Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-07-02 / 149. szám

III. évfolyam 1878. 149. M. Budapest, kedd julius 2. [„MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen­t , minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: 1 Egész évre ... 15 fi­­. —­­ Fél évre .... 7 „50 ■ Negyed évre . . . „ — Hirdetések:­­ Egy hatodhasábon petitsor egy­­­­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ( 16 kr., és többszöri hirdetéséért , 13 kr., minden beiktatásnál. A f­ő bélyegdij külön minden beiktatás­­ után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JuvaSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség­­ és kiadó­­­hivatal: Budapest, V. József tér. 3. az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül,­­ az előfizetési s hirdetési di­­i­jak, nemkülönben a beigta­­■ tandó hirdetmények is kül­dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak eL gl^»- vidéki t. előfizetőink bárminemű megbízásában a fölebbvitelt, valamint első folyamodást­ fővárosi bíróságok és bármely hatóságnál mérsékelt díjazás mellett ponto­san és gyorsan eljárunk, készkiadásaink fede­zésére a megbízás minőségéhez képest 2—5 ft. előleget kérvén. Ezúttal értesítjük kor­társainkat, hogy megkeresvényeik pontos tel­jesítéséről a leggyökeresebben gondoskodtunk és hiszszük, hogy az itt-ott esetleg fölme­rült panaszok végkép el fognak enyészni. Nyílt levél dr. Pauler Tivadar­­ exoiájához. Midőn e sorok napvilágot látnak, a hivatalos közlöny legnagyobb valószínűséggel tudatja a nem­zettel, hogy exolát ismét elhagyta a nyugalmas tanári széket és elfogadta a zaklatott miniszteri állást. Exclád ismét igazságügyminiszter lett és már elhangzott ajakáról a felségnek adott eskü. Kötelességünket teljesítjük, midőn üdvözöl­jük excládot a fontos polczon, de egyúttal lehetet­len becses figyelmét némely dologra föl nem hív­nunk. Őszintén szólva sajnáljuk, hogy a megtisz­telő bizalomnak engedett. És ezt nem is tartjuk egészen logikusnak exclád.­­., ki Horatius justus és tenax férfia. Még élénk emlékezetben van exclád őszinte búcsúja az igazságügyminisztérium tisztvi­selőitől és azon riadalmas tapsvihar, melylyel az egyetemi ifjúság excládat, a visszatért Cincinnatust, üdvözölte. A távozó miniszter azt mondá, hogy nem tér vissza; a visszatért már azt mondá, hogy többé nem hagyja el tanítványait. És exclád visszatért; tanítványait elhagyta. Nagy és tiszteletre méltó okai lehettek. Érzi, tudja, hogy igazságügyünk mostoha, elhanyagolt gyer­mek. Erőt érez magában, hogy a beburjánzott me­zőt term­ékenynyé teendi .... Tudja-e exolád egész nagyságában, mire vál­lalkozott? Herkules munkája nem volt kisebb, mint az excládé lesz és lesz-e hozzá türelme, kitartása, változhatlan akarata, törhetlen erélye?! Tudja-e exclád, hogy Magyarországon ma senki sem lehet igazságügyminiszter anélkül, hogy népszerűségét áldozatul ne hozná!! Tudja-e exclád, hogy Perczel és Csemegi urak után a legnagyobb tudósnak, a legnagyobb theoreticusnak ép úgy, mint a leggya­korlatibb embernek erőt haladó munkát kell tel­jesítenie! Az igazságügyminiszternek, ha felfogja állása rendkívül való fontosságát, mindenekelőtt tabula rasát kell csinálni. Azt a sok mihasznú rendeletet, mely könyvtár számra elárasztja szobáinkat, hatályon ki­vül kell helyeznie. Törvényeinket