Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-02-21 / 43. szám
IV. évfolyam 1879. „MAGYAR JOGÁSZ“ ' ( megjelen minden nap, hétfőt kivéve. i| Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — íj Fél évre .... 7 „50 íj Negyed évre . . 4 „ — ’ I Egy hónapra. 1 „ 40 ? Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy- szeri hirdetéséért 19 kr., kétszeri 16 kr., és többszöri hirdetéséért (( 13 kr., minden beigtatásnál. A 43. sz. Budapest, péntek február 21. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség kiadóhivatal: Bodapest, V. József tér 3. sz. ) hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtattandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat- || nak el. A bélyegdij külön minden beigatás ig után 30 kr. osztr. ért. A kormány hatásköre csekélyebb büntetendő cselekményekre vonatkozólag. Lapunk i. e. 38. számában megemlítettük, mikép a rendőri kihágások tárgyában benyújtott törvényjavaslat elmulasztja körülírni azt, hogy minő hatáskör tulajdonítandó a kormánynak a vétségek azon nemére vonatkozólag, melyet a törvényjavaslat rendőri kihágásoknak nevez , hogy részünkről épen nem tartjuk kívánatosnak, mikép a miniszter szabad tetszésére bizassék, bizonyos cselekményeket büntetendőknek declarálni. Az igazságügyi bizottságnak eme czikkünk megjelenése után keletkezett határozatai némi részben megváltoztatták a tényállást. Javaslatba hozta nevezetesen a bizottság, hogy az új kódex egyszerűen „magyar büntető-törvénykönyv a kihágásokról“ czímmel ruháztassék fel s hogy az első szakaszban mondassák ki, mikép a miniszteri rendelet, illetőleg törvényhatósági rendelet csak oly cselekményeket jelenthet ki büntetendőknek, melyek rendőri szabály megsértését s rendőri kihágást képeznek. Nem vonjuk kétségbe a bizottság jóakaratát s mindenesetre métánylandónak tartjuk, mikép egész nyíltan kifejezést kiván adni annak, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem csupán rendőri szabályokra vonatkozik, hanem kiterjed minden oly cselekményekre és mulasztásokra, melyeket büntetlenül ugyan nem lehet hagyni, a büntettek és vétségek közé beosztani azonban ez utóbbiak fő jellemvonásainak figyelembevétele nélkül szintén nem mutatkozik czélszerűnek. Igaz, hogy ily tényállás mellett sokkal helyesebb lett volna a javaslatban foglalt intézkedéseket a büntető törvénykönyv külön része gyanánt létesíteni; csakhogy erre vonatkozólag mi is ugyanazt mondhatjuk, mit a javaslat indokolása kiemel, hogy ugyanis ez a kérdés az 1878. V. t.-czikkben foglalt büntető-törvénykönyv által már praetereálva lett. Elfogadta azonban a bizottság is azt az elvet, mit fentebb említett czikkünkben megtámadtunk, kimondván, hogy rendőri szempontok alá eső cselekményeket a miniszter is büntethetőknek jelenthet ki. Felesleges bizonyítani, mikép lényegében ez az elv épen nem különbözik a kormányjavaslat által követett princípiumtól. A bizottság mindenesetre világosabban fejezi ki magát , határozottan rendőri intézkedésekre jogosítván fel a kormányt akkor, midőn a javaslatban ez a szempont egészen elmosódott ; részünkről azonban még ezáltal sem látjuk elejét véve azon visszaéléseknek, melyek előbb-utóbb okvetlenül jelentkezni fognak ama mulasztás következtében, mikép a kormány hatásköre szabatosan meg nem határoztatott. Már múltkori czikkünkben is kijelentettük, hogy korántsem óhajtjuk mi sem a közigazgatási hatóságokat egészen elzárni minden befolyástól a vétkes cselekmények szóbanforgó osztálya tekintetében. Most