Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-12-04 / 279. szám

megvizsgálása pedig, hogy ezen intézkedések mennyire terjedhetnek és helyesek-e, az ügy érdemi vizsgálatára tartozik. Ezeknélfogva a bíróságok az­által, hogy a részvénytársulatoknak a mérleg megállapí­tására vonatkozó közgyűlési határozatai ha­tályon kívüli helyezésére indított perben hozott ítéleteikben a közgyűlési határozat érvénytelení­tésére szorítkozó fölperesi kérelmen túl, a mérlegnek helyesbítését elrendelő, s átalában oly intézkedésekre is kiterjeszkedik, melyek a fölperesi keresetben foglalva nincsenek, de annak természetszerű és törvényes folyomá­nyául tekinthetők, a ptrs. 297. §. 10. pontja alá vonható semmiséget el nem követ­nek■ (Teljes ülési megállapodás.) A párbaj. Jogi tanulmány, írta: Martin Edmond, a lensoni törvényszéki alelnök. (Vége.) Mi legyen a tárgya és célja ennek a sürgős törvénynek ? Eltávolítni a párbaj okait, sújtani a rágalmat, mely azt előidézi, hány meggondolt em­ber lemondana a párbajról, ha tudná, hogy a szen­vedett sérelmekért törvényes uton kellő elégtételt nyer. Hajdan a párbaj lehetett igaztalan, lázadás, előítélet, a becsületbíróságok rendeletére elégtételt szolgáltattak a sérelmekért; most előítéletnek ne­vezhetjük a verekedésre való kihívást; nem a kö­zép­fok­é a szélsőségek között a veszélyes, véreng­ző, tehetetlen, de a gyakorlatban a világ által el­nézett, a törvényhozás által hallgatással mellőzött ily elégtétel nyerése; hányszor magában foglalja egy kifejezés, sőt egy mozdulat a fenyegetést, a ki­hívást, a gyalázatot; ez a szó, ez a mozdulat, sa­ját történetét, saját botrányát jelzi; üldözi s meg­zavarja a házastársat s a nővért, arculcsapja a leg­finomabb, legjámborabb, legbecsületesb s legcivili­záltabb lényt; fölrázza a lázas szenvedélyeket, ra­gályossá teszi nézeteit, befolyását, tekintélyét, tár­sadalmi állását; azt követeli, hogy a nagylelkű em­berek bocsánatot kérjenek a gyalázatért; a törvény­nek ezeket támogatni kellene, s szükséges, hogy a büntetőtörvénykönyv se maradjon fegyvertelen; azt is meg kell gondolnunk, hogy a párbaj ellen ho­zandó törvény igazságos s egyszerű rendszerből in­dul ki, a magán­emberek ellen forduló meggyalá­­zások elnyomására. A kísérlet bebizonyította a hajdani becsület­bíróságok hasznosságát. Svéd­országban még ma is működik ez a bíróság, lecsöndesítőleg, s tanácsoló­­lag; a legtöbb párbajnál a tanuk szolgálnak be­­csületbirákul, ezeknek jegyzőkönyveit mint ítélete­ket kedvezően, bizalommal, s elégtétel gyanánt fo­gadják el a felek s a közvélemény. Miért nem állította föl a törvényhozás újból a becsületbíróságot? A párbaj az erkölcsökben mély gyökeret vert; a büntetés szigora tehetetlen, hogy ezt a zsarnoki divatot kiirtsa; csupán a sértések igazságos megbüntetése szüntetné meg ezt az em­berietlen s barbár szokást. Ha a törvényhozás, mondta Bentham, mindig megfelelően alkalmazza az elégtétel rendszerét, nem született volna meg a párbaj, mely ma is csak a törvény elégtelenségének, vagyis a törvény hall­­gatagságának egyik következménye; az igazság­szolgáltatásnak eme feledékenysége viszi az okos embert is erre a szomorú, de egyetlen segélyforrás pártolására. Ki elejét veszi