Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-01-14 / 10. szám
V. évfolyam 1880. —-------------------leggng „MAGYAR JOGÁSZ“1' megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre..........15 frt. — Fél évre................. 7 „ 50 Negyed évre .... 4 „ — Egy hónapra .... 7 „ 40 Hirdetések : Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatása után 30 kr. osztr. ért. 30. sz. Budapest, szerda január 14. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP ------- "tég hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el.agas— ■ -------egaa -----A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. '» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. Nagy jogi s társadalmi kérdés. I. E sokat jelentő czim alatt közöl a Pesti Napló ez idei 9. száma csinosan, meleg hazafisággal, nemzeti chauvinismussal, de ragyogó sophistikával czikksorozatot. Tárgya e czikksorozatnak annak megoldása, hogy miképen kell s lehetne a pusztulásnak, enyészetnek indult magyar családokat vagyon tekintetében megmenteni, hogy nemzetiségileg, kulturailag s igy politikailag is azon erős pilótákat képezhessék a Duna s Tisza mentében, melyeken a nihilizmusra vezető világpolgári törekvések romboló árja megtörik. E magasztos hevülettől lelkesülve, czikkiró egyedüli panaceáknak az ősiségi intézmény, a hitbizományok, a minimum törvények visszaállitása s a birtok complexumok stabilitása mellett rajong és azt mondja: „Régi törvényhozásaink szellemét, a családot és családi vagyont századokon föntartó s az igy föntartott családok százados hagyományai által fejlesztett hazafiui erények segélyével támogató s egyszersmind a nemzet fönmaradását is biztositó ősiség, valamint az 1836. IV. s az 1840. VIII. t. csikkből kivehető törvényhozói felfogás tanúsága szerint, a vagyon és család állandósítására irányzott törekvés jellemző s a kor szelleme által később megdöntött ősiség megszüntetése is, azon remény hatása alatt vált ténynyé, hogy annak conserváló hatását a szabad végrendelkezés pótolni s helyettesítni képes. E remény czikkíró szerint fájdalmasan csalékony volt; hasonló hatású az ópiumos borhoz, mely csillagos eget kápráztat a mámoros agyvelőben, mialatt az egész testszervezetet minden erejéből kirabolja. Mióta, úgymond, az ősiség s a minimum törvények megszűntek, mióta a végrendelkezés szabadsága uralomra jutott, azóta a magyar családok megdöbbentőleg pusztulnak s a fekvő javak nagy része is idegen kezekre kezd szállni. Maholnap elmondhatni, hogy „a magyar keresi és nem leli honát önhonában.“ Mindezek szerintünk szép és költői szóvirágok, melyek azonban jogi axiómákat nem foglalnak magukban. A magyar családok és jószágok ugyanis nem azon okból pusztulnak, mivel az ősiség; nem azért, mivel a hitbizományok s majorátusok megszűntek szaporodni, nem azért, mivel a birtok szétfoszlását korlátozó minimum törvények eltöröltettek, hanem azért, mivel a több, mint harmincz éves politikai s társadalmi rázkódás, melynek súlya alatt még ma is küzködünk, nagyon is megnehezíti az idők viharos járását fölöttünk, mivel egész népgazdászatunk tönkre ment, iparunk nem fejlődhetett s az államterhek óriási súlya, mely leginkább csak a magyar családok vállaira nehezült, végkép kisajtolta a nemzetélet összes erejét. A dolgot tisztán jogi szempontból tekintve, az ősiséget s minimum-törvényeket visszaállítani, a majorátusok s fidei commissumok intézményét dédelgetni, mint ezt az 1877. XX. t. sz. I. E. 7 fejezete is teszi, szemben a jogegyenlőségi s újkori társadalom elveivel, a mindinkább erősbödő demokráczia követelményeivel, a végrendelkezési