, harmadik sorban pedig a szolgabiráknak vetvék alája, úgy annyir­a, hogy ha például csak az ételi őrökről, csord­ipásztorokról s csonkák tisz­tántartásáról akarna intézkedni s szabályrende­letet alkotni, még ezeket is köteles a szolgabi­­rák s a törvényhatóság sanctiója alá terjeszteni. Hát még a községi háztartás és községi adók tárgyában ? A község nem teljesen függetlenül, hanem csak a törvényhatóság által adott engedély­e­ zési ■ hirdetési díjak, nemkülön­ben a beiktatandó hirdetmények i­s küldendők. Kéziratok csak is­­s­mert kezektől fogadtatnak rá, elvek szerint intézkedhetik saját érdekében mindenben, s a törvényhatóság által körvona­­lazott kereteken belül gyakorolhatja csak, még önmegadóztatási jogát is. Tisztviselőinek lét­száma, fizetése és saját vagyonának kezelése iránt, múlhatlanul a törvényhatóság engedélyé­nek s ellenőrzésének kell mérvül szolgálni, a „minden lében kanál“ — mit „szolga­­biró“-nak nevezünk — javaslatai s véleménye­zései által — melyek gyakran a legéretleneb­­bek s ki perzsa szatrapa módjára nehezkedik lépten nyomon a községek nyakára. Eme rövid vázlatból is látható, hogy községi önkormányzatunkban még nagyon sok az illusio, hogy községeink, midőn a hűbéri bi­lincsektől megszabadultak s a földesurak gyám­hatalma elpárolgott, földesúri gyámhatóság helyett, hármat kaptak, u. m. az államét, a törvényhatóságét s a szolgabirákét! Ez már aztán csakugyan nagyon is sok a ,,j­ó b­ó­­,“ de hagyján, ha* a községi önkormányzat s önállóság hátrányára nem szolgálna. Hogy a törvényhatóságoknak a községek irányában oly rendkívüli hatalom van adva, mely csaknem egyenlő a régi megyék omnipo­­tentiájával, s mely a községek kívánt autonó­miájára nem fejlesztőleg, hanem bénitólag és sorvasztólag hat, azt mindennap bár­ki is ta­pasztalhatja. Nézzük csak például a községek tiszti karát s vizsgáljuk, hogy váljon e tiszti kar tagjai a jegyzőtől s bit­ótól kezdve egész a bakterig, nem inkább szolgálnak-e mindannyian az államnak, főleg pedig a törvényhatóságok, s illetőleg a megyéknek, mint a községeknek? Hiszen, a­ki a gyakorlati életben él, láthatja minduntalan, hogy e hivatalos functiók ezen ösz­­szezavarása a túlterhelése miatt valóban alig tehetnek valami szolgálatot, ép azon községnek, TÁR­CZ­A. Mérgezési kísérlet s gyilkosság. (Folytatás.) Hosszas tagadás után Bance megnevezte az özvegy Louettené személye e­len irányzott mérge­zési kísérlet szerzőjét s bevallotta az általa, vég­bevitt gyilkosságot is; részletesen elmondá Louet­tené­s leánya részvétét, mind a két bűntényben ; a két nő azonban mindvégig ártatlanságukat állí­totta, azzal vádolván Bancet, hogy önmagán köny­­nyítendő, vádolta be őket. A fővádlott által Lou­ette Arthémise irányában bevallott érzelmek azon­ban ellentmondanak minden ily értelmezésnek, különben a vallomás valósága be is van bizonyítva. Louette Arthémisenek el kell ismernie, hogy a Bance által a bűntény elkövetésekor használt czi­­pők, s a fátyol tőle származnak. Az utóbbi által eldobott csizmákat megtalálták egy mocsárban. Másrészt Louette Arthémise a bűntényt követő napon sietett elrejteni Bance zsebbelijét, melyen vérfoltok voltak, valamint a vádlott