Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-01-14 / 10. szám
IV. évfolyam 1879. 10. sz. Budapest, kedd január 14. f - -(| „MAGYAR JOGÁSZ" i; xnegjelen j ~ ;;j minden nap, hétfit kitéve. ;'P Előfizetési ár: | Égés* évre . . . 15 frt. — ;‡ Fél évre .... 7 „ 50 j j Negyed évre . . 4 „ —IS | Egy hónapra. 1 „ 40 j¡ Hirdetések: »Sz hatodhasábos petitsor e&y- i ~ *»cr hirdetéséért 19 kr., kétszeri 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beiktatásnál. A bélyegdij külin minden beigtatás , után 80 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal, Budapest, V. József tér 3. Sz, ahová a lap szellemi részét ■j illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtaj tandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak , ismert kezektől fogadtat- nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A polgármesteri és bírói hivatal. (Két czikk.) II. Poroszországban a köz, illetőleg államigazgatási ügyeket tekintve, elsősorban a közcsend és rend biztosítása a polgármesterre van bízva. Ez is egyik oka annak, hogy a polgármester megválasztásához fejedelmi jóváhagyás szükségeltetik s hogy a polgármesternek, midőn hivatalát átveszi, az esküt előlegesen királyi biztos kezeibe kell letenni. A mondottakon kívül érdemes még megjegyeznünk, hogy Poroszországban a városi hatóságok szintúgy alárendelvék a kerületi főnököknek (Kreishauptmann) mint nálunk mezővárosok s községek a szolgabiráknak, míg másrészről a porosz városok ismét azon előnyben vannak a mieink fölött, hogy azok a községi adót saját tetszésük szerint vethetik ki s hajthatják be, minden tekintet nélkül az államadó arányára. Egyébiránt a városok önkormányzata Poroszországban is, szintúgy mint hazánkban, részint törvények, részint miniszteri rendeletek alapján gyakoroltatik. A poroszhoz sokban hasonló, sőt szabadság dolgában még vonzóbb s nekünk még acceptabilisabb alakot tüntet föl a szászországi városok alkotmánya. A városi alkotmány Szászországban is a községi rendtartásban találja föl kiindulási pontját, mert a szászországi községi rendtartás részben a városokra nézve 1832. febr. 2-kán megjelent közigazgatási alaptörvényeken, részint az 1838. június 7. életbelépett vidéki és falusi községek rendezését tárgyazó szabványokon alapszik. Szászországban a városi községek oly állásba helyezték, miszerint a felsőbb közigazgatási hatóságokhoz intézett gyakori folyamodások s utasítások kikérése vagy bevárása nélkül is, csaknem minden belügyeiket önállólag s jogérvényesen intézhetik el. Azonban ezen szász városi alkotmány, csak átalános határozatokat foglal magában s egyes városok helyérdekei és viszonyai tekintetében szükségelt külön szabályrendeletek, épen Poroszországban, a külön városi statútumokban találhatók föl. Megjegyzendő azonban, hogy Szászországban a városok statutárius joga sokkal tágasabb és sajátszerűbb, mint Poroszországban. Egyik igen nevezetes s különösen hazánkban nagyon kívánatos kiváltsága a szász városoknak az, hogy saját területeiken belül az igazságszolgáltatást is maguk kezelik s hogy a közigazgatási (illetőleg polgármesteri) orgánumok mellett külön bírói hivatal is létezik. Egy törvénybiró tudniillik, a ki egyszersmind a városi tanácsnak is tagja, a város legképesebb s érdemesb egyénei közül a polgárság által választatik s hivatala élethosszig tart. Ily külön bírói hivatalt a közigazgatási berendezés mellett Ausztriában is melegen kivánnak (L. A. Ritter von Obentraut: Kleine Gedanken Uber eine grosse Frage. Eine Studie Uber unsere Verwaltungsreform. Wien, 1875. 