Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)

1879-10-10 / 232. szám

Vegyes közlemények. Hivatalos. Ő császári és apostoli kirá­lyi felsége a következő legfelsőbb kéziratokat bocsá­totta ki: I. Kedves gróf Andrássy ! Ha teljesítem, bár vonakodva és sajnálattal, Házam és a külügyek minisz­terének hivatalától felmentése iránti kérelmét, szolgáljon ez annak bizonyítékául,­­mily nagy becset tulajdonítok egészsége fentartásának. Ön a legeseménydúsabb és leg­­emlékezetesb korszakok egyikében súlyos felelősség ter­hét évekig bátorsággal, erővel és sikerrel viselte és tel­jesen jogosult megnyugvással válhatik meg oly tevékeny­ségi tértől, melyen a monarchiának és Házamnak a leg­kiválóbb szolgálatokat tette. Lelépését azonban nem te­kintem államférfiúi működése befejezésének , sőt Szemé­­lyem iránti hódolata s önfeláldozó odaadása, melylyel azt tanúsította, inkább arról kezeskednek, hogy legkészsége­sebben fogja felhívásomat követni, valahányszor és akár mily téren venném ismét igénybe kipróbált szolgálatait. Legteljebb bizalmam ép úgy biztosítva marad Önnek, mint leghálább elismerésem. Kelt Bécsben, 1879. évi ok­tóber hó 8-án. Ferencz József, s. k II. Kedves báró Hay merre! Kinevezem Önt Házam és a kül­ügyek miniszterévé és megbízom egyúttal a közös mi­niszteri tanács elnöklésével kelt Bécsben, 1879. évi ok­tóber hó 8-án. Ferencz József, s. k . gr. And­rássy Gyula, s. k. Adományozás Bark­ó­c­z­i Rosty Flóris követségi titkárnak a cs. kir. kamarási méltóság, Mistrogia­­c­o­m­o János tengerésznek a koronás ezüst érdemkereszt adományoztatott. K­i­nevezés: P­a­p­p Antal Szatmármegye szinyér­­váraljai járás szolgabirája a kisebb polgári peres ügyek­ben bíróvá, Simon Sándor szombathelyi tszéki írnok ugyanoda segédtelekkönyvvezetővé, Dé­v­a­y Antal sepsi­szentgyörgyi lakos a nagy­ajtai­­birósághoz végrehaj­tóvá, Petkovics Miklós temesvári adófelügyelőségi III. oszt. számtiszt a pénzügyminiszteri központi számve­vőségek személyzeti létszámába és B­u­z­i­n­k­a­y János központi III. oszt. számtiszt a temesvári adófelügyelő mellé III. oszt. számtisztté, G­o­i­t­s József dormándi la­kos szolgabirói helyettest a szombathelyi adófelügyelő mallé III oszt. számtisztté, W­e­n­i­n­g­e­r Mátyás végzett gazdászt közalapítványi gazdasági gyakornokká Mária­ Családra, D­e­r­é­k­y Gyula mérnök ösztöndíjas mérnök­­gyakornokká neveztetett ki.­­ Az ügyvédi kamarákból. A brassói ügyvédi kamara dr. W­eisz Ignácz ügyvédet a kolozsvári ügy­védi kamara területéről történt átköltözése folytán a lajstromba fölvette, Varga Mihály Maksai ügyvédet önkéntes lemondása folytán abból kitörültez örökösök idézése. Szuvajdzits Anna, özv. Mátyásné, Kortinis Ágnes, Bódog és Marián, S­za­bovi­y­e­v Antal, S­züt­s Ferencz és F­a­j­k­a Mihály ö. (szabadkai tszék), Leber Mária és Reiner Mária ö. (sz.-fehérvári tszék), Cz­ig­án­y Istvánná ö. (győri tör­vényszék), Rakovszky János ö. (körmöczi árvaszék), Kovács Sándor, Balla József és G­e­r­e József ö. (debreczeni­­szék), Gangl Ádámné, Liebhauser János, Kollár András, Virág Zsuzsi, Kovács (Ta­­bányi) Ferencz, Sörös Sándorné, Schmidt János, Hüfner János, Hoffmann József, Weisz Erzsé­bet, Öreg Dávid és István ö. (szegzárdi tszék), Nagy Imre Mihály, Juhász Katalin, Kuca Sándor és Szabó István ö. (hód­mezővásárhelyi jóság), Szovrecz Má­ria és Katalin ö. (beszterczebányai tszék), Pázsit Erzsébet, Biró György, Szilágyi Zsuzsanna, Gór András, Tóth Pál és Zsuzsánna ö. (kecskeméti tszék), Juhász Mihály, Paper Alián, K­r­e­k­ó Ádám és neje ö. (zombori tszék), Hegedűs János és Trócsányi Anna ö. (kassai tszék), Latzkovits Mária, Boba­­c­s­e­k Jankó és Tamás Anna ö. (újvidéki tszék), Tóth József és Kovács Mihály ö. (egri tszék), Lut­te­n­berger József ö. (soproni tszék). Idézés: Szabó Ferencz (k.