kevesbíteni s a keveset úgy kell fogalmazni, hogy ne legyen alka­lom a legruganyosabb magyarázatokra. Biráink — tisztelet a kivételeknek — fe­gyelmezetlenek; nem érdem, de protectio voltak a tényezők, melyek nagy időn stallumra érdeme­sítettek. Azon véleményen van-e exclád is, melyen a haza leggyakorlatibb jogászai, hogy az új törvények nem hogy áthidalták volna a viszonyokat, de mér­­h­etlen űröket eredményeztek ? A nép ajkán a jólét iránt való sóvárgás ma legeslegelső­sorban az igazság­ügyet illeti. Az igazságszolgáltatás ma sem jó, gyors és olcsó. És hozhatnánk fel excládnak ezer panaszt, ha első óráját, melyet miniszter korában ismét tölt, meg akarnak keseríteni. A bíróságok, közjegyzők és ügyvédek jogos panaszaiból állíthatnánk össze ijesztően szomorú lajstromot. Nem teszszük, mert bízunk, hogy exclád nem fog haladni a nagyon is megjárt ösvényen. Bizo­nyára reformálni fogja grémiumját, mely a kül­földi törvények fordításával, honosításával foglal­kozott és oda törpült, a hol van és hol sajnálattal tekint rá a hazafi, a turista. Exclád független és módjában áll be nem lépni abba a mámoritó bűvkörbe, abba a lélekpenészítő aerába, mely az igazságügyminisztériumot dominál­ja. Tekintet nélkül mindenre, ketté kell vágnia gordiusi csomóvá lett viszonyokat. Ami a tehetséget illeti, arra nézve exclád elég garantiával rendelkezik. Az erélyt illetőleg — bocsásson meg exclád — ennek nem adta bizony­ságát, midőn a tárcza kezében volt. Mindamellett is a legőszintébb bizalommal kisérjük excládat a vörös bársonyszékre. És támo­gatni fogjuk nemes intenzióiban, elhatározásaiban, ami nem zárandja ki, hogy mindig igazat, mindig csak azt mondjuk, amit meggyőződésünk sugall. Nagy munkára vállalkozott exclád. Ha az igé­nyeknek csak némi részben is meg akar felelni, éltében oszlopot érdemel. Ha vert csapáson halad, akkor nagy hibát követ el exclád, hogy elhagy­ta tanári állását, melyen babérait szerezte s me­lyen annyit használt a hazának. Remélünk. Hogy reményeink, az ország re­ménye, az ügyvédi kar reménye, az igazságot ke­reső nemzet reménye teljesedjék: excládtól függ csupán. Budapest, jul. 1. Az országgyűlés tegnap keleti pompával be­fejeztetett. Mágnásaink, a püspöki kar, a képvise­lők, középkori diszben vonultak fel a kir. palotába a trón elé. Ő felsége 12 órakor lépett bizarr kísé­retével a terembe s kalpagját feltéve olvasá föl a kormányelnök által stylisált trónbeszédet. Átalános a meggyőződés és ítélet, hogy a trónbeszéd száraz és keveset mondó. Igen röviden foglalkozott az 1875 — 78. évi országgyűléssel, a kiegyezéssel és a keleti háborúval. Ami az utóbbit illeti, a trónbe­­széd ígérte, hogy érdekeink és a béke biztosíttatni fognak. Felsőbb körökben tényként beszélik, hogy dr. Paule­r Tivadar Csemegi urat nem accep­­tálja államtitkárul. Ha így áll a dolog, (szeretjük hinni, hogy így áll,) ez nem meglepő. Az új aera megköveteli, hogy az ócska, rozzant bútorokon a miniszter túl tegyen. Kineveztetik-e Csemegi úr a curiához, mielőtt a Szokolay-affaire véget ér, nem hiszszük. Annyi bizonyos, hogy illetékes körök nem gratulálnának a kinevezéshez. Perczel ő exclájá­­nak kinevezése már alá van írva s valószínűleg együtt jelen meg felmentetésével. A manifestumok és proclamátiók korát éljük. Valamennyi párt szólt már a „nemzethez.