Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-09-17 / 213. szám
Pécsre eddig 15000 kosarat rendeltek, a maros- vidékre pedig, hol a vasúttársulatok a gyümölcsszállításra külön vagyonokat készíttettek, szín-tán a megrendelt kosarak száma meghaladja a 10.000-et. A főügyészség számítása szerint a rabmunkán készült kosarakból 50—60000 darab járul az idei gyümölcskivitelhez. A kosárfonáshoz a raboknak Székely Ferencz kir. ügyész 80 mintával ábrázolt utasítást dolgozott ki. A rabmunka borkivitelünk emeléséhez is jelentékenyen járul. Eddig a magyar borokat hordókban szálliták csak a külföldre, palackokban csak elvétve s aszállítmányt ekkor is sokféle baleset fenyegette. Székely Ferencz kir. ügyész most a palackok számára alkalmas védő szalmaburkot dolgoztat a rabokkal, mely az üveget a töréstől s a folyadékot ruganyos voltánál fogva, az összerázástól biztosítja. Ily szalmaburkot Franczia- és Angolországban alkalmaznak jó sikerrel és hazai borászaink az export-palackokhoz kénytelenek voltak ilyeneket külföldről rendelni. Most már kaphatók a magyarországi fegyházaknál Pécsett, Nyitrán, M.-Vásárhely, Veszprémben és Váczott, Jani és Budapesten ezer ilyent 7 írton vásárol, vidéki czégek, mint Littke Pécsett, Flandorfer Sopronban stb. ezerét 5 írtjával kapják. Az egri fegyházban székeket s egyéb asztalosmunkát készítettek a rabok, mely tárgyaknak a háború előtt Szerb és Oláhországban biztos piaczuk volt. Most, hogy a háború nyakát szegi a kiviteli kereskedésnek, a rabokkal hordókat és durvább minti kádármunkát végeztetnek. (Ezeket a sorokat szóról szóra egyik kőnyomatú értesítőből vesszük át. Szerk.) Miért van a német zuglapoknak is tekintélyük? Erre a kérdésre is meg lehet már adni a választ. A kormány maga adja meg nekik a tisztességet s a tekintély zománczát. Legközelebbről hozzunk föl példát,elmondunk egy esetet. Egyik hivatalnok panaszkodott, hogy végrehajtás intéztetett ellen mint idegen személy ellen és lakása felnyittatván, ingói összeirattak. Eltekintve attól, hogy a miniszternek a közleményt tartalmazó német znglapra fektetett szigorú rendelete folytán megtartott vizsgálat meghazudolta a kérdéses hírlapi közleményt s egyébként is a miniszternek már tudomása lehetne hogy a scandalumokat hajhászó lapok hitelt érdemlősége a legroszabb lábon áll: méltán vethetjük fel azt a kérdést, hogy miért nem tanúsít az igazságügyminiszter úr hasonló figyelmet a magyar la káiéra. A spanyol magánjog története. (Folytatás.) Szent Ferdinánd, népe jólétéért hővülve, azt akarta, hogy a törvényeket minden spanyol tökéletesen ismerje; azért elhatározta, hogy a Fuero Juzgó I latinból castiliaira fordíttassék. Azonban nem ő — mint gondolta — de fia volt hivatva a jog terén nagyobb mérvű mozgalmat hozni létre. 1254-ben X. Alfons (el sabio) a bolognai mintájára Salaman-cában egyetemet állított s Olaszország leghirnevesebb tudósait hívta oda tanárokul. Az elzüllött, ellemondásokkal teli, félbarbár jogelvek helyett a római jogot kezdte tanulni Spanyolhon ifjúsága, s ebből mohón szítta be a világosságot, teljességet, a classicus turisták felolvasásait a hallgatók lázas örömmel élvezték és sajátították el. Így történt, hogy a római jog oly rohamosan hódított Spanyolországban is, mint a legtöbb országban, hol apostolokra, terjesztőkre akadt. Alfons király elismerte a római jog nagy jelentőségét s elhatározta, hogy Spanyolország törvénygyűjteményét megváltoztatja, megjavítja. E végre elrendelte az új codex készítését azon alapelveken, melyek a római és canonjog erősségét képezik mindenha. 1255-ben fejeztetett be a mű, mely Fuero Real néven ismeretes és ma is egyik leg-fontosbika a Spanyol törvénykönyveknek. A mi ne- künk Werbőczy hármaskönyve, az a Spanyolnak a Fuero Real. Ezen törvény négy részre oszlik s egymásután öleli föl a dologi jogot, perjogot, házassági jogot, büntetőjogot. Valami erős lábon álló rendszer nincs a műben s gyakran kerülnek benne egymás mellé heterogén elemek. Érdekes, hogy e törvénykönyvben a jegyzőség, az okmányok, a végrendeletek s az örökösödési eljárás igen kimerítően *) vannak tárgyalva s a legapróbb részletességgel körülírva. A Fuero Real-lal egyidejűleg X. Alfons két más jogi könyvet készített. Egyik a septemario, mely a jogokat és