-vásárhelyi jbság), Schemnitzky Róza (pestvidéki tszék), Tóth István (kecskeméti tszék), Matyes Angyel ör. (gy.-fehérvári jbság), Tislér Erzsébet (zala­egerszegi tszék), Du­dás János, Kovács Frigyes, Habermannn La­jos (kassai tszék), Göl­lesz Antónia (pápai jbság), Koncz Erzsébet ö. (zentai jbság), Vojnits Mária ör. (szabadkai tszék), Szépe Pálné (a-körösi jbság), Rothmüller Sámuel (bajai jbság), Cserniczky Viczenczia (1. sz.-miklósi jbság), Szűcs Róza ör. (kecs­keméti tszék), Csanády Sándorné ör. (nagy­váradi tszék), Hofmann Ok­táv (bpesti tszék), Csanádi Anna (kalocsai közjegyző), Kovács Albert, Weisz Jakab, Duchovits András ör. (ar­marathi tszék), V­é­g­h András (szegzárdi tszék), V­o­kt­á­r István (ka­locsai közjegyző), Maklári Tamás (nyíregyházi tör­vényszék), Raj­ne­r Pál ör. (ipolysági tszék), Várad­i Ádámné ör. (sz.-németi tszék), Steiniczés Singer czég (beregszászi tszék), Neidinger József (szeg­zárdi tszék). Pályázat: S. telekkönyvvezetői állomás­a (s.-a.­­ujhelyi tszéknél). [A „B­u­d­a­pe­s­t­i Közlöny“ 233. számából ] Andrássy Gyula gróf fölmentetését s az uj külügyér kinevezését tárgyszó legfelsőbb kéziratok fennebb lapunk hivatalos részében foglaltatnak. Az adóügyi kezelésnek, de magának az egész fővárosi adóügynek javítása és egyszerűsítése iránt teendő javaslatok m­egállapítása ügyében vegyes bizottmány működött. Ez munkálatát befe­jezte s a­­pénzügyminiszterhez fölterjesztette, ki a fővároshoz ma érkezett leiratában nyilatkozik e kér­désben. Azon javaslatokra nézve, melyeknek tárgya­lása az országgyűlés elé tartozik, oda fog a minisz­ter előterjesztéseket tenni, azokra nézve pedig, me­lyek iránt saját hatáskörében intézkedhetik, egye­nesen rendelkezik is. E rendelkezés több nevezetes reformot léptet életbe. Többek között az adókivetés eddigi módjának megszüntetése is igen figyelemre méltó. Eddig ugyanis a kivetés fővárosi bizottsági tagokból és dijnokokból álló bizottságok által eszkö­zöltetett. A biz. tagok a megjelenésre rá nem szorítha­tók, nem is jelentek meg sokszor s az egész munka maradt a dijnokokra. E visszás állapotot a minisz­ter megszünteti s elrendeli, hogy az adókivető bizottságban legyen ezentúl egy adószámviteli ren­­­­des hivatalnok, mint vezető, továbbá egy kerületi­­ esküdt és egy adóbiztos Az adókat nagyobb buzgalommal kivánja behajtatni s e végből az adóvégrehajtók kellő díjazását hagyja meg s részekre a behajtott összegek után az ed­digieknél nagyobb százalékokat biztosít. A behajtások sikerére sokat vár a miniszter a beje­lentési hivatal felállításától Szerintünk a jólét a legbiztosabb siker az adóra nézve. Az exekuczió, jelenlegi viszonyaink közepette, előbb-utóbb csak nemzetgazdasági tönköt idéz elő. Lépre került. Lapunkban több ízben tettünk említést — írja az Ellenőr — egy ismeretlenről, ki képviselők nevének fölhasználásával többektől jelentékeny összegeket csalt ki. Most már az úri­ember nem ismeretlen többé; valódi neve B­á­n­o­­vics Emil, foglalkozására nézve ügyvéd. Bano­­vicsot elfogták s az eljárást megindították ellene. Mindenekelőtt nem adunk hitelt az Ellenőrnek, hogy az illető egyén ügyvéd volna, de ha igen, akkor kárhoztatjuk abbeli eljárását, hogy közlemé­nyében az ügyvéd szót feltűnően nyomatta ki, mi­által a kar iránt való ellenszenvének adott határo­zott kifejezést s növelni akarja azt a gyűlöletet, mi karunkkal szemben indokolatlanul lábra kapott. Midőn a nevezett lap eme helytelen eljárását meg­rójuk s czélzatát visszautasítjuk, felkérjük kartár­sainkat, hogy ezt a lapot, mely az ügyvédi kar bemocskolására minden alkalmat megragad, pusz­títsák ki körükből. A kisbirtokosok orsz. földhitelintézeténél, mint értesülünk, aziránt történt intézkedés, hogy azok, kik a múlt alkalommal hamisított