Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-09-12 / 209. szám
Ugyancsak a közjegyzőségre vonatkozólag Dr. Kaprinay Endre közöl rövid czikket, vagyis helyesebben a szakközönséghez intézett fölhívást annak megfejtése iránt, miként értelmezendők az 1877: XX. tcz. 242. és 244. §§, továbbá, hogy köteles-e az ezen törvény értelmében megbízott közjegyző szintén a helyszínére kitűzni tárgyalást és végül, hogy mely hatóság van hivatva a teljesített eljárás után megállapítani a közjegyző dijait ? Az 1877. XX. tcz. 242. és 244. §§. értelmezésre nem szorultak és vagy részakaratú vagy szerfölött élhetetlen árvaszék lehetett csak az, mely a szülők, rokonok illetőleg örökösök kívánatára vonakodott a leltározást vagy a hagyatéki eljárást a közjegyzőre bízni. A kérdéses törvény ama szakaszai egészen szabadságára bízták a szülők, rokonok illetőleg örökösöknek kívánni vagy nem kívánni a közjegyző megbízatását, de még csak legtávolabbról sem foglalnak olyasmit magukban, mi a gyámhatóságot feljogosítaná a kívánat megtagadására. Kérdésbe csak az jöhetne, elégséges-e egy örökös vagy rokon kívánata, vagy pedig szükséges, hogy a nagyobb rész vagy épen valamennyi kívánja a közjegyző közbejöttét. Ezt a kérdést csak a gyakorlat van hivatva megoldani s pedig annyival inkább, mert lehetetlen még csak sejteni is, hogy mi volt a törvényhozó intenciója. És oly kevéssé lehet az 1877. XX. t.-czikk alapján megfejteni azt, hogy hol állapitandók meg a 242. és 244 .§. szerint megbízott közjegyző díjai. Itt is, mint majdnem minden egyes szakaszával csak zavart idézett elő ama famozus törvény, melynek hiányaira eléggé figyelmeztettük annak idején a kormányt. A szakközönség egyhangúlag megrótta a törvénynek nemcsak szellemét, hanem hiányos és confuzus szövegezését is, szavunk azonban lenézésben részesült, a javaslat törvénynyé vált s oly zűrzavart idézett elő, hogy felvilágosítást még a minisztérium sem képes adni, hanem a curiához fut tanácsért. Czikkező urnak csak azt tanácsolhatjuk, hogy intézzenek feliratot a minisztériumhoz, novelláns vagy rendeleti uton leendő intézkedés végett, úgy is mindennapi már nálunk, rendeletekkel foltozni az alig életbelépett törvényeket. Czikkező harmadik kérdése tekintetében nézetünk az, hogy közjegyző, mint a gyámhatóság helyettese, szintén csak a helyszínére tűzhet tárgyalást, minthogy reá nézve is irányadók a megbízó gyámhatóságot kötelező szabályok. Közli továbbá nevezett havi folyóirat az ügyvédség szervezetét, melylyel már két év előtt ismertettünk lapunk hasábjain. Egyébiránt az egész dolgozat Gustav Sallentin hason czímű dolgozatának nem egészen correct fordítása. Legeslegvégül pedig Taufer Emil ír a Stockholmban megtartott börtönügyi nemzetközi congressusról. Valóban föl nem foghatjuk Taufer urat, midőn a csaknem kizárólag szobatudósok számára írt Magyar Igazságügy olvasóinak magyarázgatja a nemzetközi congressusok célját. Vagy ez legyen az a tudomány amit magával hozott? Mert nézetünk szerint a Taufer úr által fölvetett kérdéssel az érettségi vizsgát tett tanuló is tisztában van. Közli aztán Täufer ur a congressus tárgyalásaiban részt vett személyeket s a bizottság szabályzatát és kilátásba helyeztetnek az államunkat terhelő újabb haszontalan kiadások. Täufer úr egyszerre az irhoni börtönrendszer barátja