Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-08-02 / 176. szám
( IV. évfolyam 1879. 176. 81. Budapest, szombat augusztus 2. : „MAGYAR JOGÁSZ" minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre . . . 15 frt. — 1 ; Fél évre .... 7 „ 50 Negyed évre . . 4 w — ) ; Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: I Egy hatodhasábos petitsor egy- és szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer M 16 kr., és többszöri hirdetéséért ( IS kr., minden beigtatásnál. A ‘ bélyegdij kiirtja minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. megjelent MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség . kiadó - hivatal, hová a lap szellemi részét ) is illető közleményeken kívül, 11 az előfizetési s hirdetési diíjak, nemkülönben a beigta- jítandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ! : ismert kezektől fogadtatjának el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Budapest, i. V. Jómatér 3. (z. Utabbi reform küszöbén. Napról-napra szaporodnak a panaszok a békebírói szerepet vivő adminisztratív közegekkel szemben. Mindjárt kezdetben mondottuk, hogy a politikai szerepkörrel felruházott közigazgatási tisztviselők nem menttek a befolyástól és hogy bíráskodásuk alatt az igazságszolgáltatás mindenesetre szenvedni fog. Igaz ugyan, hogy az 1877. XXII. tczikk 87. §-a a békebirákhoz utalt ügyekben való hivatalos eljárásnál, akár cselekvés, akár mulasztás által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott s jogorvoslattal el nem hárítható károkért teljes vagyoni felelősséggel tartozik az illető bíró, sőt fegyelmi tekintetben is alá van vetve a rendes bírói fegyelmi eljárásnak. Eltekintve attól, hogy a szándékosság és vétkes gondatlanság tényálladéka igen ritka esetben konstatálható, el kell ismernünk azt, hogy ha a törvény bármily szigorú szabályokat tartalmaz is, a bírói függetlenség fentartására s a törvénykezésben bármily határozott válaszfalak emeltessenek a jogi és politikai igazgatás között, az mégis kivihetetlen, hogy azok a közegek, melyek a közigazgatásra hivatvák, ebbeli jellegükből teljesen kivetkőztessenek akkor, midőn a juridicumot gyakorolják. De nincs alkotmány, nincs parlamentáris oly rendszer sem, mely biztosítékul szolgálhatna arra, hogy a politikai közigazgatásnak a jogszolgáltatással való egyesítése esetében képes volna megóvni azt az üdvös hatást, melyet a békebíráskodás eredményez tisztán jogi kezekben. Aki figyelemmel kísérte a mostani békebírák eljárását vagy akinek módjában állott ezeknek az egyéneknek mindennek, csak nem joginak nevezhető véleményüket hallani, meggyőződhetett arról, hogy működésükben a politikai irány és érdek mindenkor túlnyomó. A közigazgatási közeg a juridicum gyakorlásában mindig hajlandóbb a hasznosság és czélszerűség irányelveit követni s minthogy azok folytonos változásoknak vetvék alá, ingadozóvá válik az ily közeg nézete is, minek pedig a juridicumban sohsem volna szabad előfordulni. Azonban van még ennek a dolognak egy másik és az előbbinél föltétlenül lényegesebb oldala is, t. i. a függetlenség hiánya, holott az igazságszolgáltatás legerősebb támaszát, sőt biztosítékát mindig a függetlenségben keresi. A közigazgatási tisztviselők, habár mint bírák a jogszolgáltatásra is hivatvákt, kivétel nélkül alárendeltjei maradnak a politikai hatalomnak s igy hiában keressük bennük az igazságszolgáltatás garancziáit, sőt mi több, még a judikatúrából fölmerülhető fegyelmi