meghatal­mazások alapján szavaztak, vagy az újabban fé­hó 19 éve összehívott, rendkívüli közgyűlésen akarná­nak szavazni, már a jelentkezésnél elfogassa­­n­a­k. Részünkről csak helyesléssel fogadjuk ez in­tézkedést, mert az áldozatkész honpolgárok és az ország tekintélye elleni vétségnek tartanók az efféle üzelmek megtörését. Csalás miatt vádolt debreczeni lakos R­e­i­s­z Dávid bűnügye, mi annak idejében méltó feltűnést keltett, a jövő héten adatik elő a legfőbb szélőszé­­ken. Az ügyről, mely iránt egész Bihar megye ér­deklődik, részletes közleményt fogunk hozni la­punkban. Döntvények. Ha a vevő az eladóval oly egyességre lép, mely szerint ez utóbbi magát bizonyos felté­telek mellett az illető áruk visszavételére kö­telezi, a vevőnek a rendelkezésre bocsátás iránti joga megszűnt, mivel ez által a ren­­delkezésrebocsátásból folyó kifogást elejtette s azt többé nem érvényesítheti. - - Ha az egyik peres fél a per során valamely keres­kedelmi szokás fenállását, nem tagadja, az hallgatag beismertnek tekintetik és az ügy elbírálásánál figyelembe veendő. (Legfőbbité­­lőszék 4901879) Colombier N. felperesnek Poll János alperes elleni 1666 frank iránti perében a bpesti keresked­ és váltót szék 386/878 szám alatt, következő ítéletet­­ hozott. Ha felperes Neuhaus Ág. kereskedelmi megha­talmazottja személyében főesküt tesz arra, hogy közte és alperes között oly értelmű megállapodás, mely sze­rint felperes kötelezte magát az 5. és 6. alatti váltók be­váltása esetében, az A. alattiban jelzett árukat visszavenni, létre jött, tartozik alperes, az A. alatti­ban jelzett áruk átvétele mellett, felperesnek 1666 frank tőkét és ennek 1877. évi november 27. nap­jától járó 6% kamatait megfizetni. Ellenben felpe­res keresetével elutasíttatik és tartozik az A. alat­tiban jelzett áruk visszavétele mellett alperesnek 55 forintban meghatározott perköltséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett, megfizetni. Indo­kok : Alperes beismeri, hogy ő az A. alattiban jel­zett árukat megrendelte és­­átvette; azon kifogást teszi azonban, hogy az áruk a kikötött kellékeknek meg nem felelnek és azért az árukat felperesnek rendelkezésére bocsátotta, továbbá, hogy az áruk a kikötöttnél magasabb árban számíttattak fel, végre, hogy ő a közte és felperes között létrejött oly értelmű megállapodás folytán, mely szerint felperes az 5. és 6. alatti váltók be­váltása esetére magát az áruk visszavételére köte­lezte, a vételárt megfizetni nem tartozik. Alperes azon állítását, hogy az áruk a kikötött kellékeknek meg nem feleltek, felperes tagadása ellenében, mivel sem bizonyította, az áruknak a 2 /. alattiban kifo­gásolt magas ára pedig az áruk rendelkezésére bo­csátására (a keresk. törv. 346-ik §-ára állapítható)­­ törvényes okot nem képez. Alperesnek az árak ma­gas ára tekintetében emelt kifogása figyelembe nem vehető, mert alperes viszonválaszában maga beismeri hogy az áruk megrendelésénél az árleengedés meny­­nyisége meg nem állapíttatott, hogy pedig a felek között ily megállapodás utóbb jött volna létre, al­peres nem is állítja, annál kevésbbé bizonyítja s az állítólagos árelengedésnek mennyiségét a kínált fő­esküvel sem szándékozik bizonyítani, alperes külön­ben 2­/. alatti levelében maga elismeri, hogy az A. alattiban jelzett áruk már­is áreleengedés mellett szállíttattak. Alperes azon állításának bizonyítása czéljából végre, hogy közte és felperes között oly megállapodás jött létre, mely szerint, felperes az 5. és 6. alatti váltók beváltása esetére az árukat visz­­szaveszi, felperest a főesküvel kínálta meg, a­mely felperes által elfogadott főeskü (Wenczel Péter tanú a bizonyítandó körülményről tudomással nem bír­ván,­ egyébb bizonyíték hiányában felperes részére megítélendő volt s ennek le vagy le nem tételétől volt a kereseti követelés meg vagy meg nem ítélése an­nál inkább függővé teendő, mert alperes az 5. és 6. alatti váltókat beváltván, a fent említett megálla­podás beigazolása esetében az áruk átvételére köte­lezhető nem lenne. A bpesti kir. Ítélőtábla alperes föleb­­bezése folytán 1879. 