lett. Csodákat mesélt, hogy mennyire javultak az erkölcsök Horvátországban, mióta Täufer ur ott az említett börtönrendszert meghonosította. Kérdés, hogy valódi irhoni rendszer-e az, amit Täufer ur annak tart s vállon lehet-e bizonyos rendszert elfogadni, midőn az ahhoz szükséges eszközökhöz egyelőre még csak reményünk sem lehet. Irhonnak vannak minta fogházai már nagy idő óta. Ott volt s van pénz, van kellő szellemi erő a börtönrendszer javítására, nálunk pedig nincs pénz, a tulajdonképen való tehetségek pedig leszoríttatnak a hívatlanok szájhősködése folytán hivatásuk teréről. Taufer úr nem magyar Howard nem Betham, a minőnek magát tartja. Egyébiránt lesz alkalmunk Täufer munkálkodását már legközelebb kritikai vizsgálódás tárgyává tenni. zsefa ottani postamesternél. 1876. január 3-án az erzsébetvárosibirósághoz haszonbérlettől elmozdittatás és 15 frt. haszonbér fizetése iránt sommás pert indított, megjegyeztetvén, mikép a per tárgya 9 hold és nehány száz öt föld, az 1821. évi márcz. 30. kelt szerződés szerint az erzsébetvárosi postahivatalnak, postai czélokra adatott át örökhasználatra, nem pedig a postamesternek magán czéljaira. Abiróság f. év. márcz. 11. — 1523. sz. a. végzésével felperesi keresetével, illetéktelenség s alperesség hiányából elutasította és 4 frt. 30 kr. érdemdijjal (ügyvédi díjjal) 6 frt. 5 kr. perköltségben marasztalta; mert nem haszonbéri, hanem örökbéli örökhasználati viszony forog fenn és mert a postahivatal lévén érdekelve, nem a postamester, hanem a nagyszebeni postaigazgatóság lett volna perbe idézendő. Ez ellen felperes semmi panaszszal élvén, a semmitőszék az eljárást megsemmisítette (297. §. 1. p.) s a keresetlevél visszaadatását rendelte el, mert eltekintve atttól, hogy a kereset nem valamely bizonyos meghatározott időre kötött haszonbéri szerződés, hanem örökhasználat iránt létrejött szerződési viszony megszüntetése iránt lévén indítva, — sommás perubra nem tartozhatik — a keresetlevél melletti A. okmány (szerződés) szerint a postahivatal részére kötött szerződés megszüntetése követvén, — fenforgó kereset a postahivatal, illetve az államkincstár érdekeit érintő ügyet tárgyaz, — következőleg az utóbbiak képviseletére hivatott kincstári képviselő mellőzésével folyamatba nem tehető. Döntvények. A postahivatal részére kötött s ingatlanra vonatkozó örökhasználati szerződés megszüntetése kévetvén, m ily per, miután a postahivatal, illetőleg az államkincstár érdekei forognak fenn, utóbbiak képviseletére hivatott kincstári képviselő nélkül folyamatba nem tehető. (Semmitész. 12514/878. sz.) Erzsébetváros közönsége Lukács VikolyoA sikkasztás tárgyi tényálladéka fenn nem forog, ha szerződésileg constatáltatik, mikép vádlott , a károsult fél között nem megbízotti, hanem üzleti társviszony létezett; mién nem változtat az, hogy vádlott, mint üzleti társ, a nagyobb szakértelmet igénylő üzleti teendőket is végezte. (Legf. stélész. 6768/878. sz.) Taitl Antal kereskedő e. özv. Uhl Amália bpesti fűszerkereskedőnő panaszára 1876. évben a budapesti tszéknél 2000 frt. összegű sikkasztás vádjára bünper indíttatott. Vádlott a fűszerkereskedés tulajdonosa Uhl J.elhaltéval 1874-ben az özvegy által üzletvezetéssel megbizatott, egyszersmind vele társviszonyba lépett. Taitl előlegesen letartóztatott. A kir. tszék 1878. febr. 5. 