tekintetben is a föntebb már idézett t. ez. 87. §-a a közigazgatási utat tartotta fenn. Nincs szükség mélyebb gondolkozásra, avagy tanulmányozásra, hogy belássuk, mily veszélylyel jár az, ha a bíráskodás oly egyénekre bizatik, kik a politikai hatalomnak vannak alárendelve, mely velük tetszése szerint és bármikor szabadon rendelkezik. Angliában a polgári szabadság egyik erős palládiumának tekintik és joggal tekinthetjük mi is az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztását. Vizsgáljuk csak az ottani viszonyokat mélyebben s meg fogunk győződni arról, hogy ez az elv a leggondosabban van keresztülvive s az, ami bármi tekintetben jogi kérdést képez, megoldás végett nincs a közigazgatási hatóságra bízva. Nekünk azonban bizonyos kérdésekben, melyek üdvösek s melyek fölött a tudomány már döntött, nem tetszik az előhaladottabb európai nemzetek nyomdokaiban haladni mindaddig, míg meg nem győződünk arról, hogy az általunk mivelt dolog nincs öszhangzásban a viszonyokkal s ennek tulajdonítható most ismét az az irányzat, mely a kormánykörökben mutatkozik arra nézve, hogy a közigazgatástól a judikatúra szigorúan elkülönítessék. Lesz tehát ismét felforgatás, lesz zavar, mivel azonban mi keveset törődünk, csak jőnénk már valahára úgy rendbe, hogy pár év múlva ne ismétlődjék ismét a zavar s a felforgatás. A szabadságolás rendszeréről ír ma ismét a Törv. Csarnok. A szabadságolást, mondja a nevezett lap, bizonyos korlátok közt akkér tudják a törvényhozások alakítani, hogy az igazságszolgáltatás érdekei is megóva legyenek, hogy a rekreáczióra szolgáló szabadságolás, a törvénykezés rendjével, biztosságával összhangzásba hozassák. Erre szolgálnak a jogi szünetelés kivételei s korlátjai. Nevezetesen Francziaországban, Angliában, a békebírák és egyes bíróságok a szünetelés alól ki vannak véve, azok működése félbeszakadás nélkül egész éven át folyvást tart. És pedig nem talán a bírák fiatalságára való tekintetből, mely kitartóbb, erőteljesebb, lankadhatlanabb, mert azon furcsa rendszer, mely nálunk 1867 óta divatozik, mely szerint a fiatal erők pályája az alsó fokú bíráskodással kezdetik meg s az mintegy gyakorlati iskolául szolgál milliók rovására, sem Angol, sem Francziaországban nem ismeretes, az elsőben különösen csak oly ügyvédek alkalmaztathatván egyes birákat, kik mint ügyvédek már hét évig praktizáltak. Hanem ezen kivétel alapja az elébek tartozó sommás, sürgős ügyek természetében rejlik, mely nem engedheti, hogy az ily vitás ügyek hetekig hevertessenek. És itt ismét rendszerünknek egy sötét foltjára kell rámutatnunk, az egyes bíróságok sommás hatáskörére. Ily hatáskör ismeretlen, mind Német-, mind Francziaországban, Angliában épen úgy, mint Itáliában, sehol sem terjesztetvénk az egyes bíróságok hatásköre 300 órtig, mi mint a forgalmi életben már nem csekély értékű összeg, sommás ügy tárgya nem lehet. Következéskép ily tárgyú ügyek kivételesen sürgőseknek nem is tekinthetők. Ellenben a tökéletesb európai jogrendszerekben a törvényszékek elé tartozó ügyek már nem tekintetnek sürgőseknek, nem vonatkozván a szegényebb, vagyontalanabb néposztály keresetére, napi szükségleteire, melyek el nem odázhatók, melyek tehát létfentartásuk végett azonnali elintézést követelnek, míg a törvényszékek előtt folyó perek nem szükségesnek ily rögtöni bírói intézkedést. Következéskép ily ügyek a bizonyos ideig tartó szünetelést eltűrhetik, megengedhetik. Azért Franczia s egyéb országokban a