507/879 sz. a. következőleg ítélt. Azon változtatással, hogy a főeskünek letétele eset­ére felperest megillető tőkeösszeg után alperes csak 1878. május 27-től tartozik 6°/0 kamatot fizetni, egyebekben az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes beismeri, hogy azon árut, mely­nek vételára követeltetik, felperesnél megrendelte, s hogy az neki megküldetett. Azon kifogása pedig, hogy részint azért, mivel az áru a megrendelésnek megfelelő nem volt, részint a számlában kitett árak t­­ulcsigázottságánál fogva a k­ü­l­de­m­­é­n­y­t felperesnek rendelkezésére bocsátotta, fi­gyelmet nem érdemel, mert maga az an­nak bizonyítására becsatolt 21­­. alatti levél tartal­mából kitetszőleg az áru minősége ellen kifogás nem létetett, mert továbbá ugyanazon levélből vi­lágosan kitűnik, hogy alperes a megállapodás sze­rinti árakon túl kér 10°/0 leengedést, hogy tehát az egyességi árak a megállapodásnak megfelelő összegben lettek felszámítva s igy a rendelkezésre bocsátás jogi alappal nem bír. De ezen felül a ren­delkezésre bocsátás, ha eredetileg jogosult lett volna is, már azért sem vehető figyelembe, mert annak hatálya az alperes részéről további kifogás­ként, felhozott egyességnél fogva, mely szerint azon esetre, ha alperes az 5., 6. alatti váltókat egész összegükben kifizeti, felperes az itt kérdésben forgó árunak visszavételére kötelezte magát, teljesen megszűnt, mivel azon cselekvénye által, hogy fel­peressel a mondott egyességre lépett, alperes a rendelkezésre bocsátásból folyó kifogását elejtette, s azt többé nem érvényesítheti. Az ügy ily állásá­ban alperesnek egyedül az említett egyességből merített kifogása bírhat a per eldöntésére befo­lyással. Miután pedig felperes az egyesség létre­jöttét határozottan tagadásba vette s a kihallgatott tanú alperesi előadást nem támogatja, az annak bi­zonyítására felperesnek kínált főesküt felperesnek megítélni s a pernek kimenetelét a főeskünek le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett sat. Mindkét fél felebbezésére a legfőbbité­­lőszék a királyi Ítélőtábla ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyta. Az ősiségi nyiltparancs abbeli intézkedése, melynél fogva a zálogos évek lejárta után egy év alatt nem érvényesített visszaváltási joga elenyészik, kényszerítő szabály lévén, annak ellenére szerződni s a zálogos éveket meg­hosszabbítani stb. (Legfőbb stélőszók 4072/879.) (Vége.) Mit tenni elmulasztván ebbeli joguk az ősiségi n­y­il­t p­a­ran­cs 22. §-a értelmében elenyészett. Nem áll ennek ellen azon körülmény, hogy a zálogszerződést felperesek 1855. márcz. 2. az elzálogosító Sz. Ferencz némely örököseivel a kötött szerződés szerinti felülfizetés mellett meghoszabbítot­­ták,mert mellőzvén azt, hogy a meghosszabbított szer­ződés Sz. Ferencznek nem minden örököseivel köt­tetvén, az azokra, kik ehhez nem járultak, kötelező semmi esetben sem lehetne, nem tekinthető az ma­gukra a szerződő felekre nézve sem kötelezőnek, mert a törvény abbeli intézkedése, melynélfogva a zálogos évek lejárta után egy év alatt nem érvényesített vissza­váltási jog elenyészett, kényszerítő szabály lévén,annak ellenére szerződnie, s a zálogos éveket meghosszabbíta­ni, illetve a jog elenyésztőnek szorosan megállapított határidejét kiterjeszteni, a feleknek sem áll joguk­ban és az ősiségi nyilt parancsnak ebbeli rendelke­zései hivatalból is alkalmazandók. A legfőbb­ itélőszék a kir. tábla fen­tebbi ítéletét indokainál fogva helybenhagyta.

Next