Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-10-22 / 243. szám
III. évfolyam 1878. 243. sz. Budapest kedd október 22. „MAGYar" JOGÁSZ" megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhonáboa petitor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beiktatásnál. A bélyegért kulin minden beigtatáa után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó - hivatal, Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Ismét csalódás. Idestova fél esztendeje, hogy a bagatelltörvény életbe lépett. Az igazságszolgáltatásra gyakorolt hatásával ennélfogva megismerkedhettünk közvetlen tapasztalatból. Nem csalódtunk, nem csalódott a szakközönség sem, midőn szomorú eredményeket jósolt ama famozus törvénynek. Bekövetkeztek egytől-egyig a kormányon kívül mindenki által előrelátott hátrányok és káros következmények. Ismételve konstatáltatott ez nemcsak a szakközönség, de a napi sajtó által is. Naponként kapunk panaszokat az ország minden részéből, nemcsak a jövedelme jórészétől megfosztott ügyvédi kar köréből, hanem a bíróságok és kiskereskedők s kisiparosoktól is. Nem tudjuk, gyűjtött-e a kormány adatokat s igyekezett-e tisztába jőni azzal, hogy előretett-e az a czél, mit a bagatell-törvény szükségességére legfőbb indok gyanánt fölhozott? Rendelkezik-e adatokkal nevezetesen arra nézve, hogy csökkent-e a bíróságok munkája a bagatell-bíráskodás folytán, s hogy ennélfogva valóban lehetségessé vált-e a bíróságok szükségletében megtakarítást eszközölni? Ha gyűjtött ily adatokat, mit egyébiránt nem hiszünk, meggyőződhetett, hogy a bíróságok teendője jelenleg még szaporodott s e mellett sokkal terhesebbé vált. A közönség a szolgabiróhoz nem megy. Egyrészt meg is szokta már a járásbiró előtt való perlekedést, de másrészt nem is bizonyos benne, hogy megtalálja-e a szolgabirót vagy sem. S ha meg is találná, annyira el van foglalva közigazgatási teendőkkel kormányzatunk emez ambuláns mindenese, hogy csak a leglassabb járásbíróságnál is lassabban képes az ügyet befejezni. És utóvégre jól tudja azt az utósó paraszt is, hogy szolgabíróink nagy része annyit ért a bíráskodáshoz, mint hajdú a harangöntéshez. Ennek azután igen természetes következménye az lett, hogy békebírákká promoveált szolgabíróink közül még egyetlen egy sem intézett el 15 oly pert, melyre illetékessége a járásbíróságokkal konkurrál. Ez a faktor ennélfogva alig könnyítette a járásbíróságok teendőit De nem könnyítette a kötelező községi bíráskodás sem. A per a községi bírótól fölvihető a járásbiróhoz. S minthogy nagyobb része tényleg föl is vitetik, végtére sem kerüli ki a járásbirót egyetlen oly ügy sem, mely a bagatell-törvény előtt hozzá tartozott. Tetemesen terhessé vált ellenben a járásbírák helyzete az által, hogy a bagatell-ügyek ügyvéd által el nem vállaltatván, maguk a felek által tárgyaltatnak le. Mennyi időben kellemetlenségbe kerül ily tárgyalás keresztülviteles befejezése, azt mindenki tudja, kinek alkalma volt gyakorlatilag is foglalkozni az igazságszolgáltatással. A meddig most a felek kitaníttatnak, addig azelőtt az ítélet is kimondatott. Okszerű következménye ez különben az ügyvédi kar háttérbe szorításának s a ki gondolkozott a tárgy fölött,még belátta, mikép mindez kikerülhetetlen. A soproni ügyvédi kamara a múlt országgyűlés elé terjesztett perrendtartási javaslatra tett észrevételeiben a bagatell-törvény életbe lépte után rövid időre már előre kifejezést is adatott hasonló nézetének. „Kereken tagadjuk mi azt, úgymond, hogy a járásbíróságok munkáját ezen törvény megapasztotta. Hisz a bagatell-ügyek bírája, a többek közt a járásbíró is. S azon közönség, amely ma már ennek bíráskodásához hozzászokott, amely a szolgabirót csak ritkán szokta hon találni, magánügyeiben ettől hónapok múlva reményt, intézkedést s végrehajtást talán soha, a békebirót pedig majd csak az 1877.22. tezikkben fogja megtalálhatni, nem is fordulhat más bagatellbiróhoz, mint a járásbiróhoz. De föltéve, hogy a járásbíróságok munkája ezen törvény folytán csakugyan csökkenni fog,csökkenni fog talán az által, hogy az az 50 fitos hitelező is arra a meggyőződésre jut, hogy Magyarországon olyan kicsiny embernek úgy sem tartanak bírót és föltéve, hogy a bagatell-ügyek fele nem kerül a járásbíró elé, kevesebb lesz-e a járásbíró teendője? A tapasztalat mutatja, hogy a járásbíró 6 ügyet letárgyal addig ügyvédekkel s esetleg többet is, mig egyet személyesen a féllel, a kinek tanítása több időbe kerül, mint maga a tárgyalás. Vagy talán nem lesz annyi írás? Valóban csalóka remény! Kis bagatell-ügyben még ügyvéd sem fog beadni semmi folyamodást s a bíró kénytelen lesz minden kérelemről mindenkor maga venni fel a jegyzőkönyvet s bizton merjük állítani, hogy az 50 fitos bagatell-ügy jobban megerőlteti őt, mint öt 500 fitos kötelezőn alapuló vagy, mint a váltótörvényszéket egy milliomos váltó. Annyi tehát bizonyos, hogy a járásbíróságokon nem könnyített az 1877. 