Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-09-19 / 215. szám
III. évfolyam 1878. 215. sz. Budapest, csütörtök szeptember 19. -a. . ..MAGYAR JOGÁSZ“ | minden nép, hétfőt kitéve, megjelen Előfizetési ár: Egész évre ... 16 frt. — 1j Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 | Hirdetések : Egy hatod hasábos petitsor egy ikszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 1’ 16 kr., és többszöri hirdetéséért 1’ 13 kr., minden beigtatásnál. A lóbélyegdij külön minden beigtatás i után 30 kr. osztr. ért. J. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség kiadóhivatal, Bv.c3.a.pest, V. József tér 3. bz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el A semmitőszék az ügyvédség érdekei mellett. (Két czikk.) I. A díjazás szabályozása, az Ügyvédi viszonyok rendezésében kétségtelenül egyike a legelső kérdéseknek. Ez a létkérdést képezi az ügyvédi osztálynál, mert az fennállhatásának alapja s egyszersmind ösztön a tökéletesülésre s a jogvédelem körül való erénynek kifejtésére. Annak az intézménynek feltalálása, mely mind az ügyvédek, mind a felek érdekeire egyaránt a legbiztosabb s legczélszerűbb eszközt nyújthatná a díjazás meghatározásában, sokat foglalkoztatta már mind a tudomány embereit, mind a gyakorlati férfiakat. Különböző javaslatok merültek föl, a törvényhozások is különféle rendszert fogadtak el, miért is különböző elvek érvényesülnek e tekintetben a jogélet terén. Azonban aziránt jóformán átalános a megállapodás, miszerint az ügyvéd ebbeli érdekei, illetőleg jogos igényei annál kevésbé biztosítottak, minél szorosabban s terjedelmesebben tétetik a díjazás függővé a bíróságoktól. Mert annál nagyobb az alárendeltség, annál gyöngébb az ügyvédek önállósága s így természetesen a szilárdság is a jogvédelem gyakorlatában és a hatalom s önkény ellen irányzott küzdelemben. Nem akarjuk ezúttal tárgyalni ezeket a különböző rendszereket s azt, hogy azok közül melyik a legészszerűbb, melyik felel meg legjobban a jog és méltányosság kívánalmainak. Csak azt emeljük ki, miről különben minden szakférfiú rég meggyőződhetett, mikép nálunk még mindig a legroszabb, legelavultabb rendszer divil az ügyvédi díjazást illetőleg is. Ez a bíróságok által gyakorolt kizárólagos díjaztatás rendszere. Ügyvédeink, díjaik megállapítását illetőleg, annyira a bírák szabad akaratára vannak hagyatva, a kedvezményezés és háttérbeszorítás oly szabadon gyakorolható, mikép az ügyvédek függetlenségéről komolyan szó sem lehet. És mindaddig nem is lesz, míg a Csemegi-szellem fogja uralni igazságügyi minisztériumunkat, azzal a törekvéssel, hogy az ügyvédség elnyomattassék vagy a hatalom eszközévé aljasittassék. Egyedül ennek felel meg az az elv, mely szerint az ügyvédi díjak kiszabásánál egyedüli tényező — a biró személye. Ma tehát e baj némi enyhítését el akarjuk érni, ez csak azáltal történhetik meg, ha a bíróságok közt különbség tétetik s oly közegek jelöltetnek ki, melyekhez nagyobb biztosíték van kötve a díjszabályozás alaposságára nézve. E biztosítékot — de regula — valóban megközelítőleg sem találhatjuk föl azokban a tapasztalatlan s fiatal egyénekben, kik nálunk, mint egyes bírák, szerepelnek. De még kevésbé kereshetjük azt azoknál, kik az ún. kisebb polgári peres ügyek elintézésére vannak hivatva. Ezeket is följogosítani az ügyvédi munkálatok értéke fölött határozni, valóban nem lenne egyéb, mint a legjogobb igényeket a vak szerencse játékává tenni Mindamellett meg lett ez is kísérelve, csakhogy a semmitőszék ezt a szerencsejátékot elrontotta és legalább e részben az ügyvédi érdekek biztonságát helyreállította, kimondván a Reichenthaler W 1tman-féle ügyben 12882/878. sz. alatt: „Miután az ügyvédi díjak megállapítása csak a per bírája előtt érvényesíthető, a per bírája pedig külön ügybíróságnak tekintendő: ennélfogva a perben meg nem állapított ügyvédi díjak iránt való keresetek — bármily csekély is — összegük, a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásra és bíróságokhoz nem utasíthatók.“ Szükségtelen bővebben magyarázgatni, hogy mily fontos érdekek kapcsolvák ehhez az elvi enunciátumhoz, miután a bagatell-bíróságok, a kellő qualificatió hiányában, valódi bíróságoknak nem is tekinthetők; az ügyvéd által folytatott per természetének 6s kifejtett munkálatainak kellő megbírálására tehát képesítve alig lehetnek és miután köztapasztalatként az ügyvédek iránt való ellenszenv leginkább a tudatlanságban, szellemi szakképtelenségben szokott kifejlődni, az ily bíróságok által történő díjmegállapítás nem lehetne egyéb, mint a puszta önkény művelete. A semmitőszéknek e bölcs határozata azonban csak a perben még meg nem állapított díjakra szorítkozik, csak is ezeket veszi ki a bagatell-illetőség alól, de nem a már megállapított ügyvédi díjakat. Kimondotta ugyanis több ízben: „Mikép a már megállapított ügyvédi díjak, ha összegük 20 írton alá esik, kizárólag a községi bíróság előtt érvényesítendők.