Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-07-02 / 149. szám
III. évfolyam 1878. 149. M. Budapest, kedd julius 2. [„MAGYAR JOGÁSZ“ megjelent , minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: 1 Egész évre ... 15 fi. — Fél évre .... 7 „50 ■ Negyed évre . . . „ — Hirdetések: Egy hatodhasábon petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ( 16 kr., és többszöri hirdetéséért , 13 kr., minden beiktatásnál. A fő bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JuvaSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. József tér. 3. az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési diijak, nemkülönben a beigta■ tandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak eL gl^»- vidéki t. előfizetőink bárminemű megbízásában a fölebbvitelt, valamint első folyamodást fővárosi bíróságok és bármely hatóságnál mérsékelt díjazás mellett pontosan és gyorsan eljárunk, készkiadásaink fedezésére a megbízás minőségéhez képest 2—5 ft. előleget kérvén. Ezúttal értesítjük kortársainkat, hogy megkeresvényeik pontos teljesítéséről a leggyökeresebben gondoskodtunk és hiszszük, hogy az itt-ott esetleg fölmerült panaszok végkép el fognak enyészni. Nyílt levél dr. Pauler Tivadar exoiájához. Midőn e sorok napvilágot látnak, a hivatalos közlöny legnagyobb valószínűséggel tudatja a nemzettel, hogy exolát ismét elhagyta a nyugalmas tanári széket és elfogadta a zaklatott miniszteri állást. Exclád ismét igazságügyminiszter lett és már elhangzott ajakáról a felségnek adott eskü. Kötelességünket teljesítjük, midőn üdvözöljük excládot a fontos polczon, de egyúttal lehetetlen becses figyelmét némely dologra föl nem hívnunk. Őszintén szólva sajnáljuk, hogy a megtisztelő bizalomnak engedett. És ezt nem is tartjuk egészen logikusnak exclád.., ki Horatius justus és tenax férfia. Még élénk emlékezetben van exclád őszinte búcsúja az igazságügyminisztérium tisztviselőitől és azon riadalmas tapsvihar, melylyel az egyetemi ifjúság excládat, a visszatért Cincinnatust, üdvözölte. A távozó miniszter azt mondá, hogy nem tér vissza; a visszatért már azt mondá, hogy többé nem hagyja el tanítványait. És exclád visszatért; tanítványait elhagyta. Nagy és tiszteletre méltó okai lehettek. Érzi, tudja, hogy igazságügyünk mostoha, elhanyagolt gyermek. Erőt érez magában, hogy a beburjánzott mezőt termékenynyé teendi .... Tudja-e exolád egész nagyságában, mire vállalkozott? Herkules munkája nem volt kisebb, mint az excládé lesz és lesz-e hozzá türelme, kitartása, változhatlan akarata, törhetlen erélye?! Tudja-e exclád, hogy Magyarországon ma senki sem lehet igazságügyminiszter anélkül, hogy népszerűségét áldozatul ne hozná!! Tudja-e exclád, hogy Perczel és Csemegi urak után a legnagyobb tudósnak, a legnagyobb theoreticusnak ép úgy, mint a leggyakorlatibb embernek erőt haladó munkát kell teljesítenie! Az igazságügyminiszternek, ha felfogja állása rendkívül való fontosságát, mindenekelőtt tabula rasát kell csinálni. Azt a sok mihasznú rendeletet, mely könyvtár számra elárasztja szobáinkat, hatályon kivül kell helyeznie. Törvényeinket kevesbíteni s a keveset úgy kell fogalmazni, hogy ne legyen alkalom a legruganyosabb magyarázatokra. Biráink — tisztelet a kivételeknek — fegyelmezetlenek; nem érdem, de protectio voltak a tényezők, melyek nagy időn stallumra érdemesítettek. Azon véleményen van-e exclád is, melyen a haza leggyakorlatibb jogászai, hogy az új törvények nem hogy áthidalták volna a viszonyokat, de mérhetlen űröket eredményeztek ? A nép ajkán a jólét iránt való sóvárgás ma legeslegelsősorban az igazságügyet illeti. Az igazságszolgáltatás ma sem jó, gyors és olcsó. És hozhatnánk fel excládnak ezer panaszt, ha első óráját, melyet miniszter korában ismét tölt, meg akarnak keseríteni. A bíróságok, közjegyzők és ügyvédek jogos panaszaiból állíthatnánk össze ijesztően szomorú lajstromot. Nem teszszük, mert bízunk, hogy exclád nem fog haladni a nagyon is megjárt ösvényen. Bizonyára reformálni fogja grémiumját, mely a külföldi törvények fordításával, honosításával foglalkozott és oda törpült, a hol van és hol sajnálattal tekint rá a hazafi, a turista. Exclád független és módjában áll be nem lépni abba a mámoritó bűvkörbe, abba a lélekpenészítő aerába, mely az igazságügyminisztériumot dominálja. Tekintet nélkül mindenre, ketté kell vágnia gordiusi csomóvá lett viszonyokat. Ami a tehetséget illeti, arra nézve exclád elég garantiával rendelkezik. Az erélyt illetőleg — bocsásson meg exclád — ennek nem adta bizonyságát, midőn a tárcza kezében volt. Mindamellett is a legőszintébb bizalommal kisérjük excládat a vörös bársonyszékre. És támogatni fogjuk nemes intenzióiban, elhatározásaiban, ami nem zárandja ki, hogy mindig igazat, mindig csak azt mondjuk, amit meggyőződésünk sugall. Nagy munkára vállalkozott exclád. Ha az