“ Az egyesült ellenzék és a függetlenségi párt már ko­rábban nyilatkoztak és­­ programmot is adtak. A „szabadelvű“ párt tegnap adta ki proclamatióját. Hivatkozik a múltra, felsorolja a hozott törvénye­ket és erre alapítja a nemzet bizalmára való igényt. Felemlítjük pedig ezen manifestumokat azért, hogy szemébe mondjuk a pártoknak, miszerint az igaz­ságügyet illetőleg egyikben sincs határozott, bevallott, öntudatos programm. Pedig legalább ígé­retben, eddigi képviselőink és pártjaink nem vol­tak fukarok. Az ország több bíróságától veszünk pana­szokat az igazságügyminisztériumnak az évi költ­ségvetések megállapítása­ körül tanúsított tapintatlan eljárása miatt. A bíróságok nagy része okulva a múltakon minden évben fölkéri az igazságügymi­nisztert a budget meghatározására, hogy ahhoz mérjék kiadásaikat a kezelő s segédszemélyzetre nézve is. A minisztérium bevett szokás szerint nem válaszol, a bíróságok vezetői pedig szem előtt tartva a minisztériumnak az igazságszolgáltatás terén űzött káros takarékosságát, a legszükségesebb személy­zetről gondoskodnak, és a legégetőbb kiadásokra szo­rítkoznak. Azonban midőn az elnökök a tényleges költségvetés alapján a szükséges összegek kiutal­ványozását szorgalmazzák, a minisztérium levonáso­kat eszközöl, ekkér kétségbevonván az elnökök költségvetésében a tényleges kiadásokra vonatkozó tételeket. A minisztérium ugyan később, nagy kéré­sek könyörgésekre — nehogy az elnökök saját pénzükből legyenek kénytelve áldozni az irodai átalányra, nagy kegyesen pótolja a ki nem utalvá­nyozott összeget, azonban az eljárás a mellett, hogy lealacsonyító, méltatlan is az illető bíróságok­ra nézve. A minisztérium megszokott eljárására nézve pedig jellemző adatul szolgál ez is. Egyik előfizetőnk kérdést intézett hozzánk, hogy váljon a vagyonbukott a csőd folyama alatt elvállalhat-e váltó­kötelezettsé­get. A kérdés nem egészen praecis. Az eset sem közöltetett velünk. Nézetünk szerint a bukott, az osztrák csődrendtartás szelleme szerint, mely tör­vény itt is hatályban volt, nem veszti el sze­mélyes önjogúságát és az osztrák csődrend­­­tartás 64. § -a értelmében a szerződés kötésétől nincs eltiltva, következéskép az illető bukott ellen a csőd lefolyása alatt elfogadott váltók alapján, csődön kívül is elégtétel szerezhető. A magyar csődtörvény szellemében a bukott vállalhat ugyan váltó­kötelezettséget, mi azonban ellene a csődtör­vény 32. §­-a értelmében, a csőd folyama alatt nem érvényesíthető. A dolog természeténél fogva a csőd alatt szerzett váltókötelezettség érvényesíthető, ha a kötelezettség valamennyi csődhitelező beleegye­zésével válastatott, amennyiben a csődhitelezők bír­nak elsőbbséggel a bukott vagyonára s mint tö­meg egyeznek bele a csőd terhére keletkezett váltó­­kötelezettségbe. Melléklet: féliv és Ráth Mór könyvjegyzéke. Birtokrendezésünk a városi s kiváltságos kerületi határokon. A jogbeli és haszonbeli arányosítás közti különbség. IV.) Régi időkben az arányosításnak csak egy neme volt, ugyanis a közös haszonvételek aránya, a közös földbirtokokra vonatkozó arányosítási per tehát egészen újabb keletű. Jogtörténetünk eme fejlődésének igazolására szolgál az a ténykörülmény is, hogy a múlt század közepén a k­i­r. t­á­b­l­a még nem fogadta el a köz­ös földbirtokok haszon­vételének arányosítására indított kereseteket, sőt

Next