Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)
1877-08-02 / 177. szám
Második évfolyam 1877. 1 * , 1 1 „MAGYAR JOGÁSZ“ | v megjelen 1 5? minden nap, hétfőt kivéve. p Előfizetési ár: 1 1 Egész évre . . 15 frt - I 2 Fél évre ... 7 „ 50 fi I Negyed évre . . 4 „ — 1 -8 . Hirdetések: i Esy petitior egy- 8 i szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer $ & 16 kr., és többszöri hirdetéséért 5 1 18 kr., minden beigtatásnál. Az I bélyegdij külön mind a beigtatás 5 ffalán 80 kr. osztr. ért 177. sz. Budapest, csütörtök, augusztus 2-I SZERKESZTŐSÉG Pest, Erzsébet tér 14. sz., S JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP. kiadó hivatal, II. emelet. Ahova a lap kellemi részét illető jjj közleményeken kívül, az előfize-tési s hirdetési díjak, nem külön- . Az illetékesség kérdése a perrendnovella szerint. Újdonsült conficatorainkkal is jóformán úgy vagyunk, mint kommentátorainkkal. Egyike sem felel meg hivatásának, tehát az általuk szükségkép kitűzött feladatoknak sem. Amazok a határozottság, világosság, rövidség tekintetéből messze elesnek Werbőczi szellemétől, ki pedig, mint tudjuk, nagyon is régi codificátor volt, s mégis sok tanulni valót hagyott ránk örökségkép.Commentátoraink pedig, egy Frank, egy Kövi mellett, valósággal eltörpülnek,ezek classicus munkái mellett, commentárjaik silány férezművek. A hivatás iránt való kellő érzék hiányában megegyeznek abban, mikép összeírnak mindenfélét: ex omnibus aliquid, de toto nihil; azonban a legszükségesebbeket, illetőleg épen azt, amire szükségünk volna, kihagyják műveikből. Jogszaki commentáraink telve vannak hosszadalmas theóriákkal, elvont fejtegetésekkel, a rendszerek leírásával, jogtudósok tarka-barka tanaikkal, mert hiszen mindezeket csak lefordítani, kiírni kell a külföldi hasonnemű jdlesbnél jelesb munkákból; de ahol ezek a források kiapadnak, arra, hogy a fenforgó jogi kételyek, homályosságok, mikép derítessenek fel, hogy a joggyakorlatban fölmerülő összeütközések hogyan intéztessenek el — erre utasítást s fölvilágosítást már nem fogunk találni kommentáraikban, így vagyunk divatos törvénygyártóinkkal is. És ennek tanúságául elégséges, ha a legújabbra ,Teleszky úr polgári perrend novellájára utalunk. Ez elég, ha abból csak azt a szakaszt teszszük is bírálat tárgyává, mely az illetőségi viszonyokat czélozza reformálni Hat fokon, 8 fős hosszúságú szakaszban adja elő az illetőség — nézete szerint — új szabályait. Elmond azokban per longum et latum mindenfélét, amit a jelen perrend anélkül is tartalmaz, vagy amit különben is tudunk. Felállíttatik általa szabályul, hogy a lakhely átalános illetékességet állapít meg; hogy az ismeretlen tartózkodásának utosó lakhelye szolgál alapul; hogy a nő férje illetőségét követi; hogy részvény s más társulatoknál, intézeteknél, testületeknél stb. székhelyük illetősége követendő; hogy a szerződések teljesítésénél, érvénytelenítésénél, könyvkivonati és számlaköveteléseknél, kártételeknél melyik az illetékes bíróság stb. Mi szükség volt mindezeket újraszabályozni? Nem kell-e attól tartanunk, hogy ezek nyelvezet tekintetéből mégis különbözvén a perrend most létező szabályaitól, csak kétértelműségekre s zavarokra fognak vezetni, melyek az új törvény betanulását is nehezítik, mert minél terjedelmesebb valamely törvény, annál nehezebb felfogása, ismeretének elterjedése, a köztudatba való átmenetele. És míg ez a codificátor ily feleslegességekkel árasztja el a törvényhozást, másrészt mennyi jogviszonyt s tényezőt hagyott el, amelyeknek szabályozása valódi szükséget képez. Ilyen nevezetesen az illetőségi összeütközések ama fontos kérdése, mely a bírósági és politikai hatóságok közt felmerülhető bíráskodási viszályokra vonatkozik. Az illetőségi vitákról vett ugyan fel pár szabályt, de ezeket is részint felületesen, részintben a beiktatandó hirdetmények ss küldendők. Kéziratok csakis- , mert kezektől fogadtatnak el. ; tévesen rendezte, azonban épen arra nézve, mi azok közt legnagyobb fontossággal bir, nem alkotott biztos s a jogrendnek megfelelő szabályokat. Azok az illetékességi összeütközések, melyekről szólunk, a jelen gyakorlat és a semmitőszék judicaturája szerint, a miniszteri tanács fóruma elébe vitetnek, s ott döntetnek el. Ez pedig oly rendszer, melyet jogállamban eltűrni nem tanácsos, nem lehet. Mert az az eljárás, mely tisztán politikai hatóságot ruház fel a legfontosb illetőségi kérdés megoldásával, a jogbiztonságot veszélyesen megtámadja, mert a politikai hatalmat a jog fölé emeli. Meglehet, hogy az újabbkori párt és kormány