Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)
1877-09-26 / 221. szám
tandó illetmény a szerződési időtartam alatt is lefoglalható. 64. §. A biztosított örököseit átalában, vagy különösen megnevezett egyéneket mint kedvezményezetteket illető életbiztosítási összeg a biztosított adósságai miatt végrehajtás alá nem vonható. Épületek tűzkár biztosítási összegei a biztosított adósságai miatt végrehajtás alá vonhatók ugyan, de a végrehajtási eljárásról értesítendők azon jelzálogos hitelezők, kik a tűzkárt megelőző időpontban nyertek zálogjogot, kielégítési elsőséget vagy azt követelhetik, hogy a biztosítási összeg zár alá vétessék és a leégett épület helyreállítására fordíttassék. 65. §. Mezei gazdálkodással tényleg foglalkozó egyéneknek azon igavonó jószágai és gazdasági eszközei, melyek a folytatott gazdálkodáshoz okvetlenül szükségesek, a menyiben a foglalás márczius 1-től szeptember 30-ikig terjedő időben foganatosíttatik, végrehajtás alá vétethetnek ugyan, de ha a végrehajtást szenvedő azokat a folytatott gazdálkodáshoz használni kívánja és a jószágok kellő élelmezéséről gondoskodik, ezek tőle el nem vonhatók, s a foglalást követő október 1. napja előtt árverés alá nem bocsáthatók. (Folyt. köv.) Semmitőszéki döntvények. 17390 877 sz. Kielégítési végrehajtás el nem rendelhető oly közjegyzői okirat alapján, melyben a fizetés teljesítésének pontjai határozottan kitéve nincsenek, hanem az csak a szerződési pontok egymással való összefüggéséből s azok mikénti értelmezéséből lehet megállapítható. 14947 877 sz. Oly keresetek, melyek valamely vasuttársulattal a menetrendre nézve kötött magánjogi szerződésből származtatnak, nem a közigazgatási hatóságok, hanem a bíróságok körébe tartoznak. Vegyes közlemények. Más országban a pénzügyőr adóforrásokat csinál, azon töprenkedik, töri magát, hogy a népnek jövedelme legyen, s módjában álljon eleget tenni az államnak is. Nálunk más irány mutatkozik t. i. az adóexekutio, akár van miből, akár nincs. A magasabb államférfi gondok nem bántják a kormányt. Ugyan mondja meg nekünk valaki, hogy helyén van-e az, hogy akkor, midőn a telekkönyvek anyira el vannak halmozva, kellő munkaerő hiányában, teendőkkel, a kincstár 31 kros bekebelezésekkel szaporítja a munkát, miként azt, egy kezeink közt levő végzéssel igazolhatjuk. A kincstár ügyei kiváltságosak, s azok miatt háttérbe szoríttatnak egyesek fontos dolgai. Hasonló esetek számosak, s valóban nem tudjuk, hogy boszankodjunk vagy kaczagjunk a dolog fölött. Anyi bizonyos, hogy évek óta szemlélve az esztelenségeket, mi már semmin sem ütközünk meg. Nem szólunk ezúttal arról a hátránys kárról, mely a feleket érni szokta, akkor, midőn a bekebelezés tárgyát többszörösen meghaladó költséges telekkönyvi törlésre kerül a dolog. Thiers végrendeletéről azt állítja a londoni „Academy“, hogy az Francziaországnak is jelentékeny hagyományt tartalmaz. Végrendeletének egyik czikke szerint ugyanis, melyről eddig csak barátai tudtak, Thiers nemcsak összes gyűjteményét hagyja nemzetének, hanem azt az óriási politikai anyagot is, melyet művei számára szedett össze, valamint