Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-07-27 / 172. szám

he alatt bizonyos napra a bíróság elébe állít­sák, s azok ezen végzést jogerőre emelkedni hagyván — azon további végzést, melyben az elítéltnek elő nem állítása miatt pénz­­birságban marasztaltalak — se­­m. panasz­nál meg nem támadhatják többé érvényesen. 199221877 sz. Ámbár a keresetlevélben 300 pengő forint megítélése kéretik, de fel­peres tárgyalás alkalmával alperest csak 300 főban kéri elmarasztalni, mely kifejezés alatt jelenleg csakis 300 osztr. ért. forint lé­vén értendő, az eljáró sommásbiróság illeté­kessége megállapítandó. Legfőbb ítélőszéki döntvények. 369/v.877. sz. A csőd elrendelése előtt foganatosított biztosítási foglalás alapján, a végrehajtató jogosítva van a további végrehaj­tási lépéseket a per biró ágánál — melynek e részbeni illetősége a csőd által nem érintetik — szorgalmazni. 898/v. 877 sz. Abban az esetben, ha a csőd elrendelése előtt biztosításilag lefoglalt ingójavak elárvereztetése abból a célból kére­tik, hogy a végrehajtató követelése a befolyan­dó vételárból csődön kivü­l, s nem az ideigle­nes törvk.­szabályok ll.§-ában meghatározott módon elégíttessék ki, az árverés iránti kérel­mük feletti határozathozatalra nem a csődbí­róság, hanem a végrehajtást elrendelő bíróság van hivatva. Ha oly hitelező, kinek részére a csőd el­rendelése előtt biztosítási végrehajtás fogana­tosíttatott, ebbeli követelését a csődtömeg el­len is bejelentette, s köv­etelésének a részére biztosításilag lefoglalt ingó javakt­ól az ideigl, törvk. szabályok 11. § a értelmében leendő kielégíttetését követelte volna, az ő kérelmére a csődbíróság — miután a csődtörvény sze­rint a felosztandó tömeghez tartozó ingósá­goknak mikor és mi módon leendő e­ladatása iránti intézkedés a csődhitelező-választmány hatásköréhez tartozik, — árverést nem ren­delhet el. 305tv. 878 sz. A csődtörvény csak a perügyelő ideiglenes és rendes tömeggondnok dijaztatá­st rendelvén, a tömegből kielégítést váró hitelezők közül választott hitelező-választ­mány tagjait díj törvény szerint nem illeti. A csődhitelező választmány üléseiről fel­vett jegyzőkönyv a választmány egyik tagja által lévén vezetendő, külön jegyzői díj a tö­meg terhére meg nem állapítható. TÁRCZA: Rémséges anyagyilkosság. (Folytatás.) K. Kezdetben az anya s a leány között jó egyetértés látszott uralkodni? — F. Oh! igen Boyer asszonyság szeptemb­er hóban bérelte ki a szobát. Igen jó egyetértésben volt leányával, s ez is igen gyöngédnek mutatta magát anyja irányá­ban. Anyja gyakran megjegyzéseket tett a sajtóra üzletre nézve, de Mária nem mindenhez alkalmazta magát • . . . Ebben a pillanatban még nem érkezett meg Vitalis. (Mély megindulás; Boyer Mária hangosan zokog.) Vitalis január hóban érkezett meg. Feb­ruár hóig az az mig Boyer asszonyság megbetege­dett, ott maradt. Egy éjjel én is ápoltam Boyer asszonyszágot, s ekkor Mária kisaszonynak taná­csoltam, hogy hivasson orvost, azonban csak más­nap hivatott egyet. Ez háromszor tett látogatást a betegnél Azt mondá, hogy a beteg egy hó múlva föllábol, de még roszabbul lett. Többé nem láttam őt máshol, csak a morgueban. K. Tehát Vitalis nem volt ott­ az anya s leánya . . . T. Jól éltek együtt, óh! igen. Mindig vidá­mak voltak. Boyer kisasszony szeretett jól öltöz­ködni. Melyik fiatal leány ne szeretné ezt? Boyer asszonyság kissé fösvény volt, csupán ez szolgált néha okul az összekoccanásra, közöttük. K. Nem részesült ön egyiknek vagy másik­nak a bizalmában ? ■— F. — Az anya nyugtalan­kodott leánya jövője miatt; a leány szintén. Egy napon bementem Boyer asszonyság szobájába; leá­nyára panaszkodott, ki nem tudta jól fölrakni a K­-tapaszt. Azt is mondta, hogy leánya ezenkívül kényelmű, s huszonegy éves koráig kolostorba fogja adni. „De mi lesz önből akkor?