Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-09-12 / 209. szám

Ugyancsak a közjegyzőségre vonatkozólag Dr. Kaprinay Endre közöl rövid czikket, vagyis helyesebben a szakközönséghez intézett fölhívást annak megfejtése iránt, miként értelmezendők az 1877: XX. tcz. 242. és 244. §§, továbbá, hogy kö­teles-e az ezen törvény értelmében megbízott köz­jegyző szintén a helyszínére kitűzni tárgyalást és végül, hogy mely hatóság van hivatva a teljesí­­tett eljárás után megállapítani a közjegyző di­jait ? Az 1877. XX. tcz. 242. és 244. §§. értelme­zésre nem szorultak és vagy részakaratú vagy szer­fölött élhetetlen árvaszék lehetett csak az, mely a szülők, rokonok illetőleg örökösök kívánatára vona­kodott a leltározást vagy a hagyatéki eljárást a közjegyzőre bízni. A kérdéses törvény ama szaka­szai egészen szabadságára bízták a szülők, roko­nok illetőleg örökösöknek kívánni vagy nem kí­vánni a közjegyző megbízatását, de még csak leg­távolabbról sem foglalnak olyasmit magukban, mi a gyámhatóságot feljogosítaná a kívánat megtaga­dására. Kérdésbe csak az jöhetne, elégséges-e egy örökös vagy rokon kívánat­a, vagy pedig szükséges, hogy a nagyobb rész vagy épen valamennyi kívánja a köz­jegyző közbejöttét. Ezt a kérdést csak a gyakorlat van hivatva megoldani s pedig annyival inkább, mert lehetetlen még csak sejteni is, hogy mi volt a törvényhozó intenciója. És oly kevéssé lehet az 1877. XX. t.-czikk alapján megfejteni azt, hogy hol állapitandók meg a 242. és 244 .§. szerint megbízott közjegy­ző díjai. Itt is, mint majdnem minden egyes sza­kaszával csak zavart idézett elő ama famozus tör­vény, melynek hiányaira eléggé figyelmeztettük an­nak idején a kormányt. A szakközönség egyhangú­lag megrótta a törvénynek nemcsak szellemét, ha­nem hiányos és confuzus szövegezését is, szavunk azonban lenézésben részesült, a javaslat törvény­­nyé vált s oly zűrzavart idézett elő, hogy felvilágosítást még a minisztérium sem képes ad­ni, hanem a curiához fut tanácsért. Czikkező ur­nak csak azt tanácsolhatjuk, hogy intézzenek fel­iratot a minisztériumhoz, novelláns vagy rendeleti uton leendő intézkedés végett, úgy is mindennapi már nálunk, rendeletekkel foltozni az alig életbe­lépett törvényeket. Czikkező harmadik kérdése tekintetében né­zetünk az, hogy közjegyző, mint a gyámhatóság helyettese, szintén csak a helyszínére tűzhet tár­gyalást, minthogy reá nézve is irányadók a meg­bízó gyámhatóságot kötelező szabályok. Közli továbbá nevezett havi folyóirat az ügy­védség szervezetét, melylyel már két év előtt is­mertettünk lapunk hasábjain. Egyébiránt az egész dolgozat Gustav Sallentin hason czímű dolgo­zatának nem egészen correct fordítása. Legeslegvégül pedig Taufer Emil ír a Stock­holmban megtartott börtön­ügyi nemzetközi­­ con­gressusról. Valóban föl nem foghatjuk­­ Taufer urat, midőn a csaknem kizárólag szobatu­­­­dósok számára írt Magyar Igazságügy olvasóinak­­ magyarázgatja a nemzetközi congressusok­­ c­­­é­l­j­á­t. Vagy ez legyen az a tudomány a­mit ma­gával hozott? Mert nézetünk szerint a Taufer úr által fölvetett kérdéssel az érettségi vizsgát tett tanuló is tisztában van. Közli aztán Täufer ur a congressus tárgyalásaiban részt vett személyeket s a bizottság szabályzatát és kilátásba helyeztetnek az államunkat terhelő újabb haszontalan kiadások. Täufer úr egyszerre az irhoni börtönrendszer ba­rátja