Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-11-22 / 269. szám

Második évfolyam 1877. 209. sz. Budapest, csütörtök, november 22. ; „MAGYAR JOGÁSZ“ ; megjelen ; minden nap, hétfőt kivéve. ] Előfizetési ár: „ Egész évre ... lő frt. — 1­­ Fél évre .... 7 „ 50­­­5 Negyed évre . . 4 „ — ̋ Hirdetések: '( Egy hatodhasábos petitsor egy- ) E­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer­­ / 16 kr., és többszöri hirdetéséért­­ / 13 kr., minden beigtatásnál. A ) J) bélyegdij külön minden beigtatás­­ után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség és . , kiadó­­­hivatal­ , Budapest, V. Józseftér. 3. sz. s hová a lap szellemi részét i \ illető közleményeken kívül, ‡ , az előfizetési s hirdetési di­­r ‡­ jak, nemkülönben a beigta- ' ■ tandó hirdetmények is kül­­í­­­dendők. — Kéziratok csak I '› ismert kezektől fogadtat-­­ nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Alaposak-e a rögtönzés érvei? Csemegi codex-javaslata főkép jogéle­tünk jelenlegi körülményei közt legkevésbé sem érdemli meg azt a dédelgetést, azt a kivételes törvényhozási kitüntetést, melyben részeltetik, s még ezután részeltetni szándékoltatik. Egyrészt benső codificationális értéke nem oly kiváló, hogy rendkívüli parlamentáris bá­násmódot s eljárást igényelhetne. Még legjobb emberei is kénytelenek beismerni, mikép számos s jelentékeny hibái s hiányai vannak. Mind nyelvezete, mind jogi szerkezetéhez számtalan kifogás fér. Szabadelvű, a tudomány s codifi­­catió színvonalán álló irányzat szempontjából minden oldalról elítéltetett és kimutattatott, mi­­kép oly rendszerre állíttatott, különösen a sza­badság­büntetések alkalmazására nézve, mely hazai körülményeink közt kivihetőnek alig található. Másrészt a javaslat, miután csak az anyagi büntetőjogot, s ezt is csak kis rész­ben codificálja, nem is tekinthető rendkívül sürgős codificationális feladatnak. Bűnvádi igaz­ságszolgáltatásunk égető bajai általa nem or­vosol­tathatnak. Büntető jogéletünk naponként súlyosabban reánk nehezedő bajai enyhítését, or­voslását egészen más jogintézményekben keres­hetjük s találhatjuk föl. És e szempontból nem lehet törvényho­zóink figyelmébe elég komolyan ajánlanunk, mikép a büntető bírósági szervezet korszerű alakítása, s a bűnvádi eljárás képezik ama jogintézményeket, melyek jogéletünkben a legérezhetőbb, s legéletbevágóbb szükségként nyilvánulnak, s melyeknek reformja nélkül le­hetetlen bűnvádi igazságszolgáltatásunkba ren­det s biztonságot létesíteni. Eme reformokat pedig Csemegi codifi­­cátiója teljesen mellőzte. Hogy miért, miért nem — ezúttal nem kutatjuk, anyi azonban bizonyos, mikép azok kiváló jelentőségét ő maga is beismerte; mert számtalanszor kürtel­­tette orgánumai által, hogy a bűn­vádi törvénykezési rendszer munká­ban van, sőt hogy késedelem nélkül létesülni is fog. De látjuk, hogy az elma­radt, sőt minden oda mutat és pedig igen hi­teles forrásaink szerint, hogy ezen codifi­­catio ad graecas calendas relegáltatott. Ú­gy látszik, ez oly kemény csomó, és pedig főleg közjogi természeténél fogva, mikép Csemegi úr nem mer abba