Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-10-18 / 240. szám

Második évfolyam 1877. 240. sz. Budapest, csütörtök, október 18. „MAGYAR JOGÁSZ“ minden nap, hétfőt kivéve, megjelent Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 ! Negyed évre. . . „ — Hirdetések:­­ Egy hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer / 16 kr., és többszöri hirdetéséért MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség és í­r kiadó - hivatal: ;1­33 "O. d. a.;p­e­s­t, I­V. Erzsébettér 14. sz. II. em., ; a hová a lap szellemi részét \ ~ illető közleményeken kivül, a ; az előfizetési s hirdetési di- d­­­jak, nemkölönben a beigta- í - tandó hirdetmények is kül­­í­­­dendők. — Kéziratok csak í­gy ismert kezektől fogadtat-­­ nak el. ( 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Közigazgatási codificatiónk. (Két közlemény.) I. Elvitazhatatlan tény, hogy a magyar nem­zet eddigelé pusztán alkotmánypolitikát űzött. Törvénytárunk vaskos bombára, minden lapon tanúskodik erről. Még a magánjogi codi­­f­i­c­a­t­i­o is csak mellékes foglalkozás volt, s Werbőczy „Hármas könyvének“ compil­­latioja óta, lábainkat csak ma kezdjük moz­gatni a második lépésre. Nincs, még csak ma­gánjogi codexünk sem, dacára, hogy 1848. óta csaknem permanens, évenkénti országgyűlésnek örvendünk, a „közigazgatási codifica­­tiot“ pedig híréből is alig ismerjük. Holott jogállammá kiválniuk átalakulni! S nem vagyunk képesek észrevenni, hogy az alkotmány­­képződés epocháját körülbelül már mi is túlha­ladtuk, és hogy a tovább­fejlődés súlypotja ná­lunk a közigazgatásban fekszik. Nem, mintha ezáltal az alkotmány saját jelen­tőségét vesztené, hanem, mert épen az alkot­mány által jutunk és utaltatunk a közigaz­gatásra. Bizonyos azonban, hogy alkotmányunk is mindez ideig csonkán, egyoldalúlag s félszeg irányban fejlesztetett, mert az administratív kellő berendezésére még csak nem is gondol­tunk, s arra, hogy közjogi alkotmányunk az igazgatással egyenlépést tartva, fejlesztes­­sék, fáradságot épen nem fordítunk. Az állami képződés teljes és szerves mnfolyamáról tehát, hazánkban még ma beszélni is háladatlan munka, minthogy valóban nagyon kevés ember van, aki tudja s érteni akarja, hogy a közigazgatástan az államtudományok „pandectáit“ képezi, s szükség, hogy e pandectákhoz alkalmazza az administratiót törvényhozásunk is, az „institu­­tiók“ szellemében. Nálunk­ különösen emez i­n­s­t­i­t­u­t­i­o­k rend­szeres összege fogja megteremteni a közigazga­tási tudományt, mi az Árpádok dicső hazájában még ma teljesen ismeretlen, s csupán a vak empirismus szüleménye. Pedig a közigazgatási tudományban, a közjogi rendszernek oly ifjú, de erőteljes sarját szemléljük, mely kiegészíti ma­gát a jogtudományt is, s ezen utóbbinak rop­pant hézagát tölti be, s véget vet amaz egyol­dalúságnak, mely a magánjogi felfogásnak abso­lut uralmat követel s melynek reactiója annál hevesebben nyilvánul a közigazgatási intézmé­nyekben, minél inkább érvényre jut a közjogi felfogás. E közjogi felfogás a társadalom három főirányzata, illetőleg alapalkatában nyi­latkozik, melyek mindegyike részint hasisul, részint directivumul szolgál a törvényhozások­ban, s melyek, valamint együttesen, úgy egyen­­ként is, véghetetlen gazdagságát tárják föl az államok közigazgatásának. A társadalom amaz alapalkatainak elsője a nemzetségi, vagyis