20. sek. 1.). De Ausztriában a reform emberei a külön bírói hivatalok fölállítását leginkább csak községi csoportok szerint óhajtanák, oly formán, hogy minden 8—10 községi csoportulatnak lenne egy külön bírája, ki ott a büntetőjogi, rendőrbírósági,árvaügyi, gondnoksági, gyámsági, békebírósági, vásárbírósági s egyéb kisebb jelentőségű peres ügyeket is ellátna. Mi hasonló kompetentiákkal fölruházott külön bíróságot mind a városok, mind a községi csoportokra nézve szükségesnek vélünk; a városokra nézve elsősorban azért, mivel a mi mezővárosaink különben is népesek ; ezekben a jogforgalom igen nagy és élénk s ezekben a bírói hivatalok betöltésére a szellemi erő sem hiányzik. A községi csoportokra nézve pedig az ily rendes bíróságok czélszerűknek látszanak már csak azon körülmény miatt is, mert először községeink a járás- és szolgabirói központoktól többnyire távol esnek; másodszor, mivel úgynevezett jelenlegi békehíráink, az imént jelzett competentiák korlátolt volta mellett, az érintett jogszolgáltatási igényeknek különben sem felelnek meg; 3) végre, miután a rendőri bíróság s a polgári házasság ügye is maholnap rendeztetik hazánkban, valamint amaz első, úgy az ez utóbbinál szükséglendő hivatalos okmányok kiállítása szintén szükségessé teszi a külön törvényes közeget. Ami végre a helyi rendőrségi közcsend és belbéke föntartását illeti, ennek föntartása végett a városokban egykor oly fényes és népszerű polgári katonaságot kellene visszaállítani s ezt az 1848: XXII. t.-cz. értelmében szervezni. Ezáltal minden város és községi szövetkezet saját nemzetőrséget nyerne, melynek rendkívüli előnye abban áll, hogy nem csak a keleti származású s gyűlöletes pandur-uralmat fölöslegessé tenné, hanem az országos véderőnek egy roppant tartalékát képezné, melyre a haza békében s harzban sokkal biztosabban támaszkodhatnék, mint a zsoldos hadak százezreire. Budapest, jan. 13. A jogi szakoktatás terén életbeléptetendő reformok megvitatására összehívott enquéte megtartotta első érdemleges ülését. Beszéltek Csengery, Kautz, Kerkapoly, Csemegi, Emmer, Szabó, Miklós és Vajkay, kik közül pozitív javaslatokkal csak Csengery és Vajkay léptek fel. Az előbbiek jóformán csak a gymnasiális oktatás hiányossága, a fiatalság hanyagsága és a szülők gondatlansága felől szóltak. Vajkay javaslata abból áll, hogy a jogi fakultásnál a két első évnek oly előkészítő jelleg adandó, mint a minővel a polytechnikumon s az osztrák egyetemeken is találkozunk. A két első év befejezte után vizsga teendő s ennek sikerétől függesztendő fel a további előhaladás. A harmadik és negyedik évben szorosan keresztül viendő a bifurcatio s a jogi pályára készülőtől az államtudományokból vizsgát kívánni nem kell. Elejtendő tehát az államtudományi vizsga, mint a jogtudományi doctorátus előfeltétele, minthogy a jelenlegi rendszernek épen ezen kinövése idézi elő a szaktárgyak háttérbeszorulását. Nem tartja helyesnek Vajkay azt sem, hogy az ügyvédi diploma elnyerése egyetemi gradus megszerzésétől lett függővé téve, mert ez szerinte a doctorátusi fok könynyű osztogatását eredményezte. Ez utóbbi pontra vonatkozólag nem oszthatjuk ugyan Vajkay nézetét, mert ugyanazon érvekkel azt is lehetne vitatni, hogy az egyetemen egyetlen vizsgát sem kell tenni, amennyiben végtére is ugyanazonos szempont alá esnek a tanfolyam alatt és után tett egyetemi vizsgák. A dolog érdemére, nevezetesen az államtudományokra nézve azonban, mint azt lapunkban már ismételve kifejtettük, teljesen egyetértünk Valkayval. A bizottság legközelebbi ülése a szokott módon közhírré fog tétetni. A fővárosi közigazgatási bizottságnak újonnan megválasztott tagjai strikeolnak. A mai napra kitűzött ülésen egyetlen egy sem jelent meg közülök, sőt beadták lemondásukat. Elvi kérdést képez már most az, hogy ily csonka bizottság határozatképességgel bír-e vagy sem. A mai gyűlés jogosítottnak jelentette ki ugyan magát határozathozatalra, de egyszersmind feliratot is intézett a belügyminiszterhez, hogy a jelenleg létalappal nem bíró közigazgatás számára megfelelő hatáskör biztosíttassák. Ezek után a félévi jelentés kapcsában a következőket mondja még el felterjesztésében a bizottság: „kötelességünknek tartjuk ez alkalomból nagyméltóságod előtt működésünk tettleges eredményei, valamint ezeket illetőleg a működés jövőben várható gyakorlati hasznossága fölött észrevételeinket tiszteletteljesen kifejezni. Két éve, hogy az 1876. évi VI. t.