Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)

1879-02-14 / 37. szám

mégis fényűzésről beszél. Olyan fényűzés az, tisztelt képviselő úr, mint midőn nyolc­ lovat kell befognunk az alföldön üres szekérbe akkor, a­mi­dőn Francziaországban egy is elég volna! Ha nem szaklapban közölte volna a képviselő úr czikkét, tendentiosusaknak mutatkozó üres érvelése ment­hető volna. Szaklapban azonban tárgyiasan kell bí­rálni a viszonyokat s nem elhallgatni a döntő mo­mentumokat. Valóban nem is hiányoznék egyéb igazságügyi viszonyaink teljes aláásásához, mint re­­ducálni a legfőbb bíróságok létszámát. S e mellett a legkülönösebb dolog az, hogy eddigelé maga a Themis is azt tartotta, mikép egy-egy bíróra ná­lunk igen sok per esik, most egyszerre az ellen­kezőt hirdeti. Igen kiváncsiak vagyunk reá, hogy mi már most valódi meggyőződése. Dr. Del- A­d­a­m­i Rezső folytatja oktalan czik­két a j­og­tudo­mányi oktatás reformjáról. Paragrafusokba foglalt tervezetet terjeszt elő. Meg­akarja szüntetni mindenekelőtt az összes vidéki jog­­akadémiákat. Kénytelenek vagyunk már itt közbe­­szólani. Czikkező kétségtelenül ismét tájékozatlan a tényleges viszonyok tekintetében. Nem tudja azt, hogy nálunk a törvényhozás csakis az állami jog­akadémiák felett rendelkezik, a felekezeti taninté­zetek megszüntetését azonban nem decretálhatja. Ehhez képest kivihetetlen czikkező terve már ezen egy okból is. De különben sem látjuk czélját an­nak, hogy miért kényszeríttetnek mindazok, kik jo­got óhajtanak tanulni Budapestre, Kolozs­várra vagy Pozsonyba, mely utóbbi helyen Delli Adams azonnal egyetemet kíván felállíttatni. Bár kétségtelen, hogy a jogakadémiák jelenlegi szervezetünkben semmit sem érnek, van reformá­lásuknak az eltörlésen kívül más módja is. Igaz, hogy az eltörlés a legkényelmesebb lenne, csakhogy ez a gyógymód épen olyan volna, mintha a betege­ket egyszerűen agyonütnénk. A tan- és vizsgadí­­jak elvonása a tanároktól s e helyett fizetésük fö­­lébb emelése szerintünk semmit sem javítana, sőt inkább rontana, amennyiben elörné az üdvös ver­senyt. És nem számol a viszonyokkkal czikkező ak­kor sem, midőn az egész négy évi cursus alatt egyetlen kötelező vizsgát nem kiván a tanulóktól. Ez a javaslat magában foglalja már kritikáját is, ha csupa tudomány-szomjas ifjú hallgatná az előadá­sokat, helyes lenne e javaslat, jelenlegi viszonya­ink mellett azonban még elősegítené a hanyagsá­got. Megemlíthetjük még, hogy czikkező a jogtudo­mányi kartól az államtudományi kart teljesen el kívánja különíteni. Nagy bölcsen elhallgatja azon­ban, hogy mit kezdene a külön államtudományi karral s mit tűzne az elé czélul. Azt a nézetét, hogy az államtudományi tárgyak elvonattassanak a jogi tanoktatás köréből, mint már ismételve kije­lentettük, csak helyeselhetjük. G­y­ő­r­y Elek felolvasását hozza továbbá a Themis, a kiskorúak cselekvési képes­ségéről. Győri úrtól, ki a családjog kodifikálá­sával van megbízva, egyebet vártunk volna a ró­mai, német, franczia és osztrák jogok, valamint honi törvényeink idevonatkozó intézkedéseinek rö­vid és felületes vázlatánál. S. M. jegyű czikkező bizonyítja be azután azt, hogy a zárgondnok díjai és költségei a felek maghallgatása mellett állapítandók meg. A roppant egyszerű kérdés megoldása végett szüksé­gesnek találta még a csőd- és gyámtörvényt is be­lekeverni a dologba. És végül egy kis érdekes