Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-09-19 / 214. szám
IV. évfolyam 1879. 214. sz. Budapest, péntek szeptember II. „MAGYAR JOHÁSZ" › 1 minden nap, hitfét kivre. Előfizetési ár: ; Egész évre ... 16 frt. — . › Fél évre .... 7 „ 50 , ‚ Negyed évre . . 4 „ — ! Egy hónapra. 1 „ 40 ‹ Hirdetések: ‚ Egy hatodbasábon petitsor egy ) 5 Meri hirdetéséért 19 kr., kétszer ( S 16 kr., és többszöri hirdetéséért ) S 13 kr., minden beiktatásnál. A ' ) bélyegdij külön minden beigtatás umán 30 kr. osztr. ért. megjelen MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó -hivatal: Budapest, V. Jósser tér 3. az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kiről, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beiktatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Válaszszuk vagy kinevezzük-e közigazgatási tisztviselőinket? II. Mint említettük, az alkotmány s így az államélet harmadik főtényezője, a végrehajtó hatalom vagyis az államkormány. A végrehajtó hatalom lényegében fekvő jog, különösen Magyarországon, az uralkodó felségi jogainak egyikét képezi, de az uralkodó ezen felségjogot közvetlenül nem maga gyakorolja, hanem az ország kormánya által gyakoroltatja. Azokban az időkben, midőn még parlamentáris s felelős kormányrendszerünk nem volt, a végrehajtó hatalom ezen jogát az uralkodó nagyobb mérvben élvezheti, mint ma, mivel ma már, midőn a parlamentáris kormányrendszer szellemében a kormánynak a nemzeti akarat s többség kifolyásának kell lennie s midőn az nem csupán az uralkodónak felelős, hanem magának a nemzetnek is, a végrehajtó hatalom eme joga közössé vált s természetszerűleg helyezkedett vissza a nemzet felségjogai közé, így emanczipálta magát a magyar állam az önkényes s rendőri uralom bilincsei alól s igy vívta ki maga számára a végrehajtó hatalom azon alkotmányos s hatalmas közegét, melyet minisztériumnak nevezünk s melynek helyét hajdan az úgynevezett dikasteriumok, udvari kanczelláriák, helytartótanácsok stb. foglalták el. Az államigazgatás is ezen médiumok, t. i. a parlamentáris, népképviseleti rendszer s felelős kormányrendszer segítségével emelkedett alkotmányos álláspontra s jelenben már büszke örömmel mondhatjuk, hogy államigazgatásunk is alkotmányos, népelemű s mivel annak közegei a minisztérium s egyéb álladalmi hivatalok, legalább közvetve, a nép kebeléből, a nemzeti közakarat szerint születnek. Államigazgatási szempontból tekintve a dolgot, megérthettük, hogy az állami közigazgatás a maga lényegében nem egyéb, mint az államkormánynak az alkotmányt képező köztörvények végrehajtása, gyakorlati alkalmazása s folytonos működése. E szempontból nézve a közigazgatások rendszerét, ennek jellemét, mozgató elvét s egyéb tulajdonságait, mindenkor s mindenütt, az államok sajátszerű szervezete s alakzata ismerteti meg s tünteti föl. Monarchiánkban tehát monarchikus jellegű a közigazgatás is, demokráczia s respublikában átalában népelemü s önkormányzati, mig a korlátlan uralmú országokban rendszerint rendőri, önkényleges, öszpontositott. Minthogy pedig az államok szervezete ritkán marad meg az első eredeti minőségben s alakban, hanem az idők s újabb állapotok átalakulásával egyik a másikától sok vonást átkölcsönöz s igy maga az állam is vegyes alkatrészekből képződik, a közigazgatásról szóló tudomány is hódol a különböző alakulások kényszerűségének s alkotmányos monarchiák igazgatási körében is olyanok szükségességét hangoztatja, melynek sajátlag az absolut monarchiákban volna helye: innen van, hogy a közigazgatási tudomány még máig sincs tisztában az iránt, hogy a pénzügyi, népgazdászati s rendészeti kormányzat határai hol kezdődnek tulajdonképen s hol végződnek egyik vagy másik ország közigazgatási rendszerében. Ez nehezíti meg az állami közigazgatás ügyköreinek szabatos kijelölhetését is. Korlátlan szervezetű (absolut) monarchiákban pusztán a fejedelmi akarat kormányoz s a fejedelmi önkénytől függ, hogy kik vezessék a kormányt, vagy hogy a kormányférfiak s ezek alattas közegei, mily ügykörökben gyakorolják a kezükbe adott végrehajtási hatalmat. A korlátlan uralkodó fölötte áll minden törvénynek, ki uralkodói hatalmát az isteni jogból származtatja s a fejedelmi felség nemcsak sérthetetlen, hanem forrása egyszersmind minden jognak, törvénynek, intézménynek s igy a közigazgatási organismusnak is. Alkotmányos monarchiákban, hol a fejedelmi méltóság nem egyéb, mint jelképe a népfölségnek s hordozója azon erkölcsi tekintélynek, melyet a törvény, mint minden társasági erő akaratkifejezése ráruház, a kormány és közigazgatás fogalma lényegesen különbözik a korlátlan fejedelmi méltóság fogalmától s mig a kormány fogalma alatt nem szabad értenünk egyebet, mint bizonyos polgári hatalmat, mely az ország ügyeit a törvények által megszabott mérvek és korlátok között saját