a szükségnek, gyakran elejét veszi a bűnnek is. DELILLE. A műveit, okos, hivatalnokokból alakult kö­zönséges bíróság, kipuhatolván a kihívásra, vagy a végbevitt párbajra vonatkozó valamenyi kö­rülményt; becsületbírósággá alakulna, s a felek zárt ajtóknál, védők nélkül jelennének meg a bírák előtt; a bíróság felvilágosítást kérne, kihallgatná valamenyi tanút, s tekintetbe véve az összes körül­ményeket, a közvádló megtenné indítványát, s az ítélet nyilvános ülésen hirdettetnék ki; ez a hatá­rozat kifüggeszthető s nyilvánosságra hozható volna; sújtaná a sértést, mely párbajra vezetett, vagy vezethetett volna; a sértő felet fogságbüntetés, vagy bírság terhe alatt kötelezné a mentség elő­adására; ha az elítélt letartóztatandó, a bíróság a megszökés meghiúsítása céljából állandó ülést tartana. A bíróság a körülményekhez képest a feleket s a tanúkat a rendőri fenyítőbíróság elé utasíthatná, hogy ott feleljenek a törvénykönyvben, vagy a pár­bajról szóló törvényben érintett vétségekről. Valóban külön törvény által kellene büntetni a kihívást, a párbajt, az okozott sebesüléseket, az emberölést; de a büntetésnek nem volna szabad túlságosnak lenni; inkább javító jelleggel kellene bírnia, mert nem szabad feledni, hogy műveit, be­csületes emberek által elkövetett sui generis vétség­ről van szó; a legenyhébb büntetés is érzékenyen hatna a század előítéleteitől áthatott vétkesekre. A büntető törvénykönyvünkkel kormányzott Belgium a párbaj ellen bölcs intézkedéseket tett 1841. jan. 8-ki törvényében; eme törvény némely szakaszai átvehetők volnának az új törvénybe, azonban bár a belga törvény jogos cím­en a párbaj első indokát képező sértést erősebben sújtja, mint magát a kihívást, mégis tökéletlen, a becsületbíró­­ság a sértés megtorlásával megfelelőbb s előnyösb elégtételt adna a megtámadottnak. Ha, mint J. J. Rousseau mondja „az első kit megtámadnak, marad mindig a megtámadott, ezt a támadást párbaj, a seb, melyet ő kapott, vagy ellenfelének halála nem szünteti meg, a sértés igazságos elégtételt nyerne a becsületbíróság előtt; ily rendszer mel­lett többé senkinek sem jutna eszébe az önbírás­kodás , s a polgár nem feledkeznék meg többé arról, hogy életével hazájának tartozik, s hogy azzal nem rendelkezhetik a törvény eged­elme nél­kül.“ (J. J.­­Rousseau.) Vegyes közlemények. 09 Tisztelt előfizetőinkhez. Az előfizetési pénzek beküldésének pontatlansága miatt lapunk­nak félbeszakított szétküldése roppant rendetlensé­get idéz elő minden oldalról, s ezért már jó eleve kérjük előfizetőinket, hogy az előfizetési pénzeket idejekorán küldjék be. A vallás és közoktatási miniszter egy konkrét eset elintézése alkalmából kijelenté, hogy a közigazgatási bizottság határo­zatai ellen, annak egyes tagjai feleb­­bezéssel nem élhetnek.