Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-06-03 / 125. szám

Eredményt is, még­pedig épen nem kicsiny­lendő eredményt mutathatnak föl már. Az osztrák igazságügyét az alsó ausztriai ügyvédi kar fölterjesztése folytán ugyanis, mint annak idejében lapunkban is említettük, megkere­sést intézett a cs. kir. legfőbb ítélőszékhez, hogy mondana véleményt a kamara fölterjesztésében fog­lalt javaslatokról. Ez megtörténvén, az igazságügyér a legfőbb­­ítélőszék teljes tanácsában történt megállapodást közölte az összes országos főtörvényszékekkel, hogy azok a területükön levő ügyvédi kamarák nyilatkozatait bekérve, ezeket a minisztériumhoz záros határidő alatt beküldjék. Ezen az alapon most az ausztriai ügyvédi kamarák mindegyike tárgyalás alá vette az alsó­ausztriai ügyvédi kamara javaslatát s azt leg­­többnyire kiegészítő, módosító határozatokat hoz­nak s az igazságügyét minden bizony­nyal képes lesz az így begyűlt anyaghal­mazból kiválasztani a legjobbat, melynek segélyével az állami élet eme hathatós tényezőjét, az ügyvédi kart ismét visszahelyezheti az azt meg­illető tekintélybe s élét veheti az ügyvédi kar el­len intézett támadásoknak. És mit kell sajnosan tapasztalnunk itt, a ma­gyar ügyvédi karban, melynek tekintélye, létkér­dése ép oly mérvben fenyegetve, veszélyeztetve van, mint a Lajtán túl ? Azt, hogy nálunk a közszellem még mindig a lethargia súlyos nyomása alatt áll. Ha emelkedik is egy-egy hang érdekeink mellett, az süket fülekre talál; nem hallják meg az igaz­­ságügyminisztériumban. Fájdalom, nincs meg az a készség, sem par­lamentünkben, sem igazságügyi kormányunkban, hogy kezdeményező lépést tegyenek s bíróságainkat kedvező hangulatra bírják, velünk, az ügyvédekkel szemben. Mi megelégszünk azzal, ha valaki a parla­mentben vagy azonkívül erélyes hangon felszó­lal az igazság és méltányosság érdekében, bár tudjuk, hogy az ily felszólalások semmi gya­korlati eredményt sem vonnak maguk után, mert elhangzanak a pusztában. A testületi szellem kifejtésére volna nekünk is szükségünk, mely imponálni tudjon igazságü­gyér­­ségünknél. Fejleszszük tehát a testületi szellemet, egye­sült erővel törekedjünk elérni azt, amiért egyesek hasztalan küzdöttek. Vegyes közlemények. Adományozás: dr. Buf­f József a stuttgarti osztr.­­magyar telepítvény temerini illetőségű főnökének, Kohn Rudolf a párisi osztrák-magyar segélyző egylet pozsonyi származású tagjának és felső­eőri B­e­r­­­b­a Sándor bu­dapesti illetőségű zeneszerző és párisi lakosnak a Ferencz­ József-rend lovagkeresztjét. Kinevezés: Dienes Zsigmond aljegyzővé a felsö­­■vissói­­birósághoz ; P­i­k­k­e­r Árpád IV. és Gulyás Kálmán VI. oszt. adótisztté ; Bognár Vilmos számgya­kornokká ; Pintér János és E­n­y­e­d­y Mihály II. osz­tályú hivatalszolgákká; P­e­t­r­e­c­z János házi szolgává a bpesti kir. Ítélőtáblához. Névváltoztatás. Petrás Gyula pozsegai lakos „Petra­s-K­ammererre“, Krausz Ignácz niklai lakos ,Lán­g“­ra, P­au­e­r Ferencz sz.-györöki lakos István, Gyula, Ferencz, Sándor, Karola és Kálmán nevű kiskorú gyermekei vezetéknevét „Csapod­i“-ra vál­toztatta. Az ügyvédi kamarákból. A pécsi ügyvédi ka­mara Pritzlmayer Antal pécsi ügyvédet az ügyvéd­ség gyakorlatától felfüggesztvén, irodája részére gond­nokul Kengyel Mór pécsi ügyvédet nevezte ki. Ingók foglalása, özv. S­z­e­n­c­z­i Mihályné s t. e. Bátorkesziben ; K­a­r­g­a Mária e. Temesvárit; N.