Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-12-21 / 294. szám

„MAGYAR JOGÁSZ“!, megjelen minden nap, hétfőt kivéve. !! Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — |­ Fél évre .... 7 „ 50 j ; Negyed évre . . 4 n — b Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy-­­­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer K 16 kr., és többszöri hirdetéséért­­ ; 13 kr., minden beigtatásnál. A V. bélyegdij külön minden beigtatás­a­ után 30 kr. osztr. ért. 294. sz. Második évfolyam 1877. Budapest, péntek, december 21. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség és kiadó - hivatal. B­u­d­a­pest, V. Jozseftér. 3. sz. hová a lap szellemi részét­­ illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési di­­­­jak, nemkülönben a beigta­­tandó hirdetmények is kül­­­­dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Előfizetési fölhívás. A ,Magyar Jogász“ (és Dur­ai Ér­tesítő) jogszaki és közigazgatási napilap min­denekelőtt a magya­roszági ügyvédi kar veszé­lyeztetett érdekeinek buzgó védője, a helytelen codificáció erélyes ellenese. Érzett hiányt pótol a jogszaki irodalomban, és főleg az ügyvédi osztályra s bírákra nézve mutatkozik valóban nélkülözhet­ettnek, amennyiben mindennap tel­jes kivonatát adja a „Budapesti Közlönyé­nek, közli a kir. táblán, a legtöbb stélőszéken és a semmitőszéken előadandó ügyeknek jegy­zékét kifüggesztésük előtt, úgy a már elin­tézettek lajstromát az előadást követő napon, a miként történt eldöntés megjelölésével. Tájékoztató cikkek, tartalmas hírrovat, a kül­földi jogélet nevezetesebb mozzanatainak ismer­tetése, curiai döntvények, törvényszéki csar­nok stb. képezik a „Magyar Jogász“ (és Curiai Értesítő) többi tartalmát. A lap előfizetési ára negyedévre 4 frt, félévre 7 frt 50 kr., egész évre 15 frt. Az előfizetési pénzek Budapest, József­ tér, 3. szám alá küldendők. Lapunk állandó pártolására kér­jük mindazokat, a­kik törhetlenül hű, erélyes elvek tekintetében alkura nem lépő, az igazságot sem zsoldért, sem kedvezésért fel nem áldozó lap nélkülözhetlen voltát felfogni, s azt kellően becsülni is tudják. Kérjük egyúttal tisztelt olvasóinkat, kik elő­fizetési vagy egyéb díjakkal hátralékban van­nak, hogy ebbeli követelésünket az újévig teljesen tisztába hozni szíveskedjenek. A szerkesztőség a vidéki felek bárminemű megbízásában a felebbviteli, valamint elsőfolya­­modású fővárosi bíróságok s bármely hatóság­nál, mérsékelt díjazás mellett, pontosan s gyor­san eljár. A legújabb enquete. Az igazságügyminisztériumban ismét ösz­­szeült egy bizottság — folytatandó a sisiphusi munkát, a jogi codificáció fölött, melynek se vége, se hoszsza. Most a végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslatot tárgyalják. Ugyanattól a törvénytudótól keletkezettt, ki a legközelebb szőnyegre került javaslatokat csinálta: Teleszky úrtól. És a bizottság tagjai is ugyanazok, kik rendesen mindig szoktak lenni. Daruváry és Manoilovics, Csernák, Tóth és J­a­ni­ts­ek stb. örökös Eduard és Kunigunda, Kunigunda és Eduard. El lehet róluk is mondani, miként a fran­cia akadémia titkárairól: „az akadémia örökös titkárai.“ Ők viszont az igazságügyminisztérium örökös codificáló bizottság tagjai. Nem lehet azonban az igazságügyérnek ezt az eljárását komolyan nem venni és némely kritikai észrevételekre nem érdemesíteni. Mindenekelőtt bámulatunkat fejezzük ki ama rendkívül való termékenység fölött, melyet föntnevezett codificátorunk kifejt, s mit tőle a minisztérium igénybe is vesz. Néhány hónap alatt ez már legalább is a harmadik javaslat, melyet ez az úri­ember pro­­ducál a codificátió dúsan burjánzó mezején. A polgári perrend-novellát ő készítette, rö­vid idő alatt; készítette aztán a hagyaték­­örökösödési eljárást. És most a végre­­hajtási eljárás került ki műhelyéből. Egyik nagyobb fontosságú tárgy, mint a másik, valamennyi mélyen belevág jogéletünk benső rétegeibe, melyeket a különböző eredetű jog, halmaz törvények és rendeletek, egymásnak ellentmondó szabályzatok s utasítások anyira h­aoticusokká tettek, hogy azok rendezéséhez, s alapos codificálásához valóban mély buvárlat, nagy tapasztalat és hosszas tanulmányozás szükségeltetik. Itt ez különösen végrehajtási eljárásunkról, mely a jogérvényesítés gyorsasá­gát — mi egyik legfőbb cél a jog terén — lehetetlenné tevén, kétségtelenül hason európai rendszerek egyik legroszabbikát képezi. Mindezeken túltette magát codificátorunk. Az általa alkotott javaslatok valamivel még több szakaszból állanak, mint a sem­egi bün­­tető-codexe. És Csemeginek e munkára hét egész esztendő kellett, de Teleszky néhány hét alatt megcsinált minden javaslatot. Nem