Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-10-22 / 243. szám

III. évfolyam 1878. 243. sz. Budapest kedd október 22. „MAGYar" JOGÁSZ" megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhonáboa petitor egy­­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beiktatásnál. A bélyegért kuli­n minden beigtatáa után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó - hivatal, Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési di­jak, nemkülönben a beigta­­tandó hirdetmények is kül­dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak el A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Ismét csalódás. Ide­s­tova fél esztendeje, hogy a bagatell­­törvény életbe lépett. Az igazságszolgáltatásra gya­korolt hatásával ennélfogva megismerkedhettünk közvetlen tapasztalatból. Nem csalódtunk, nem csalódott a szakközönség sem, midőn szomorú eredményeket jósolt ama fa­­mozus törvénynek. Bekövetkeztek egytől-egyig a kormányon kívül mindenki által előrelátott hátrá­nyok és káros következmények. Ismételve konstatáltatott ez nemcsak a szak­közönség, de a napi sajtó által is. Naponként kapunk panaszokat az ország minden részéből, nem­csak a jövedelme jórészétől megfosztott ügyvédi kar köréből, hanem a bíróságok és kiskereskedők s kisiparosoktól is. Nem tudjuk, gyűjtött-e a kormány adatokat s igyekezett-e tisztába jőni azzal, hogy előretett-e az a czél, mit a bagatell-törvény szükségességére legfőbb indok gyanánt fölhozott? Rendelkezik-e ada­tokkal nevezetesen arra nézve, hogy csökkent-e a bíróságok munkája a bagatell-bíráskodás folytán, s hogy ennélfogva valóban lehetségessé vált-e a bírósá­gok szükségletében megtakarítást eszközölni? Ha gyűjtött ily adatokat, mit egyébiránt nem hiszünk, meggyőződhetett, hogy a bíróságok teen­dője jelenleg még szaporodott s e mellett sokkal terhesebbé vált. A közönség a szolgabiróhoz nem megy. Egyrészt meg is szokta már a járásbiró előtt való perlekedést, de másrészt nem is bizonyos benne, hogy megtalálja-e a szolgabirót vagy sem. S ha meg­ is találná, annyira el van foglalva közigazgatási teen­dőkkel kormányzatunk emez ambuláns mindenese, hogy csak a leglassabb járásbíróságnál is lassabban képes az ügyet befejezni. És utóvégre jól tudja azt az utósó paraszt is, hogy szolgabíróink nagy része annyit ért a bíráskodáshoz, mint hajdú a harangöntéshez. Ennek azután igen természetes következmé­nye az lett, hogy békebírákká promoveált szolga­bíróink közül még egyetlen egy sem intézett el 15 oly pert, melyre illetékessége a járásbíróságokkal konkurrál. Ez a faktor ennélfogva alig könnyítette a járásbíróságok teendőit De nem könnyítette a kötelező községi bírás­kodás sem. A per a községi bírótól fölvihető a já­­rásbiróhoz. S minthogy nagyobb része tényleg föl is vitetik, végtére sem kerüli ki a járásbirót egyet­len oly ügy sem, mely a bagatell-törvény előtt hozzá tartozott. Tetemesen terhessé vált ellenben a járás­­bírák helyzete az által, hogy a bagatell-ügyek ügyvéd által el nem vállaltatván, maguk a felek által tár­gyaltatnak le. Mennyi időbe­n kellemetlenségbe kerül ily tárgyalás keresztülvitele­s befejezése, azt mindenki tudja, kinek alkalma volt gyakorlatilag is foglalkozni az igazságszolgáltatással. A meddig most a felek kitaníttatnak, addig azelőtt az ítélet is ki­mondatott. Okszerű következménye