-Sz­­ .Mihály közs. e.; Tóth Istv. s Eszes Lidia e. Lité­­ren ; F­e­r­s 11 József e. Bpesten (sziv­uteza 3) ; Fried­­­mann Dávid és n. e. P.-Ladányban; Molnár Alajos e. N.-Esztegártz; Matkovich Tiv. e. M. Sz. Györ­gyön ; Fi­o­r­e­k Fer. e. Chizsnaiben ; Z­m­e­s­k­a 11 La­jos e. A.-Sipéken ; Steinfeld Lajos e. N.-Váradon ; Petz Józs. e. Szederkényben ; H­a­j Ede e. Kaposvárit; Mikecz Gyula e. F.­Litkén; Groszmann Mózes er. e. Ungvárit; S­z­t­a­n­k­ó Istv. és n. e. Homonnán ; Festi Ant. e. Dárdán ; B­ó­n­i­s László és n. e. Köböl­­kuton ; Fejér Istv. e. K.­Apátiban. Örökösök idézése: B­á­r­c­z­i Mária, Parti Erzs., Krasznyánszky Fülöp, W­e­n­g Lőrincz, Adá­si­­­k Ján., Raszler Karola ör. (pozsonyi tsz.), Stuhl Lőrincz, Virágos Pál, özv. M. Nagy Ist­vánná, Erdős Pál, R­á­c­z Sándor, Bangó Eszter, Szűcs Józs., özv. Kovács Sándorné, K. Szilágyi Istv., S­á­r­o­s­i Mária, B­a­r­t­a Imre, Tóth Mária, L. Nagy Zsuzs.,­ Vásárhelyi Sándor, Szöllősi Istv., M­a­k­a­i Mik., Vásári Józs., Kapus Rebeka, Varga Klára ör. (debreczeni tsz.) ; K­o­z­á­r Andr., Tomasits Sándor és n., D­á­p­i­t­s Ján., Páll Istv., Pack Ján., Magyar Józse­f n., özv. Monschein Cecilia ör. (szombathelyi tsz.); T­i­r­m­a­n Péter, V­i­n­n­a­i Mária, H­u­s­z­t­i Éva, Bodnár Mih. ör. (nyíregyházi tsz.); V­a­tt­i­n­g­e­r Teréz ör. (bpesti tsz.) Csőd. ifj. Steiner Adolf tápió­sági lakos ell­­(pestvidéki tsz.) ; bej. jul. 12. 13. 14.; K­a­p­d­e­b­ó Fer gy.-tölgyesi keresk. e. (csik-szeredai tsz.) ; bej. jul. 12-ig; perügyelő s id. tömeggondnok Tiltscher Ede ; helyettes Lázár Menyhért; Csirkovics Dusán újvidéki keresk­­., bej. jul. 26. 27. 28.; perügyelő s id. tömeggondnok Szalay Lajos; Grossmann Adolf szucsáni keresk. (beszterczebányai tsz.) csődje megszűnt. Pályázat: Aljegyzői áll. (pécsi tsz.); végrehajtói áll. (felvinczi, b.-gyulai és szeghalmi sb.) (A „Buda­pesti Közlö­n­y“ 124. számából.) Mailáth György orsz. biró tiszt, tudori ok­levele nyerése alkalmából, 200 frt. alapítványt tett oly föltétellel, hogy évi kamata egy szorgal­mas szegény egyetemi jogszigorló tuboroztatási dijaira fordíttassék. A képviselőház mentelmi bizottsága ma országos ülés előtt összeülvén, Hermann Ottó és Szalay Imre mentelmi ügyét tárgyalta. A ne­vezett képviselők ellen, mint tudva, van, a folyó évi január havában történt utczai zavargások kér­désében indíttatott bűnvádi kereset. A bizottság a kérdés érdemleges tárgyalásába ezúttal nem bo­csátkozhatott, miután az illető képviselők kihall­gatása, Szalay Imre távolléte miatt, nem eszközöl­hető , ennélfogva az ügy tárgyalása elhalasztatott. A „Magyar jogászegylet“ körében igen tet­szik Mailáth György abbeli eljárása, hogy azon levelet, melyben az egylet érdekeinek elő­mozdítására 200 irtot küldött, nem az egylet el­nöke, Csemegi Károly, hanem annak egyik de­rék tagjához intézte. Elvi határozat. A magy. kir. kereskedelmi minisztérium azon, a sajtóban is megvitatott kér­dést, váljon valamely életbiztosító intézet fel van-e jogosítva felei közt biztosított kisorsolható igényje­­gyeket kibocsátani, a magyar-franczia biztosító rész­vény­társasághoz május hó 18-án 14503. sz. alatt intézett leiratában elvileg eldöntötte, kimondván, hogy kisorsolható igényjegyek kibocsátása a fenn­álló törvények és lottó-szabályok értelmében meg­engedhető. A legfőbb stélőszéken sajátságos ügy refe­­ráltatott. Egyik bir.