Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-06-03 / 125. szám
Eredményt is, mégpedig épen nem kicsinylendő eredményt mutathatnak föl már. Az osztrák igazságügyét az alsó ausztriai ügyvédi kar fölterjesztése folytán ugyanis, mint annak idejében lapunkban is említettük, megkeresést intézett a cs. kir. legfőbb ítélőszékhez, hogy mondana véleményt a kamara fölterjesztésében foglalt javaslatokról. Ez megtörténvén, az igazságügyér a legfőbbítélőszék teljes tanácsában történt megállapodást közölte az összes országos főtörvényszékekkel, hogy azok a területükön levő ügyvédi kamarák nyilatkozatait bekérve, ezeket a minisztériumhoz záros határidő alatt beküldjék. Ezen az alapon most az ausztriai ügyvédi kamarák mindegyike tárgyalás alá vette az alsóausztriai ügyvédi kamara javaslatát s azt legtöbbnyire kiegészítő, módosító határozatokat hoznak s az igazságügyét minden bizonynyal képes lesz az így begyűlt anyaghalmazból kiválasztani a legjobbat, melynek segélyével az állami élet eme hathatós tényezőjét, az ügyvédi kart ismét visszahelyezheti az azt megillető tekintélybe s élét veheti az ügyvédi kar ellen intézett támadásoknak. És mit kell sajnosan tapasztalnunk itt, a magyar ügyvédi karban, melynek tekintélye, létkérdése ép oly mérvben fenyegetve, veszélyeztetve van, mint a Lajtán túl ? Azt, hogy nálunk a közszellem még mindig a lethargia súlyos nyomása alatt áll. Ha emelkedik is egy-egy hang érdekeink mellett, az süket fülekre talál; nem hallják meg az igazságügyminisztériumban. Fájdalom, nincs meg az a készség, sem parlamentünkben, sem igazságügyi kormányunkban, hogy kezdeményező lépést tegyenek s bíróságainkat kedvező hangulatra bírják, velünk, az ügyvédekkel szemben. Mi megelégszünk azzal, ha valaki a parlamentben vagy azonkívül erélyes hangon felszólal az igazság és méltányosság érdekében, bár tudjuk, hogy az ily felszólalások semmi gyakorlati eredményt sem vonnak maguk után, mert elhangzanak a pusztában. A testületi szellem kifejtésére volna nekünk is szükségünk, mely imponálni tudjon igazságügyérségünknél. Fejleszszük tehát a testületi szellemet, egyesült erővel törekedjünk elérni azt, amiért egyesek hasztalan küzdöttek. Vegyes közlemények. Adományozás: dr. Buff József a stuttgarti osztr.magyar telepítvény temerini illetőségű főnökének, Kohn Rudolf a párisi osztrák-magyar segélyző egylet pozsonyi származású tagjának és felsőeőri Berba Sándor budapesti illetőségű zeneszerző és párisi lakosnak a Ferencz József-rend lovagkeresztjét. Kinevezés: Dienes Zsigmond aljegyzővé a felsö■vissóibirósághoz ; Pikker Árpád IV. és Gulyás Kálmán VI. oszt. adótisztté ; Bognár Vilmos számgyakornokká ; Pintér János és Enyedy Mihály II. osztályú hivatalszolgákká; Petrecz János házi szolgává a bpesti kir. Ítélőtáblához. Névváltoztatás. Petrás Gyula pozsegai lakos „Petras-Kammererre“, Krausz Ignácz niklai lakos ,Láng“ra, Pauer Ferencz sz.-györöki lakos István, Gyula, Ferencz, Sándor, Karola és Kálmán nevű kiskorú gyermekei vezetéknevét „Csapodi“-ra változtatta. Az ügyvédi kamarákból. A pécsi ügyvédi kamara Pritzlmayer Antal pécsi ügyvédet az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztvén, irodája részére gondnokul Kengyel Mór pécsi ügyvédet nevezte ki. Ingók foglalása, özv. Szenczi Mihályné s t. e. Bátorkesziben ; Karga Mária e. Temesvárit; N.