“ A törvény rideg, szó szerint való magyarázata által ezen elv indokoltnak mutatkozik ugyan, mindazáltal kénytelenek vagyunk kifejezést adni annak, mi kép azt az ügyvédség érdekeivel, ezek biztonságával összeegyezetni nem tudjuk. Ha vannak kiindulási pontjaink és azt tartjuk, hogy azok le nem dönthetők s a perben meg nem állapított díjak fölött való bíráskodásra, elfogulatlanság és szakképzettség hiányából, a bagatell-bíróságokat, mint czélszerűtleneket, képteleneket tüntetik föl, úgy e véleményt irányukban a megállapított díjak tekintetéből sem változtathatjuk meg. A tudatlanság, gyakorlati képzettség hiánya, előítéletek, az ily díjak fölött való intézkedéseknél is, végtelen sok zavart s hátrányt teremthetnek ; azok a sajátságok és gyöngeségek itten is nagy sérelmeket okozhatnak az ügyvédeknek. Mi tehát az ügyvédség érdekében kívánatosnak találnók amaz elv szentesítését, mely szerint úgy a megállapított, mint a még meg nem állapított ügyvédi díjakat tárgyazó keresetek a bagatellbíróságok illetősége alól kivétetnének. kilépő fele — a belügyminiszter rendelete szerint — legkésőbb az év végéig új választás utján pótlandó s az e részben való választás már a legközelebb tartandó őszi megyei és városi közgyűlésen eszközlendő. A honvédelmi miniszter — mint értesülünk — mihelyt az országgyűlés összeül, azonnal beterjeszti a katona-beszállásolásról szóló törvényjavaslatot. Ezen javaslat nem új, már a múlt ülésszakban készült, de még a bizottságoknak sem volt idejük azt letárgyalni. — Leszünk-e mi valaha abban a kellemes helyzetben, mint az amerikaiak, hol a beszállásolásról szóló törvény úgy szól, hogy polgárhoz katonát beszállásolni semmi esetre sem szabad. Tegnap s tegnapelőtt fontos minisztertanácsok tartottak Bécsben a felsége elnöklete alatt. Határozatba ment, hogy a kabinetek a magyar kormány álláspontját foglalják el a sziszek-novi-i vas■ útvonal ügyében, mi más szóval annyit tesz, hogy e vonal kiépíttetni nem fog, miután a törvény vasútépítést, még tisztán katonai czélokra is, tilt az országgyűlés beleegyezése nélkül. Ugyancsak tegnap beszéltettek meg a delegatiók elé terjesztendő ügyek is. A delegatiók legkésőbb november hó elejére hivatnak össze. Budapest, sept. 18. Az Apáthy-féle 1874. évi csődtörvényjavaslat fölött való tanácskozásra az igazságügyér bizottságot fog legközelebb összehívni. A javaslat bírálata már 1874. évben megkezdettén, a közbejött akadályok folytán félbeszakittatott. Nem ártott volna a különben is fölösleges számban kinyomatott példányokból a szaklapoknak is küldeni. Meggyőződhetett volna már a miniszter arról, hogy az előleges szakkritika a vitánál értékes anyagul szolgálhat. A közigazgatási bizottságokból az 1876. évi VI. t.-cz. 4. §-a értelmében a tiz választott tag A styriai ügyvédi kamara a lajtántuli jogászgyűlés állandó választmánya elé következő inditványt terjesztett, tekintve, hogy az ügyvédség terén fönnálló és gyakran csak locálisan fölmerülő , mostoha viszonyok nem az ügyvédség szabaddá tételében keresendők, hanem sokkal inkább a kedvezőtlen társadalmi és közgazdsági állapotoknak kifolyásai; tekintve, hogy eme viszonyok törvényhozási után közvetlenül meg nem változtathatók; tekintve, hogy e bajoknak nagy részét az ügyvédség szabaddá tételéhez való átmenettel szükségkép együttjáró körülmények idézték elő, orvoslást azonban csak az időtől és oly rendszabályoktól lehet várni, melyek egyrészt az egyes bajokat külön-külön alkalmasak megszüntetni és másrészt a kar tekintélyének emelésére szolgálhatnak: a styriai ügyvédi kamara a reform kérdésekre vonatkozólag következőkben adja elő véleményét. 1) Az ügyvédség gyakorlatának, meghatározott szám megállapítása által való korlátolása (numerus clautus) vagy a kinevezés elvéhez való viszszatérés czéltalan, sőt épen ellenkezőleg szorosan ragaszkodni kell az 1869. óta követett szabaddá tétel elvéhez. 2) Törekedni kell azonban arra, hogy az ügyvéd képviseleti joga minden irányban elismertessék s azon intézkedések, melyek következtében az ügyvéd jelenleg a képviselet több fontosságától el van zárva, mellőzendők. 3) A szóbeliség és nyilvánosság a polgári törvénykezés terén is minél előbb meghonosítandó, mint a szabad ügyvédség egyik alapfeltétele. 4) Az ügyvédeknek a bírói s a bíráknak az ügyvédi pályára való átléphetés könnyűsége és akadálytalansága a valóságban is biztosítandó és törvényhozásilag szabályozandó, oly megszorítással azonban, hogy ügyvédekké csak nyugalmazott vagy nyugalomba lépő bírói hivatalnokok lehessenek. 5) A jogi tanulmányok s az elméleti és gyar