­tszéktől fölérkezett bizonyos per, melyben egyik tanú vallomása ki volt javítva oly módon, hogy a kijavított tételek egész ellenke­zőt igazoltak, mint a törlések fölé írt sorok. A bíró előtt a dolog azért is feltűnt, mivel a történt kiiga­zításoknak oka a vallomási ikönyben fel nem tüntette­tek. A legfőbb szélőszék az ügyiratokat visszaküldetni rendelte az illető biró kihallgattatása végett, idő­közben pedig az ügyvéd bemutatja a tanúvallomási­­könyvnek annak idejében szerzett másolását, mely a javításoknak utólag történtét bizonyítja. Meg­jegyzendő, hogy a vallomási­­könyvön látható javítás a kihallgatást eszközlött bíró kézírása. Az egyetemi történeti tanszékek betölté­sére nézve a bpesti egyetem bölcsészeti fakultása tegnap határozott. Az ó­korra Mangold Lajos aradi tanárt rendkívüli, a középkorra Salamon Ferencz rendes, az újkorra dr. M­a­r­c­z­a­­­i Henri­ket helyettes tanár gyanánt ajánlják. Megemlítjük egyúttal, hogy a bölcsészeti fakultás óhaját fejezte ki, hogy a régi szünidő (augusztus—szeptember) visszaállíttassék s hogy Toldy síremlékére 100 frtot adományoztak. A bíróság 9774/879. számú végzésével az eljárást­­ jóvá nem hagyta, mert a bemutatott­­könyv szerint a letiltási záradék a kötvényre nem vezettetvén, a foglalásnak joghatály nem tulajdoníttatik. Ezután végrehajtást szenvedett, hivatkozva a most idézett végzésre, a 78369/879. számú végzéssel elrendelt zálogjogi felüljegyzést a 3000 frtos tételről töröl­tetni kérte, miután a foglalás joghatálya 9774/879. sz végzés értelmében kétessé tétetett, mely ’kére­lemnek az eljáró bíróság hasonló indokokból 15833/880. sz. végzése szerint helyt is adott. E végzés ellen foglaltató felperes semmiségi panaszszal élvén, a semmitőszéknek 7453/880. sz. a. keletkezett határozatával annak hely nem adatott. Időközben felperes kielégítési végrehajtást szorgalmazott a 3000 frtos jelzálogos követelésre a biztosítás útján nyert rangsorozat épségben tar­tása mellett, azonban ettől is elmozdittatott s az ez ellen beadott semmiségi panasz szintén elvette­tett a semmajtőszék 7454/880. határozatánál fogva a következő indokokból. Mert a 78369/879. végzés által elrendelt biztosítási végrehajtás, a­mennyiben az a kérdéses 4000 frtos bekebelezett követelés lefoglalására vonatkozik, a t. 9774 sz. a. kelt s jogerőre emelkedett végzés által joghatálytalannak kijelentetvén, az ugyanazon végzésen alapuló s nem is az, r. t. 390. §-ában megszabott mód szerint eszközlött telekkönyvi elő­jegyzés is hatályát veszítette sat. A végrehajtási zálogjog előjegyzése jogha­tállyal csak akkor bir, ha a foglalás a t. r. t. 390. §-a értelmében eszközöltetik. (Semmitőszék: 74541880.) Schl. Emma váltó-biztositási kérvényt adott be a bpesti kir. keresk.- s váltótszékhez 330 frt . jár. erejéig 78369/879. sz. a. s a törvényszék a kérelemhez képest, helyt adva a kérvénynek, alpe­res K. Irmának S. Tamás budai háztulajdonos ellen 3000 frtos betáblázott követelésére is elrendelte a biztositást s annak eszközlése végett az illető telek­könyvi hatóságot megkereste. Eközben a biztosítás az ingókra eszközöltet­vén s alperes kinyilatkoztató, hogy a föntebb em­lített jelzálogos követelése tartozását különben is fedezvén, megmondotta, hogy ebbeli követelése melyik ügyvédnél van behajtás végett. Ekkor a végrehajtó a küldöttel együtt fogla­lást szenvedettnek az említett ügyre nézve megbízott ügyvédhez menvén, kinél azon­ban az eredeti 3000 frtos kötelezvény távolléte