-Sz .Mihály közs. e.; Tóth Istv. s Eszes Lidia e. Litéren ; Fers 11 József e. Bpesten (szivuteza 3) ; Friedmann Dávid és n. e. P.-Ladányban; Molnár Alajos e. N.-Esztegártz; Matkovich Tiv. e. M. Sz. Györgyön ; Fiorek Fer. e. Chizsnaiben ; Zmeska 11 Lajos e. A.-Sipéken ; Steinfeld Lajos e. N.-Váradon ; Petz Józs. e. Szederkényben ; Haj Ede e. Kaposvárit; Mikecz Gyula e. F.Litkén; Groszmann Mózes er. e. Ungvárit; Sztankó Istv. és n. e. Homonnán ; Festi Ant. e. Dárdán ; Bónis László és n. e. Köbölkuton ; Fejér Istv. e. K.Apátiban. Örökösök idézése: Bárczi Mária, Parti Erzs., Krasznyánszky Fülöp, Weng Lőrincz, Adásik Ján., Raszler Karola ör. (pozsonyi tsz.), Stuhl Lőrincz, Virágos Pál, özv. M. Nagy Istvánná, Erdős Pál, Rácz Sándor, Bangó Eszter, Szűcs Józs., özv. Kovács Sándorné, K. Szilágyi Istv., Sárosi Mária, Barta Imre, Tóth Mária, L. Nagy Zsuzs., Vásárhelyi Sándor, Szöllősi Istv., Makai Mik., Vásári Józs., Kapus Rebeka, Varga Klára ör. (debreczeni tsz.) ; Kozár Andr., Tomasits Sándor és n., Dápits Ján., Páll Istv., Pack Ján., Magyar József n., özv. Monschein Cecilia ör. (szombathelyi tsz.); Tirman Péter, Vinnai Mária, Huszti Éva, Bodnár Mih. ör. (nyíregyházi tsz.); Vattinger Teréz ör. (bpesti tsz.) Csőd. ifj. Steiner Adolf tápiósági lakos ell(pestvidéki tsz.) ; bej. jul. 12. 13. 14.; Kapdebó Fer gy.-tölgyesi keresk. e. (csik-szeredai tsz.) ; bej. jul. 12-ig; perügyelő s id. tömeggondnok Tiltscher Ede ; helyettes Lázár Menyhért; Csirkovics Dusán újvidéki keresk., bej. jul. 26. 27. 28.; perügyelő s id. tömeggondnok Szalay Lajos; Grossmann Adolf szucsáni keresk. (beszterczebányai tsz.) csődje megszűnt. Pályázat: Aljegyzői áll. (pécsi tsz.); végrehajtói áll. (felvinczi, b.-gyulai és szeghalmi sb.) (A „Budapesti Közlöny“ 124. számából.) Mailáth György orsz. biró tiszt, tudori oklevele nyerése alkalmából, 200 frt. alapítványt tett oly föltétellel, hogy évi kamata egy szorgalmas szegény egyetemi jogszigorló tuboroztatási dijaira fordíttassék. A képviselőház mentelmi bizottsága ma országos ülés előtt összeülvén, Hermann Ottó és Szalay Imre mentelmi ügyét tárgyalta. A nevezett képviselők ellen, mint tudva, van, a folyó évi január havában történt utczai zavargások kérdésében indíttatott bűnvádi kereset. A bizottság a kérdés érdemleges tárgyalásába ezúttal nem bocsátkozhatott, miután az illető képviselők kihallgatása, Szalay Imre távolléte miatt, nem eszközölhető , ennélfogva az ügy tárgyalása elhalasztatott. A „Magyar jogászegylet“ körében igen tetszik Mailáth György abbeli eljárása, hogy azon levelet, melyben az egylet érdekeinek előmozdítására 200 irtot küldött, nem az egylet elnöke, Csemegi Károly, hanem annak egyik derék tagjához intézte. Elvi határozat. A magy. kir. kereskedelmi minisztérium azon, a sajtóban is megvitatott kérdést, váljon valamely életbiztosító intézet fel van-e jogosítva felei közt biztosított kisorsolható igényjegyeket kibocsátani, a magyar-franczia biztosító részvénytársasághoz május hó 18-án 14503. sz. alatt intézett leiratában elvileg eldöntötte, kimondván, hogy kisorsolható igényjegyek kibocsátása a fennálló törvények és lottó-szabályok értelmében megengedhető. A legfőbb stélőszéken sajátságos ügy referáltatott. Egyik bir.tszéktől fölérkezett bizonyos per, melyben egyik tanú vallomása ki volt javítva oly módon, hogy a kijavított