Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-10-19 / 240. szám
IV. évfolyam 1879. 240. sz. I „MASTAH' JOGÁSZ'* ; minden nap, hitfit kivéve. \ Előfizetési ár: › 'Egész évre ... 15 frt. — ‹ ? Fél évre .... 7 „ 50 ‹ j Negyed évre . . 4 „ — . ‹ Egy hónapra. 1 „ 40 ‹ j Hirdetések: ; így hatodhasábos petitsor egy ‹ \ start hirdetéséért 19 kr., kétszer ( ) 1.6 kr., és többszöri hirdetéséért ) 13 kr., minden beigtatásnál. ▲ ( bélyegdij kUH( minden beigatás ) után 30 kr. osztr. ért. megjelen Budapest, vasárnap október 19. ’ MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség |kiadó - hivatal: Bodapest, V. József tér 9. sz. Hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijjak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat-nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A VII. magyar jogászgyűlés. Magyarország jogászainak egy része már holnap együtt lesz. Üdvözöljük őket. Hogy a magyar jogászgyűlés megfelelt-e eddig feladatának, nem kutatjuk tüzetesen, annyi azonban kétségtelen, hogy eredményekre nem hivatkozhatik. A nemzet azt várta s méltán, hogy a jogászvilág, különösen most, jogi tanácscsal fog szolgálni a kormánynak, illetőleg az igazságügyi kormányzatnak, melynek körében tapasztaljuk a legmeddőbb kísérleteket. Jogászgyűléseink, a gyakorlati kérdések helyett, szürke theóriák vitatkozásába bocsátkoznak. Átalános kérdéseket karoltak fel, melyek inkább az egész világot, mint specziálisan bennünket érdekelnek. Legislatiónk ezen epochális korszakában az ország igazságügye érdekében kellett volna kiválólag síkra szállni a magyar jogászgyülésnek s megjelölve a kodifikáczió irányát, segédkezet nyújtani a legislatiónak. Más országokban a jogászgyűlés megállapodásai a törvényhozás terén realizáltasak, mi természetesen annak tulajdonítható, hogy helyesen fogták fel feladatukat és a kormányban megérlelték a hitet, hogy a jogászgyűlési tanácskozmányok a viszonyokat számba vevő bajok orvoslása körül forognak. Távol legyen tőlünk a magyar jogászgyűlés nemes törekvéseit kicsinyleni, de pártatlanul szemlélve azokat a themákat, melyek ezúttal is a magyar jogászgyűlés elé kerültek, nem találjuk azokat olyanoknak, melyek akár a haza sajátságos érdekviszonyainak megfelelnének, akár pedig a külföld tudományos szak férfiait lekötni képesek volnának. S ily ez eltévesztett irány, melyet elvégre is jellemeznünk kellett, oka annak, hogy a magyar jogászgyűléssel szemben a nemzet közhiedelmében nem ébredhetett fel az a reputáczió, melyet a külföld, különösen a német s franczia jogászgyűlések, ily opportunus viszonyok között, maguk iránt támasztottak. Ma csak ennyit a jogászgyűlésről, melynek a jelen időket számbavevő tulajdonképeni hivatásáról lapunk legközelebbi számában bővebben szólunk. A magy. állampolgárság törv. javaslata. in. Említettük előbbi czikkünkben, hogy a javaslat az eljárás minden aprólékosságáról bőven intézkedik ugyan, de ami a dolgok lényege, azokat egyrészről nagyon is felületesen érinti, másrészről teljesen mellőzi. Ily lényeges alkatrészei például minden honossági törvénynek 1) a házassági jog viszonya a honpolgárság megnyeréséhez; 2) a bevándorlás és kivándorlás jogviszonyai; 3) a szegénységi jog és a községnek ez iránt való kötelme, kapcsolatban a honpolgársági joggal. Különösen ami ez utóbbit, mint alfabétáját minden honossági törvénynek illeti, még csak eszmét sem nyújt a jelen törvényjavaslat s ami nagyon természetes, az e téren jelenkező jogviszonyokra nem is reflektál. Pedig a községi érdekek ama jogviszonyok szabályozásánál azt igénylik, hogy a honossági jog megszerzése a község beleegyezésétől tétessék függővé s ennélfogva az illető elszegényedésének beálltával a községet, a községbeli kiutasítás joga illesse meg; a szabad forgalom érdeke ellenben azt kívánja, hogy az egyén állandó tartózkodásának helyes választásában korlátolva ne legyen. Minden pozitív honossági jog ugyanis arra törekszik, hogy e két körülmény között a mindegyik jogos alapjainak megfelelő középutat megtalálja. Ez okból minél szigorúbb a község szegényellátási kötelme, annál szigorúbban fog ez azon joghoz ragaszkodni, hogy az elszegényedés veszélye esetében a kiutasítást elrendelhesse, s minél gyorsabbnak jelentkezik a népesség helyi mozgalma, annál nagyobb mérvben fog a szabad munka érdeke a kiutasítás jogával harcba elegyedni. Innen a törvényhozások nagy különbsége, mely immár Európa csaknem minden jogállamában önálló alakban mutatkozik, csupán Magyarországon sehogy sem. Azonban a valódi jogállamok többsége mégis hajlandónak látszik a kiutasítás jogának gyakorlására vagyis más szóval: a tőke nélküli munka érdekében a honossági jog megszerzésének könnyítésére. Törvényjavaslatunk is ezen irányt látszik követni s miként a 38—41. §§-okból kitűnik, az