beleharapni. Azon­ban igy állván a dolog jogosan kérdhetjük, mi indokolhatná azt, hogy Csemegi javaslata prae­­ferenter s rögtönözve keresztülvitessék ? Azon plausibilis érvek, melyek e mellett egy s másrészről felhozattak s melyekről még nem tettünk említést, olyanok, hogy azok — teljes meggyőződésünk szerint — nemzeti szé­gyenérzet nélkül alig registrálhatók. Váljon az, hogy a letárgyalt nemzetgazdasági törvényfa­­latok, és a következő budget s delegationális tárgyalások közé néhány napi szünidő esik, melyet a kormány máskép nem tudott munká­val betölteni, elégséges indok lehet-e arra, hogy valamely codex rögtönözve fölvétessék s keresztül­hajszol­tassék? Vagy a kormánynak az a gyöngesége, az a meggondolatlan eljárása, mikép a jelen egész parla­menti időszak alatt egyetlen törvényt sem tudott alkotni, mely a nép valódi ér­dekeinek s jólétének megfelelne, s melylyel a képvisel­ők új választásnál választóik előtt dicsekedhetnének — az által hozattassék-e helyre, hogy fursim et raptim 10 nap alatt codexet csináljanak? De — nézetünk szerint — legszégyeni­­tőbb amaz okoskodás, mely szerint a képviselő­­ház részletes, tüzetes tárgyalása azért mellő­zendő, mert annak a jogügyi bizottság már úgy is eleget tett, s felesleges, hogy a képviselőházban a többi lak­osok szószaporító discussiója alá bocsát­tassák, így okoskodik egy hitelét teljesen vesztett helybeli félhivatalos lap. Már maga a törvényhozási decorum, s a törvényhozatal iránt való bizalom nem enged­heti, hogy valamely törvény csak mint valamely bizottság munkálatának s tanácskozásának ki­folyása tüntessék elő, amelyhez a nép képvi­selői csak egyszerű igenlésükkel járul­­j­anak. De tagadjuk is, hogy a képviselők nagy száma ahhoz alapos ismeretekkel nem járul­hatna. Az igaz, egy codex szakkérdései csak szak­értők által oldathatnak meg alaposan. De a büntető-codex által szabályozandó kérdések leg­nagyobbrészt oly viszonyokra vonatkoznak, me­lyek a népéletbe legmélyebben s kiszámíthatatlan szövevényekkel befűzvék, s a­melyeket a nép­élet benső rétegeiben otthonos férfiak sokkal jobban ismernek, mint a szakemberek. Valódi tudatlanság, vagy elfogultság tehát azt föltételezni a nép kebeléből kikerült képvi­selők többségéről, hogy a büntetőjogi felada­tokhoz hasznos ismeretekkel nem járulhatnának. Különben erre nézve tényleges cáfolatot nyújtanak az 1843-as büntető-codex ország­gyűlési tárgyalásai is. Olvassák azok leírását, s látni fogják, mikép azok, kik a legalapo­sabb fejtegetéseket s ismereteket tüntették elő, nem voltak ex professo szakférfiak. Mi tehát semmi tekintetben sem tarthat­juk indokoltnak, hogy Csemegi codexe kivéte­les bánásmódban részesíttetvén, a képviselőház tüzetes tárgyalása alól elvonattassék. Ily rög­tönzött törvényhozatalt épen megbocsáthatlan tévedésnek kellene tekintenünk, a kormány javaslatát fogadta el, mellőzvén La­ki­c­s úr különvéleményét. A szünet alatt a pénz­ügyi bizottság szorgalmasan rostálta a budget-t s noha némely kiadásnál nem volt szakszerű vita, mégis jól esik constatálnunk, hogy a kormánypárti képviselők között is akadt, kik a tételekhez kizá­­rólag hozzászóltak. A büntető-codex tárgya­lása, a ház valódi turistáinak ellenzése dacára hol­nap kezdetik meg. Adja az ég, hogy a sok vesze­delem, baj között ne rohanjon át rajta a képvise­lőház. Nagy szükség van a büntető törvénykönyvre, de inkább ne legyen sem ilyen még egy ideig, sem hogy rész legyen, olyan, mint a ház elé terjesz­tetik boncolás, bírálás végett. „Két urat szolgálni nehéz dolog.