tételek egész ellenkezőt igazoltak, mint a törlések fölé írt sorok. A bíró előtt a dolog azért is feltűnt, mivel a történt kiigazításoknak oka a vallomási ikönyben fel nem tüntettetek. A legfőbb szélőszék az ügyiratokat visszaküldetni rendelte az illető biró kihallgattatása végett, időközben pedig az ügyvéd bemutatja a tanúvallomásikönyvnek annak idejében szerzett másolását, mely a javításoknak utólag történtét bizonyítja. Megjegyzendő, hogy a vallomásikönyvön látható javítás a kihallgatást eszközlött bíró kézírása. Az egyetemi történeti tanszékek betöltésére nézve a bpesti egyetem bölcsészeti fakultása tegnap határozott. Az ókorra Mangold Lajos aradi tanárt rendkívüli, a középkorra Salamon Ferencz rendes, az újkorra dr. Marczai Henriket helyettes tanár gyanánt ajánlják. Megemlítjük egyúttal, hogy a bölcsészeti fakultás óhaját fejezte ki, hogy a régi szünidő (augusztus—szeptember) visszaállíttassék s hogy Toldy síremlékére 100 frtot adományoztak. A bíróság 9774/879. számú végzésével az eljárást jóvá nem hagyta, mert a bemutatottkönyv szerint a letiltási záradék a kötvényre nem vezettetvén, a foglalásnak joghatály nem tulajdoníttatik. Ezután végrehajtást szenvedett, hivatkozva a most idézett végzésre, a 78369/879. számú végzéssel elrendelt zálogjogi felüljegyzést a 3000 frtos tételről töröltetni kérte, miután a foglalás joghatálya 9774/879. sz végzés értelmében kétessé tétetett, mely ’kérelemnek az eljáró bíróság hasonló indokokból 15833/880. sz. végzése szerint helyt is adott. E végzés ellen foglaltató felperes semmiségi panaszszal élvén, a semmitőszéknek 7453/880. sz. a. keletkezett határozatával annak hely nem adatott. Időközben felperes kielégítési végrehajtást szorgalmazott a 3000 frtos jelzálogos követelésre a biztosítás útján nyert rangsorozat épségben tartása mellett, azonban ettől is elmozdittatott s az ez ellen beadott semmiségi panasz szintén elvettetett a semmajtőszék 7454/880. határozatánál fogva a következő indokokból. Mert a 78369/879. végzés által elrendelt biztosítási végrehajtás, amennyiben az a kérdéses 4000 frtos bekebelezett követelés lefoglalására vonatkozik, a t. 9774 sz. a. kelt s jogerőre emelkedett végzés által joghatálytalannak kijelentetvén, az ugyanazon végzésen alapuló s nem is az, r. t. 390. §-ában megszabott mód szerint eszközlött telekkönyvi előjegyzés is hatályát veszítette sat. A végrehajtási zálogjog előjegyzése joghatállyal csak akkor bir, ha a foglalás a t. r. t. 390. §-a értelmében eszközöltetik. (Semmitőszék: 74541880.) Schl. Emma váltó-biztositási kérvényt adott be a bpesti kir. keresk.- s váltótszékhez 330 frt . jár. erejéig 78369/879. sz. a. s a törvényszék a kérelemhez képest, helyt adva a kérvénynek, alperes K. Irmának S. Tamás budai háztulajdonos ellen 3000 frtos betáblázott követelésére is elrendelte a biztositást s annak eszközlése végett az illető telekkönyvi hatóságot megkereste. Eközben a biztosítás az ingókra eszközöltetvén s alperes kinyilatkoztató, hogy a föntebb említett jelzálogos követelése tartozását különben is fedezvén, megmondotta, hogy ebbeli követelése melyik ügyvédnél van behajtás végett. Ekkor a végrehajtó a küldöttel együtt foglalást szenvedettnek az említett ügyre nézve megbízott ügyvédhez menvén, kinél azonban az eredeti 3000 frtos kötelezvény távolléte miatt lefoglalható, illetőleg