is ragaszkodunk azonban ama felfogásunkhoz, hogy ennek a befolyásnak bizonyos korlátokat túllépni nem szabad. Ezek a korlátok nézetünk szerint önként fölismerhetők s megállapíthatók már csak abból is, hogy egyátalában minő hatály és szerep illeti meg a rendeleteket az államigazgatás körében. Megállapodott ugyanis a tudomány abban, hogy a rendeletnek három osztálya létezhetik, u. m. törvénymagyarázó, törvénypótló és u. n. szükségrendelet, mely utóbbi az állam magasabb érdekei szempontjából okvetlenül szükséges és elkerülhetlen olynemű intézkedést tárgyaz, melyeknek életbeléptetésére a törvényhozás határozatát bevárni nem lehetett. Normális viszonyok közt tehát csakis törvényt magyarázni és pótolni van hivatva a rendelet , ezen túlterjeszkednie azonban csakis rendkívüli viszonyok és halaszthatlan szükség esetén lehet. Ha már mostan figyelembe veszszük azt, mikép a törvénymagyarázat kizárólag a bíróságokat illeti meg s ha tekintettel vagyunk a törvényhatóságok autonómiájának követelményei és alapelveire, a kormány számára biztosítandó hatáskör önként kidomborodik. Kétségtelen ugyanis, mikép azoknak a cselekményeknek, melyekkel a törvényjavaslat foglalkozni kíván, valamennyiét a törvényben felsorolni, s azok tekintetében törvényhozásilag intézkedni nem lehet. Speciális viszonyokkal, helyi érdekekkel nem foglalkozhatik a törvényhozás s azok rendezése nyugodtan hagyható az autonómiára. Épen nem indokolható azonban az, mikép a kormány is feljogosíttassék a törvény által nem érintett kérdések szabályozására. A kormány számára ugyanis csak az országos érdekű kérdések tarthatók fenn akkor, midőn a helyi jelentőségű ügyek az autonómia keretébe tartozóknak lettek kijelentve. Országos érdekű kérdésekre nézve pedig kizárólag a törvényhozás lehet jogosult jogszabályok megállapítására kivételnek csak sürgős szükség esetén s csak a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fenntartása mellett lévén helye. Nézetünk szerint tehát akként lenne a törvényjavaslat módosítandó, hogy a törvényben nem szabályozott viszonyok tekintetében, kizárólag a törvényhatóságoknak van joga intézkedni, a kormány ellenben csak akkor intézkedhetik, midőn szükségrendelet kibocsátásának van helye. Ezzel azután tényleges alap nyúttatnék a bíróság számára is annak megítélésére, hogy nem lépte-e át a kormány hatáskörét, amit a javaslat szövegezése alapján a bíróság soha sem fog konstatálhatni. Figyelmébe ajánljuk a kifejtetteket a törvényhozásnak Alkotmányunk alapelveinek figyelembevétele mellett nem lehet mellőzni nézeteinket. S nem szenved kétséget, mikép az esetben, ha a javaslat akár változatlanul, akár az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadtatik, ugyanolyan „Polizeistant“ lesz belőlünk, mint a minő a nagy és dicső német birodalom elnök egy gyászhirrel lepte meg a házat, hogy az agg Zsedényi Ede, parlamentünk félszázados kitűnősége ma délelőtt Valókor meghalt. A ház részvétét jegyzőkönyvileg határozta kifejeztetni s gyásza jeléül Lónyay Menyhért gróf indítványára az ülés folytatását holnapra halasztó. A kir. Ítélőtábla decentrális adója ellen elmondottuk már többször érveinket az igazságszolgáltatás fontos érdekeinek szempontjából, nem reflektálva arra, mi különben magától értetődik, hogy ily művelet rendkívüli anyagi áldozatokat is vesz igénybe. Van azonban ennek a dolognak még másik oldala is, mely úgy látszik az intéző körök figyelmét kikerülte, ez a központosított kir. tábla levéltárának az egyes