által egy fa tövében elásott szekrény­kulcsot is. Végül ez a két nő tévútra igyekezett vezetni a bíróságot, Bance­­val szemben, hazug magyarázatot adván egy zub­bonyról, melyet ez a gyilkosság napján viselt, s mely az özvegy Louettenével vívott küzdelemben kiszakadt, hasonlóan a sebekre nézve is, melyek Bance arczán s kezén voltak láthatók. A Bance ál­tal elkövetett két bűntényben részükről eljátszott utálatos szerep valósággal az, melyet fővádlott körülirt. Ezek folytán, Bance, Louettné, s ennek le­­­­ánya, Louette Arthemise vádoltatnak, hogy I. Bance 1876 szept. havában, Liv­elliersben (Seine-et,Oise megye) Laly Mária Louise özv. Lout­­tené élete ellen merényletet kísérelt meg, oly esz­közzel, mely a halait előidézheti, s a nem sikerü­lés nem függött vádlott akaratától. II. Louettené­s Louette Arthémisse 1876-év­­ben, a Butryban, Auvers-Sur-Oise község, végbevitt mérgezési kísérlet bűnrészesei voltak, Bancet a bűntény elkövetésére csalárd ígéretekkel biztatván, s az annak elkövetésére szükséges utasításokkal, s eszközökkel ellátván. III. Rance 1877. márczius 14—15-kén éjjel, Livilliersben (Seine-et-Oise) szándékos embölcst­­ követett el, Laly Mária Louise, özvegy Louttené­­ személyén, oly körülmények között, melyek a bűn­­t­­ény előre való meggondolását határozottan mun­t­­atják. IV. Louettené 1877-évben bűnrészes volt a fentebb elősorolt bűntényben, Bancet annak elkö­vetésére csalárd ígéretekkel biztatván, s az ehhez szükséges utasításokkal s eszközökkel ellátván. V. Louette Arthémise 1877. évben bűnrészes volt a föntebb részletezett szándékos, s előre meg­gondolt gyilkosság bűntényében, Bancet csalárd ígéretekkel annak elkövetésére bírván, s az ehhez szükséges utasitásokkal s eszközökkel ellátván. Ezek folytán, stb. I Elnök: Kihallgatja a vádlottakat. Bance kihallgatása. K. Ön huszonkét éves, cseléd, ismerte özvegy Louettenét. Eskütt urak, egy szót, vádlottak ki­hallgatása előtt. Pár szóval összegezem a vád té­teleit. Louette Arthémise s anyja közt érdekeltség szülte nagy nézeteltérések merültek föl. Bance, uraim, Louette cselédje volt. A közvádló azt­­ állítja, hogy Bance, Louettené az áldozat me­­­­nye, s még inkább utóbbi unokája befolyá­­­­sának engedett. Ez néhány szóval a vád tétele á­ltalában. Most Bance, mondja el ön, hogyan ment­­ végbe a gyilkosság jelenete. Először is mikor lé­­j­pett Louetteék szolgálatába? — F. Aratáskor. K. Ön gyöngéd érzelmeket táplált a Louette leány irányában? — F. Igen. K. Ez is osztani látj­ék az ön érzelmeit. Tu­datta önnel gondolatait? — F. Nagyanyjára pa­naszkodott előttem, ki, mint mondá, alá akarta ásni jó hírnevét. K. Ön egy napon özvegy Louettenéhez ment, egy szamár keresése végett; ez hagyma-ragout-t adott önnek enni, melyből maga is evett? — F. igen­ .. . — Ön a házban alatt, s egy adott pillanat-­ ban, éjjel, az ön által kapott port a ragout-ba szórta. Midőn másnap az az özvegy reggelizni akart, úgy találá, hogy a ragout zöldes színű, s elkép­zelhetetlen izű. — F. Igen uram, ez igaz. K. Másik, ugyanily kísérlet is történt, ön ugyanily port a kávéba is vegyített? — F. Nem emlékszem reá. K. Különben elég az első. Az is eléggé su­

Next