arra a letiltási záradék rávezethető nem volt, de ennek daczára a kiküldött eszközré a letiltást rendelvényileg. Az élj. Nem gyujtogatási bűntényt, hanem idegen vagyon rongálása által elkövetett vagyonbiztonság elleni kihágást képez, midőn vádlott nem ugyan saját földjén, de az annak végében lerakott kukoriczaszárt, mely őt földjének fölszántásában akadályozta s melynek tulajdonosát nem ismerte, meggyujtotta, minthogy ezzel semmi vagyont nem veszélyeztetett. (Legfőbbitélőszék 3693/880. szám.) A kecskeméti e. f. tervszék, mint büntető bíróság az 1879. szept. hó 13-án tartott nyilvános ülésén gyújtással vádolt Fekecs László elleni bűnügyben 2704. 1879. sz. a. következőleg ítélt: Fekecs László 23 éves ó-kécskei születés és lakos reform, vallásu, nős, gyermektelen, földmives, büntetve nem volt; részint önbeismerése, részint a vizsgálati bizonyítások alapján az 1878. évi október hóban Benke Gábor és Gyura József kárára elkövetett szándékos gyújtogatás bűntettében bűnösnek ítéltetik és ezért az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva 4 hónapi közmunkával és szabályszerinti böjttel töltendő börtönre ítéltetik, káros Benke Gábor részére 10 frt kár és 5 frt utánjárási költségben, az állampénztár részére az eljárási és rabtartási dijakban elmarasztaltatik, a védő ügyvéd részére pedig 10 főt védő díj fizetésére köteleztetik. Indokok: A vádlott beismeri, de Bagó Dániel Bagó Lajos és Bagó Gerzson tanúk igazolják is, hogy a vád szerinti időben a károsok a tisza vizárja által veszélyeztetett takarmányukat, a fenyegető vízveszély elől biztosabb helyre helyezvén, a vádlott mindkét károsnak takarmányát szándékosan felgyujtogatta és vizveszély helyett tűzveszélynek vezette. Minthogy a vádlottnak azon védelme, hogy a viz árja elől a takarmány az ő földjére, tekintve a tanuk szerint az ő földje végére rakatott és ezen okból gyújtotta meg, figyelmet nem érdemel, ennélfogva önbeismerése és a vizsgálati bizonyítások alapján a szándékos gyújtogatás bűntettében bűnösnek ítélni és tekintettel egyrészről azon körülményre, hogy még büntetve nem volt és hogy más egyébb vagyon a tűzveszélynek kitéve nem lett, más részről, hogy az egyik veszélytől mentett vagyon szándékosan másik veszélylyel semmisitetett meg, őket az Ítélet szerinti börtönbüntetésben a károkban és költségekben marasztalni kellett. Mely Ítélet kihirdettetvén, az ellen vádlott felebbezést jelentett be, a kir. ügyész is hivatalból felebbezett. A kir. itélőtábla 35278. 879. sz. a. következőleg ítélt. Tekintettel az e. b. ítéletben felhozott enyh. körülményekre, vádlott tette enyhébb beszámítás alá esik és az e. b. vádlott által, az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva kiszabott 4 havi börtönbüntetés tartama 2 hóra leszállitatik és ezen változtatással egyebekben a kötszék ítélete indokainál fogva hhagyatik. A legfőbbitélőszék pedig következő ítéletet hozott. Vádlott a gyújtogatás bűntényének vádja és következményei alól, tárgyi tényálladék hiánya miatt fölmentetik s idegen vagyon rongálása által elkövetett vagyonbiztonság elleni kihágásban mondatván ki vétkesnek, büntetése 14 (tizennégy) napi fogságra szállittatik le. Ennyiben mind a két alsóbb biróság ítéletei megváltoztatván, egyebekben vagyis a kártalanítás és költségekben való marasztalást illetőleg a másodbíróság ítélete