Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-02-14 / 37. szám
mégis fényűzésről beszél. Olyan fényűzés az, tisztelt képviselő úr, mint midőn nyolc lovat kell befognunk az alföldön üres szekérbe akkor, amidőn Francziaországban egy is elég volna! Ha nem szaklapban közölte volna a képviselő úr czikkét, tendentiosusaknak mutatkozó üres érvelése menthető volna. Szaklapban azonban tárgyiasan kell bírálni a viszonyokat s nem elhallgatni a döntő momentumokat. Valóban nem is hiányoznék egyéb igazságügyi viszonyaink teljes aláásásához, mint reducálni a legfőbb bíróságok létszámát. S e mellett a legkülönösebb dolog az, hogy eddigelé maga a Themis is azt tartotta, mikép egy-egy bíróra nálunk igen sok per esik, most egyszerre az ellenkezőt hirdeti. Igen kiváncsiak vagyunk reá, hogy mi már most valódi meggyőződése. Dr. Del- Adami Rezső folytatja oktalan czikkét a jogtudományi oktatás reformjáról. Paragrafusokba foglalt tervezetet terjeszt elő. Megakarja szüntetni mindenekelőtt az összes vidéki jogakadémiákat. Kénytelenek vagyunk már itt közbeszólani. Czikkező kétségtelenül ismét tájékozatlan a tényleges viszonyok tekintetében. Nem tudja azt, hogy nálunk a törvényhozás csakis az állami jogakadémiák felett rendelkezik, a felekezeti tanintézetek megszüntetését azonban nem decretálhatja. Ehhez képest kivihetetlen czikkező terve már ezen egy okból is. De különben sem látjuk czélját annak, hogy miért kényszeríttetnek mindazok, kik jogot óhajtanak tanulni Budapestre, Kolozsvárra vagy Pozsonyba, mely utóbbi helyen Delli Adams azonnal egyetemet kíván felállíttatni. Bár kétségtelen, hogy a jogakadémiák jelenlegi szervezetünkben semmit sem érnek, van reformálásuknak az eltörlésen kívül más módja is. Igaz, hogy az eltörlés a legkényelmesebb lenne, csakhogy ez a gyógymód épen olyan volna, mintha a betegeket egyszerűen agyonütnénk. A tan- és vizsgadíjak elvonása a tanároktól s e helyett fizetésük fölébb emelése szerintünk semmit sem javítana, sőt inkább rontana, amennyiben elörné az üdvös versenyt. És nem számol a viszonyokkkal czikkező akkor sem, midőn az egész négy évi cursus alatt egyetlen kötelező vizsgát nem kiván a tanulóktól. Ez a javaslat magában foglalja már kritikáját is, ha csupa tudomány-szomjas ifjú hallgatná az előadásokat, helyes lenne e javaslat, jelenlegi viszonyaink mellett azonban még elősegítené a hanyagságot. Megemlíthetjük még, hogy czikkező a jogtudományi kartól az államtudományi kart teljesen el kívánja különíteni. Nagy bölcsen elhallgatja azonban, hogy mit kezdene a külön államtudományi karral s mit tűzne az elé czélul. Azt a nézetét, hogy az államtudományi tárgyak elvonattassanak a jogi tanoktatás köréből, mint már ismételve kijelentettük, csak helyeselhetjük. Győry Elek felolvasását hozza továbbá a Themis, a kiskorúak cselekvési képességéről. Győri úrtól, ki a családjog kodifikálásával van megbízva, egyebet vártunk volna a római, német, franczia és osztrák jogok, valamint honi törvényeink idevonatkozó intézkedéseinek rövid és felületes vázlatánál. S. M. jegyű czikkező bizonyítja be azután azt, hogy a zárgondnok díjai és költségei a felek maghallgatása mellett állapítandók meg. A roppant egyszerű kérdés megoldása végett szükségesnek találta még a csőd- és gyámtörvényt is belekeverni a dologba. És végül egy kis érdekes