polémia. Dr. B­a­r­­n­a Ignácz úrnak, mint annak idején közöltük, azt vetette szemére a Jogi. Közlöny, hogy a Büntetőjogi Szemle első számában megje­lent czikkét német autorból írta ki, a nélkül, hogy a forrást megnevezte volna. Ezt a vádat a Ma­gy. Ig­a­z­s­ág Ü­gy is magáévá tette. Most Barna úr nyilatkozik. Elismeri, hogy pla­gizált, de egyúttal azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy irodalmunk jelenlegi fejletlensége mellet ez csak kívánatos! Más ugyanazon in­dokból persze egyedül azt látta volna kívánatosnak, hogy a közönség ismerkedjék meg a külföldi írókkal is, legkevésbé sem látván be üdvös befolyását an­nak, ha egyes geniális fiatal emberek saját firmájuk alatt árulják az idegen tudományt. De hát kinek-kinek a maga ízlése szerint. Egy füst alatt azonban rápirit az így megtréfált deli­­quens Zl­i­n­s­z­k­y és L­ö­w urakra, szemükre vetvén, hogy ők sem különbek. Zlinszkyvel szemben kész bármikor állítását beigazolni, Löw­­nek pedig azt az 1876-ki történetet juttatja eszé­be, midőn a Magy. Igazságügy VI. kötetében Hans belga jogász művéből közlött egy csomó dol­got saját munkája gyanánt. Aligha jobb nem lett volna mindhármuknak hallgatni s a római augu­­rok példájára titokban mosolyogni egymás viselt dolgai fölött. Vegyes közlemények. A budapesti ügyvédi kamara azon bizott­sága, mely az igazságügyér ismert leirata folytán az ügyvédi rendtartás reformjára megteszi javas­latait, már megalakult. Ismét beválasztottak oly egyé­nek is, kik az ügyvédi rendtartás hiányairól csak hallottak valamit, de közvetlen meggyőződést nem szereztek. A kamara ügyészének ott épenséggel nem volna helye. Ő még eddig semmit sem tett az ügyvédi érdekekért, pedig módjában állott volna tenni. Ilyen elemekkel kár saturálni a bizottságot. A belügyminisztérium tapasztalván azt, hogy a bagatell-bíráskodással felruházott közigaz­gatási közegek hatáskörükbe nem tartozó ügyekbe is beleavatkozva, azokban érdemleg határoznak, a­nélkül, hogy az alsó rétegű nép a szükséges jog­orvoslat tekintetében kitanittatnék s igy az ily közegek határozata jogérvényessé is válik : sza­bályrendeletet szándékozik kibocsátani, hogy a bí­ráskodást gyakorló közigazgatási közegek ne me­részeljék szem elől téveszteni az 1877-iki XXII. t. ez. 11-ik szakaszát, mely taxatíve elősorolja azon eseteket, melyekben a bagatell-bíró eljárhat. Ezt írja a „Gyors Futár.“ Ez a dolog egészen összevág mai vezérczikkünkkel. Rablógyilkosság Aradon — mint az Alföld jele­ti — tegnapelőtt nagy izgatottságot keltett azonhír, hogy Bérczy Alajost, átalánosan ismert öreg postamestert, tégla­ utcza 2. szám alatti lakásán meggyilkolva találták. A gyilkosság rablási szán­dékból történt, mert a meggyilkoltnak 25—30 fo­rintnyi készpénze hiányzik. A rablógyilkos bizonyo­san többet remélt találhatni, mert Bérczyről so­kan azt hitték, hogy nagy összeg pénze van. Az esetről azonnal jelentés tétetett a kir. vizsgáló­­bíróságnak, mely a tényállás felvétele s a tettesek kinyomozása iránti intézkedéseket azonnal fogana­­tositá. Eddig azonban minden eredmény nélkül, vag­y hozzánk forduló felek megbí­zásában a felebbviteli, valamint első folyamo­­dású fővárosi bíróságok­ és hatóságoknál, mér­sékelt előleges díjazás mellett, pontosan és gyorsan eljárunk.