kötelességeket tárgyalja, másik az Espejo de todos los dereehos (minden jogok tüköre mely szintén azon körben mozog, mint az előbb említett. E két könyv nem ért el valami nagy jelentőséget; annál nagyobbat ért el azonban az, mely akkor jött létre, midőn X. Alfons német császárrá választatott. Ez a hét részre oszló Partidas, mely a szerző intenziója szerint az uj pandecták uj faja; ezen könyvet némelyek égig emelik, mások sárba rántják s nem volt könyv, mely oly szerepet játszott volna a spanyol nemzet jogtörténetében, mint ez. Tény az, hogy a Partidas a régi törvényeket nagyon megváltoztatta, a királyság tekintélyét aláásta, a pápai hierarchiát megizmosította s túlsúlyora vergődtette, a püspököket messze menő jogokkal ruházta föl, a majorátus behozását kezdeményezte, városoknak, váraknak, birtokoknak a korona által való elidegenítését igen megkönnyítette sőt. Máskülönben valódi haladást tanúsít a könyv sok tekintetben, ezek közül kiemeljük elsősorban azt, mely szerint a népnek megadatik a jog a király despotismusa ellen szóval és cselekedettel (per obra) ellentállni. A spanyol szerzők — kiket pedig e tekintetben a legilletékesebbeknek kell tartanunk, ■ maga a múltkor említett Las Casas is — elisme■ réssel adóznak a Partidasnak és dicsőítik a királyt, ki azzal népét megajándékozta. Az Alfons törvények daczára azonban Spannyolország jogállapota igen kuszált, zavaros volt. A Fuero Jurgo nem helyeztetett hatályon kívül, ellenkezőleg: a Fuero Real a nemesség törhetlen küzdelme folytán, keletkezte után tizenkét évre fölfüggesztetett s csakis az udvarnál és némely városban birt érvénynyel; a tartományok és városok különféle Fuerói szintén hatályban maradtak s ezekhez jött — mint említők — a Partidas. Hogy valamilyen rend és rendszer legyen XI. Alfons 1386-ban az alcalai szabvány gyűjteményt (Ordenamiento vagy Fuero nuevo de Alcala) adta ki. E könyv mindenek előtt némely büntetőjogi átalános határozattal foglalkozik, majd a törvénygyakorlatról szól, megerősíti a Fuero Real érvényét s végül felsorolja, melyik törvénykönyvből mi érvényes. Igen természetes, hogy a kísérletet nem koronázta siker. A zavar tartott tovább is; a hűbérurak minden hatalmat, szabadalmat magukhoz ragadtak s a jogállapot rettenetesen hanyatlott, bomlott. 1371-ben Segoviában királyi főtörvényszék (Audiencia Real) szerveztetett, mely a király helyett, mint azelőtt szokás volt, végérvényes ítéleteket hozott. Idő folytán ezen törvényszék is sok változtatáson ment keresztül, míg Valladolidba helyeztetett át, de ekkor mellé egy másik, a Ciudad Real is alakíttatott, mely a móroknak Granadából kiűzése után ezen városban székelt. A bírói állomások az egész országban olyanokkal töltöttek be, kik tudósok voltak s kik a római jog emlőjén szerezték elméleteiket, ennek elvét szigorúan keresztülvitték. A nép sok helyen az ilyen biráktól, nem ok nélkül, idegenkedett. Midőn arragoniai Ferdinand s castiliai Izabella birodalmukat egyesítették, figyelmüket a törvényhozásra fordították. A toledoi cortes által Monta- or elnöklete alatt készített törvénymunkálat 1480-ban látott napvilágot Ordenanzas Reales (királyi rendeletek) czímmel. Ezen munkálat helytelenséget az 1502-ki toledoi cortes mutatta ki s uj törvénykönyv kiadására kérte a királyt. Ennek következtében 1505-ben kihirdettettek az úgynevezett toroi törvények (las lejes de Toro). De ezek sem feleltek meg a czélnak, csak szaporították a jelentéktelen ellentmondó, nem gyakorlati törvények számát. (Folyt. köv.) *) Lásd lapunk 196. számát. pok iránt, melyek mindenesetre több garantiát nyujtnak megbizhatóság tekintetében ? Döntvények. A sorrendi tárgyalásra kitűzött határnap elmulasztása miatt nincs helye az igazolásnak. (Semmitész. 3853/878. sz.) J. Albertnek L. Kár. és neje ellen 5000 ft. és jár. iránt folyamatban levő végrehajtási ügyében a kir. kincstár képviselője a vételárfelosztási tárgyalás elmulasztása miatt igazolással élt; a n.