“ így tartja legalább a közmondás. Mióta figyelemmel kísérjük a Pester Lloyd-ot, úgy veszszük észre, hogy a közmondásnak nincs igaza. A Lloyd-társu­­lat lapja minden megerőtetés nélkül szolgál két urat: a kormányt­­­ i­­s a független köz­véleményt. Sőt ha hitelt adhatni azoknak, kik e lapot szorgalmasan olvassák, a P. Lloyd még számos más urat szolgál, milyen többek között az osztrák nemzeti bank. Hanem ehhez nincs közünk. A politika nem kenyerünk. De a­mit ország-világ tud, hogy t. i. a „P. Lloyd“ minden héten legalább négyszer kor­mánypárti, kétszer pedig ellenzéki cikkeket közöl, azt konstatálhatjuk bízvást mi is. Ily „ellenzéki, napja van említett lapnak ma is. A legfőbbitélőszéknek a székely mozga­lom ügyében hozott határozatáról ír. „Bohózat“ gyanánt tünteti föl az egész mozgalmat. Élesen kikel azon bécsi lapok ellen, melyek annak idején fegyvert kovácsoltak Magyarország ellen a felsült „pucsból.“ Bevallja nagy kegyesen, hogy az egész ügyben még csak árnyékát sem fedezhetni föl az összeesküvésnek. Végül kereken kimondja, hogy a kormány és közegei blamálták magu­kat, a „titkos“ rendőrség pedig nevetségessé lett. „Gut gebrüllt Löwe!“ Mindez tagadhatlanul nagyon szép volna, ha nem a „Pester Lloyd“ volna ugyanaz a lap, mely néhány héttel ezelőtt ele­fántot iparkodott csinálni a dugába dőlt pucs szu­­nyogából. Mi mindjárt akkor rászaltuk a hivatalos közegek túlbuzgóságát. A „Pester Lloyd“ azonban — lévén akkor kormánypárti hangulat­ban — hűségesen registrálta a túlkapásokat és visszaéléseket, egyetlen rászóló szót sem kockáztatva ellenük. Sőt nyíltan bevádolta Klapka tábornokot, hogy részes a mozga­lomban. Ne erősödjék tehát most a Pester Lloyd fe­ledtetni akkori eljárását. Akármit mondjon is, a közönség bizonyára velünk együtt kiált föl: „Is­merünk, szép maszk.“ Tisztelt olvasóinkat kérjük: szíveskedjenek mielőbb előfizetni, hogy a lap szétküldése ne gá­­toltassék, s a nyomatandó példányok számára nézve tájékozva legyünk. Mindennap megjelenő lapunk előfizetési ára: egész évre 15 ft. félévre 7 ft. 50 kr. negyedévre 4 ft. — Kérjük olvasó­inkat, mikép lapunkat körükben terjeszteni szíves­kedjenek. Budapest, nov. 21. A képviselőház pár napi pihenés után ma ülést tartott. Hallottunk h­o­r­v­á­t szót is, mert a horvát képviselők hozzászóltak a szőnyegen levő kérdéshez, a határőrvidéki vasút kérdéséhez. A ház A „BUDAPESTI KÖZLÖNY“ kivonata. Legutóbbi számából. Elneveztettek: Pócsy György, kir. köz­jegyzővé, N.­Szőllősre; — Strasny Pál, Kai­ser Alajos, Haupt Géza, A­b­­­a­­­f­f­y Gyula és Soproni Gedeon, számtisztekké; — Oszvaldt Kár, közalapitv. erdőgyakornokká, Páva József uradalmi gyakornokká. Az ügyvédi kamarákból. Lenk Sándor

Next