polémia. Dr. Barna Ignácz úrnak, mint annak idején közöltük, azt vetette szemére a Jogi. Közlöny, hogy a Büntetőjogi Szemle első számában megjelent czikkét német autorból írta ki, a nélkül, hogy a forrást megnevezte volna. Ezt a vádat a Magy. Igazság Ügy is magáévá tette. Most Barna úr nyilatkozik. Elismeri, hogy plagizált, de egyúttal azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy irodalmunk jelenlegi fejletlensége mellet ez csak kívánatos! Más ugyanazon indokból persze egyedül azt látta volna kívánatosnak, hogy a közönség ismerkedjék meg a külföldi írókkal is, legkevésbé sem látván be üdvös befolyását annak, ha egyes geniális fiatal emberek saját firmájuk alatt árulják az idegen tudományt. De hát kinek-kinek a maga ízlése szerint. Egy füst alatt azonban rápirit az így megtréfált deliquens Zlinszky és Löw urakra, szemükre vetvén, hogy ők sem különbek. Zlinszkyvel szemben kész bármikor állítását beigazolni, Löwnek pedig azt az 1876-ki történetet juttatja eszébe, midőn a Magy. Igazságügy VI. kötetében Hans belga jogász művéből közlött egy csomó dolgot saját munkája gyanánt. Aligha jobb nem lett volna mindhármuknak hallgatni s a római augurok példájára titokban mosolyogni egymás viselt dolgai fölött. Vegyes közlemények. A budapesti ügyvédi kamara azon bizottsága, mely az igazságügyér ismert leirata folytán az ügyvédi rendtartás reformjára megteszi javaslatait, már megalakult. Ismét beválasztottak oly egyének is, kik az ügyvédi rendtartás hiányairól csak hallottak valamit, de közvetlen meggyőződést nem szereztek. A kamara ügyészének ott épenséggel nem volna helye. Ő még eddig semmit sem tett az ügyvédi érdekekért, pedig módjában állott volna tenni. Ilyen elemekkel kár saturálni a bizottságot. A belügyminisztérium tapasztalván azt, hogy a bagatell-bíráskodással felruházott közigazgatási közegek hatáskörükbe nem tartozó ügyekbe is beleavatkozva, azokban érdemleg határoznak, anélkül, hogy az alsó rétegű nép a szükséges jogorvoslat tekintetében kitanittatnék s igy az ily közegek határozata jogérvényessé is válik : szabályrendeletet szándékozik kibocsátani, hogy a bíráskodást gyakorló közigazgatási közegek ne merészeljék szem elől téveszteni az 1877-iki XXII. t. ez. 11-ik szakaszát, mely taxatíve elősorolja azon eseteket, melyekben a bagatell-bíró eljárhat. Ezt írja a „Gyors Futár.“ Ez a dolog egészen összevág mai vezérczikkünkkel. Rablógyilkosság Aradon — mint az Alföld jeleti — tegnapelőtt nagy izgatottságot keltett azonhír, hogy Bérczy Alajost, átalánosan ismert öreg postamestert, tégla utcza 2. szám alatti lakásán meggyilkolva találták. A gyilkosság rablási szándékból történt, mert a meggyilkoltnak 25—30 forintnyi készpénze hiányzik. A rablógyilkos bizonyosan többet remélt találhatni, mert Bérczyről sokan azt hitték, hogy nagy összeg pénze van. Az esetről azonnal jelentés tétetett a kir. vizsgálóbíróságnak, mely a tényállás felvétele s a tettesek kinyomozása iránti intézkedéseket azonnal foganatositá. Eddig azonban minden eredmény nélkül, vagy hozzánk forduló felek megbízásában a felebbviteli, valamint első folyamodású fővárosi bíróságok és hatóságoknál, mérsékelt előleges díjazás mellett, pontosan és gyorsan eljárunk. Egyszersmind kérjük a megkeresőket, hogy a könnyebb feltalálhatás indokából, az értesítendő ügy minőségét, felterjesztése