Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-08-04 / 178. szám
III. évfolyam 1878. 178. sz. Budapest, vasárnap augusztus 4. A. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, httftt kitéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 15 fit. — ‹ Fél évre .... 7 „ 50 ! Negyed évre . . 4 „ — › Hirdetések: Egy hatodhasábos pontsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszeri 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatáaa után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V. Józseftér 3. §2. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A korcsmáltatási és italmérési jog megváltása. — Két czikk. — I. A regale-jog legtöbb tárgyait önhatalmával szüntette meg az idő; másrészről osztott koncrczá tévé a már nagyrészben végbement úrbéri rendezés, míg ismét a szabad ipar áramlata, mely korlátokat hazánkban is alig ismer már, elnyelte; a kereskedés, ipar, magánüzlet és közforgalom körébe ragadta anélkül, hogy a kárpótlást követelő reclamátiót vagy a szabályozásból eredő hasznok súlyát tekintetbe vette volna. Mert, mellőzve a regale-jognak azon nemeit és tárgyait, melyek a bordézsmaszedés, hasmérés, bolt takfa, malomállíthatás, vásárjog, sütőpénzszedés, halászati és vadászati kiváltságok által gyakoroltattak : a regale-jog régibb dús galyzatu fája ma már annyira le van tarolva, mint a Ferroi szent fa, mely csak egyetlen egy gyökérből szívja életnedvét. Regáléink ezen egyetlen gyökere a korcsmáltatási illetőleg az italmérési jog, mely legutóló maradványa hűbéri kiváltságainknak s mely, hogy oly tartós és szívós élettel bir hogy az urbériségeket is mind túlélte, nem egyébnek tulajdonítható mint annak, hogy az ősi kiváltságok ezen egyedül gyümölcsöző gyökerét, csakugyan leghőbb gonddal is ápolgattuk, anyai buzgalommal dédelgettük. S e föltűnő buzgóság, e kiváló ragaszkodás az italmérési jog kiváltságának föntartásához, nagyon is természetes okokból származik. Nem szabad ugyanis ignorálnunk azt, hogy most, midőn a volt kiváltságos magyar birtokos osztálynak már sem földje, sem jobbágya, sem remanentiája, sem urbérváltsági obligatiója, sem bordézsmája, sem ipara, sem tudománya, sem hitele, sem végre valami különös virtuális joga nincs: egyedüli reményhorgonya és támasza, honnan még valamit vár s mely tán a jelen része és hullámai közt mentőcsornakául is szolgálhat — a korcsmáltatási, az italmérési jog. Fontos e jog az egyes volt kiváltságos birtokosokra, kiválólag az elszegényedett kir. városok és kiváltságos kerületi községekre nézve is, mert hiszen látjuk és naponkint tapasztaljuk, hogy míg az adók az állami és községi terhek dagálya semmi korlátot nem ismerve, mindinkább emelkedik, a városok és községek javai hasonló mérvben pusztulnak, jövedelmei és bevételi oly forrásai, melyek helyi közérdekek előmozdítására szolgálnának, ijesztő arányban apadoznak, úgy hogy az italmérési jog, még ezen városok és községekre nézve is életkérdést képez. E kérdésnek helyes, igazságos, nemzetgazdaságilag kívánatos és a tulajdonjog szempontjából kifogásolhatlan megoldása tehát, valamint az egyes közbirtokosok, úgy a városok és községekre nézve is kiszámíthatatlan horderejű feladat. De nekünk úgy látszik, hogy a kormány a maga törvényjavaslatában ezen fontos tekinteteket, kivált a városok és szabad kerületi községek érdekeit és jogviszonyait illetőleg nem vette tekintetbe. Hibás felfogásnak tartjuk nevezetesen azt, hogy a kormány törvényjavaslói itt is a volt urbériségek megváltásának szempontjából indultak ki s az egyes közbirtokosok, városok és községek érdekeit s igényeit nem annyira a tulajdonjog követelményei, mint a hűbéri viszonyok exigenciái szerint mérlegelők. Azt képzelik, mintha még ma is 1848- ban élnénk. A kormány vezérelvei t. i. következők. Az italmérési jog, mint kisebb királyi haszonvétel megszűnik és jövőre az italmérés — föntartatván az iparhatóság felügyeleti joga — csak a község által gyakorolható. Az eddigi jogosítottak illetőleg jogutódaik, a megszűnt haszonért kárpótoltatnak, mely megállapított kárpótlást épen ezért a község tartozik fizetni. Kárpótlást nem követelhetnek: a) azon községek, szabad kir. városok, mezővárosok és faluk, melyek az italmérés kizárólagos jogát már eddig is gyakorolják, akár szabadalom, akár megváltás, illetőleg vétel által szerezték meg azt; b) azon közbirtokosságok, melyekben már eddig is az italmérési jog gyakorlatából a jövedelem nem egyes birtokosok részére, hanem kizárólag községi czélokra fordíttatott; c) a puszták tulajdonosai; d) azon községek, melyek az 1868. XI-dik t.-cz. 2-ik §-a szerint bort mértek. A jogosítottak kifizetése a szerint történik, miként az 1868: XXIX. t.-cz. alapján a szőllőbirtokosok tartozásainak megváltásánál eszközöltetett. Tudniillik a váltságösszeg közvetítése országos segély által fogna eszközöltetni. E közvetítés abban állna, hogy a volt jogosított illetőleg a közbirtokosok, a részekre megállapított váltságösszeg erejéig, e czélra kibocsátandó jelzálogos váltsági kötvényekkel fognának egyszerre kielégíttetni, váltságtartozásukat, mint az államadót, törlesztés utján az ország pénztárába fizetik. (1868. 29-ik t.