táblai kerületekbe való széttagolása. Szakférfiakkal beszéltünk, kik a főtörvényszékeknek centralisatiója alkalmával, mint tényezők résztvettek s tiszta képet mutattak nekünk azon rendkívüli áldozatokról és nehézségekről, melyekkel a sokkal csekélyebb fáradságot igénylő centralisatio járt s meggyőződtünk egyszersmind arról is, hogy a decentralisatio folytán a központosított rendszer idejéről szóló igtatókönyvi adatoknak szükségképens kivonata az illető táblai kerületre nézve, nemkülönben az iratoknak hasonlóképen való felosztása, úgy végre a levéltáraknak az illető kerületekbe berendezése a mellett, hogy kiszámíthatlan anyagi áldozatokat követel, évekig fogja hátráltatni az igazságszolgáltatás menetét. A különben is zilált igazságszolgáltatási viszonyainkra tehát még szomorúbb sorsot várhatunk, anélkül, hogy biztosítva volnánk arról, hogy ez a rendkívüli felforgatás nem képez-e ismét próbát és hogy a törvényhozást ebbeli műveleténél oly alapos indokok vezérlik, melyek csak némileg is állandóságot biztosíthatnának. Eddig legalább arról kellett meggyőződnünk, hogy az állítólagos gyökeres reformok az igazságszolgáltatás talaján, mert minden megfontolás nélkül derure-borura keletkeztek, hajótörést szenvedtek, pedig azok közt egyetlen egy sem volt olyan, melynek biztos bukását annyi mindenféle körülmény helyezte volna kilátásba, mint épen a kir. tábla decentralisatióját. Budapest, febr. 20 A képviselőház ma délelőtti ülésében folytatta a budgetvitát. Nemes Nándor gróf a párton kívül álló képviselők e legpártonkivüliebbike erőteljesen támadta meg a Tisza-nera tervszerűtlen finanzpolitikáját és szemrehányást tett Tiszának, miért buktatta meg Gicczy pénzügyért, ki annak idején fejével állt jót róla, hogy az egyensúlyt két év alatt helyreállítja,— Tisza pedig négy év alatt a deficitet hosszú időre állandósítá. E beszéd után Zsilinszky Mihály következett szólásra, de az Lapszemle. A Magy. Themis ma megjelent számában Dr. Timon Ákos győri jogtanár értekezik a vidéki jogoktatás újjászervezéséről. Czikkező a jelenlegi jogakadémiák megszüntetése mellett, azok helyébe teljes jogi facultások felállítását sürgeti Csakhogy e részben kénytelen ő is elismerni amaz állításunkat mikép a felekezeti jogakadémiákra vonatkozólag a kormány igen keveset tehet, az illető hitfelekezetek jóakaratától függvén majdnem minden. Az eddigi tapasztalat és különösen az egyes egyházkerületek és városok versenyzése azonban nem sok reményt nyújt ahhoz, hogy a tagadhatatlanul helyes terv keresztül is vitessék. Deczemberi ítélet czím alatt közöl azután egy 2i. jegyű czikkező egy pert, azt kívánva, hogy higgje el neki a közönség, mikép a legfőbb ítélőszék roszul határozott. Ha úgy áll a dolog, mint a czikk előadja, kétségtelenül helytelen a legfőbb ítélőszéki ítélet , a nagy kérdés azonban épen az, hogy híven adatott e elő a jogeset a czikkező perirataiban, melyeket szó szerint közöl. Természetes, mikép ez csak akkor lenne megítélhető, ha előttünk feküdnének a perbeli bizonyítékok. És ezért nem tartjuk czélszerűnek, mikép a szaksajtó oly esetekben mondjon ítéletet bírósági határozatok felett, midőn nem jog, hanem ténykérdés forog szóban. A ténykérdést egyik fél s különösen a pervesztes fél előadása alapján megítélni nem lehet s ha mégis elindul a sajtó egyik fél előadásán, igen könnyen fog alaptalan ügy szószólójaként jelentkezni. A Themis decemberi ítéletére pedig az a megjegyzésünk, hogy az sem jogi érdekkel, sem országos fontossággal nem