ez különben az ügy­védi kar háttérbe­ szorításának s a ki gondol­kozott a tárgy fölött,még belátta, mikép mindez ki­kerülhetetlen. A soproni ügyvédi kamara a múlt országgyűlés elé terjesztett perrendtartási javaslatra tett észrevételeiben a bagatell-törvény életbe lépte után rövid időre már előre kifejezést is adatott ha­sonló nézetének. „Kereken tagadjuk mi azt, úgymond, hogy a járásbíróságok munkáját ezen törvény megapasztot­ta. Hisz a bagatell-ügyek bírája, a többek közt a járásbíró is. S azon közönség, a­mely ma már en­nek bíráskodásához hozzászokott, a­mely a szolga­birót csak ritkán szokta hon találni, magán­ügyei­ben ettől hónapok múlva reményt, intézkedést s végrehajtást talán soha, a békebirót pedig majd csak az 1877.22. tezikkben fogja megtalálhatni, nem is fordulhat más bagatell­biróhoz, mint a járásbi­­róhoz. De föltéve, hogy a járásbíróságok munkája ezen törvény folytán csakugyan csökkenni fog,csök­kenni fog talán az által, hogy az az 50 fitos hite­lező is arra a meggyőződésre jut, hogy Magyaror­szágon olyan kicsiny embernek úgy sem tartanak bírót és föltéve, hogy a bagatell-ügyek fele nem kerül a járásbíró elé, kevesebb lesz-e a járásbíró teendője? A tapasztalat mutatja, hogy a járásbíró 6 ügyet letárgyal addig ügyvédekkel s esetleg töb­bet is, mig egyet személyesen a féllel, a kinek ta­nítása több időbe kerül, mint maga a tárgyalás. Vagy talán nem lesz annyi írás? Valóban csalóka remény! Kis bagatell-ügy­­ben még ügyvéd sem fog beadni semmi folyamodást s a bíró kénytelen lesz minden kérelemről minden­kor maga venni fel a jegyzőkönyvet s bizton mer­jük állítani, hogy az 50 fitos bagatell-ügy jobban megerőlteti őt, mint öt 500 fitos kötelezőn alapu­ló vagy, mint a váltótörvényszéket egy milliomos váltó. Annyi tehát bizonyos, hogy a járásbíróságokon nem könnyített az 1877. 22. tezikk sem, sőt csak súlyosbította helyzetüket.“ Hozzájárul ehhez, hogy a törvényszékeknél két biró van folytonosan elfoglalva a bagatell­­semmiségi panaszok elintézésével, te­temes hátrányára a fontosabb polgári pereknek. Nemcsak reductió és költségkímélés nem le­hetséges ennélfogva, hanem épen ellenkezőleg sza­­porítandóvá vált a törvényszéki bírák száma. Kinek van ily körülmények közt érdekében a bagatell-törvény fentartása ? A peruira lépni kényszerült hitelezőnek? Hisz tudjuk, hogy számtalan kereskedő be sem perli 50 írtnál kevesebbel tartozó adósait, mert nem vándorolhat városról városra könyveivel hóna alatt ! Az államnak? Hisz ennek is csak emelkedni fognak kiadásai! Vagy talán a bíróságoknak kényelmesebb ? Tessék őket megkérdezni. Csalódnánk azonban, ha azt hinnénk, hogy sen­kinek sem áll érdekében az 1877. XXII. t. sz. fentartása. A fizetni nem akaró adósokra ugyanis igen megnyugtató az a tudat, hogy minden hát­rány nélkül bevárhatják bepereltetésüket. Remmélhetjük-e most, midőn a kormány is meggyőződhetett ama monstruozus törvény czélta­­lanságáról, a bagatell-törvény hatályon kívül he­lyezését, vagy pedig élvezhetjük a jövőben is ál­dásait,­­ valószínűleg rövid idő alatt eldől. Részünk­ről hiszszük, hogy ha elzárkózott is a kormány az ügyvédi kar panaszai elől, meg fog hajolni ama kétségbevonhatlan tény előtt, hogy a bagatell­­törvény csak kárt és semmi hasznot sem idézett elő. Budapest, okt. 21. A főrendiház mai ülésén M­a­­­­­á­t­h György