felelőssége alatt kezeli, a közigazgatás ügyköreinek határait is, egyedül ama törvényekben kell keresnünk. E különböző ügyköröket tehát nem az egyes államok fejlettsége szerint kell meghatároznunk s tanulmányoznunk, minthogy egyik állam épen azért, mivel nagyon is magas fej-lettségi fokon áll, több nemű s számos közigazgatási ügykörrel bírhat, mint a másik, hanem modern szervezetű alkotmányos állam eszményképe szerint, mely a jól berendezett orrszágnak, valamint politikai, úgy társadalmi részérdekeit, szükségeit s követelményeit elénk s tárva, mindazon érdekek, szükségek és kö- I vetelmények közegeit s ezen közegek egyes teendőit, külön-külön megismerteti velünk. A közigazgatási tudomány e tekintetben még ma is csak kezdetleges állapotban van, az alkotmányok után való küzdelmek a népeket egész napjainkig annyira elfoglalták, hogy mindazon tömeges intézkedések s adminisztráczionális teendők módjáról s rendszereiről, melyeket minden alkotmányos állapot magával hoz, kellő, egyöntetű, gyakorlati s elvszerinti megállapodások s tapasztalatokra jutni még elegendő idejük sem volt s igy a közigazgatás egész láthatárát s ügyköreit a mai s jövő kor követelményei szerint föl sem ismerhetik. De nem is oly könnyű s gyors megoldású feladat ez, miután tény az, hogy napjainkban a jogállam megtestesítése körül még a legműveltebb nemzetek is csak a fejlődési korszakot élik, minden nap, sőt minden óra új exigenciákkal lép elő, új törvények, intézmények s szükségek jelentkeznek, melyek a közigazgatás mezejét mindinkább tágítják s melyekhez a közigazgatást és annak ügyköreit, nem a priori, hanem csak a posteriort lehet alkalmazni. Bármily jelesnek s kimerítőnek találjuk tehát Stein Lőrincz bécsi tud. egyetemi tanárnak „Az államigazgatás és igazgatási jogról“ írt világhírű munkáját, melyben a közigazgatás minden ügyköre tudományos s irodalmi apparátussal és részletesen tárgyalva van, ama jeles munkát, csak mint tudományos s kitűnő kalauzt üdvözölhetjük, de valamint más egyes országok, úgy különösen hazánk konkrét viszonyait tekintve, biztos távmutatóul alig használhatnék. Hazánkban ugyanis a közigazgatás, mondhatni, legfőbb s legfontosabb ügyköreit az adóügyi rendszer s kezelés, a véderőről szóló törvények alkalmazása, az árvaügyi kezelés, a kataszteri műveletek, a békebíróságok intézménye, a községi közigazgatás s a törvényhatósági önkormányzat gyakorlása jelölik ki s határozzák meg, melyekről azonban, valamint Stein L. különben nagy becsű könyvében, úgy más idegen munkákban is, alig találunk valamit. Egyedül hazánk államszervezetét s azokból természetszerűleg előállott közigazgatási rendszerének élő műszerveit tekintve, állami közigazgatásunk ügyköreit, a teendők különböző nagyobb mezőire osztva, következőkben véljük föltüntethetni. I. A magyar államközigazgatás. II. A hajdani magyar kormányrendszer s központi kormányhatóságok. III. A magyar törvényhatóságok jogtörténelmi állása. IV. Közigazgatásunk ujabbkori rendszere. V. A közigazgatási bizottságok. VI. A törvényhatósági tisztviselők illetősége s hatásköre. VII. A községi közigazgatás szervezete. VIII. A községi közigazgatás főügykörei. IX. A községjegyzői hivatal különösen. X. Az adóügyi kezelés hazai rendszere. XI. Pénzügyi igazgatás. XII. Rendészeti igazgatás. XIII. Népszámlálás. XIV. Földadókataszteri művelet. XV. Vallás- és közoktatásügyi igazgatás. XVI. Katonai igazgatás és szervezet. XVII. Iparügyi igazgatás. XVIII. Egyleti, gyülésezési és sajtóügy. XIX. Közlekedés és forgalomügyi igazgatás. XX. A földművelés és kereskedelmi ügyek igazgatása. XXI. Békebirósági eljárás. XXII. Sajtóügyi s esküdtszéki eljárás. XXIII. Gyámsági s gondnoksági ügykezelés sat. sat. A semmitőszék legközelebbi teljes tanácsülésében a következő kérdés kerül tanácskozásra. Végrehajtás útján elárverezett ingatlan vételárából a jogerőre emelkedett kielégítési sorrendben a t. r. t. 448. §-a nyomán a tárgyalás napjától visszaszámított három évi időponttól kezdve megállapított kamatok illetik-e a hitelezőt a sorrendi tárgyalás napján túl is, egész a kielégítés idejéig s ha igen, ekkor mily kamatláb szerint. — Zsidó községi tanító fizetésének érvényesítése közigazgatási vagy törvénykezési útra tartozik-e vagy sem. A büntető törvénykönyv életbeléptetésére nézve az Ellenőr két törvényjavaslatot ismer: az egyik, úgymond, a Csemegi, a másik pedig a Teleszky-féle, mely utóbbit lapunkban közölve, meg is bíráltuk. Csemeginek van bűnvádi eljárási javaslata, mely ideiglenesen követtetett néhány tömjénező bíróság által. A felsőbb fórumok emez ideiglenes szabályok fölött a legkedvezőtlenebbül nyilatkoztak. Nem kötelező ez az ideiglenes szabály s nem jogosan történik rá hivatkozás bírói székről. Annyi van az egész dologban, hogy eme minden törvényes fankciót nélkülöző szabályzatnak a Te-