szabadság s az örökösödés igényeivel, merőben reactionarius törekvés, mely az idők előrehaladó folyásának viszszafordítására van irányozva. Annak kifejtésére, hogy a hitbizományi intézménynek elvből és pedig nemcsak a vagyonforgalmat követelő nemzetgazdászat, hanem az egyéni tulajdon teljes elismerésén sarkalló mai vagyonjogi elmélet elvei szempontjából is barátai nem lehetünk, itt alig volna hely, de talán szükség sincs. Csak annyit mondunk, hogy korunkban a családi hitbizományok, majorátusok, seniorátusok s agráriális korlátozások oly kivételes intézményi törvénynek tekintendők, melyek egyedül az ezen intézményi törvényekre reászoruló hely és időszerű politika tekintetei által talán igazolhatók , de melyeket konsolidált demokratikus s humanistikus irányban haladó állam nem kívánhat. Nem kívánhat pedig azért, mert mindazon intézmények és törvények nem egyebek, mint a középkori feudalizmus korcs szüleményei, melyek csupán uralkodó családokat, hatalmas fejedelmeket s nagy földbirtokosokat kívántak nevelni. A mai, valamint a jövő kornak is nem az a föladata, hogy csupán gazdag, elzárkózott családokat, milliomos plutokratákat neveljen, hanem föladata, hogy az elnyomorodott szolganépek sorából politikai s szabad s gazdag nemzetet növeljen, ami pedig nem a születési jogok s kiváltságok bíboros palástjába burkolt egyes családok fölgazdagításában, hanem mindenekelőtt az egyéni jog s szabadság biztosításában áll. Természetesenazon nagy ok miatt, mivel egyénnel, nem pedig uralkodó családokkal kezdődik az emberiség s a társadalom. Miért is azt mondjuk, hogy habár a családi hitbizományokat mint kivételes s különösen a magyar fajnak kedvező intézmény fölállíthatását s pártolását, a megfelelő formák közt még hazánkban is megengedhetőnek ismernek, annál szigorúabban megakadályozandónak tartjuk az ily rendkívüli intézkedés divatba jöhetését oly egyszerű jogcselekmény útján, mint egy végrendelet. Az örökhagyónak ugyanis jogában áll a törvényszabta határok között saját tetszése szerint intézkednie az iránt, hogy vagyona kinek s mily föltételek mellett vagy korlátozások között jusson. De nézetünk szerint határozottan meg kellene nevezni mindenkor az örököst és mivel örökös csak bizonyos személy lehet, hogy nem tehető örökösévé, nem tehető a hátramaradt vagyon tulajdonosává a család, mert ez személyiséggel, jogalanyisággal nem bír s nem alkothat családi tulajdont. Azt az eljárást pedig, melyszerint az örökhagyó kinevezett örökösének, tőle a végrendelkezési jogot megvonva, egyúttal örököst és továbbmenve az utóörökösnek is örököst rendel és ily után a végrendelkezési jogtól s egyéni tulajdontól, a jövő kor egész nemzedékeit megfosztja, sem a végrendelkezési szabadsággal, sem a nemzetiségi érdekekkel nem találjuk összeegyeztethetőnek. Az ügyvédi érdekeken még a legfőbb itélőszék is csorbát szokott ejteni, ha erre a legkisebb alkalom nyílik. Eddig „az ügy természete“, „a per körülményei“ „az alsó bírósági ítéletek különbözősége“ s isten tudja minő hatalomkitételek voltak döntők az ügyvédi díjak megszüntetésében s leszállításában. Most ismét kimondotta a legfőbb ítélőszék, hogy úgy tűnik fel előtte a dolog, mikép az ügyvédi értekezés, mely az ügyvéd irodai helyiségében órákig tartatik, csak párbeszéd lévén, a kereset megítélhető nem volt. Nem akarunk ezúttal a kérdéshez szólni. Lesz alkalmunk legközelebb hozni a famosus döntvényt. Egyelőre azonban el nem mulasztjuk megbotránkozásunkat kifejezni az ily műveletek fölött. Az ügyvédet szigorú törvények korlátai közé szorították. Elvonták aztán keresetének jelentékeny