idejét és a felek neveit világosan kitegyék. Döntvények. A váltókereset alapjául szolgáló s a váltóadós mellett tett kezességi nyilatkozat, váltójogi kezességül nem szolgálhat, ha az a váltóadósnak jogérvényes ítélettel, fizetésre való köteleztetése után állíttatott ki■ ASemmitőszék 50/879 sz.) Kolisch Antal pesti kereskedő — Weszlermayer Károly sziszeki kereskedő e. 110 frt váltótartozás kielégítésére 1878. július hóban a bpesti váltószék előtt keresetet támasztott, melyre hozott sommás végzése. beadott kifogások felettikönyvi tárgyalás után a tszék 1878. szept. 9. 65747. sz. a. Ítélettel az illetékességi kifogások elvetése mellett a sommás végzést részben fentartotta s alperest, mint kezest az 1874. május 1. 160 frttól kiállított váltó alapján 40 frt hátralékösszegben 1875. jan. 1 -jén kamataiban s 45 frt perköltségben marasztalta; mert az, hogy az 1875. jan. 1. lejárt váltó iránt 1878. jul. 31. megindított kereset elévült lenne, elvetendő; miután az elévülés az A. keresettel megszakittatott; úgy az is, hogy a kereset nem reá, hanem az elfogadóra vonatkozván, az elévülés megszakítása itt helyt nem foghatna, mert alperes kezesi minőségben a kereseti el nem évült váltóra nézve kötelezte magát s igy az elévülés megszakítása czéljából ellenében külön per megindításának szüksége fenn nem forog. Az ügy érdemében alperes a fenti öszszegben marasztalandó, mert az A. Ítélet alapján megítélt összeg, melyhez saját kérelme is járult, azon összegig terjed. A kir. tábla 1878. nov. 11. 3935. sz. a. részben megváltoztatván az e. kir. ítéletet, a sommás végzést 95 frt stb. erejéig tartotta fenn hatályában; mert azon kifogás, hogy a váltó lejárta után vállalt kezesség váltói kezességet nem képez, figyelembe nem vehető; miután mindaddig, mig azon kötelezett, ki mellett váltón a kezesség elvállaltatok, váltóilag kötelezve van, a mellette vállalt kezesség váltóinak tekintendő, stb. stb. A legfőbbitélőszék mindkét kir. ítélet megváltoztatásával, a sommás végzést érvényen kívül helyezte s felperest váltókeresetével elutasította s a perköltséget kölcsönösen megszüntette. Indokok: Azon kezességi nyilatkozat, melyre a váltókereset alapíttatik, a váltó lejárata után állíttatott ki alperes által, miután a váltóadós, kiért a kezesség vállaltatott, jogérvényes bírói határozattal a váltótartozás kifizetésére köteleztetett. Tekintve már, hogy az ítélet hozatala után, a váltóadós kötelezettsége jogérvényes ítéleten alapszik, az ily kötelezettségért vállalt kezesség nem tekinthető váltójogi kezességnek, s az ily kezességi nyilatkozat váltókereset alapjául nem szolgálhat. Harmadik személy is, amennyiben a kiküldött végrehajtónak a foglalás körüli eljárása által magát jogaiban sértve véli, sérelme orvoslását, mennyiben az igényper útjára nem tartozik, csak előterjesztés s nem semmiségi panasz utján keresheti. (Semmitőszék 26744/878 sz.) Spiller János felperesnek Feier Móritz elleni váltóvégrehajtási ügyében a monori kir. járásbíróság végrehajtója által 1878. évi november 30-án és deczember 1-én foganatosított végrehajtási eljárás ellen Spiller Dávid részéről semmiségi panasz adatott be. A semmitőszék a semmiségi panaszt viszszautasitotta, mert harmadik személy is amennyiben a kiküldött végrehajtónak a foglalás körüli eljárása által magát jogaiban sértve véli, sérelme orvoslását, mennyiben az igényper útjára nem tartozik, csak előterjesztés és nem semmiségi panasz útján keresheti. Osztrák legfőbbitélőszéki döntvények, 11062 878. sz. A férj akkor is köteles nejének illendő tartást adni, ha utóbbi őt elhagyta ugyan, de ezen elhagyást férje hibájával indokolni képes. 