Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)
1877-07-27 / 172. szám
he alatt bizonyos napra a bíróság elébe állítsák, s azok ezen végzést jogerőre emelkedni hagyván — azon további végzést, melyben az elítéltnek elő nem állítása miatt pénzbirságban marasztaltalak — sem. panasznál meg nem támadhatják többé érvényesen. 199221877 sz. Ámbár a keresetlevélben 300 pengő forint megítélése kéretik, de felperes tárgyalás alkalmával alperest csak 300 főban kéri elmarasztalni, mely kifejezés alatt jelenleg csakis 300 osztr. ért. forint lévén értendő, az eljáró sommásbiróság illetékessége megállapítandó. Legfőbb ítélőszéki döntvények. 369/v.877. sz. A csőd elrendelése előtt foganatosított biztosítási foglalás alapján, a végrehajtató jogosítva van a további végrehajtási lépéseket a per biró ágánál — melynek e részbeni illetősége a csőd által nem érintetik — szorgalmazni. 898/v. 877 sz. Abban az esetben, ha a csőd elrendelése előtt biztosításilag lefoglalt ingójavak elárvereztetése abból a célból kéretik, hogy a végrehajtató követelése a befolyandó vételárból csődön kivül, s nem az ideiglenes törvk.szabályok ll.§-ában meghatározott módon elégíttessék ki, az árverés iránti kérelmük feletti határozathozatalra nem a csődbíróság, hanem a végrehajtást elrendelő bíróság van hivatva. Ha oly hitelező, kinek részére a csőd elrendelése előtt biztosítási végrehajtás foganatosíttatott, ebbeli követelését a csődtömeg ellen is bejelentette, s követelésének a részére biztosításilag lefoglalt ingó javaktól az ideigl, törvk. szabályok 11. § a értelmében leendő kielégíttetését követelte volna, az ő kérelmére a csődbíróság — miután a csődtörvény szerint a felosztandó tömeghez tartozó ingóságoknak mikor és mi módon leendő eladatása iránti intézkedés a csődhitelező-választmány hatásköréhez tartozik, — árverést nem rendelhet el. 305tv. 878 sz. A csődtörvény csak a perügyelő ideiglenes és rendes tömeggondnok dijaztatást rendelvén, a tömegből kielégítést váró hitelezők közül választott hitelező-választmány tagjait díj törvény szerint nem illeti. A csődhitelező választmány üléseiről felvett jegyzőkönyv a választmány egyik tagja által lévén vezetendő, külön jegyzői díj a tömeg terhére meg nem állapítható. TÁRCZA: Rémséges anyagyilkosság. (Folytatás.) K. Kezdetben az anya s a leány között jó egyetértés látszott uralkodni? — F. Oh! igen Boyer asszonyság szeptember hóban bérelte ki a szobát. Igen jó egyetértésben volt leányával, s ez is igen gyöngédnek mutatta magát anyja irányában. Anyja gyakran megjegyzéseket tett a sajtóra üzletre nézve, de Mária nem mindenhez alkalmazta magát • . . . Ebben a pillanatban még nem érkezett meg Vitalis. (Mély megindulás; Boyer Mária hangosan zokog.) Vitalis január hóban érkezett meg. Február hóig az az mig Boyer asszonyság megbetegedett, ott maradt. Egy éjjel én is ápoltam Boyer asszonyszágot, s ekkor Mária kisaszonynak tanácsoltam, hogy hivasson orvost, azonban csak másnap hivatott egyet. Ez háromszor tett látogatást a betegnél Azt mondá, hogy a beteg egy hó múlva föllábol, de még roszabbul lett. Többé nem láttam őt máshol, csak a morgueban. K. Tehát Vitalis nem volt ott az anya s leánya . . . T. Jól éltek együtt, óh! igen. Mindig vidámak voltak. Boyer kisasszony szeretett jól öltözködni. Melyik fiatal leány ne szeretné ezt? Boyer asszonyság kissé fösvény volt, csupán ez szolgált néha okul az összekoccanásra, közöttük. K. Nem részesült ön egyiknek vagy másiknak a bizalmában ? ■— F. — Az anya nyugtalankodott leánya jövője miatt; a leány szintén. Egy napon bementem Boyer asszonyság szobájába; leányára panaszkodott, ki nem tudta jól fölrakni a K-tapaszt. Azt is mondta, hogy leánya ezenkívül kényelmű, s huszonegy éves koráig kolostorba fogja adni. „De mi lesz önből akkor?