2645. sz. a vádlottat sikkasztásban bűnösnek kimondotta s a kár megtérítésén felül 6 havi börtönre ítélte; a többi sikkasztási s csalási vádak alól tárgyi tényálladék meg nem állapithatása miatt fölmentette s 500 ft. biztosíték mellett szabad lábra helyeztette, következő indokolással: Özv. Uhl Amália a vádlevélben előadja, mikép 1874. évben vádlottal társasági szerződésre lépett, férje Uhl József után maradt üzlet továbbvezetése iránt, ő bízatott meg, mint szakavatott kereskedő az üzlet vezetésével s köteleztetett szerződésileg rendes könyveket vezetni, a napi bevételeket naponta összegezni és könyvelni s évenkint rendes mérleget készíteni. . Panaszos előadása, egy vádlott beismerése és Prendeszák Lajos tanúvallomásai bizonyítják, mikép vádlott az üzleti könyveket fölötte hanyagul vezette, mérleget épen nem csinált, mert az 1875-ben készített mérleg, mely vádlott beismerése szerint is csak felületesen, az üzlet állását csak aproximative kimutathatónak készített mérlegnek el nem fogadható, a napi bevételeket nem könyvelte el s a pénztárban talált 137 darab nyugtázott contóra befolyt összegeket a könyvekben el nem számolta. Daczára annak, hogy vádlott ezen tettei az üzlet vezetése körül nagy könnyelműséget árulnak el, mégsem vonható ezekből azon következtetés, hogy ő ezen mulasztásokat abból a gonosz szándékból tette, hogy azok által panaszos nőt megcsalja vagy sikkasztásokat kövessen el. Mert Prendaszák tanú határozottan vallja, hogy vádlott azon okmányokat, melyek alapján a könyvek rendbehozattak, minden vonakodás nélkül kiadta, s egyátalán igyekezett a könyvek rendbehozásánál segédkezet nyújtva, mulasztása következményeit jóvátenni; különben is annak megbírálása, hogy vádlott az üzletet a szerződés értelmében vezette-e és hogy mikép számolta vagy hova fordította az üzlet jövedelmeit, nem bünfenyítő, hanem számadási pernek lévén tárgya, vádlott föntebbi mulasztásai miatt emelt sikkasztási és csalási vád alól tárgyi tényálladék stb. miatt fölmentendő volt. Azonban vádlott azon tette által, hogy Kletsár W-nek, kitől 2000 irtot kölcsön vett, az adott saját váltójának fedezetére, egy ép oly összegről szóló üzleti váltót adott fedezetül — sikkasztási bűntettet követett el, mert vádlott panaszosnővel 2 rendbeli viszonyban állott, mint üzleti társtag és mint annak megbízottja, miután ő volt kizárólag az üzlet vezetésével megbízva s őrizetébe bocsátva , az egész üzlet értéke. A szerződés értelmében meg volt tiltva, úgy panaszosnő, mint vádlottnak, az üzleti váltókat más, mint az üzlet érdekében fölhasználni. Daczára ennek vádlott, mint fönt említtetett, saját privát adósságai fedezésére adott Kletsárnak üzleti váltót, tehát más tulajdonát képező értéket a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül saját czéljaira fordította, miáltal magának panaszosnő ká- Iyára jogtalan hasznot is csinált. Figyelembe nem vehető azon védekezése, hogy ő ezen üzleti váltót csak kényelem és bélyeg kímélésből adta volt hitelezőjének — valamint azon előadása sem, hogy ő vissza akarta cserélni ezen üzleti váltót saját váltójával, mert az, ha az indító okok a felsoroltak lettek volna is, a tényen mit sem változtatnának, de nyomatéktalanságuk még azon gyanút sem dönti meg, hogy vádlottnak szándéka is volt ezen tette által panaszost