miatt lefoglalható, illetőleg arra a letiltási zára­dék rávezethető nem volt, de ennek daczára a ki­küldött eszközré a letiltást rendelvényileg. Az élj. Nem gyujtogatási bűntényt, hanem idegen va­gyon rongálása által elkövetett vagyonbizton­ság elleni kihágást képez, midőn vádlott nem ugyan saját földjén, de az annak végében lerakott kukoriczaszárt, mely őt földjének fölszántásában akadályozta s melynek tulaj­donosát nem ismerte, meggyujtotta, minthogy ezzel semmi vagyont nem veszélyeztetett. (Leg­­főbbitélőszék 3693/880. szám.) A kecskeméti e. f. tervszék, mint bün­tető bíróság az 1879. szept. hó 13-án tartott nyil­vános ülésén gyújtással vádolt Fekecs László elleni bűnügyben 2704. 1879. sz. a. következőleg ítélt: Fekecs László 23 éves ó-kécskei születés és lakos reform, vallásu, nős, gyermektelen, földmives, bün­tetve nem volt; részint önbeismerése, részint a vizsgá­­­­lati bizonyítások alapján az 1878. évi október hó­ban Benke Gábor és Gyura József kárára elköve­tett szándékos gyújtogatás bűntettében bűnösnek ítéltetik és ezért az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva 4 hónapi közmunkával és szabályszerinti böjttel töltendő börtönre ítéltetik, káros Benke Gábor részére 10 frt kár és 5 frt utánjárási költ­ségben, az állampénztár részére az eljárási és rab­tartási dijakban elmarasztaltatik, a védő ügyvéd részére pedig 10 főt védő díj fizetésére kötelezte­­tik. Indokok: A vádlott beismeri, de Bagó Dániel Bagó Lajos és Bagó Gerzson tanúk igazolják is, hogy a vád szerinti időben a károsok a tisza vizárja által veszélyeztetett takarmányukat, a fenyegető vízveszély elől biztosabb helyre helyezvén, a vád­lott mindkét károsnak takarmányát szándékosan fel­­gyujtogatta és vizveszély helyett tűzveszélynek ve­zette. Minthogy a vádlottnak azon védelme, hogy a viz árja elől a takarmány az ő földjére, tekintve a tanuk szerint az ő földje végére rakatott és ezen okból gyújtotta meg, figyelmet nem érdemel, ennél­fogva önbeismerése és a vizsgálati bizonyítások alapján a szándékos gyújtogatás bűntettében bű­nösnek ítélni és tekintettel egyrészről azon körül­ményre, hogy még büntetve nem volt és hogy más egyébb vagyon a tűzveszélynek kitéve nem lett, más részről, hogy az egyik veszélytől mentett va­gyon szándékosan másik veszélylyel semmisitetett meg, őket az Ítélet szerinti börtönbüntetésben a károkban és költségekben marasztalni kellett. Mely Ítélet kihirdettetvén, az ellen vádlott felebbezést jelentett be, a kir. ügyész is hivatalból felebbezett. A kir. it­élő­tábla 35278. 879. sz. a. kö­vetkezőleg ítélt. Tekintettel az e. b. ítéletben fel­hozott enyh. körülményekre, vádlott tette enyhébb beszámítás alá esik és az e. b. vádlott által, az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva kiszabott 4 havi börtönbüntetés tartama 2 hóra leszállitatik és ezen változtatással egyebekben a kö­tszék ítélete indo­kainál fogva hhagyatik. A leg­főbbitélőszék pedig követ­kező ítéletet hozott. Vádlott a gyújtogatás bűnté­nyének vádja és következményei alól, tárgyi tény­­álladék hiánya miatt fölmentetik s idegen vagyon rongálása által elkövetett vagyonbiztonság elleni kihágásban mondatván ki vétkesnek, büntetése 14 (tizennégy) napi fogságra szállittatik le. Ennyiben mind a két alsóbb­ biróság ítéletei megváltoztatván, egyebekben vagyis a kártalanítás és költségekben való marasztalást illetőleg a másodbíróság ítélete

Next