tudjuk azonban, hogy ne bámuljuk-e inkább a miniszter eljárását? Ő oly könnyen veszi ezeket a nagy jelentőségű reform-munká­latokat, mikép azok elkészítésére föltűnően rö­vid időt szab. Sőt azt föltételezi, hogy azok jóformán félév alatt alaposan és kielégítően elkészülhetnek. Hogyha oly égető szükséggé váltak ezek a reformok, min teljességgel nem kételkedünk, ha tehát oly sürgősek, néhány havi várakozást sem engedők a munkálatok: miért nem fogtak hozzá már régebben ? Miért hagyták évekig he­­vertetni az igazságügyéri lomtárban az előmun­kálatokat ? Miért változtatták folytonosan a munkarendet, s miért válogattak szüntelenül a kodifikáló személyek között, úgy hogy a kér­désben forgó s fönt említett javaslatok közül valamelyikkel alig lett készen az egyik codifi­­cátor, s csakhamar ugyanazzal a munkával már más valaki bizatott meg. Akár a kodifikátor, akár a megbízó mi­niszter könnyű gondolkozása legyen túlsúlyban, annyi bizonyos, mikép ily eljárás a codificátió iránt való bizalmat meg nem érdemli, annak üdvös sikere iránt a kételyek el nem marad­hatnak. Főkép, ha ama feltűnő körülménynyel kell folytonosan találkozunk, hogy a bizottsá­gokba, milyen az itt szóban forgó is, csak a judicatura képviselői hivatnak meg, ellenben az ügyvédek, kik pedig a törvénykezés másik lé­nyeges alkatrészét képezik, egészen mellőz­­tetnek. A miniszter ezen eljárása mindenfelé éles kritikát, átalános rászólást vont magára. Mi az ellen már többször is erélyesen felszólaltunk, sajnos, hogy mégis ismétlődött. Érdemes volna vizsgálni azt, hogy tulaj­donképen mi okozza ezt az egyoldalúságot. Az ügyvédek iránt való ellenszenv-e, vagy egyéb érdek­e úgy látszik, hogy itt is C s e m e g i ur keze van a játékban, ki nem sziveli a pró­kátort. Annál komolyabb ez a dolog, mert két­séget nem szenvedhet, hogy a codification­ális bizottságok ily egyoldalú alakítása, csakis a co­dificátió hátrányára szolgálhat. Budapest, dec. 20. A képviselőház ma rövid ülést tartott, melyen K. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője bejelentette, hogy a főrendek, az indemnityről, a provisorium­­ról, az újonc állításról s az angol kereskedelmi szerződés meghosszabbításáról szóló javaslatokat el­fogadták, (természetesen) változatlanul. A megsza­vazott javaslatok fölterjesztetnek szentesítés végett.­­ A vámügyi bizottság többsége elfogadta az új vámtarifa javaslatot. Az ellenzék ellene sza­vazott. A kormánypárt részéről Kautz Gyula (te­hát igen illetékes férfiú) támadta meg. A rendőri büntető-törvényjavaslat mint értesülünk, nagyjában készen van, s januárban va­­lószínűleg letétetik a ház asztalára. Legyen vele szerencsésebb a kormány, mint anyi sok más ja­vaslatával. Pest megye közgyűlése ma délelőtt nagyon látogatott volt. Határozatba ment, hogy a tiszt­­újítás január 9-én, a candidatio pedig 7. és 8-án fog megejtetni. Azután megalakíttatott a központi választmány,­s a kijelölő bizottság. Az alispáni állomásra két erős concurrens van: F­ö­l­d­v­á­r­y Mihály és Gullner Gyula. Mindkettő független szabadelvű-párti képviselő, nagy párttal a me­gyében. Gullner ellen fiatal kora szól. Sum­mum jus: summa injuria. E régi mon­dás igazságát mi sem bizonyítja inkább, mint ama helytelenül alkalmazott rideg, tekintet nélkül való szigor, melylyel a bélyegcsonkítási illetékek az ügyvédektől beszedetnek. Könnyebben l­e­­het az ember adósa uzsorásnak, mint az államkincstárnak. Azonban a szigort al­kalmazók tudhatnák, hogy a bélyegcsonkításban rendesen legcsekélyebb részük azoknak van, kik miatta megszenvednek. Hányszor volt már rá eset, hogy benn — az illető hivatalokban— csenetett el a bélyeg; hányszor van rá eset, hogy az ügyvéd kön­nyelmű segéde nem bélyegzi meg az okmányo­kat, hanem az ügyvédtől e célra kapott pénzt el­sikkasztja. De különben is, van-e ügyvéd, ki tudva leletezteti meg magát, csak azért, hogy egy forint helyet aztán hármat fizessen be. S épen ezen okok miatt szó fér ahhoz a kérlelhetlen szigorhoz, mely­lyel a csonkított illetékek az ügyvédeken beszedet­nek. Megengedjük, hogy ultima analysi felelős a bélyegekért az ügyvéd, de nem tartjuk helyesnek, hogy a felelősségnek ruganyos magyarázatáért oly súlyosan bűnhődjék, hogy a legrövidebb hi­vatalos útón bánjanak el vele. Positív javas­lattal is léphetnénk föl, hogy vége vettessék a jogtalan, vagy legalább is méltánytalan szigornak. Azonban nem akarunk az ügyvédi kamarák elé vágni. Beérjük a figyelem felhívásával, csupán annak adva kifejezést, hogy, ha már leggyakrabban más bűne miatt kell az ügyvédnek fizetnie, leg­alább részletekben törleszthesse azt az adósságot, melyet nem ő csinált. Elvárjuk kamaráinktól,­­hi-

Next