­­ A fö­lmivelési­­ipar- és kereskedelmi miniszter pedig szintén egy konkrét eset elintézése alkalmával azt jelenté ki, hogy a vásári he­l­y­pénz még a he­t­i vásá­ron kívü­l eső napokon is beszedhető. A fölebbviteli bíróságoknál nem rész re­­nomméban áll a szegedi járásbíróság, honnan a föl­­terjesztések a legpontosabban s tökéletesebben esz­közöltetnek. Nem áll módunkban eme bíróság szel­lemi működését megbírálni, azonban anyi kétség­telen, hogy ahol egyi jó akarat létezik a felek ér­dekeivel szemben, ott más irányban sem hiányoz­­hatik az igazságszolgáltatás érdekei iránt való szí­vósság. A budapesti kir. Ítélőtábla polgári kiadó hivatalának november havi kimutatása: október hóról maradt le tisztázatlan hátralék 447; nov. 30-ig érkezett 6729; összesen 7176 db.; ebből letisztáz­­tatott 6727; tehát a letisztázatlan hátralék 449 db.; a nov. hó két utósó napján beérkezett 912 dbból van letisztázás alatt a föntebbi 449 db. A munka folyvást szaporodik, de a munka­erő még mindig a régi. Az 1878-ra szóló ujoncozási törvényjavaslat 40.933 s az ehhez járó 4090 főnyi póttartalékban állapítja meg az ujoncjutalékot. A jutalék az 1858, 1875 és 1856-iki korosztályunkból állítandó ki. A háború. Hivatalosan ugyan nincs fegyver­­szünet rendelve sehol sem, de azért Ázsiában gúlába rakattak a fegyverek mindkét részről. A törökök benn vannak a megerősített Erzerumban, az oro­szok pedig a síkságokon elkészítették a téli szállá­sokat. A nyugalom annál kellemesebb, mert folyton esik a hó.­­­­Az európai harctér nem ily csen­des. Mehemed­ Ali ismét kitűnő hadvezérnek bizo­nyult; nem valami nagy haderejével már is meg­akadályozta az ellenségnek délre való vonulhatását, de már az offensivába is átlépett. Nagy döntő csa­tát nem vívott, azonban apró csatákat nyert, s a­mit Szkobeleff két héten át foglalt el, a „zöld halmokat“ visszafoglalta Mehemed negyvennyolc óra alatt. — Ozmánról semmi hir, s igy Plevnáról sem sok. A cár ismét kezd haragos lenni s igy is­mét csatát fog serege veszteni. A külföldi hatal­mak szeretnék a békét közvetíteni, de az orosz urak nem akarnak addig visszamenni a Nevához, mig a török félholdat vátkiba nem mártogatják. Fegyelmi ügy. Az abád-szalóki járásbiró, Káplány Géza, több rendbeli mulasztás miatt a harmadfokozatu vétségben marasztaltatván el, 50 ft. birságra ítéltetett. A nemzetiségi ellenszenv nem nagyon mér­gesedett el azon egy zsidó, két román, egy szász és egy magyar emberből álló rabló bandában, mely a múst hó végén Sulykó községben (Erdély) egy jó­módú gazdát kirabolt, s már el is fogatott. Tourville Henrik megkegyelmeztetett: a bí­róság legközelebb fogja megszabni büntetés idejét. A Csercsel-féle bünperben a nagyváradi tör­vényszék a királyi ügyész indítványa folytán a tár­gyalást elhalasztotta. Mint a Bihor írja, sok oly körülmény merült föl az ügy menetében, melyek­nek kiderítése a bizonyítási eljárás teljes világ­latba helyezése végett mélhatlanul szükséges. En­nélfogva a bűnper több szereplőjét utólagosan ki fogják hallgatni s az újabb tárgyalást csak azután tűzik ki. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó tör­vényszék árverési naplójának kivonata: Eisenstock J. s t. dec. 6. d. u. 3 ó.; — Benki K. dec. 12. d. u. 3 ó.; — Singer H dec. 10. d. u. 3 ó;; — Ruttkay S. dec. 13. d. u. 3 ó.; — Toldy J. dec. 1. d. u. 3; — Pár is H. dec. 6. d. u. 1 ó.; — Till F. dec. 6. d. u. 3 ó; — Hochspacker Gy. dec. 5. d. u. 3 ó.; — G1 o­­govátz F. dec. 6. d. u. 3 ó.; — Kail inger I. dec. 17. d. u. 3.; — Temesváry E. s t. dec. II. d. u. 3 ó.; — Blasovich s t, dec. 7. d. u. 3 6.; — Krumpholz A. dec. 11. d. u. 3 ő; — Örömy J. dec. 11. d n. 2 ó.; — Kuser I. I. dec. 12. d. u. 3 ó.; — Zimmerman B. dec. 11. d. u. 1 ó.; — Jockel K. dec. 11. d, u. 3 ó. — Rosenberg L. december 12. délután 3 órakor; — Mautner J. decemb. 