Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)
1877-11-22 / 269. szám
Második évfolyam 1877. 209. sz. Budapest, csütörtök, november 22. ; „MAGYAR JOGÁSZ“ ; megjelen ; minden nap, hétfőt kivéve. ] Előfizetési ár: „ Egész évre ... lő frt. — 1 Fél évre .... 7 „ 505 Negyed évre . . 4 „ — ̋ Hirdetések: '( Egy hatodhasábos petitsor egy- ) Eszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer / 16 kr., és többszöri hirdetéséért / 13 kr., minden beigtatásnál. A ) J) bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség és . , kiadóhivatal , Budapest, V. Józseftér. 3. sz. s hová a lap szellemi részét i \ illető közleményeken kívül, ‡ , az előfizetési s hirdetési dir ‡ jak, nemkülönben a beigta- ' ■ tandó hirdetmények is külídendők. — Kéziratok csak I '› ismert kezektől fogadtat- nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Alaposak-e a rögtönzés érvei? Csemegi codex-javaslata főkép jogéletünk jelenlegi körülményei közt legkevésbé sem érdemli meg azt a dédelgetést, azt a kivételes törvényhozási kitüntetést, melyben részeltetik, s még ezután részeltetni szándékoltatik. Egyrészt benső codificationális értéke nem oly kiváló, hogy rendkívüli parlamentáris bánásmódot s eljárást igényelhetne. Még legjobb emberei is kénytelenek beismerni, mikép számos s jelentékeny hibái s hiányai vannak. Mind nyelvezete, mind jogi szerkezetéhez számtalan kifogás fér. Szabadelvű, a tudomány s codificatió színvonalán álló irányzat szempontjából minden oldalról elítéltetett és kimutattatott, mikép oly rendszerre állíttatott, különösen a szabadságbüntetések alkalmazására nézve, mely hazai körülményeink közt kivihetőnek alig található. Másrészt a javaslat, miután csak az anyagi büntetőjogot, s ezt is csak kis részben codificálja, nem is tekinthető rendkívül sürgős codificationális feladatnak. Bűnvádi igazságszolgáltatásunk égető bajai általa nem orvosoltathatnak. Büntető jogéletünk naponként súlyosabban reánk nehezedő bajai enyhítését, orvoslását egészen más jogintézményekben kereshetjük s találhatjuk föl. És e szempontból nem lehet törvényhozóink figyelmébe elég komolyan ajánlanunk, mikép a büntető bírósági szervezet korszerű alakítása, s a bűnvádi eljárás képezik ama jogintézményeket, melyek jogéletünkben a legérezhetőbb, s legéletbevágóbb szükségként nyilvánulnak, s melyeknek reformja nélkül lehetetlen bűnvádi igazságszolgáltatásunkba rendet s biztonságot létesíteni. Eme reformokat pedig Csemegi codificátiója teljesen mellőzte. Hogy miért, miért nem — ezúttal nem kutatjuk, anyi azonban bizonyos, mikép azok kiváló jelentőségét ő maga is beismerte; mert számtalanszor kürteltette orgánumai által, hogy a bűnvádi törvénykezési rendszer munkában van, sőt hogy késedelem nélkül létesülni is fog. De látjuk, hogy az elmaradt, sőt minden oda mutat és pedig igen hiteles forrásaink szerint, hogy ezen codificatio ad graecas calendas relegáltatott. Úgy látszik, ez oly kemény csomó, és pedig főleg közjogi természeténél fogva, mikép Csemegi úr nem mer abba beleharapni. Azonban igy állván a dolog jogosan kérdhetjük, mi indokolhatná azt, hogy Csemegi javaslata praeferenter s rögtönözve keresztülvitessék ? Azon plausibilis érvek, melyek e mellett egy s másrészről felhozattak s melyekről még nem tettünk említést, olyanok, hogy azok — teljes meggyőződésünk szerint — nemzeti szégyenérzet nélkül alig registrálhatók. Váljon az, hogy a letárgyalt nemzetgazdasági törvényfalatok, és a következő budget s delegationális tárgyalások közé néhány napi szünidő esik, melyet a kormány máskép nem tudott munkával betölteni, elégséges indok lehet-e arra, hogy valamely codex rögtönözve fölvétessék s keresztülhajszoltassék? Vagy a kormánynak az a gyöngesége, az a meggondolatlan eljárása, mikép a jelen egész parlamenti időszak alatt egyetlen törvényt sem tudott alkotni, mely a nép valódi érdekeinek s jólétének megfelelne, s melylyel a képviselők új választásnál választóik előtt dicsekedhetnének — az által hozattassék-e helyre, hogy fursim et raptim 10 nap alatt codexet csináljanak? De — nézetünk szerint — legszégyenitőbb amaz okoskodás, mely szerint a képviselőház részletes, tüzetes tárgyalása azért mellőzendő, mert annak a jogügyi bizottság már úgy is eleget tett, s felesleges, hogy a képviselőházban a többi lakosok szószaporító discussiója alá bocsáttassák, így okoskodik egy hitelét teljesen vesztett helybeli félhivatalos lap. Már maga a törvényhozási decorum, s a törvényhozatal iránt való bizalom nem engedheti, hogy valamely törvény csak mint valamely bizottság munkálatának s tanácskozásának