törvényszékek termeiben és pedig a felebbviteli fórumon épen úgy, mint az alsó társas bíróságoknál, két hóig az összes polgárjogi törvénykezés szünetel. Kivételt képeznek ettől ismét a kereskedelmi bíróságok. A forgalom s hitel érdekei, a kereskedelmi s mindenekfelett váltó ügyekben a késedelmet, halogatást meg nem engedvén, nyomósan azt igénylik, hogy ily perek félbeszakítás nélkül folygatnak s mihamarább befejeztessenek. A váltókereskedelmi törvénykezés tehát nem tűrheti el a szünetelést. Ez okból a kereskedelmi törvényszékek a szabadságolás kedvezménye alól szintén kivétetni szoktak. A szabadságolás kérdése nagyon megérdemli a kormány figyelmét. Hiszszük, hogy nem fog soká késni annak megoldásával, mert az kétségtelen, hogy ezen rendszer sokkal czélszerűbb azon permanens törvénykezési rendetlenségnél, melyet a mi szabadságolási intézményünk képvisel, csakhogy azt a törvénykezési érdekekkel szintén összefüggésbe kell hozni. Az a kérdés, hogy váljon az államhivatalnokok kötelezhetők e egyházi s iskolai díjak fizetésére, az ország különböző vidékein az érdekelt körökben véleménykülönbségre szolgáltatván alkalmat, a vallás és közoktatásügyi miniszter fölmerült hasonló eset alkalmából Szatmár megye közönségéhez intézett rendeletében a kérdést régebbi minisztertanácsi határozat alapján olykép döntötte el, hogy a tisztviselői díjak ilynemű adólevonással nem terhelhetők, következéskép oly államhivatalnokok, kik fizetésükön kívül egyéb vagyonnal nem bírnak, ily adó fizetésére nem kötelezhetők. Lapszemle. A Jogi Közlöny mai számában Dr. Herch Károly folytatja a keleti jogviszonyok ismertetését s Egyptomnak és Tunisznak Törökországgal szemben fennálló viszonyait, továbbá a Tunisz és Ausztria-Magyarország között 1856-ban kötött kereskedelmi szerződést, végül pedig Angliának Tuniszszal kötött szerződését tárgyalja. Csanády Kálmán közjegyző folytatja azután eszmetöredékek a közjegyzői törvényre vonatkozólag czím alatt kezdett értekezését. A közlemény édes keveset foglalkozik a közjegyzői törvénynyel, amennyiben mindössze is konstatálja, hogy mi módon intézkedik a törvény bizonyos kérdésekben s hozzá teszi, hogy a bíróságok nem respektálják amaz intézkedéseket. Helyesebb lett volna talán csak „némely“ bíróságokról szólani. Mi legalább úgy tapasztaltuk, hogy a fővárosi bíróságok, melyeknek működését észlelni alkalmunk van, sohasem igyekeztek s igyekeznek a közjegyzők törvényen alapuló jogait csorbítani. Hasonló közleményekkel különben ezért nem ér czikkező. A panaszolt sérelmek orvoslásának egyetlen módja esetről esetre jelentést tenni az igazságügyminiszterhez. Dr Berger Jakab budapesti ügyvéd kezd továbbá czikksorozatot a halálbüntetés ellen és a védőkről kriminális ügyekben czím alatt. Mindenesetre merész vállalkozás. Nagyon természetes, hogy legkisebb kedvünk sincs a vitába belebocsátkozni. Utalunk bármely kézikönyvre, megtalálhatni ott az érveket pro et contra. Meggyőzni valakit ebben a kérdésben úgy is szerfelett nehéz, sőt talán lehetetlen. Hasonló módon tárgyalta Dr. Berger Jakab az atyasági pereket a nevezett lap hasábjain, azonban ez utóbbiakban mégis oly meggyőző érveket bírt felhozni, mintha az ügy közvetlenül saját személyét érdekelte volna; míg ellenben az ezúttal vitatott kérdés, mint amelybe nem élte magát bele, csupán gondos csoportosítását képezi a halálbüntetés ellen szóló momentumoknak. Zlinszky Imre szól azután a végrehajtást szenvedett szavatossági köteles