törzs­szerkezet, melynek életelvét az embereknek a közös szár­mazás alapján egymás között való egység , másodikát pedig a rendi szerkezet képezi, melyben a hivatás közössége teszi az egység alapját és célját. A harmadik az állampolgári, helyesebben a polgári jogegyenlőség álladalmi szervezete, melynek elve az egyének egyenlősége és szabadsága, az egységen belül. Mielőtt azt vizsgálnék, hogy eme három alapalkat közül melyik tanúsít legpraegnánsabb kifejezést Magyarország állam­életében, s mielőtt közelebbről megszemlélnék, hogy miképen ido­multak közigazgatási intézményeink amaz alap­tényezők egyikéhez vagy másikához. Európa állam­jogi történetéből szükség mindenek­előtt megje­gyeznünk, hogy szárazföldünk beligazgatása ama három alapalkat szerint ugyancsak bíz már határozott s saját alakzattal, melyek közül tör­vényhozásunk, illetőleg közigazgatási codifica­­tiónknak bármelyike, részint irányul szolgálhat, részint pedig mérvadóul arra nézve, hogy megítél­hessük, hol állunk, merre tartsunk. A közigazgatás első alapalkatát az angol népnél kell keresnünk, melynél a végrehajtás s ezzel a beligazgatás elvileg az önkormány­zat és az egyleti ügy tevékenységén alap­szik ; míg a kormánynak mindkettőben csak cse­kély, sőt némely dolgokban igenis csekély ré­sze van. A közigazgatás második alapalkatát a francia népnél látjuk nyilvánulni, hol az egész beligazgatás csaknem kizárólag a kormány kezében van, míg az önkormányzat és egyleti ügy, majdnem hatalom és jognélkü­­lieknek mondhatók. A jelzett alakzatoknak har­madik képviselője a német nemzet, mely sok­­szerűen eltérő módokon, de mégis egy s ugyan­azon eszmét igyekszik kifejezésre juttatni, t. i. hogy a személyes és szabad igazgatás mindenütt természetes és szerves részvételt nyerjen az ál­lami életben. S bár ha Németország az egész eszme megtestesítésére nézve még nagyon sokban hátra van, az tagadhatatlan, hogy egyes rész­letekben már­is rendkívül való eredményeket ké­pes felmutatni, s kitűzött magasztos célja felé szilárd kitartással halad , hogy hol áll Magyarország mindezekkel szemben, majd elmondjuk holnap. Budapest, okt. 17. A főrendiház jogügyi bizottsága tegnapi ülésében bevégezte a bagatellügyi törvényjavaslat tárgyalását, a törvényjavaslatot néhány irályi módosítás kivételével változatlanul elfogadta. A képviselőház mai ülésén befejeztetett a szeszadójavaslat két szakasz kivételével, melyek a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak. Az ülésen báró S­i­m­o­n­y­i Lajos interpellált a Székelyföldön tör­tént fegyver­lefoglalások és elfogatások tárgyában. A tapintatos interpellatio ki fog adatni a minisz­terelnöknek. Holnap nem lesz ülés, holnapután pe­dig hozzákezdenek a cukoradó tárgyalásához. A delegatiokat a hír szerint — december hó 10-én hívják össze. A képviselőház mentelmi bizottsága ma országos ülés előtt összeülvén, tárgyalta a sepsi­­szt.­györgyi járásbíróság kérvényét, melyben Bak­­csi Ferenc képviselő mentelmi jogának felfüggesz­tését kéri. A bizottság abban állapodott meg, hogy a nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesz­tését fogja javasolni a háznak. Semmitőszéki döntvények. 19819­877. sz. A kincstár valamely köz­hivatalnok nyugdíját adó tartozása fejében tartván vissza, az annak kifizetésére irányzott kereset nem a bíróságok, hanem a közigaz­gatási hatóságok elbírálása alá tartozik. 