részét, ahelyett, hogy növelték volna. S ha most meg a keservesen megkeresett díjakat a bírák teszik kétessé, bizonyára sohsem fog valósulni az országbírónak a VII. jogászgyűlésen kifejezett abbelióhaja, hogy a bírák s ügyvédek közt az egyetértés minél erősebb kapcsokat nyerjen. A franczia képviselőházban múlt hó 21-én két törvényjavaslatot osztottak ki a bíróságok szervezésére vonatkozólag, az egyiküK, a másik Brissones Boulard képviselőktől ered. Az előbbi javaslat így szól: 1. §. A semmitőszék határozatait polgári ügyekben ötös, bűnügyekben hármas tanácsban hozza. A tanácsosok száma 45-ről 30 ra szállttatik le az első elnök és három elnökön kívül; a többi személyzet jelenlegi létszáma fentartatik. 2. §. A fölebbviteli bíróságok hármas tanácsban határozhatnak, úgy polgári-, mint bűnügyekben. A fölebbezési bíróságok személyzete az első elnökön és főügyészen kívül következőleg állapíttatik meg: a párisi törvényszéknél 30 tanácsos, 6 elnök, 6 főügyvéd és 10 főügyész-helyettes; a bordeauxi, lyoni, roueni, aixi és toulousei törvényszékeknél 14 tanácsos, 2 elnök, 2 főügyvéd és 2 helyettes. A többi tszékeknél 10 tanácsos, 1 elnök és 2 helyettes. 3. §. Valamennyi elsőfolyamodású tszéknél 1 elnök, 2 bíró, kik aránylag minden évben a vizsgálattal lesznek megbízva és 1 köztársasági ügyész. A megyék székhelyein s a városokban, hol az esküdtszéki tárgyalások tartatnak, 1 bíróval s 1 köztársasági ügyészszel több alkalmaztatik. A lyoni, marseillei, bordeauxi, rouerii, lillei, toulousei, saint-etiennei törvényszékeknél 5 bíróval, 2 alelnökkel és két helyettessel több alkalmaztatik. 4. §. A szajnai iszók biráinak száma 48 -ra szállittatik le; az alelnökök s a köztársasági ügyészi helyettesek mostani létszáma fentartatik. 5. §. A törvényszékek és bíróságoknál az osztályok minden megkülönböztetése eltörültetik. 6. §. Az előbbi törvények, és különösen a VIII. év ventes 27-ki 27, 60 és 63. s az 1810. ápril 10-i törvény 2. §-a eltörültetik, amennyiben a jelen törvénynyel ellenkeznek. Brisson és Boulard javaslata így szól: I. czim. Semmitőszék. 1. §. A semmitőszék személyzete: 1 elnök, 3 alelnök, 23 tanácsos, 1 főügyész, 5 főügyvéd. 2. §. A semmitőszék ötös tanácsban határoz. 3. §. A semmitőszék elnöke, alelnökei és bírái hatvankilencz éves korukban léphetnek vissza. II. czim. Fölebbviteli bíróság. 4. §. A fölebbviteli bíróságok száma 26-ban állapittatik meg. Székhelyeik a jelenlegiek maradnak. 5. § A fölebbviteli bíróságok hármas tanácsban határozhatnak. A párisi bíróság személyzete: 1 elnök, 7 alelnök, 42 tanácsos, 1 főügyész, 7 főügyvéd, 7 helyettes. 7. §. Az aixi, bordeauxi, donai-i és lyoni-i: 1 elnök, 3 alelnök, 9 tanácsos, 1 főügyész, 1 főügyvéd, 2 helyettes. 8. §. A rennesié: 1 elnök, 2 alelnök, 9 tanácsos, 1 főügyvéd, 1 helyettes 9. §. A montpellieri, nimesi és poetiensi felebbviteli tszékeké: 1 elnök, 2 alelnök, 8 tanácsos, 1 főügyész, 1 főügyvéd, 1 helyettes. 10. §. A 17 más tszéké: 1 elnök, 2 alelnök, 7 tanácsos, 1 főügyész 1 főügyvéd , 1 helyettes. III. czim. Az első folyamodás a bíróságokról. 11. § A bayeuxi, ageris, mayennei, saumuri, mamersi, bourgesi, cherbourgi, valognei, argentaui, mortagne, maconi, charollesi, douaii, dunkerquei, ville franchei, (Aveyron), largentieri, tournoni, usési, marvejolsi, bayonnei, dléroni, rocheforti, la rochellei, morlaixi, aurillaci, mauriaci, dieppei, y vetoti, saint-gironsi, tarasconi, neuchâteli, meauxi, brivei, saint-maloi, rimoi, sarlati, lisieuxi, beaunei, issoirei, bonnevillei, bagneresi, bourgoini, sant-marcellini, viennei, paup, bergeraci, aubussoni, poitiersi, saint-lői.