“ Kérdem Boyer asszonyságot. „Hát nincs-e itt Léon, hogy őrködjék fölöttem ?“ viszonzá. Valójában pedig nem volt bizalma Vitalis irányában. A leány azt mondta nekem, hogy szerelmes Léonba, hogy anyja akarná őt, de az ifjú inkább ő felé hajlik, „mert fiatal.1* Mária azután elbeszélt nekem egy jelenetet, mely a múlt télen Montpellierben történt, midőn anyja egy éjjel felszólította őt, hogy alágyék egy ágy­ban vele, s Vitálissal. S é r a n o n­e hévvel): Ily vallomástól tar­tózkodnak az emberek. Tanú: Óh! azt nem hiszem. S­é r­am n o n: Végre is úgy lehet. Tanú: Nem hiszem. Séranon: Engedelmet, ezzel nem akarom azt mondani, hogy a vallomás hamis. Cléman Simon főügyész: Hisz ez kész vita. Részemről tartózkodom beleszólástól. A védő máskép is tehetne. Elnök: Valóban, hagyjuk el, kérem, védő ne vitatkozzék még Tanú: Ez még nem minden, amit tudok Boyer asszonyság időnkint elbeszélt egy-egy szó­váltást is Vitálissal. „Pecsenye-darabot dobtam Léon arczába, mondá Boyer asszonyság 17-kén, a bűntényt megelőzött napon. Egy bolt kibérléséről volt szó, melyért az özvegy már fizetett is. Ekköz­­ben Vitalis a legdurvább arcfintoritásokkal adott kifejezést megvetésének, Boyerné asszonyság irányában. K­yan azt nyilvánította a vizsgálat alkalmával, hogy Boyerné asszonyság biztosította önt, mikép soha sem fog beleegyezni, hogy leánya egybekeljen Vitá­lissal. — F. Igen, az igaz. Azt akarta, hogy Léon utazzék el. Mindig ezt mondá: „Mária őrizkedjék, nehogy szerelmes legyen belé. Sohasem adom be­leegyezésemet egybekelésükbe.“ (Folytatjuk.) IRODALOM.. A porosz csász. legfelsőbb közigazgatási bí­róság döntvényeit vettük maguktól a kiadók. .1 é b e n s cs. titkos legfőbb­ kom­ánytanácsos és M e y e r a legfőbb közigazgatási bírósági ta­nácsostól. Rövid bevezetésben a Poroszország fej­lődésére nézve nagy befolyással biró közigazgatási fórumok szervezetét s illetékességét ismerteti. A munka 64 igen érdekes döntvényt tartalmaz. A döntvények ránk nézve is nagy fontosság­gal bírnak. Meggyőződhetünk a munkából arról, hogy mily nagy jelentőségük van politikailag ren­dezett államban oly közegeknek a közigazgatás terén, melyek az állam és polgárai közt az osztó­igazságot bátran , erélylyel s menten minden befolyástól ki merik mondani. Vegyes közlemények. A mai népgyölést a nemzeti lovardában, melynek helyiségeit zsúfolásig megtölté a fővárosi közönség szine-java, d. u. 5 órakor nyita meg P­u­­­s­z­k­y Ferencz, emelkedett beszédében kie­melve, hogy bár a politikától teljesen visszavonult, de a mostani események mégis arra bírták, hogy kilépjen visszavonultságából, majd élénken ecseteli az oroszok által elkövetett kegyetlenségeket. Utána Királyi Pál szokott ékesszólásával de rend­kívüli hévvel taglalta az orosz által mindég népjog ellenére provokált háború jogczimét, mely abban állt, hogy hívatlanul beavatkozott oly népek ügyeibe, melyek közül egyik sem óhajtja az ő fensőségét. E közben Klapka tá­bornok megérkezvén, előadta az orosz - török háború egész genesisét, bizalmát fejezvén ki Törökország életképessége iránt, de figyelmeztetve arra a veszélyre is, mely bennünket közvetlenül fe­nyegetne, ha Törökország a jelen háborúban elbuk­nék.­­ A tábornok után H­e­­­f­y Ignácz orsz. képviselő vette át a szót, kijelentvén, hogy ha röviden akarná az itt egybegyűltek, de az egész ország egyhangú véleményét kifejezni csak azt kellene mondania: „Fegyvert a kezünkbe a m­u­s­z­­ka ellen.