­­ Egyszersmind kérjük a megkeresőket, hogy a könnyebb feltalálha­­tás indokából, az értesítendő ügy minőségét, felterjesztése idejét és a felek neveit világosan kitegyék. Döntvények. A váltókereset alapjául szolgáló s a váltó­adós mellett tett kezességi nyilatkozat, váltó­jogi kezességül nem szolgálhat, ha az a váltó­adósnak jogérvényes ítélettel, fizetésre való köteleztetése után állíttatott ki■ ASemmitőszék 50/879 sz.) Kolisch Antal pesti kereskedő — Wesz­­lermayer Károly sziszeki kereskedő e. 110 frt váltótartozás kielégítésére 1878. július hóban a bpesti váltó­szék előtt keresetet támasztott, melyre ho­zott sommás végzés­e. beadott kifogások feletti­­könyvi tárgyalás után a tszék 1878. szept. 9. 65747. sz. a.­ Ítélettel az illetékességi kifogások elvetése mellett a sommás végzést részben fen­­tartotta s alperest, mint kezest az 1874. május 1. 160 frttól kiállított váltó alapján 40 frt hátralék­összegben 1875. jan. 1 -jén­ kamataiban s 45 frt perköltségben marasztalta; mert az, hogy az 1875. jan. 1. lejárt váltó iránt 1878. jul. 31. megindí­tott kereset elévült lenne, elvetendő; miután az elévülés az A. keresettel megszakittatott; úgy az is, hogy a kereset nem reá, hanem az elfogadóra vonatkozván, az elévülés megszakítása itt helyt nem foghatna, mert alperes kezesi minőségben a kereseti el nem évült váltóra nézve kötelezte ma­gát s igy az elévülés megszakítása czéljából elle­nében külön per megindításának szüksége fenn nem forog. Az ügy érdemében alperes a fenti ösz­­szegben marasztalandó, mert az A. Ítélet alapján megítélt összeg, melyhez saját kérelme is járult, azon összegig terjed. A kir. tábla 1878. nov. 11. 3935. sz. a. részben megváltoztatván az e. kir. ítéletet, a som­más végzést 95 frt stb. erejéig tartotta fenn hatá­lyában; mert azon kifogás, hogy a váltó lejárta után vállalt kezesség váltói kezességet nem képez, figyelembe nem vehető; miután mindaddig, mig azon kötelezett, ki mellett váltón a kezesség elvállaltatok, váltóilag kötelezve van, a mellette vállalt kezesség váltóinak tekintendő, stb. stb. A legfőbbitélőszék mindkét kir. ítélet megváltoztatásával, a sommás végzést érvényen kí­vül helyezte s felperest váltókeresetével elutasította s a perköltséget kölcsönösen megszüntette. Indo­kok: Azon kezességi nyilatkozat, melyre a váltó­kereset alapíttatik, a váltó lejárata után állíttatott ki alperes által, miután a váltóadós, kiért a kezesség vállaltatott, jogérvényes bírói határozattal a váltó­­tartozás kifizetésére köteleztetett. Tekintve már, hogy az ítélet hozatala után, a váltóadós kötelezett­sége jogérvényes ítéleten alapszik, az ily kötelezett­ségért vállalt kezesség nem tekinthető váltójogi ke­zességnek, s az ily kezességi nyilatkozat váltó­ke­reset alapjául nem szolgálhat. Harmadik személy is, a­mennyiben a kikül­dött végrehajtónak a foglalás körüli eljárása által magát jogaiban sértve véli, sérelme or­voslását, mennyiben az igényper útjára nem tartozik, csak előterjesztés s nem semmiségi panasz utján keresheti. (Semmitőszék 26744/878 sz.) Spiller János felperesnek Feier Móritz elleni váltóvégrehajtási ügyében a monori kir. járásbíró­ság végrehajtója által 1878. évi november 30-án és deczember 1-én foganatosított végrehajtási eljá­rás ellen Spiller Dávid részéről semmiségi panasz adatott be. A semmitőszék a semmiségi panaszt visz­­szautasitotta, mert harmadik személy is amennyi­ben a kiküldött végrehajtónak a foglalás körüli el­járása által magát jogaiban sértve véli, sérelme or­voslását, mennyiben az igényper útjára nem tarto­zik, csak előterjesztés és nem semmiségi panasz út­ján keresheti. Osztrák legfőbbitélőszéki döntvények, 11062 878. sz. A férj akkor is köteles nejének illendő tartást adni, ha utóbbi őt el­hagyta ugyan, de ezen elhagyást férje hibá­jával indokolni képes. 