“ Kérdem Boyer asszonyságot. „Hát nincs-e itt Léon, hogy őrködjék fölöttem ?“ viszonzá. Valójában pedig nem volt bizalma Vitalis irányában. A leány azt mondta nekem, hogy szerelmes Léonba, hogy anyja akarná őt, de az ifjú inkább ő felé hajlik, „mert fiatal.1* Mária azután elbeszélt nekem egy jelenetet, mely a múlt télen Montpellierben történt, midőn anyja egy éjjel felszólította őt, hogy alágyék egy ágyban vele, s Vitálissal. S é r a n o ne hévvel): Ily vallomástól tartózkodnak az emberek. Tanú: Óh! azt nem hiszem. Sé ram n o n: Végre is úgy lehet. Tanú: Nem hiszem. Séranon: Engedelmet, ezzel nem akarom azt mondani, hogy a vallomás hamis. Cléman Simon főügyész: Hisz ez kész vita. Részemről tartózkodom beleszólástól. A védő máskép is tehetne. Elnök: Valóban, hagyjuk el, kérem, védő ne vitatkozzék még Tanú: Ez még nem minden, amit tudok Boyer asszonyság időnkint elbeszélt egy-egy szóváltást is Vitálissal. „Pecsenye-darabot dobtam Léon arczába, mondá Boyer asszonyság 17-kén, a bűntényt megelőzött napon. Egy bolt kibérléséről volt szó, melyért az özvegy már fizetett is. Ekközben Vitalis a legdurvább arcfintoritásokkal adott kifejezést megvetésének, Boyerné asszonyság irányában. Kyan azt nyilvánította a vizsgálat alkalmával, hogy Boyerné asszonyság biztosította önt, mikép soha sem fog beleegyezni, hogy leánya egybekeljen Vitálissal. — F. Igen, az igaz. Azt akarta, hogy Léon utazzék el. Mindig ezt mondá: „Mária őrizkedjék, nehogy szerelmes legyen belé. Sohasem adom beleegyezésemet egybekelésükbe.“ (Folytatjuk.) IRODALOM.. A porosz csász. legfelsőbb közigazgatási bíróság döntvényeit vettük maguktól a kiadók. .1 é b e n s cs. titkos legfőbb kománytanácsos és M e y e r a legfőbb közigazgatási bírósági tanácsostól. Rövid bevezetésben a Poroszország fejlődésére nézve nagy befolyással biró közigazgatási fórumok szervezetét s illetékességét ismerteti. A munka 64 igen érdekes döntvényt tartalmaz. A döntvények ránk nézve is nagy fontossággal bírnak. Meggyőződhetünk a munkából arról, hogy mily nagy jelentőségük van politikailag rendezett államban oly közegeknek a közigazgatás terén, melyek az állam és polgárai közt az osztóigazságot bátran , erélylyel s menten minden befolyástól ki merik mondani. Vegyes közlemények. A mai népgyölést a nemzeti lovardában, melynek helyiségeit zsúfolásig megtölté a fővárosi közönség szine-java, d. u. 5 órakor nyita meg Puszky Ferencz, emelkedett beszédében kiemelve, hogy bár a politikától teljesen visszavonult, de a mostani események mégis arra bírták, hogy kilépjen visszavonultságából, majd élénken ecseteli az oroszok által elkövetett kegyetlenségeket. Utána Királyi Pál szokott ékesszólásával de rendkívüli hévvel taglalta az orosz által mindég népjog ellenére provokált háború jogczimét, mely abban állt, hogy hívatlanul beavatkozott oly népek ügyeibe, melyek közül egyik sem óhajtja az ő fensőségét. E közben Klapka tábornok megérkezvén, előadta az orosz - török háború egész genesisét, bizalmát fejezvén ki Törökország életképessége iránt, de figyelmeztetve arra a veszélyre is, mely bennünket közvetlenül fenyegetne, ha Törökország a jelen háborúban elbuknék. A tábornok után Hefy Ignácz orsz. képviselő vette át a szót, kijelentvén, hogy ha röviden akarná az itt egybegyűltek, de az egész ország egyhangú véleményét kifejezni csak azt kellene mondania: „Fegyvert a kezünkbe a muszka ellen.