15363 877. sz. A fölhivási keresetnek címzett beadvány nem az abban előterjesztett számadás helyeslésére, vagy a kifogások elő­terjesztésére, hanem a marasztalás kimondá­sára intéztetvén — az a fölhivási eljárás megindítására alapul nem szolgálhat. Vegyes közlemények. A budapesti V. ker. járásbíróság nov. 1-től fogva V.­kerü­let váci körúton 83/24 sz. a. levő Krajcsevits-féle házban lesz elhe­lyezve, hol is a beadványok nov. 1-nek 9 órá­jától fogva elfogadtatnak. Háború. Ázsiában az idei hosszú dráma utósó felvonásakép, nagy ütközetről hoz hírt a távíró. Aladsa-Dogh környékén Mukhtár basa serege négy oldalról támadta meg az oroszokat, az oroszok hát­rálni kezdettek, de a győzelem még ez óráig nincs eldöntve. Ha itt nagy vereség érte az oroszokat, e körülmény oly leverő hatással lenne az európai harctéren történendőkre, hogy a cár nem erősza­kolhatja tovább a háborút s kudarccal kénytelen lesz seregeit kivonni török földről. Már hírlik is, hogy a cár Péter várra készül. A­ki törvényes formák mellett akar meghalni, Brünnből távirják. Srnec József laut­­schitzi földbirtokos mérgezés miatt már egyszer halálra ítéltetett, de a semmitőszék uj vizsgálatot rendelt. Tegnap ismét egyhangúlag bűnösnek ta­láltatott s ismételten halálra ítéltetett. Irodalom. „Bírálati észrevételek az 1868. LIV. t. c. módosítása tárgyában alkotott törvényjavaslat fölött“ című 93 lapra terjedő munkát irt Molnár Jenő budapesti V. ker. kir. aljárásbiró. Ára 50 kr. Kap­ható a szerzőnél és a budapesti könykereskedések­­ben. Szerző birói gyakorlata alatt szerzett szép is­mereteivel száll síkra a javaslat hiányai ellen, és a­mily helyesen reflektál a javaslat azon szaka­szára, mely a döntvényeknek törvényerőt akar tulajdonítani, és oly alapossággal és józan bí­rálattal tette próbára a javaslatnak általunk is hiá­nyosnak talált lényeges intézkedéseit. A döntvény kötelező erejére vonatkozólag igen jellemzőleg mondja szerző: „Ezután majd az egyetemen nem törvényeket és jogi elveket kellene tanítani, hanem oly jogi eseteket, me­lyeket, a felsőbb bíróságok — a khinaiak módjára — összegyűjtenek. ” Ennek az lesz a következménye, hogy a törvényt Magyarországon meg nem lehet tanulni, s úgy az ügyvédek, mint a bírák, csízió módjára fogják a fel­sőbb bíróságok határozatait keresgélni. Valóban szép dolog lesz, mikor majd a felek kérel­müket akképen fogják indokolni, hogy ennek és ennek az egyénnek ily ítéletet hozott, vagy mondott a bíróság, tehát nekik is olyan kell! Döntvényre nincs szükség, ha világos a törvény. — A törvényhozásnak nem az a hivatása, hogy döntvényho­zásra felhatalmazást adjon, hanem igenis az, hogy oly törvényt alkosson, melyet magyarázni ne lehessen. — És ha a már meghozott törvény értelmezést igényelhetne, azt másra ne bízza.“ A gyakorlati jogászt kellő feszültségben tartó munka zárszavában szerző a községi bíráskodást jellemezve, szintén kifejezést ad annak, hogy nálunk sajátságos hazai viszonyaink figyelmen kívül ha­gyásával a codificatio meddő munka marad, s azzal fejezi be munkáját hogy: kisebb összegű személyes kereseteket a községi bíráskodás alá kell rendelni, sommás ügyekben pedig a birtokon kívüli felebbezhetés hozassák be, s a célszerű törvénykezési eljárás meg lesz alkotva. Az érdekes munkát ajánljuk codifikátoraink s különösen a törvényhozók figyelmébe.

Next