azt a házat is, melyet a kommune pusztításainak kárpótlásául a nemzetgyűlés által neki megszavazott összegből építtetett. Az „Academy“ értesülése szerint e házból múzeumot alakítanak. A rendkívül becses kéziratok, melyeket „A forradalom története“, „A konzulátus és a császárság története“ czímű munkáihoz hordott össze s melyeknek politikai s diplomatiai tartalmát az egyes történelmi személyek családjai vagy a különböző országok irodái küldötték vagy írták le számára, a nemzeti levéltárban lesznek elhelyezve, minthogy a tisztán személyi érdekű iratokat barátai már előbb lefoglalták maguknak. Thiers gyönyörű festményeit, melyeket az „Ecole de Rome“ növendékeinél rendelt meg, szülővárosának, Marseillenek museuma kapja ajándékban. Rudolf koronaherczeg legközelebb az insbrucki helytartóságnál tanulmányozza a közigazgatást, és miért nem nálunk? Megtanulhatná, hogy mi a jó közigazgatásnak ellentéte. Megtagadta az apját. Egy 10—12 éves fiút tegnap atyja az esti hajóval Bécsbe akart vinni német szóra, — de a fiú az állomásnál megugrott a német szó elől. Atyja kiabálva futott utána a Dunaparton. Egy rendőr a vigadó előtt útját állta a fiúnak, de az apja reclamátiójára csak igy felelt: „Ezt az urat soha se láttam!“ Az apa kénytelen volt előszedni okmányait s azokkal bizonyitni be apaságát. Így azzal visszakapta magzatát, kit a népcsődület kaczaja közt vonszolt magával vissza az állomáshoz, bécsi német szóra. Vidéki. előfizetőink bárminemű megbízásában a fölebbviteli, valamint első folyamodása fővárosi bíróságok, s bármely hatóságnál mérsékelt díjazás mellett pontosan s gyorsan eljárunk, készkiadásaink fedezésére a megbízás minőségéhez képest 2—5 ft. előleget kérvén. Irodalom. „Az inductiv-bölcsészeti módszer a jogtudományban s különösen a büntetőjogban. Irta Dr. Schick Sándor.“ E munka csak 28 kis 8 adrét lapra terjed s mégsem lehet annak felét sem megérteni. Vagy mit értsünk azalatt, hogy szerző a lik lapon „az emberi ész munkatörténelmének latifundamentumán függeszti össze a társadalmi életkör tüneteivel a jogi mozzanatokat.“ Ezt magyar ember nem bírja megemészteni. Ez olyan Dell’ Adami-féle „stílus“ és fogalomzavar, melyet szerző is csak a német eredetiből volna képes megmagyarázni. Hogy minő tévesek szerző fogalmai az általa megdolgozott tárgyra nézve, kitetszik onnan, hogy a jogot lealacsonyítja puszta külső, kényszerítő mechanismussá, holt abstractióvá s csupa alakiságok gyűjteményévé. „A jog csak szabályoz,és mondja továbbá, hogy: „világot vet az erkölcsi életre.“ Szerző hát azt sem tudja, — és mégis bölcselkedik, — hogy a népélet sajátságos viszonyai, néha az erkölcsi alapeszméket érintetlenül hagyva, a jog fejlődését, ép úgy mint Angliában, megakadályozzák. Az angolok a középkorból fenmaradt hűbéri romok daczára, a legéletrevalóbb jogállapotnak örülnek s erkölcsi életük mégis sokkal jobb a mienknél, kik a jogtudomány divatos fogalmai szerint ékeljük be magunkat minden reformba. Törvényszéki csarnok. Nagy bankólhamisítási per tárgyaltatott ma a fortunában Frenreisz elnöklete alatt. A tényállás következő: Bulkesz és Gaidabra községekben hamis 