-cz. alapján közigazg. bizottság a fővárosban működik, két éve, hogy a kötelességérzet egész teljével iparkodtunk ez uj intézmény munkásságát és hatását úgy az állami, mint a fővárosi érdekek fejlesztése és javítása érdekében értékesíteni; megkísértettük a törvény hiányait jóakarattal pótolni, határozatlan átalánosságainak a gyakorlati alkalmazásban konkrét értelmet adni, pozitív intézkedéseit teljesítettük s teljesítését megköveteltük; kezdeményeztünk úgy a nagyméltóságú minisztérium, mint a 1. fővárosi hatóságnál, ha a közigazgatás érdeke akár új intézkedések tételét, akár új hivatalok felállítását, akár létezők kiegészítését vagy jobb szervezését szükségesnek mutatta; felírtunk, indítványoztunk, felvilágosítottunk és kérelmeztünk; megtettük, mit hatáskörünkben tennünk lehetett, tennünk kellett. Azonban sajnos, ép e hatáskör minden közigazgatási bizottság tekintetében annyira érthetetlen és ahol megérthető volna, annyira lehetetlen, hogy majd minden mozdulatnál attól kell tartanunk, hogy vagy egyik vagy másik irányban idegen hatáskörbe ütközünk, vagy tevékenységünk az egyes bizottsági tagok egyéni nézetének a bizottságé mellett azzal ellentétben felfelé ható működése által teljesen meghiusittatik. Az 1870. évi VI. t.-czikk a bizottság hatáskörét a 12. §-ban három irányban szabja meg: a) intézkedés közigazgatási ügyekben, b) fegyelmi hatósági eljárás, c) felebbezési hatóság minőségben működés. Ezen hatáskör így átalánosságban és elvontan igen üdvösnek látszik, azonban a törvény későbbi intézkedései és még későbbi egyes miniszteri leiratok által teljesen üres keretbe lön átalakítva, így mindenekelőtt a hivatati törvény 135. §-a „a közigazgatás összhangzatos eszközlését“ jelöli meg és erre vonatkozólag a 14. §. következőt rendel: „a törvénynek kormányrendeletek és határozatok alapján beosztja azon közigazgatási teendőket, melyek teljesítéséhez több közigazgatási ág közegeinek közreműködése szükséges.“ A fennállott községi bíróságok ítéleteinek s egyességeinek végrehajtása. (Levél a szerkesztőhöz) Tekintetes szerkesztő úr! A bagatellbiráskodás köréből az alább leírt esetet azon tiszteletteljes kéréssel van szerencsém tekintetes szerkesztő úrral közölni, miszerint azt — ha érdemesnek találja — becses lapjában közzétenni azon czélból szíveskedjék, hogy a felmerült kérdés fölötti eszmecserére alkalom nyúttassék. Az eset következő: A-nak B. elleni 27 ft. 20 kr. iránti perében 1872 szept. 16-án a községi biróság előtt peregyesség keletkezvén, ennek alapján felperes az 1877. 22. t.-cz. életbeléptetése után ennek ingó és ingatlan vagyonára a perben eljárt községi bíróságtól kielégítési végrehajtást kérelmezett. E biróság azt elrendelte s foganatosítása iránt a zilahi kir. törvényszék telekkönyvi osztályát megkereste, mely azonban a megkeresést teljesíthetőnek nem találta, mert a „törvényk. rdzs. 475. §-ban érintett községi biróság az 1877. 22. t.-cz. életbeléptetésével megszűnvén, az utóbb idézett t.-cz. 14. §. értelmében jelenleg a községi bíróságok 20 ftnál magasabb összegre nézve bíráskodási joggal nem bírnak s ugyanezen t.-cz. 67. §. értelmében a végrehajtást csak ingókra rendelhetik el. Valamely biróság pe-