lett. Csodákat mesélt, hogy mennyire javul­tak az erkölcsök Horvátországban, mióta Täufer ur ott az említett börtönrendszert meghonosította. Kérdés, hogy valódi irhoni rendszer-e az, a­mit Täufer ur annak tart s vállon lehet-e bi­zonyos rendszert elfogadni, midőn az ahhoz szük­séges eszközökhöz egyelőre még csak reményünk sem lehet. Irhonnak vannak minta fogházai már nagy idő óta. Ott volt s van pénz, van kellő szel­lemi erő a börtönrendszer javítására, nálunk pedig nincs pénz, a tulajdonképen való tehetségek pedig leszoríttatnak a hívatlanok szájhősködése folytán hivatásuk teréről. Taufer úr nem magyar Howard nem Betham, a minőnek magát tartja. Egyébiránt lesz alkalmunk Täufer munkálkodását már legkö­zelebb kritikai vizsgálódás tárgyává tenni. zsefa ottani postamesterné­l. 1876. január 3-án az erzsébetvárosi­­birósághoz haszonbérlettől elmozdit­­tatás és 15 frt. haszonbér fizetése iránt sommás pert indított, megjegyeztetvén, mikép a per tárgya 9 hold és nehány száz öt föld, az 1821. évi márcz. 30. kelt szerződés szerint az erzsébetvárosi posta­­hivatalnak, postai czélokra adatott át örökhaszná­­latra, nem pedig a postamesternek magán czél­­jaira. A­­biróság f. év. márcz. 11. — 1523. sz. a. végzésével felperesi keresetével, illetéktelenség s alperesség hiányából elutasította és 4 frt. 30 kr. ér­­demdijjal (ügyvédi díjjal) 6 frt. 5 kr. perköltségben marasztalta; mert nem haszonbéri, hanem örökbéli örökhasználati viszony forog fenn és mert a posta­­hivatal lévén érdekelve, nem a postamester, hanem a nagyszebeni postaigazgatóság lett volna perbe idézendő. Ez ellen fel­peres semmi panaszszal élvén, a semmitőszék az eljárást megsemmisítette (297. §. 1. p.) s a keresetlevél visszaadatását ren­delte el, mert eltekintve atttól, hogy a kereset nem valamely bizonyos meghatározott időre kötött haszonbéri szerződés, hanem örökhasználat iránt létrejött szerződési viszony megszüntetése iránt lévén indítva, — sommás perubra nem tartozhatik — a keresetlevél melletti A. okmány (szerződés) szerint a postahivatal részére kötött szerződés megszüntetése követvén, — fenforgó kereset a postahivatal, illetve az államkincstár érdekeit érintő ügyet tárgyaz, — következőleg az utóbbiak kép­viseletére hivatott kincstári képviselő mellőzésé­vel folyamatba nem tehető. Döntvények. A postahivatal részére kötött s ingatlanra vo­natkozó örökhasználati szerződés megszünte­tése kévetvén, m ily per, miután a postahi­vatal, illetőleg az államkincstár érdekei fo­rognak fenn, utóbbiak képviseletére hivatott kincstári képviselő nélkül folyamatba nem tehető.­­ (Semmitész. 12514/878. sz.) Erzsébet­város közönsége Lukács Vikol­yo­A sikkasztás tárgyi tényálladéka fenn nem fo­rog, ha szerződésileg constatáltatik, mikép vádlott , a károsult fél között nem megbí­zotti, hanem üzleti társviszony létezett; mién nem változtat az, hogy vádlott, mint üzleti társ, a nagyobb szakértelmet igénylő üzleti teendőket is végezte. (Legf. stélész. 6768/878. sz.) Taitl Antal kereskedő e. özv. Uhl Amália bpesti fűszerkereskedőnő panaszára 1876. évben a budapesti tszéknél 2000 frt. összegű sikkasztás vádjára bünper indíttatott. Vádlott a fűszerkeres­­kedés tulajdonosa Uhl J.­elhaltéval 1874-ben az özvegy által üzletvezetéssel megbizatott, egyszers­mind vele társviszonyba lépett. Taitl előlegesen le­tartóztatott. A kir. tszék 1878. febr. 5. 