50 frtosok jöttek forgalomba. S a vizsgálat kideríti, hogy a hamisítványok terjesztése Lautenbach Pétert terheli. Ez azt vallja, hogy a hamisítványok sógoránál, Hirsch Márton bulkeszi lakosnál készültek s hamisítók gyanánt a Frischman testvéreket nevezi meg. Lautenbach sógorától állítólag 150 fit. fejében 5 db. 50 forintos hamisítványt kapott s ő ezekből 2 darabot átadott Arendt Péter nevű rokonának, kinek adósa volt s kit igy akart kifizetni; három darabon pedig Döhringer paraszt gazdától lovakat vásárolt. Vallomása szerint ez utóbbi 3 dbot később, mikor megtudta, hogy ezek hamisítványok, vissza kérette Döhringertől; egyet megsemisitett, többi kettőt a rendőrség találta meg nála. Hirsch Márton mindent tagadni próbál; tagadja különösen azt, hogy Frischmann nevű testvéreket valaha ismert volna, de a tanuk ellene vallanak, így vádlottnak testvére, Henrik azt állítja, hogy a Frischmann testvérek 1875. deczemberben jöttek Hirsch Márton házához, s ott bankópréssel többszörösiték a hamisítványokat. A testvérek akkor úri ruhákat viseltek s néha fényképészettel is foglalkoztak, csak akkor cserélték föl öltönyüket paraszt ruhával, mikor Bulkeszről a rendőrség elől Petrováczra s azután a szomszéd községekbe bujdostak. Avram Vukaszaljev ókori lakos vallomása szerint egy Jung József nevű kocsis f évi júniusban egy ládát tett le nála megőrzés végett, s oly megjegyzéssel adott át neki három hamis 50 frtos bankjegyet, hogy a láda tartalma szerencsét fog házára hozni. Bevallja továbbá, hogy a többször említett Frischmann testvérek időközben elhalt rokonának, Burghard Fülöpnek társaságában sokszor jöttek házához, mikor ő nem volt hon s ilyenkor a testvérek elzárkóztak a szobába s Burghart Fülöp őrködött az ajtónál. A hamisító gép, mert a láda ezt tartalmazta, a nyomozás alkalmával Vukaszalyevnél csakugyan megtaláltatott. A tanuk, kik hamisítványokat kaptak vádlottaktól, kihallgattatván, felolvastatott az osztr. nemzeti bank szakvéleménye a corpus delictit képező 4 db. 50 frtos hamisítványról. E vélemény szerint a hamis bankók aczéllapról nyomattak le és igen ügyesen készítvék. — Lautenbach Péter azt állítja magáról, hogy részeg volt, mikor a hamisítványokat megkapta; ő átadta feleségének mind a „9“-et, — de hogy mit tett azokkal, arról nincs tudomása. A megidézett tanuk azután letették az esküt s a tárgyalás folytatása holnapra halasztatott. A Tounville-perben a semmitő törvényszék novemberben fog ítéletet mondani. A bozeni fogoly tehát addig lesz a halálfélelem gyötrelmeire kárhoztatva , amit valószínűleg nem bán. Csak egy szeme van ugyan Fehér Katalinnak, de ezzel az egygyel többet lát, mint más halandó kettővel. Különösen a más jószágát látja meg mindig, s ennek köszönheti, hogy már másodszor állították a fenyítő törvényszék elé, mely lopás miatt hat havi börtönre ítélte. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék árverési naplójának kivonata: Reich Mária okt. 11. d. u. 3 ó.;—Ország Sándor, okt. 2. d. u. 3 órakor; — Kraudy Gusztáv, szept. 29. d. u. 1 órakor; — Vivaschi Ferdinand okt. 12. d. u. 3 órakor; — Wiltsch Mihály, szept. 