országbíró elnöklete alatt megtörtént a tiszti kar­­s az állandó bizottságok választása. Beadatott 65 szavazat. Ezekből 64—64 sza­vazattal megválasztottak: háznagyá S­z­a­p­á­r­y An­tal gróf, jegyzőkké pedig: B­á­n­f­f­y Dezső, G­r­o­­mon Dezső, Pallavicini Ede őrgróf, Sza­­p­á­r­y István gróf, Rudnyánszky József báró, N­y­á­r­y Gyula báró, K­i­s Miklós és Zichy Jenő gróf. Megejtették ezenkívül a választást a függő államadósságokat ellenőrző bizottság 2 rendes- s 1 póttagjára, a legfelsőbb orsz. fegyelmi bíróság 18 rendes- és 6 póttagjára, a pénzügyi bizottság 15 tagjára, a közjogi bizottság 21, a vám és kereske­delmi bizottság 15, a mentelmi bizottság 7 rendes s 1 póttagjára, végre a naplóbíráló bizottság 5 rendes- s 1 póttagjára. Az eredményt a holnapi ülésben fogják kihirdetni. Ezután elnök még néhány szabadságolás iránti kérvényt terjesztett elő, bejelentő, hogy a hor­­vát tartománygyűlés részéről Pejacsevich László gróf és Szmaics Bertalan báró küldettek a fő­rendiházba s ezzel a házat megalakultnak nyilvánitá. Végre Cziráky János gróf indítványára egyhangúlag elhatároztatott, hogy a királyi trón­beszédre a főrendek ezúttal is külön fölirattal fog­nak válaszolni. A fölirat szerkesztésére 21 tagú bizottság választatott. A képviselőház mai ülését egészen igénybe vette az alakulás előkészítése. B­o­é­r Antal korelnök bejelente, hogy az el­nöki irodához eddig mindössze öt kerületből ér­kezett beadvány az illető képviselők választásának megsemmisítése tárgyában, ezek közül négyet, u.m.: a P­e­r­c­z­e­l Béla, M­ó­r­i­t­z Pál, P­u­l­s­z­k­y Ágost és Katona Lajos választó kerületéből érkezette­ket, az elnökség kellőleg fölszerelve s a törvényes biztositék-összeggel (1000 frt.) ellátva, teljesen rendben talált, — az ötödiket azonban, mely Do­rn­a­h­­­dy István ellen adatott be, a szabályszerű mellékletek hiánya folytán visszautasitá. Simonyi Ernő és Madarász József a ház­szabályokra hivatkozva, kifogásolják a korelnök el­járását; neki csak ugy van joga a beadványt elnö­­kileg visszautasítani, ha az 1000 frt. biztosíték nem volna mellékelve, — egyéb formahibák elbírálása a curia dolga. (Helyeslés.) Miután constatáltatott, hogy biztositék­ összeg dolgában a beadvány ellen kifogás nem tehető, a ház utasitá a korelnököt, hogy e kérvényt is fo­gadja el. Ezután a jelenlevő képviselők betűrendben a ház asztalára tették megbízó leveleiket s a korel­nök sorshúzás utján IX. osztályba osztotta őket. Be­adatott összesen 387 megbizó levél s igy egy-egy osztályra esik 43 képviselő. Az osztályok ma és holnap délután alakul­nak, megválasztván maguknak elnököt és jegyzőt. Az 1878. évnek, mint háborús évnek be­számítását illetőleg s pedig a Bosznia s Hercze­­govina okkupácziója alkalmából — ő felségének a közös­ hadügyminisztériumhoz intézett kézirata így szól: — A fegyveres erő, csendőrség és szerezsán­­csapat összes tagjainak, valamint a táborban álló hadsereghez beosztott azon polgári államszolgálat­ban álló egyéneknek, kik 1. a birodalom határain kívül az okkupált területen szolgálati alkalmazásban állottak; 2. a birodalom határait nem lépték ugyan át, de Dalmácziában vagy a horvát-szlavon határ­­őrvidék területén Dalmácziától a Drina­ torkolatáig, és pedig a­ mozgósított parancsnokságok, csapatok és intézetek s hadi felszerelésbe helyezett erődített

Next