2645. sz. a­ vád­lottat sikkasztásban bűnösnek kimondotta s a kár megtérítésén felül 6 havi börtönre ítélte; a többi sikkasztási s csalási vádak alól tárgyi tényálladék meg nem állapithatása miatt fölmentette s 500 ft. biztosíték mellett szabad lábra helyeztette, követ­kező indokolással: Özv. Uhl Amália a vádlevélben előadja, mikép 1874. évben vádlottal társasági szerződésre lépett, férje Uhl József után maradt üzlet továbbvezetése iránt, ő bízatott meg, mint szakavatott kereskedő az üzlet vezetésével s köte­­leztetett szerződésileg rendes könyveket vezetni, a napi bevételeket naponta összegezni és könyvelni s évenkint rendes mérleget készíteni. . Panaszos előadása, egy vádlott beismerése és Prendeszák Lajos tanúvallomásai bizonyítják, mikép vádlott az üzleti könyveket fölötte hanyagul vezet­te, mérleget épen nem csinált, mert az 1875-ben készített mérleg, mely vádlott beismerése szerint is csak felületesen, az üzlet állását csak aproxima­­tive kimutathatónak készített mérlegnek el nem fogadható, a napi bevételeket nem könyvelte el s a pénztárban talált 137 darab nyugtázott contóra befolyt összegeket a könyvekben el nem számolta. Daczára annak, hogy vádlott ezen tettei az üzlet vezetése körül nagy könnyelműséget árulnak el, még­sem vonható ezekből azon következtetés, hogy ő ezen mulasztásokat abból a gonosz szándékból tette, hogy azok által panaszos nőt megcsalja vagy sikkasztásokat kövessen el. Mert Prendaszák tanú határozottan vallja, hogy vádlott azon okmányokat, melyek alapján a könyvek rendbehozattak, minden vonakodás nélkül kiadta, s egyátalán igyekezett a könyvek rendbehozásánál segédkezet nyújtva, mu­lasztása következményeit jóvátenni; különben is an­nak megbírálása, hogy vádlott az üzletet a szerző­dés értelmében vezette-e és hogy mikép számolta vagy hova fordította az üzlet jövedelmeit, nem bün­­fenyítő, hanem számadási pernek lévén tárgya, vádlott föntebbi mulasztásai miatt emelt sikkasztá­si és csalási vád alól tárgyi tényálladék stb. miatt fölmentendő volt. Azonban vádlott azon tette által, hogy Klet­­sár W-nek, kitől 2000 irtot kölcsön vett, az adott saját váltójának fedezetére, egy ép oly összegről szóló üzleti váltót adott fedezetül — sikkasztási bűntettet követett el, mert vádlott panaszosnővel 2 rendbeli viszonyban állott, mint üzleti társtag és mint annak megbízottja, miután ő volt kizárólag­­ az üzlet vezetésével megbízva s őrizetébe bocsátva , az egész üzlet értéke. A szerződés értelmében meg volt tiltva, úgy­­ panaszosnő, mint vádlottnak, az üzleti váltókat más, mint az üzlet érdekében fölhasználni. Da­czára ennek vádlott, mint fönt említtetett, sa­ját privát adósságai fedezésére adott Kletsárnak­­ üzleti váltót, tehát más tulajdonát képező értéket­­ a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül saját czél­­j­­aira fordította, mi­által magának panaszosnő ká- I­yára jogtalan hasznot is csinált. Figyelembe nem­­ vehető azon védekezése, hogy ő ezen üzleti váltót­­ csak kényelem és bélyeg kímélésből adta volt hi­­t­­elezőjének — valamint azon előadása sem, hogy­­ ő vissza akarta cserélni ezen üzleti váltót saját­­ vál­tójával, mert az, ha az indító okok a felsoroltak­­ lettek volna is, a tényen mit sem változtatnának, de nyomatéktalanságuk még azon gyanút sem dön­ti meg, hogy vádlottnak szándéka is volt ezen tet­te által panaszost megkárosítani, illetve