22. tezikk sem, sőt csak súlyosbította helyzetüket.“ Hozzájárul ehhez, hogy a törvényszékeknél két biró van folytonosan elfoglalva a bagatellsemmiségi panaszok elintézésével, tetemes hátrányára a fontosabb polgári pereknek. Nemcsak reductió és költségkímélés nem lehetséges ennélfogva, hanem épen ellenkezőleg szaporítandóvá vált a törvényszéki bírák száma. Kinek van ily körülmények közt érdekében a bagatell-törvény fentartása ? A peruira lépni kényszerült hitelezőnek? Hisz tudjuk, hogy számtalan kereskedő be sem perli 50 írtnál kevesebbel tartozó adósait, mert nem vándorolhat városról városra könyveivel hóna alatt ! Az államnak? Hisz ennek is csak emelkedni fognak kiadásai! Vagy talán a bíróságoknak kényelmesebb ? Tessék őket megkérdezni. Csalódnánk azonban, ha azt hinnénk, hogy senkinek sem áll érdekében az 1877. XXII. t. sz. fentartása. A fizetni nem akaró adósokra ugyanis igen megnyugtató az a tudat, hogy minden hátrány nélkül bevárhatják bepereltetésüket. Remmélhetjük-e most, midőn a kormány is meggyőződhetett ama monstruozus törvény czéltalanságáról, a bagatell-törvény hatályon kívül helyezését, vagy pedig élvezhetjük a jövőben is áldásait, valószínűleg rövid idő alatt eldől. Részünkről hiszszük, hogy ha elzárkózott is a kormány az ügyvédi kar panaszai elől, meg fog hajolni ama kétségbevonhatlan tény előtt, hogy a bagatelltörvény csak kárt és semmi hasznot sem idézett elő. Budapest, okt. 21. A főrendiház mai ülésén Maáth György országbíró elnöklete alatt megtörtént a tiszti kars az állandó bizottságok választása. Beadatott 65 szavazat. Ezekből 64—64 szavazattal megválasztottak: háznagyá Szapáry Antal gróf, jegyzőkké pedig: Bánffy Dezső, Gromon Dezső, Pallavicini Ede őrgróf, Szapáry István gróf, Rudnyánszky József báró, Nyáry Gyula báró, Kis Miklós és Zichy Jenő gróf. Megejtették ezenkívül a választást a függő államadósságokat ellenőrző bizottság 2 rendes- s 1 póttagjára, a legfelsőbb orsz. fegyelmi bíróság 18 rendes- és 6 póttagjára, a pénzügyi bizottság 15 tagjára, a közjogi bizottság 21, a vám és kereskedelmi bizottság 15, a mentelmi bizottság 7 rendes s 1 póttagjára, végre a naplóbíráló bizottság 5 rendes- s 1 póttagjára. Az eredményt a holnapi ülésben fogják kihirdetni. Ezután elnök még néhány szabadságolás iránti kérvényt terjesztett elő, bejelentő, hogy a horvát tartománygyűlés részéről Pejacsevich László gróf és Szmaics Bertalan báró küldettek a főrendiházba s ezzel a házat megalakultnak nyilvánitá. Végre Cziráky János gróf indítványára egyhangúlag elhatároztatott, hogy a királyi trónbeszédre a főrendek ezúttal is külön fölirattal fognak válaszolni. A fölirat szerkesztésére 21 tagú bizottság választatott. A képviselőház mai ülését egészen igénybe vette az alakulás előkészítése. Boér Antal korelnök bejelente, hogy az elnöki irodához eddig mindössze öt kerületből érkezett beadvány az illető képviselők választásának megsemmisítése tárgyában, ezek közül négyet, u.m.: a Perczel Béla, Móritz Pál, Pulszky Ágost és Katona Lajos választó kerületéből érkezetteket, az elnökség kellőleg fölszerelve s a törvényes biztositék-összeggel (1000 frt.) ellátva, teljesen rendben talált, — az ötödiket azonban, mely Dornahdy István ellen adatott be, a szabályszerű mellékletek hiánya folytán visszautasitá. Simonyi Ernő és Madarász József a házszabályokra hivatkozva, kifogásolják a korelnök eljárását; neki csak ugy van joga a beadványt elnökileg visszautasítani, ha az 1000 frt. biztosíték nem volna mellékelve, — egyéb formahibák elbírálása a curia dolga. (Helyeslés.) Miután constatáltatott, hogy biztositék összeg dolgában a beadvány ellen kifogás nem tehető, a ház utasitá a korelnököt, hogy e kérvényt is fogadja el. Ezután a jelenlevő képviselők betűrendben a ház asztalára tették megbízó leveleiket s a korelnök sorshúzás utján IX. osztályba osztotta őket. Beadatott összesen 387 megbizó levél s igy egy-egy osztályra esik 43 képviselő. Az osztályok ma és holnap délután alakulnak, megválasztván maguknak elnököt és jegyzőt. Az 1878. évnek, mint háborús évnek beszámítását illetőleg s pedig a Bosznia s Herczegovina okkupácziója alkalmából — ő felségének a közös hadügyminisztériumhoz intézett kézirata így szól: — A fegyveres erő, csendőrség és szerezsáncsapat összes tagjainak, valamint a táborban álló hadsereghez beosztott azon polgári államszolgálatban álló egyéneknek, kik 1. a birodalom határain kívül az okkupált területen szolgálati alkalmazásban állottak; 2. a birodalom határait nem lépték ugyan át, de Dalmácziában vagy a horvát-szlavon határőrvidék területén Dalmácziától a Drina torkolatáig, és pedig a mozgósított parancsnokságok, csapatok és intézetek s hadi felszerelésbe helyezett erődített