-cz. 4. §.) A törlesztési járadékok pontos lefizetéséért pedig a közönség, a közvetítő állampénztárnak minden vagyonával kezeskedik. Lássuk csak, mi ezeknek a valódi értelme. Budapest, aug. 3. A választások iránt közöny uralkodik. Ez már constatálható. A múlt idő coriphaeusai közöl, kiknek keblét dagasztja remény, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz“ még állják a sarat, különben pedig politikai nullitások candidáltattak. Ha így tart, ide-tova a Parlamentarismus is lejáróban lesz hazánkban. És magunk is azt mondjuk, hogy magyar kényurság alatt éljünk inkább, mint azzal a tenger szolgabiróból, pandurkommissáriusból és tudja az ég mily elemekből összekerülő parlament alatt. Risum teneatis, még a „Három csőrű kacsa“ zenéjét dirigáló urat, a népszínház karmesterét is fölléptették; a balletmester most irigykedik reá. Hogy mily nagy a közöny, kitűnik azon pár adatból mely szerint a főváros III. kerületében 1150 választásra jogosultból 350, az V. kerületben 1389 közül 204, a VII. kerületben 2061 közül 777-en vették ki szavazótárczaikat. Hová jutunk? Az osztrák magyar nemzeti banknak szept. 30-án kell életbe lépnie. Már nagyban folynak az előkészületek. Magyarországon ez év folyamán négy, 1879-ben pedig három új fiók lesz felállítandó. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem a fiókokat kellene szaporítani, de a dotatiot, mert 59 millió kevés lesz, mint ezt a többségből alakult bizottság annak idején előadta. A legfőbb dolog pedig az, hogy a pénzhez könnyebben hozzáférhessünk. Hazai ítéletek végrehajtása Tirolban hivatalból nem eszközölhető. Az innsbrucki törvényszék egy analóg esetben i. é. 2838. számú végzése szerint azért nem tett eleget a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék megkeresésének, mert az 1850. január 15-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet és a Tirolban is érvényben álló 1796. deczember 19-én kelt nyugat-galicziai végrehajtási szabályok szerint a végrehajtás minden egyes fokozata csak a fél közbenjárása mellett eszközölhető és bár jogában áll a félnek egyszerre kérni az ingók lefoglalását és felbecslését is, ez csak az általa kijelölt tárgyakra nézve és csak a végrehajtató fél vagy megbízottjának közbejöttével eszközölhető. Közöljük ezt a dolgot a bíróságok és felek tájékoztatására. C o n f u s i a. Sz. Janka Sz. Józs. ellen ágy- és asztaltól való élethossziglani elválás s ezzel kapcsolatban a gyermekek, a hozomány s a tartás iránt pert indított még az 1868-ki t. r. t. életbelépte előtt a váczi szentszék előtt, hol a per jogérvényes befejezést nyert s az elválás megengedtetvén, az említett kapcsolatos kérdések az ítéletben szintén megoldattak. 1875-ben Sz. Janka a budapesti kir. törvényszék előtt perújítási keresettel lépett föl. A szentszéki ítéletnek a gyermekek, a hozomány s a tartásra vonatkozó részét hatályon kívül kérte helyeztetni, a házassági kötelékre vonatkozó résznek érintetlenül hagyása mellett. Alperes illetékességi kifogást emelt, hivatkozva arra, hogy perújítás csak az alapper bírósága előtt tehető folyamatba; jelen esetben tehát a váczi szentszék illetékes, mert az 1868. LIV. t.-cz. csak az újonnan megindítandó perekre nézve szüntette meg a szentszékek illetékességét. Az első bíróság az illetékességet megállapította s ez ellen alperes semmiségi panaszt emelt. A semmitőszék következőleg határozott, 1875. évi 22020. sz. a.: „A semmiségi panasz elvettetik, mert az újított kereset a váczi püspöki szentszék által a házassági elválás kérdésében hozott ítéletnek érintetlenül hagyásával, ezen ítéletnek egyedül a polgári jogkövetkezményekre nézve leendő hatályon kivül helyezésére intéztetvén s abban egyedül a gyermekek, a hozomány s tartás megítélése kévetvén, minthogy az 1868. szept. 11-kén kelt szentszéki ítélet hozatala óta életbeléptetett t. r. t. 22. §-a szerint az egyházi bíróság illetősége alá most már a házassági perek csak annyiban tartoznak, amennyiben a házassági kötelék érvényességét és akár az ideiglenes elválást, akár a végképeni fölbontást tárgyazzák; ellenben ugyanezen törvény szerint minden egyéb, a házassági viszonyból származó peres kérdések, melyekre nézve eddig az egyházi törvényszékek ítéltek, jelesül a peres házastársak közt a gyermekek tartása s a házassági elválásból fölmerülhető vagyoni követelések iránt való keresetek az illető polgári törvényszékhez utasíttattak, ezen utóbbi kérdések elbírálására tehát a szentszék nyilván illetéktelenné vált s e szerint a fönforgó, nem a házasság érvényességére s elválásra vonatkozó, hanem csak innen eredő vagyoni kérdésekben ítéletet hozni jogosítva sincsen, kétséget nem szenved, hogy itt a t. r. t. 47. §-a alkalmazásba nem jöhet, amennyiben azon bíróság, melynél az alapper tárgyaltatott és elintéztetett a jelen nyitott keresetbeli tárgyakra és kérdésekre bíróság lenni megszűnt. A eljáró bíróság tehát törvényszerűen határozott, midőn az idézett 22. §. alapján a bíró illetékesség ellen való kifogásokat elutasította.“ Ezek után az ügy érdemileg is letárgyaltatván, a budapesti kir. törvényszék a perújításnak 37216/877. sz. a. nem adott helyt, mert, úgymond indokaiban: „Jóllehet felperes a váczi szentszék