magának jogtalan hasznot szerezni, mer mint maga is be­ismerte, nem volt reménye az üzlet­ nyereségből reá eső részéből ezen 2000 krtot megtéríteni; mi­után az üzlet nemcsak nyereség nélkül, de vesz­tességgel is folytattatott, saját vagyona pedig egy­átalán nincs. Helyreállítva lévén tehát a sikkasztás tárgyi tényálladéka, valamint gonosz szándéka be­győzve lévén, vádlott ezen sikkasztásban bűnösnek volt kimondandó. Enyhítő körülményül büntelen előélete; súlyosítóul: a kár nagysága; a beismert vagyonta­­l­­anság folytán következtethető feltevés, hogy pa­­­­naszos kártérítést alig fog nyerhetni s a benne helyezett teljes bizalommal való rut visszaélés szolgált. A kir. tábla vádlott, panaszosnő s a kir. ügyész felebbezésére 1878. május 15. — 16517. sz. a. az első bíróság ítéletet indokaiból helybenhagyta. A legfőbb ítélőszék mindkét alsó bir. Ítéletet megváltoztatván, vádlottat a sikkasztás bűn­tényének vádja alól tárgyi tényálladék hiányából fölmentette. Indokok: Ezen ügy elbírálásánál mindenek előtt azon viszony állapítandó meg, mely­­vádlott s a káros közt fennállott; vagyis, hogy vádlott a panaszosnak az üzletben csak társa volt-e vagy mint az alsó bíróságok megállapítják, pana­szosnak megbízottja is volt-e? Ezen viszony meg­állapításánál csak a felek közt kötött szerző­dés lehet irányadó; ezen szerződés szerint a vád­lott s panaszos közt fönnállott viszony nem másnak mint üzleti társviszonynak tűnik ki, mert mind a szerződés megnevezése, mind annak egész szövege azzá jellemzi; és azon körülmény, hogy vádlott a szakértelmet megkívánó teendőket, melylyel pana­szosnő nem birt, mint a panaszosnő részéről be­fektetett nagyobb tőke kiegyenlítéséül magára vál­lalta, a társas viszonyon mit sem változtat s abból megbízotti viszonyra s egyátalában a szerződésből más viszonyra, mint abban kifejezetten kimondva van, következtetést vonni nem lehet. Ennélfogva a vádlott s panaszos közt fönnálló viszonyt, csak üzleti társviszonynak lehet s kell megállapítani. És ebből kiindulva, vádlott cselekvénye az 1875. évi 37. t.-cz. 73. §. rendelete alá esik, mely­­szerint ez esetben sikkasztási bűn tényálladéka meg nem állapítható és pedig annál kevésbé, mert vád­lott a vád tárgyát képező czég váltóját, csak fe­dezéséül adta oly tartozásának, melyről saját vál­tója létezett s oly összegről, mely az üzletbe be­fektetve volt s amennyiben az üzlettársak szemé­lyes használatra az üzletből több összeget vettek ki, mint a társas szerződés megállapított, ez eset­ről az idézett törvényczikk tüzetesen rendelkezik. Vegyes közlemények. Személyi hírek. Albrecht és Rainer fő­­herczegek Wadowitzba (Galícia) utaztak a hadgya­korlatokra. — B. Wenckheim Béla miniszter ma Budapestre érkezett — A walesi herczeg a párisi közkiállitás külföldi osztályainak igazgató­ját értesité, hogy a díjkiosztásra s ezzel járó ün­nepélyekre bizonyosan Párisba érkezik, talán nejé­vel együtt. — Kogalniceanu román külügy­miniszter a kreuznachi fürdőből hazamenve, Bécsbe érkezett. — S­u­v­a­­­o­v gróf orosz nagykövet be­teg testvéröcscse látogatására tegnap Bécsbe ér­kezett. Dr. Pauler Tivadar igazságügyér holnap reggel Badacsonyra utazik, honnan csak tíz nap múlva tér vissza. Halálozás. Tegnap temették el Győrben egyik kartársunkat, Veöreös Imre köz- és váltó-ügyvédet. Az egész város osztatlan részvéte kísérte az örök

Next