igényeknek csak némi részben is meg akar felelni, éltében oszlopot érdemel. Ha vert csapáson halad, akkor nagy hibát követ el exclád, hogy elhagyta tanári állását, melyen babérait szerezte s melyen annyit használt a hazának. Remélünk. Hogy reményeink, az ország reménye, az ügyvédi kar reménye, az igazságot kereső nemzet reménye teljesedjék: excládtól függ csupán. Budapest, jul. 1. Az országgyűlés tegnap keleti pompával befejeztetett. Mágnásaink, a püspöki kar, a képviselők, középkori diszben vonultak fel a kir. palotába a trón elé. Ő felsége 12 órakor lépett bizarr kíséretével a terembe s kalpagját feltéve olvasá föl a kormányelnök által stylisált trónbeszédet. Átalános a meggyőződés és ítélet, hogy a trónbeszéd száraz és keveset mondó. Igen röviden foglalkozott az 1875 — 78. évi országgyűléssel, a kiegyezéssel és a keleti háborúval. Ami az utóbbit illeti, a trónbeszéd ígérte, hogy érdekeink és a béke biztosíttatni fognak. Felsőbb körökben tényként beszélik, hogy dr. Pauler Tivadar Csemegi urat nem acceptálja államtitkárul. Ha így áll a dolog, (szeretjük hinni, hogy így áll,) ez nem meglepő. Az új aera megköveteli, hogy az ócska, rozzant bútorokon a miniszter túl tegyen. Kineveztetik-e Csemegi úr a curiához, mielőtt a Szokolay-affaire véget ér, nem hiszszük. Annyi bizonyos, hogy illetékes körök nem gratulálnának a kinevezéshez. Perczel ő exclájának kinevezése már alá van írva s valószínűleg együtt jelen meg felmentetésével. A manifestumok és proclamátiók korát éljük. Valamennyi párt szólt már a „nemzethez.“ Az egyesült ellenzék és a függetlenségi párt már korábban nyilatkoztak és programmot is adtak. A „szabadelvű“ párt tegnap adta ki proclamatióját. Hivatkozik a múltra, felsorolja a hozott törvényeket és erre alapítja a nemzet bizalmára való igényt. Felemlítjük pedig ezen manifestumokat azért, hogy szemébe mondjuk a pártoknak, miszerint az igazságügyet illetőleg egyikben sincs határozott, bevallott, öntudatos programm. Pedig legalább ígéretben, eddigi képviselőink és pártjaink nem voltak fukarok. Az ország több bíróságától veszünk panaszokat az igazságügyminisztériumnak az évi költségvetések megállapítása körül tanúsított tapintatlan eljárása miatt. A bíróságok nagy része okulva a múltakon minden évben fölkéri az igazságügyminisztert a budget meghatározására, hogy ahhoz mérjék kiadásaikat a kezelő s segédszemélyzetre nézve is. A minisztérium bevett szokás szerint nem válaszol, a bíróságok vezetői pedig szem előtt tartva a minisztériumnak az igazságszolgáltatás terén űzött káros takarékosságát, a legszükségesebb személyzetről gondoskodnak, és a legégetőbb kiadásokra szorítkoznak. Azonban midőn az elnökök a tényleges költségvetés alapján a szükséges összegek kiutalványozását szorgalmazzák, a minisztérium levonásokat eszközöl, ekkér kétségbevonván az elnökök költségvetésében a tényleges kiadásokra vonatkozó tételeket. A minisztérium ugyan később, nagy kérések könyörgésekre — nehogy az elnökök saját pénzükből legyenek kénytelve áldozni az irodai átalányra, nagy kegyesen pótolja a ki nem utalványozott összeget, azonban az eljárás a mellett, hogy lealacsonyító, méltatlan is az illető bíróságokra nézve. A minisztérium megszokott eljárására nézve pedig jellemző adatul szolgál ez is. Egyik előfizetőnk kérdést intézett hozzánk, hogy váljon a vagyonbukott a csőd folyama alatt elvállalhat-e váltókötelezettséget. A kérdés nem egészen praecis. Az eset sem közöltetett velünk. Nézetünk szerint a bukott, az osztrák csődrendtartás szelleme szerint, mely törvény itt is hatályban volt, nem veszti el személyes önjogúságát és az osztrák csődrendtartás 64. § -a értelmében a szerződés kötésétől nincs eltiltva, következéskép az illető bukott ellen a csőd lefolyása alatt elfogadott váltók alapján, csődön kívül is elégtétel szerezhető. A magyar csődtörvény szellemében a bukott vállalhat ugyan váltókötelezettséget, mi azonban ellene a csődtörvény 32. §-a értelmében, a csőd folyama alatt nem érvényesíthető. A dolog természeténél fogva a csőd alatt szerzett váltókötelezettség érvényesíthető, ha a kötelezettség valamennyi csődhitelező beleegyezésével válastatott, amennyiben a csődhitelezők bírnak elsőbbséggel a bukott vagyonára s mint tömeg egyeznek bele a csőd terhére keletkezett váltókötelezettségbe. Melléklet: féliv és Ráth Mór könyvjegyzéke. Birtokrendezésünk a városi s kiváltságos kerületi határokon. A jogbeli és haszonbeli arányosítás közti különbség. IV.) Régi időkben az arányosításnak csak egy neme volt, ugyanis a közös haszonvételek aránya, a közös földbirtokokra vonatkozó arányosítási per tehát egészen újabb keletű. Jogtörténetünk eme fejlődésének igazolására szolgál az a ténykörülmény is, hogy a múlt század közepén a kir. tábla még nem fogadta el a közös földbirtokok haszonvételének arányosítására indított kereseteket, sőt