26. d. u. 3 órakor; — Strombach Antal és Leonora, okt. 2. d. u. 3 órakor; —Hatsek Zsigmond, okt. 3. d. u. 5 órakor; — Szikadi Antal és Liptay Sándor, okt. 4. d. u. 3 órakor; — Fürst Miksa, okt. 3. d. u. 3 órakor; — Pedery Gyula szept. 28. d. u. 3 órakor; —Somogyi Ferenc, okt. 8. d. u. 3 órakor; — Temesváry Em. Bauer A. Bergmann N. és Temesváry Josefin okt. 3. d. e. 2 órakor; — Buchwald Sándor okt. 16. d. u. 1 órakor; — Profírna Vilmos okt. 10 d. e. 9 órakor; — Somogyi Ferencz ,okt. 9. d. u. 3 órakor; — Somogyi Ferencz okt. 10. d. u. 3 órakor; — Straszmeister Antal, okt. 1. d. u. 3 órakor; — Somogyi Julia okt. 9. d. u. 3 órakor; — Fischl okt. 8. d. u. 3 órakor; — Rotter Sámuel okt. 10 d. u. 3 órakor; — I.magyar asztalos egyesület okt. 10. d. u. 3 órakor; — Schmidt József okt. 4. d. u. 3 órakor; — Ragályi Dénes okt. 15. d. u. 3 órakor; — Hartmann Ignácz okt. 3. d. u. 4 órakor; — Seifert János okt. 4. d. u. 3 órakor; — Braun Károly okt. 11. d. u. 4 órakor A budapesti V. ker. kir. járásbíróság árverési naplójának kivonata. Klein Sándor és Katalin okt. 1. d. u. 4 órakor; — Schulze Gurmay okt. 9. d. e. 9 órakor; — Pash L. & Comp. szept. 29. d. e. 9 órakor; — Blaskovics Sándor, szept. 29. d. e. 10 órakor; — Salasty Sándor, okt. 2. d. e. 9 órakor; — Neumann J. okt. 1. d. e. 10 órakor; — Simpton J. H. okt. 4. d. e. 10 órakor; — Mezey László okt. 1. d. e. 11 órakor; — Fink Dávidné okt. 2. 9 órakor; — Kádár Antal okt. 9. d. e. 10 órakor. Mayer Fer., szept. 26. d. u. 4 órakor; — Goldmein Simon, okt. 4. d. e. 9 órakor; — Schultza Vilmos, szept. 29. d. u. 3 órakor; — Gutter és Schultz okt. 1. d. u. 3 órakor; — Kohn Albert Adolf, szept. 28. d. u. 8 órakor; — Blau Miksa, szeptember 27. d. u. 2 órakor; — Singer András, okt. 3. d. e. 9 órakor; — Szabó Alajos, szept. 26. d. e. 11 órakor; — Adler Herman, okt. 8. d. e. 9 órakor; — Klein Sándor és Katalin okt. 1. d. u. 4 órakor. A „BUDAPESTI KÖZLÖNY“ kivonata. Legutóbbiszámából. Kineveztettek: Dalmay Pál irodaigazgatóvá a zomboriszékhez; — Wolf Károly számtanácsossá, Pevicek Fér. számtanácsosi segéddé a cs. és kir. közös legfőbb számszékhez’ Névváltoztatás. Lettel Radós Gyula szt.miklósi lakosok „Erős“-re változtatták nevüket. Ingatlanok árverése. Zajda János ellen N.-Enyeden, okt. 27—nov. 27; — Török Bogdán ell. Csengeren, (sz.-németi tsz) okt. 25—26; — Róka Anna ell. Egyh. Keszőben, (szombathelyi tsz) okt. 23—nov. 23; — Horváth Ján. ellen Lázáron, (sz.-németi tsz) okt. 29—nov. 5; — Verebes Józs. ell. Pomázon, (pestvidéki tsz) okt. 22 —nov. 26; —• özv. Birnbaum Antalné ell. Gy.Benepusztán, (gyöngyösi jbg) okt. 2—nov. 2; — Soós Lászlóné ell. Mesterszálláson, (k.sz.-mártoni jbg) okt. 1; — Bagyulov Mila ell. Dinyáson, (módosi jbg) okt. 22—nov. 22; — A tímár céh ell. Deésen, okt. 23—nov. 23; — Albert László ell. Köveskuton, (szombathelyi tsz) okt. 25—nov. 25; — Lábos Józs. ell. Veszkényben, (soproni tsz) okt. 2—nov. 2; — Pap János ell. Tényőn, (győri tsz) okt. 25. — Garai Ferencz ellen N.-Ölveden, (esztergomibiróság) október 18. — Gyarmati János hagyat, ellen Deésen, október 26. — Takács Ferencz ellen R.-Csanakon, (so)