kifolyása tüntessék elő, amelyhez a nép képviselői csak egyszerű igenlésükkel járuljanak. De tagadjuk is, hogy a képviselők nagy száma ahhoz alapos ismeretekkel nem járulhatna. Az igaz, egy codex szakkérdései csak szakértők által oldathatnak meg alaposan. De a büntető-codex által szabályozandó kérdések legnagyobbrészt oly viszonyokra vonatkoznak, melyek a népéletbe legmélyebben s kiszámíthatatlan szövevényekkel befűzvék, s amelyeket a népélet benső rétegeiben otthonos férfiak sokkal jobban ismernek, mint a szakemberek. Valódi tudatlanság, vagy elfogultság tehát azt föltételezni a nép kebeléből kikerült képviselők többségéről, hogy a büntetőjogi feladatokhoz hasznos ismeretekkel nem járulhatnának. Különben erre nézve tényleges cáfolatot nyújtanak az 1843-as büntető-codex országgyűlési tárgyalásai is. Olvassák azok leírását, s látni fogják, mikép azok, kik a legalaposabb fejtegetéseket s ismereteket tüntették elő, nem voltak ex professo szakférfiak. Mi tehát semmi tekintetben sem tarthatjuk indokoltnak, hogy Csemegi codexe kivételes bánásmódban részesíttetvén, a képviselőház tüzetes tárgyalása alól elvonattassék. Ily rögtönzött törvényhozatalt épen megbocsáthatlan tévedésnek kellene tekintenünk, a kormány javaslatát fogadta el, mellőzvén Lakics úr különvéleményét. A szünet alatt a pénzügyi bizottság szorgalmasan rostálta a budget-t s noha némely kiadásnál nem volt szakszerű vita, mégis jól esik constatálnunk, hogy a kormánypárti képviselők között is akadt, kik a tételekhez kizárólag hozzászóltak. A büntető-codex tárgyalása, a ház valódi turistáinak ellenzése dacára holnap kezdetik meg. Adja az ég, hogy a sok veszedelem, baj között ne rohanjon át rajta a képviselőház. Nagy szükség van a büntető törvénykönyvre, de inkább ne legyen sem ilyen még egy ideig, sem hogy rész legyen, olyan, mint a ház elé terjesztetik boncolás, bírálás végett. „Két urat szolgálni nehéz dolog.“ így tartja legalább a közmondás. Mióta figyelemmel kísérjük a Pester Lloyd-ot, úgy veszszük észre, hogy a közmondásnak nincs igaza. A Lloyd-társulat lapja minden megerőtetés nélkül szolgál két urat: a kormányt is a független közvéleményt. Sőt ha hitelt adhatni azoknak, kik e lapot szorgalmasan olvassák, a P. Lloyd még számos más urat szolgál, milyen többek között az osztrák nemzeti bank. Hanem ehhez nincs közünk. A politika nem kenyerünk. De amit ország-világ tud, hogy t. i. a „P. Lloyd“ minden héten legalább négyszer kormánypárti, kétszer pedig ellenzéki cikkeket közöl, azt konstatálhatjuk bízvást mi is. Ily „ellenzéki, napja van említett lapnak ma is. A legfőbbitélőszéknek a székely mozgalom ügyében hozott határozatáról ír. „Bohózat“ gyanánt tünteti föl az egész mozgalmat. Élesen kikel azon bécsi lapok ellen, melyek annak idején fegyvert kovácsoltak Magyarország ellen a felsült „pucsból.“ Bevallja nagy kegyesen, hogy az egész ügyben még csak árnyékát sem fedezhetni föl az összeesküvésnek. Végül kereken kimondja, hogy a kormány és közegei blamálták magukat, a „titkos“ rendőrség pedig nevetségessé lett. „Gut gebrüllt Löwe!“ Mindez tagadhatlanul nagyon szép volna, ha nem a „Pester Lloyd“ volna ugyanaz a lap, mely néhány héttel ezelőtt elefántot iparkodott csinálni a dugába dőlt pucs szunyogából. Mi mindjárt akkor rászaltuk a hivatalos közegek túlbuzgóságát. A „Pester Lloyd“ azonban — lévén akkor kormánypárti hangulatban — hűségesen registrálta a túlkapásokat és visszaéléseket, egyetlen rászóló szót sem kockáztatva ellenük. Sőt nyíltan bevádolta Klapka tábornokot, hogy részes a mozgalomban. Ne erősödjék tehát most a Pester Lloyd feledtetni akkori eljárását. Akármit mondjon is, a közönség bizonyára velünk együtt kiált föl: „Ismerünk, szép maszk.“ Tisztelt olvasóinkat kérjük: szíveskedjenek mielőbb előfizetni, hogy a lap szétküldése ne gátoltassék, s a nyomatandó példányok számára nézve tájékozva legyünk. Mindennap megjelenő lapunk előfizetési ára: egész évre 15 ft. félévre 7 ft. 50 kr. negyedévre 4 ft. — Kérjük olvasóinkat, mikép lapunkat körükben terjeszteni szíveskedjenek. Budapest, nov. 21. A képviselőház pár napi pihenés után ma ülést tartott. Hallottunk horvát szót is, mert a horvát képviselők hozzászóltak a szőnyegen levő kérdéshez, a határőrvidéki vasút kérdéséhez. A ház A „BUDAPESTI KÖZLÖNY“ kivonata. Legutóbbi számából. Elneveztettek: Pócsy György, kir. közjegyzővé, N.Szőllősre; — Strasny Pál, Kaiser Alajos, Haupt Géza, Abaffy Gyula és Soproni Gedeon, számtisztekké; — Oszvaldt Kár, közalapitv. erdőgyakornokká, Páva József uradalmi gyakornokká. Az ügyvédi kamarákból. Lenk Sándor