“ (percekig tartó riadó éljenzés.) Azon­ban a körülményekhez képest három pontban véli kifejezhetőnek a népgyűlés nézetét: az orosz ke­gyetlenkedések iránt való megvetésben; az orosz hatalomnak bármely irányban való terjeszkedése ellen való tiltakozásban, s érdekeink minden kö­rülmények között való megvédésében. Elnök Pulsz­­k­y hasonló értelemben rekapitulálván a közhan­gulatot a jelenvoltak azt egyhangúlag helyeselték. A háború, Plevna mellett a törökök fényes győzelmet arattak az oroszokon s ez annál fonto­sabb, mert igy sikerülhet elvágni az oroszok össze­köttetését Más csatáról nem érkezett hír, hanem annál több tudósítás jött a vérengzésről s a nagy politikáról. Ez előbbit illetőlleg írhatjuk, hogy a törökök is a megtorláshoz fogtak. Úgy Bulgáriában mint a Balkán alján kardra hányták két falu ke­resztyén lakosságát. Anglia készül, sőt tovább van már a készülődésnél. Hajóraja legközelebb Gal­­lipoliba indul, elzárandó az oroszok útját, ha azok esetleg Drinápolyt elfoglalnák, vagy ostromzár alá fognák! Anglia nem engedi meg semmi esetre, hogy az orosz haderő egy pillanatra is betegye lábát Szambulba.­­ Fényes József kir. tanácsos, a tiszántúli kir. kir. ítélő tábla nyugalmazott bírája, Fényes Miklósnak, a budapesti kir. Ítélő tábla bírójá­nak atyja f. hó 22-én Debreczenben, s mnkás élete 70. évében jobb létre szenderült. Bé­ke és áldás porain! Érthetü­nk mi is belőle. A legújabb időkig végrehajtotta a lengyel-orosz bíróság a porosz bí­róságnak a lengyel-orosz alattvalók ellen szóló határozatait, melyek rendszerint a congulatusság útján nyertek foganatot. Azonban pár nap előtt arról értesítő a porosz követ saját kormányát, hogy ezentúl Lengyel-Oroszországban nem fogják a saját alattvalói ellen, más országban hozott íté­letek alapján, a megkereséseket respectálni. Érdekes határozatát közli velünk a német legfőbb ítélőszéknek egyik berlini előfizetőnk. Egy külföldi diplomával ellátott orvosnak megenged­tetik, hogy itt az országban is élhessen czímével, ha kitünteti azt, hogy hol nyerte jogosultságát, diplomáját. A leg­­főbb ítélőszék onnan indult ki, hogy az, ki megne­vezi, hogy hol lett orvossá, nem vét az ipartörvény 147. §-a ellen amennyiben ez a szakasz csak azokat fenyegeti büntetéssel, kik magukat részhiszeműleg tartják orvosoknak, mi­által az a vélelem keltetik fel, hogy ők az országban tettek vizsgát, míg az a tol­dat, „hogy emez vagy amaz ország egyetemén vizsgát tett orvos“ — a kételyeket elhárítja. Kérel­m a halálos ítélet végrehajtása Iránt. Ohioban testvérgyilkosság miatt élethossziglan tartó börtönre ítélt Victor Sarah, ki már pár évet töl­tött büntetéséből, folyamodott indokolt kérelemben, kivégeztetése iránt. Ezen sajátságos kérdés megol­dása végett a kérvény a felsőbb biróság elé ter­jesztetett. Papok fogják el már ezután a rablókat, tol­vajokat. Kun-Félegyházán egy kereskedést feltör­tek tolvajok s aztán Csongrádnak vették útjukat. A csendőr­biztos üldözőbe vette őket. Útközben ez találkozott B. J. csongrádi káplánnal, kinek el­beszélte, hogy legényeivel mi járatlan van. Ezután elváltak, s a káplán tovább ment a füzesek közt vadászni. A káplán csakhamar találkozik két gya­nús egyénnel a fák közt, kiknél jókora batyu volt. Nem sokat tűnődve, fegyverét lövésre készen tartva kérdé tőlük, hogy kicsodák, mijük van a batyuban? A tolvajok megzavarodván, miután a pap egyene­sen rájuk fogta, bevalották, hogy ők raboltak ki a múlt éjjel egy boltot Félegyházán. Ekkor a pap-vadász fegyverrel kezében behajtotta őket a nem messze eső földi csárdába, s ott megkötöztette, majd kocsira rakatván, Csongrádra bekísérte s a csendbiztosnak átadta, ki őket másnap Félegyhá­zára el is vitte. Igen természetes, hogy e napok­ban a nap hőse lett a tolvajfogó katholikus káp­lán úr. Bowring György ismert angol író és tou­rista tegnap este Sáromberken, gróf Teleki Samu­nál torkát elmetszette és meghalt. Törvényszéki bonczolat után temetik. Öngyilkosságának okát nem sejtik. Csak egy hajszálon függött mindazoknak az élete, kik vasárnap Kolozsvárról Nagyvárad felé

Next