12. d. u. 1 ó; — vb. Eibensütz S. dec. 27. d. u. 3.; — Rakoszky I. dec. 11. d. u. 3 ó.; — Jäger A. dec. 11. cl. u. 3 ó.; — P á r i s H. dec. 6. d. u. 1 ő.; — Scholz Y. dec. 20. d. u. 3 ó.; — n. D u c h a n g e E. örök. dec. 18. d. e. 9 ó.; — Ildényi F. dec. 13. d. u. 3 ó.; — Schwarz A. s t. dec 5. d. u. 3 ó.; — Weinman I. dec. 20. d. u. 3 ó.; — Nádor S. dec. 10. d. e. 10 ó.; — Z o 1 d o s I. dec. 27. d. u. 3 ó.; — Hackel V. dec. 12. d. u. 3 ó.; — Weinberger L. dec. 18. d. u. 3 ó; — V á­­mosy I. dec. 13. d. u. 3 ó.; — Örőmy J. dec. 19. d. u. 3 ó.; — Farkas J. dec. 18 d. u. 3 ó.; — Leffter S. dec. 15. d. u. 3 ó.; — Grün­­berger I. dec. 20 d. u. 3 ó.; — Gerzsó K. dec. 19. d. u. 3 ó.; — Ágost a E. dec. 18. d. u. 3 ó.; — Gross M. dec. 17. d. u. 3 ó. A budapesti Till—X. ker. kir. járásbíró­ság árverési naplójának kivonata: Somogyi J. dec. 5. d. u. 3 ó; — Jan­­csovics I. dec. 10. d. u. ló.; — Wolf M. dec. 15. d. e. 9 ó.; — Frivik J. s n. dec. 17. d. u. 3; — Riszedits F. dec. 17. d. e. 9 ó.; — Koretinszky I. dec. 11. d. u. 1 ó.; — Ger­­ber I. dec. 18. d. e. 3 ó.; — Gydrassy A. s n. dec. 10. d. e. 11 ó.; -- Molnár F. dec. 10. d. u. 2 ó.; — Schwei da R. nov. 10. d. e. ó. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság ár­verési naplójának kivonata ? Bayer L. dec. 7. d. u. 4 ó.; — Bio n M. dec. 7. d. u. 9 ó.; — Pár is H. dec. 11. d. e. 11 ó.; — Adler H. dec. 21. d. e. 9 ó. A „BUDAPESTI KÖZLÖNY“ kivonata. Legutóbbi számából. Kitüntetés. Király ő felsége Cselko József n.-magodi plébánosnak a koronás arany érdemke­resztet . — Horn József n.-ekemezei néptanítónak pedig a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. Az ügyvédi kamarákból. Wilth László, mohácsi ügyvéd a pécsi, — Popesku Viktor brassói s Kovács Károly k.-vásárhelyi ügyvédek a brassói ügyvédi kamara lajstromába folytatólag fölvétettek. Ingatlanok árverése. Krispin Fer. ell. K.-Vár­­dán,(nyíregyházi tsz) dec. 17. Rudinszky Márt. ell. Uj Fehértón, (u. a.) dec. 17; — Kovács Andr. ell. Nyíregyházán, jan. 7. — Mát­hé Mih. ell. F.­Beviscsén, (ungvári jbg) dec. 7. — Ks­in­ger Márk. ell. Budapesten, (Árpád utca 5) dec. 17. (ingók is); — Epstein Jakab ell. Dömsödön, (pestvidéki tsz) jan. 15; — Somody Benj. ellen Vászolyon, (veszprémi tsz) dec. 6; — Száva Nik. ell. Gyákoson, (Erzsébetvárosi tsz) dec. 17; — Rakovszky Istv. ell. Ar.­Maróthon, dec. 20; — Buda­ska Vaszilie ell. Wölcön, (medgyesi jbg) nov. 26; — Gujta Juonné ell. I­. sz.­Mártonban, dec. 4; — Kiss Mih. ell. Kolozsvárit, dec. 29; Polgár Péter s n. ell. Makón, decemb. 14; — K­r­a­n­k­o Andr. ell. Horháton, (beszt.-bányai tsz) dec. 28. — B­u­g­o­s György ell. Egerben, decemb. 12; — Nagy Ján. ell. Kisújszálláson, dec. 17; — Kovács György ell. R.­sz.-Mihályon, (győri tsz) dec. 11; — Moór Ferencné ellen Győrött, dec. 17; — Meszentyán Nik. ell. B.-Bocsárdon, (n.­enyedi jbg) jan. 14. — Schwartz Ign. ellen Aradon, jan. 9. — Kiss Imre ellen Veresmarton, (nyíregyházi tsz) dec. 19. — Fülöp Istv. ellen Kisvejkén, (szegzárdi tsz) dec. 31. — Kovács

Next