12528 878 sz. Perköltségek biztosítása nem követelhető bejegyzett kereskedő czégtől. 15137 878. sz. A szegényvédő jogosítva van az államtól készkiadásai megtérítését követelni. Annak megítélése, hogy helyettes kirendelése szükséges-e, egyedül a szegényvédőt illeti. A 36. sz. „Budapesti Közlöny“ kivonata. Czimadományozás. Kossuth Péter közalapítványi ügyésznek a királyi tanácsosi czim. Braun Adolf nezsideri rom. kath. plébánosnak és Leskó Mihály felsőszélü ágost. hitv. evang. lelkésznek a koronás arany érdemkereszt és Pázmán György szegszárdi főelemi tanítónak a koronás ezüst érdemkereszt. Kinevezés: Dr. Greguss Ágost, Dr. Henszlmann Imre, Ipolyi Sturmer Arnold, Lotz Károly, Tarkányi Béla, Wéber Antal, Maszák Hugó, Barabás Miklós, Hauszmann Alajos, Huszár Adolf, Keleti Gusztáv, Pálfik Béla és Than Mór az orsz. képzőművészeti tanácsos tagjaivá. Dr. Weisz Bernát miskolczi közjegyzővé, Huszár József mérnökjelölt mérnökgyakornokká. Áthelyezés: Ocsvay Árpád karánsebesi tszéki aljegyző az abrudbányai jósághoz. Az ügyvédi kamarákból. A temesvári ügyvédi kamara Ormos Zsigmondot önkéntes lemondása, Galgon Mihályt pedig elhalálozása folytán lajstromából törölte. Az utóbbi irodája részére gondnokul Rózsa Imre temesvári ügyvéd neveztetett ki. A debreczeni ügyvédi kamara Kapu Endre volt püspökladányi ügyvédet vád alá helyezése folytán az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztette. Ingók foglalása. Gyür ky Béla ellen Budapesten (sugárút 43) — Friedmann Dávid ell. Ladányon. — Brooser Katalin ell. Budapesten (bécsikapu utcza 618) — Wechsler Lázár ellen Bpesten (Király utcza 58) — Mayer’ József ellen Franyován. Örökösök idézése: Szabó Bálint ör. (n.váradi tszék) — Gogolyák Anna, Tumbász , Ferencz és Szűcs András ör. (szabadkai tszék) — Ábrahám Péter és Pintér Erzsébet ör. (soproni tszék) — Gölöncsér Antal, Székmann Katalin és Kunstman Mihály ör. (szegzárdi tszék) — Galambos József és Gyivicsán Mátyás ör. (b.-gyulai tszék) Leier Erzse ör. (kaposvári tszék) — Verebélyi István ör. (egri tszék) — Saacz János és László Gáborné ör. (kalocsai tszék) — Burghárd János ör. (pécsi tszék) —Vadon Zsuzsánna és Kis János ör. (debreczeni tszék) — Papp Ferencz ör. (nyíregyházi tszék) — Bogitz Jócza ör. (n.-becskereki tszék) — Nagy Lajosné ör. (szentesi jóság) — Olesek József ör. (nyitrai tszék) — Varga György ör. (b.-gyarmati tszék) — Bohácsik György ör. (beszterczebányai tszék) — Alexis Katalin örök. (újvidéki tszék) — Szeitszam Mihály ör. (székesfehérvári tszék) — Vavrik Andrásné ör. (pestvidéki tszék). Idézés: Mihály István (zilahi tszék) — Vucs Mácza (n.-becskereszi tszék) — Bartakovics Béla (egri tszék) — Teltsek Ignácz (rózsahegyi tszék) — Simitz Medárd (szombathelyi tszék) — Réder Farkas (vaskohi jbság) — Molnár Ferencz ör. (gy.sz.-miklósi jbság). Csőd. Wassermann Jónás ellen (bpesti tszék) bej. april 2.3. 4. perügy. Kun László Pályázat. II. oszt. hivatalszolgai áll. antalfalvi bság. Albirói álló becsei jbság. Albirói állam, dárdai bíróság.