megkárosítani, illetve magának jogtalan hasznot szerezni, mer mint maga is beismerte, nem volt reménye az üzlet nyereségből reá eső részéből ezen 2000 krtot megtéríteni; miután az üzlet nemcsak nyereség nélkül, de vesztességgel is folytattatott, saját vagyona pedig egyátalán nincs. Helyreállítva lévén tehát a sikkasztás tárgyi tényálladéka, valamint gonosz szándéka begyőzve lévén, vádlott ezen sikkasztásban bűnösnek volt kimondandó. Enyhítő körülményül büntelen előélete; súlyosítóul: a kár nagysága; a beismert vagyontalanság folytán következtethető feltevés, hogy panaszos kártérítést alig fog nyerhetni s a benne helyezett teljes bizalommal való rut visszaélés szolgált. A kir. tábla vádlott, panaszosnő s a kir. ügyész felebbezésére 1878. május 15. — 16517. sz. a. az első bíróság ítéletet indokaiból helybenhagyta. A legfőbb ítélőszék mindkét alsó bir. Ítéletet megváltoztatván, vádlottat a sikkasztás bűntényének vádja alól tárgyi tényálladék hiányából fölmentette. Indokok: Ezen ügy elbírálásánál mindenek előtt azon viszony állapítandó meg, melyvádlott s a káros közt fennállott; vagyis, hogy vádlott a panaszosnak az üzletben csak társa volt-e vagy mint az alsó bíróságok megállapítják, panaszosnak megbízottja is volt-e? Ezen viszony megállapításánál csak a felek közt kötött szerződés lehet irányadó; ezen szerződés szerint a vádlott s panaszos közt fönnállott viszony nem másnak mint üzleti társviszonynak tűnik ki, mert mind a szerződés megnevezése, mind annak egész szövege azzá jellemzi; és azon körülmény, hogy vádlott a szakértelmet megkívánó teendőket, melylyel panaszosnő nem birt, mint a panaszosnő részéről befektetett nagyobb tőke kiegyenlítéséül magára vállalta, a társas viszonyon mit sem változtat s abból megbízotti viszonyra s egyátalában a szerződésből más viszonyra, mint abban kifejezetten kimondva van, következtetést vonni nem lehet. Ennélfogva a vádlott s panaszos közt fönnálló viszonyt, csak üzleti társviszonynak lehet s kell megállapítani. És ebből kiindulva, vádlott cselekvénye az 1875. évi 37. t.-cz. 73. §. rendelete alá esik, melyszerint ez esetben sikkasztási bűn tényálladéka meg nem állapítható és pedig annál kevésbé, mert vádlott a vád tárgyát képező czég váltóját, csak fedezéséül adta oly tartozásának, melyről saját váltója létezett s oly összegről, mely az üzletbe befektetve volt s amennyiben az üzlettársak személyes használatra az üzletből több összeget vettek ki, mint a társas szerződés megállapított, ez esetről az idézett törvényczikk tüzetesen rendelkezik. Vegyes közlemények. Személyi hírek. Albrecht és Rainer főherczegek Wadowitzba (Galícia) utaztak a hadgyakorlatokra. — B. Wenckheim Béla miniszter ma Budapestre érkezett — A walesi herczeg a párisi közkiállitás külföldi osztályainak igazgatóját értesité, hogy a díjkiosztásra s ezzel járó ünnepélyekre bizonyosan Párisba érkezik, talán nejével együtt. — Kogalniceanu román külügyminiszter a kreuznachi fürdőből hazamenve, Bécsbe érkezett. — Suvaov gróf orosz nagykövet beteg testvéröcscse látogatására tegnap Bécsbe érkezett. Dr. Pauler Tivadar igazságügyér holnap reggel Badacsonyra utazik, honnan csak tíz nap múlva tér vissza. Halálozás. Tegnap temették el Győrben egyik kartársunkat, Veöreös Imre köz- és váltó-ügyvédet. Az egész város osztatlan részvéte kísérte az örök