12528­ 878­ sz. Perköltségek biztosítása nem követelhető bejegyzett kereskedő czégtől. 15137 878. sz. A szegényvédő jogosítva van az államtól készkiadásai megtérítését kö­vetelni. Annak megítélése, hogy helyettes ki­rendelése szükséges-e, egyedül a szegényvédőt illeti. A 36. sz. „Budapesti Közlöny“ kivonata. Czimadományozás. Kossuth Péter közalapítvá­nyi ügyésznek a királyi tanácsosi czim. Braun Adolf nezsideri rom. kath. plébánosnak és L­eskó Mihály fel­­sőszélü ágost. hitv. evang. lelkésznek a koronás arany érdemkereszt és Pázmán György szegszárdi főelemi tanítónak a koronás ezüst érdemkereszt. Kinevezés: Dr. G­r­e­g­u­s­s Ágost, Dr. H­e­n­s­z­l­­m­a­n­n Imre, Ipolyi Sturmer Arnold, L­o­t­z Károly, Tarkányi Béla, Wéber Antal, M­a­s­z­á­k Hugó, Barabás Miklós, Hauszmann Alajos, Huszár Adolf, Keleti Gusztáv, P­á­l­f­i­k Béla és Than Mór az orsz. képzőművészeti tanácsos tagjaivá. Dr. W­e­i­s­z Bernát miskolczi közjegyzővé, Huszár József mérnök­jelölt mérnökgyakornokká. Áthelyezés: O­c­s­v­a­y Árpád karánsebesi tszék­i aljegyző az abrudbányai jósághoz. Az ügyvédi kamarákból. A temesvári ügyvédi ka­mara Ormos Zsigmondot önkéntes lemondása, Galgon Mihályt pedig elhalálozása folytán lajstromából törölte. Az utóbbi irodája részére gondnokul Rózsa Imre te­mesvári ügyvéd neveztetett ki. A debreczeni ügyvédi kamara Kapu Endre volt püspökladányi ügyvédet vád alá helyezése folytán az ügyvédség gyakorlatától felfüg­gesztette. Ingók foglalása. G­y­ü­r k­y Béla ellen Budapesten (sugárút 43) — Friedmann Dávid ell­­. Ladányon. — Brooser Katalin ell. Budapesten (bécsikapu utcza 618) — Wechsler Lázár ellen Bpesten (Király utcza 58) — May­er’ József ellen Franyován. Örökösök idézése: Szabó Bálint ör. (n.­váradi tszék) — Gogolyák Anna, T­u­m­b­á­s­z , Ferencz és Szű­cs András ör. (szabadkai tszék) — Ábrahám Péter és Pintér Erzsébet ör. (soproni tszék) — Gö­löncsér Antal, Székmann Katalin és Kunstma­n Mihály ör. (szegzárdi tszék) — Galambos József és Gyivicsán Mátyás ör. (b.-gyulai tszék) Leier Erzse ör. (kaposvári tszék) — Verebélyi István ör. (egri tszék) — S­a­­­a­c­z János és László Gáborné ör. (ka­locsai tszék) — Burghárd János ör. (pécsi tszék) —­­Vadon Zsuzsánna és K­i­s János ör. (debreczeni tszék) — P­a­p­p Ferencz ör. (nyíregyházi tszék) — Bogit­z Jócza ör. (n.-becskereki tszék) — Nagy Lajosné ör. (szentesi jóság) — Olesek József ör. (nyitrai tszék) — Varga György ör. (b.-gyarmati tszék) — Bohá­­csik György ör. (beszterczebányai tszék) — Alexis Katalin örök. (újvidéki tszék) — Szeitszam Mi­hály ör. (székes­fehérvári tszék) — V­av­ri­k Andrásné ör. (pestvidéki tszék). Idézés: Mihály István (zilahi tszék) — V­u­­­c­s Mácza (n.-becskereszi tszék) — Bartakovics Béla (egri tszék) — Telt­sek Ignácz (rózsahegyi tszék) — Simitz Medárd (szombathelyi tszék) — Réder Farkas (vaskohi jbság) — Molnár Ferencz ör. (gy.­­sz.-miklósi jbság). Csőd. Wasserm­ann Jónás ellen (bpesti tszék) bej. april 2.­3. 4. perügy. Kun László Pályázat. II. oszt. hivatalszolgai áll. antalfalvi bság. Albirói áll­­ó becsei jbság. Albirói állam, dár­dai­­ bíróság.

Next