politikai gazdálkodás által tönkretett pénzügyi állapotban nem lehetett codificatorunknak gondoskodni ama jogintézmények létesítéséről, melyek az európai jogrendszerben ily összeütközések elintézésére szolgálnak, s amelyek átalános tapasztalat szerint egyedül czélszerűek s megnyugtatók a jogérdekek biztosítására. De ha ez nem vihető keresztül, arról mégis kellett volna, vagy kellenék gondoskodni a codificatiónak és törvényhozásnak, hogy a szóbanlevő fontos illetékességi hatóság, a hatalom legerősebb közegétől, a legfelsőbb politikai hatóság, ugyanis a ministériumtól elvonattassék és más közegre ruháztassék. Ezt a jogbiztonság, a jogrend, föltétlenül megköveteli. _________ Budapest, július 31 Képviselőválasztás elrendelése Dániel Márcu tanfelügyelővé történt kineveztetése folytán képviselői állásáról lemondván, a képviselőház elnöke a háztól nyert felhatalmazás alapján Erzsébetváros központi választmányát új képviselőválasztás iránti intézkedésre fölhívta. TARCZA. Rémséges anyagyilkosság. (Vége.) A főügyész Vitálisnak több, Boyer asszonysághoz czimzett levelét olvassa föl, melyekben önző tanácsokat ad neki az üzletre nézve, s bizonyos vallásos irányzatok ellen látszik küzdeni. B o is s e r i n : Elnök úr, szíveskedjék kérdést intézni Boyer Máriához, hogy vajon ismerte-e a főügyész úr által épen felolvasott leveleket Boyer Mária: Vitalis mutatott nekem efféléket . Vitalis (kérdeztetvén): Sohasem mutattam Máriának ilyesmit. Nem, soha, soha! Elnök: Boyer Mária ön bevallott oly dolgokat, melyeket most tagadásba vesz. A vizsgálat folyamában tett vallomása igen tanulságos. Boyer Mária: Óh! bizonyára változtatásokat tettek; azt mondták tudatlan vagyok, s valóban nem ismerem az eljárást. Egyik esküi: A márczius 19-iki jelenetre nézve melyről Boyer Mária a vizsgálat folyamában említést tett, nem volt egyéb oka, mint anyjának a neheztelése, amiért a centimétert nem vittte be szobájába? Boyer Mária: Anyám neheztelése itt kezdődött, Léont, s engem szemrehányásokkal illetett , de volt a czivódásnak közöttünk egyéb oka is. Léon igen jó volt anyám irányában: betegségében ápolta őt. B o is s e rin : Vitalis az esküttszéki tárgyalás első napján letartóztatásuk ideje alatt egymással való közlekedésükről szólt. Nem beszélhetné el ennek módját részletesen? Vitalis: Nem akarom compromittálni azokat, kik nekem szolgálatot tettek. Az általam küldött levélre különben válasz volt. Elnök: Mária, igaz ez ? — Bayer Mária: Igen. Elnök: Hogyan történt ez? (vádlottnő hallgat.) Így nem sokra megyünk. Elnök: A szó főügyész úré. Clément Simon főügyész mély csend között fölemelkedik, s következőleg szól: Esküit, urak, az iszonyú bűntények, melyeknek darab idő óta megrémült tanúi vagyunk, nem látszanak az emberi természetből kifolyónak. A barbárság kora, midőn a lelkiismeret sötétben tapogatódzott, midőn a szenvedélyek szolgáltak törvényül, midőn az erőszak s kegyetlenség zabolátlan volt, talán nem látott ezekhez hasonlót. Ezeket az iszonyú bűntetteket, ezeket a hallatlan gyalázatosságokat a gyilkosok a vadak vérszomjazó ösztönétől kölcsönzik. Az emberi romlottság nem lépte át soha ezt a határt. Embernek embertársát megölni, már magában véve rendkívüli gonosz tett, midőn ez nem hirtelen föllobbanásból történik, hanem az ebbeli elhatározás sokáig érleltetett, s azt lemészárolni, nem tekintve gyöngeségét, sem könyeit, sem kiáltásait, az emberölés után még utálatos dolgot művelni, eldarabolni az áldozat holttestét, mint az állatot, húsát szétmarcangolni, csontjait összetörni, az emberi lényt alaktalan tömeggé csufitni, s ezt az útra kidobni; minő névvel kellene minősitni az ily bűntényt, mely több, mint gyilkosság, melyre a törvényhozó nem gondolt, nem tartotta lehetségesnek emberi lénytől. Azonban a valódi vérengző itt áll. Az ily bűntény nem lehetetlen, nem ismeretlen. Március 16-kán ép ily bűntényért ítéltetett az esküttszék által halálra egy ember. Az iszonyú merénylet által megdöbbentett közérzület már könnyebbülni kezdett. Sietett feledni a szerencsétlent. Azt hitte, hogy az csak eltévedés volt s lehetetlen ismétlődnie, s hogy ily gyalázatos bűntény nem történhetik soha Alig telt el öt nap, hogy az iszony, s rémület újból feltámadt Marseilleben; hasonló bűntény, mit mondok, gyalázatos gonosztett követtetett el. November 8-án találták meg a Szajnában Manach asszony holttestének darabjait. Márczius 21-kén a tengerparton, a Pinéde fok közelében másik, darabokra vagdalt nőt fedeztek föl, özvegy Boyerné holttestének darabjait. Négy hónap alatt két ily bűntény történhet