állampolgárság visszanyerése, a viszhonosítás, még különös kedvezményeket is nyújt. Ez eddig jól van, hanem mindez csak egyik pártjáról van tekintve ama nagy folyamnak, hol a honossági jogviszonyok nagy tengerén, a szegénységi jog is, mint valami Korall-sziget, tűnik föl. Mert a kérdés megoldása kétségtelenül kizárólag szegény segélyzésre kötelezett helységek helyébe, a nagy közigazgatási községeknek a segélyzés tekintetéből való fölállításában és az egész államra nézve a szegényügy egységes igazgatásában áll. Hogy mennyire csonka és fogyatkozatos tehát e törvényjavaslat, kitűnik abból is, mivel előbb szándékoltatik törvénynyé emeltetni, mi-ielőtt a szegényügyi jogviszonyok szabályozva lennének. Tehát az egész „filius ante patrem.“ És ez okoknál fogva nagy tökéletlensége e törvényjavaslatnak az is, hogy az iparüzleti honossági elveket addig is, míg ezek a szegénysegélyzésre kötelezett helyi községek-ém természetszerűleg fölmerülnek, figyelembe nem vette. Ezen elvek a következő névpontokat képezik : 1) hogy meghatároztassék az idő, mely alatt a honossági jog megszerezhető; 2) megállapíttassék a kiutasítás joga, ami Magyarországra nézve annál inkább sürgős és szükséges, mivel a németországi s galicziai csirkefogók s népnadályoknak mintegy harmincz éve universalis asylummává vált s 3) hogy meghatároztassék a községek házasság engedélyezési s azon joga egyszersmind, hogy a jött-mentek, csavargók s más jövevények részére, mily korlátok s föltételek között osztogathassanak honossági jegyeket. E kérdések törvényhozását, különösen Angliát illetőleg, Kriess: Englische Armenwesen, az Irremovable Paupers ad; végre a honossági jogot, különösen az örökösödés tekintetében a Vict. legújabb törvény 24, 25, 321. czikkei. Ausztriában az 1864. kirod. törvény szolgáinak tájékozásul. Francziaországnak specziális és tulajdonképeni honossági törvénye nincs; Németországban a honossági ügy minden egységet nélkülöz; mert a községi rendtartások kellő világosságot, irányelvet az illetőségre nézve, nem nyújtanak (L. Zöppfl: Deutsches Staatsrecht II. B. 422, 477. §§.). A gothai konvenczió, Ausztria hozzájárulásával, 1860. novemb. 15. A monographiák közül: Swieceny Oesterr, Heimathsrecht és Stein Lőrincz becses munkái. A magyar jogirodalom e kérdésben nem szerepel. Lapszemle. A Törv. Csarnok mai számában a legfőbb Ítélőszék hátralék - szaporodását illetőleg czikk jelent meg. Czikkező odanyilatkozik, hogy a kisegítő bírák újabb alkalmazása nem változtatott sokat a helyzeten. Azok — szerinte — nem úgy szemeltettek ki, hogy nagy segélyt nyújtsanak Az igazságügyérnek tehát más, alkalmasabb. .segélyforrásról kell gondoskodnia, mert nem lehet megengedni , hogy a legfelsőbb fórumon oly roppant mérvben szaporodjék a hátralék. Nem tudjuk, hogy honnan veszi a T. Csaba tapasztalatát, mikép a legfőbb ítélőszékhez beosztott kisegítő bírák megválasztása nem volna sikerültnek tekinthető. Hiszen maga czikkező is állítja, hogy a fölebbezett ügyek száma folyvást szaporodik, daczára annak, hogy az elintézések száma nagyobb s nagyobb mérvben emelkedik. Eszerint tehát nem az egyénekben, hanem a törvénykezési viszonyokban keresendő az a baj, mit a T. Cs elég helytelenül amazoknak ró fel * * * * Az Ellenőr mai számában szintén czikk jelent meg az állampolgárságról szólójavaslat tárgyában. Úgy látszik, hogy az illető, ki ez értekezést írta a javaslat indokolását dolgozta fel. Ennek tulajdonítjuk azt, hogy nem volt képes, kibontakozva a szép frázisokból, a dolog tulajdonképent érdembe behatolni. Mi azonban úgy találjuk, hogy e javaslat mesterkélt indokolását nem kísérik ama gyökeresrendelkezések, melyeken a honossági törvénynek szükségkép alapulnia kell. Czikkező még tovább akar menni azon szabadelvű irányban, melyet a javaslat követ. Hiánynak találja azt, hogy a javaslat a visszhonosítás tárgyában némi korlátokat ismer. Ez épen a javaslatnak fényoldala, mert nem kell mindenben a tágkeblű liberalizmust affektálni, mely gyakran örvény lehet oly nemzetre nézve, mint a mienk, mely nemzetgazdaságilag és fajzatilag nincs kellőkép megszilárdulva. Összeférhetlenség.« Bár a birói karból az ügyvédibe való átlépés nincs törvényileg szabályozva és tényleg csak ritka esetekben történik meg, mindamellett aktuális érdekkel bir a következő kérdés: mily módon viselje magát a birói karból kilépett egyén a felekkel szemben, kik fölött azelőtt bíráskodott, ha ezek most hozzá, mint védőhöz fordulnak? E kérdés azért bir aktuális érdekkel, mert gyakran megtörténik, hogy egyes birák a védők kárába lépnek és csak közelebb történt Ausztriában, nyilvánosan sokszor megbeszélt és kommentált oly eset, melyben az egykor, mint biró, bizonyos egyént elítélt, most ugyanannak védelmét vállalta el, hasonló vétség esetében. Ugyanúgy az is, hogy bizonyos