-enyedi kir. j biróság mint tkönyvi hatóság 1877. évi decz. 11-én 3920. sz. a. az igazolási kérvényt hivatalból visszautasította, mert a vételárfelosztási tárgyalásról kimaradás a tilitás 306. §-a értelme szerint nem igazolható; tekintve, hogy igazolásnak csak a per folyamán és ítélethozatal után és ekkor is csak két esetben van helye : a végrehajtás folyamán igazolásnak helye nincsen, mert a tilitás 443. §-a szerint a hitelezők, kikhez a 445. §. szerint a kir. kincstár is sorozandó a hátralék adó-követelésre nézve, kimaradása a sorrend megállapítását és vételárnak ahhoz képest való felosztását nem akadályozván, igazolásnak helye nem lehet. E végzés ellen a n.enyedi kir. adófelügyelőség részéről semmis, panasz adatott be. A semmitőszék a semmis. panaszt elvetette, mert ítélethozatal után a prts. 306. §-a szerint igazolásnak egyedül a fölebbezvény és esküre jelentkezés iránt való kérvény beadási határidejének elmulasztása miatt lévén helye, a kir. jbiróság a ptr. 313. §-a helyes alkalmazásával utasította vissza a sorrendi tárgyalásra kitűzött határnap elmulasztása miatt beadott s e szerint helyt nem fogható igazolási kérvényt. Beigazoltatván, hogy községileg a közlegelőn bizonyos állatfajnak legeltetése eltiltatott, felperes pedig nem bizonyítván, hogy a kizáratást, illetőleg háborítást előző években oly állatokkal való legeltetést szabadon gyakorolt volna; tehát a háborítás előtt való években tényleges állapot, azon állatok legeltetésének kizárása lévén: visszahelyezés jogalapjául szolgáló birtokháborítás nem követtetett el, ha egyes községi tagoknak azon tényleges állapot megváltoztatása meg nem engedtetik, és azon fajú állataik a közlegelőröl elhajtatnak. (Legtöbb szélész. 5923/877. sz.) Bihar megye egyik községében Pocsajon, mintegy másfél évtized előtt a tagosítás és birtokrendezés keresztül vitetvén, ekkor a községi képviselet, által megállapittatott, hogy jövőre az egész határban birka ne tartassék a helybeli viszonyok igényeinél fogva, minthogy a földmiveléshez kivántató igavonó marha megélhetésére e legelő alig elégséges. Ezen megállapodás közakaraton alapulván, a birka-legeltetés teljesen beszüntettetett Azonban előállt ott egy izraelita birtokos Léci Sámuel, ki azzal nem törődve, 1876. tavaszán 500 birkát hajtatott a közlegelőre, mi annál nagyobb visszaélés volt, minthogy ott lakó vagyontalan hitsorsosai is az ő legelői illetőségének rovására ott legeltettek. A községi képviselet ennek folytán 1876. ápr. 10-én gyűlést tartott, melyben Léwi tette fölött roszalás mondatott ki, minthogy a föntebbi tilalmi határozat az ő befolyása mellett keletkezett és meghagyatott az előjáróságnak, mikép abban, hogy 50—54 hold legelő illetményét a szokásos módon használhassa, nem gátolhatván, ha birkát akar tartani, illetőségének megfelelő terület a közlegelő sugarból száittassék ki s itt mások kizárásával szabadon legeltethessen, de ha birkáit továbbra is a közlegelőre hajtaná, ellene a mezei rendőri törvények értelmében járjanak el s a közlegeltetésből hitsorsosai is jövőre kizárattassanak. Léwi azonban nem engedett, birkáit ismételve a közlegelőre hajtatta, minek folytán azok onnan elűzettek. Léwi e miatt való panaszával megfordult a közig, felsőbb hatóságok előtt is. Biharmegye alispánja rendelkezett is, de csak azt hagyván meg, hogy az saját legelői illetőségét szabadon használhassa, mi a fentebbi községi határozatnak nem derogál. Végre a peruira tért át. Ugyanis: Léch Sámuel — Seres József, mint Pocsaj község bírája e. közös legelő használatába való visszahelyezés iránt 1876. áprilban sommás pert indított a B.-Ujfalubirósága előtt," melynek tanúzással történt letárgyalása után a járásbíróság 1877. deczemb. 28. hozott ítéletével kötelezte alperest, hogy felperesnek közlegelő illetősége közös és szabad használatát engedje meg, illetőleg felperest azok használatába visszahelyezze. Alperes viszonkeresetének helyt nem adott, s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette következő indokolással. A közlegeltetési jog természetéből folyik, hogy mindenki, aki a legelőhöz tulajdonosi joggal bír, közlegelői illetőségét a többi tulajdonostársakkal közösen és szabadon használhassa anélkül, hogy a község, melynek mint testületnek hatáskörébe a közlegelő mikénti használata felett való rendelkezési jog nem is tartozik jogosult volna bármelyik közlegelőbeli tulajdonostól bizonyos kiválasztott állatfaj tartását és kizárólag ennek legeltetését önhatalmilag követelni. Ekként joga,lévén felperesnek, mint alperesileg is elismert egyik tulajdonos