“ (percekig tartó riadó éljenzés.) Azonban a körülményekhez képest három pontban véli kifejezhetőnek a népgyűlés nézetét: az orosz kegyetlenkedések iránt való megvetésben; az orosz hatalomnak bármely irányban való terjeszkedése ellen való tiltakozásban, s érdekeink minden körülmények között való megvédésében. Elnök Pulszky hasonló értelemben rekapitulálván a közhangulatot a jelenvoltak azt egyhangúlag helyeselték. A háború, Plevna mellett a törökök fényes győzelmet arattak az oroszokon s ez annál fontosabb, mert igy sikerülhet elvágni az oroszok összeköttetését Más csatáról nem érkezett hír, hanem annál több tudósítás jött a vérengzésről s a nagy politikáról. Ez előbbit illetőlleg írhatjuk, hogy a törökök is a megtorláshoz fogtak. Úgy Bulgáriában mint a Balkán alján kardra hányták két falu keresztyén lakosságát. Anglia készül, sőt tovább van már a készülődésnél. Hajóraja legközelebb Gallipoliba indul, elzárandó az oroszok útját, ha azok esetleg Drinápolyt elfoglalnák, vagy ostromzár alá fognák! Anglia nem engedi meg semmi esetre, hogy az orosz haderő egy pillanatra is betegye lábát Szambulba. Fényes József kir. tanácsos, a tiszántúli kir. kir. ítélő tábla nyugalmazott bírája, Fényes Miklósnak, a budapesti kir. Ítélő tábla bírójának atyja f. hó 22-én Debreczenben, s mnkás élete 70. évében jobb létre szenderült. Béke és áldás porain! Érthetünk mi is belőle. A legújabb időkig végrehajtotta a lengyel-orosz bíróság a porosz bíróságnak a lengyel-orosz alattvalók ellen szóló határozatait, melyek rendszerint a congulatusság útján nyertek foganatot. Azonban pár nap előtt arról értesítő a porosz követ saját kormányát, hogy ezentúl Lengyel-Oroszországban nem fogják a saját alattvalói ellen, más országban hozott ítéletek alapján, a megkereséseket respectálni. Érdekes határozatát közli velünk a német legfőbb ítélőszéknek egyik berlini előfizetőnk. Egy külföldi diplomával ellátott orvosnak megengedtetik, hogy itt az országban is élhessen czímével, ha kitünteti azt, hogy hol nyerte jogosultságát, diplomáját. A legfőbb ítélőszék onnan indult ki, hogy az, ki megnevezi, hogy hol lett orvossá, nem vét az ipartörvény 147. §-a ellen amennyiben ez a szakasz csak azokat fenyegeti büntetéssel, kik magukat részhiszeműleg tartják orvosoknak, miáltal az a vélelem keltetik fel, hogy ők az országban tettek vizsgát, míg az a toldat, „hogy emez vagy amaz ország egyetemén vizsgát tett orvos“ — a kételyeket elhárítja. Kérelm a halálos ítélet végrehajtása Iránt. Ohioban testvérgyilkosság miatt élethossziglan tartó börtönre ítélt Victor Sarah, ki már pár évet töltött büntetéséből, folyamodott indokolt kérelemben, kivégeztetése iránt. Ezen sajátságos kérdés megoldása végett a kérvény a felsőbb biróság elé terjesztetett. Papok fogják el már ezután a rablókat, tolvajokat. Kun-Félegyházán egy kereskedést feltörtek tolvajok s aztán Csongrádnak vették útjukat. A csendőrbiztos üldözőbe vette őket. Útközben ez találkozott B. J. csongrádi káplánnal, kinek elbeszélte, hogy legényeivel mi járatlan van. Ezután elváltak, s a káplán tovább ment a füzesek közt vadászni. A káplán csakhamar találkozik két gyanús egyénnel a fák közt, kiknél jókora batyu volt. Nem sokat tűnődve, fegyverét lövésre készen tartva kérdé tőlük, hogy kicsodák, mijük van a batyuban? A tolvajok megzavarodván, miután a pap egyenesen rájuk fogta, bevalották, hogy ők raboltak ki a múlt éjjel egy boltot Félegyházán. Ekkor a pap-vadász fegyverrel kezében behajtotta őket a nem messze eső földi csárdába, s ott megkötöztette, majd kocsira rakatván, Csongrádra bekísérte s a csendbiztosnak átadta, ki őket másnap Félegyházára el is vitte. Igen természetes, hogy e napokban a nap hőse lett a tolvajfogó katholikus káplán úr. Bowring György ismert angol író és tourista tegnap este Sáromberken, gróf Teleki Samunál torkát elmetszette és meghalt. Törvényszéki bonczolat után temetik. Öngyilkosságának okát nem sejtik. Csak egy hajszálon függött mindazoknak az élete, kik vasárnap Kolozsvárról Nagyvárad felé