Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-02-14 / 36. szám
■ji ! Komoly szó az igazságügyérhez. Tisztelt szerkesztő Úr! Sem időm, sem hivatásom politikai leleplezésekkel foglalkozni, kérem tehát, ne méltóztassék soraimnak hasonló irányt tulajdonítani. Midőn azonban minden oldalról hallom az aggodalmakat országos pénzügyi helyzetünk felől, lehetetlennek tartom elhallgatni azt, ami által, csekély nézetem szerint, az országos kiadásokban némi csökkentés elérhető s mert elfoglalt állásomban e tekintetben való észleleteimet az intéző körök tudomására hozni alkalmat nem találok, elhatároztam magamat e sorok megírására, ha talán sikerülne figyelmét felkelteni azoknak, a kik a küszöbön levő költségvetés megállapításánál az igazságügyi kiadások megvizsgálásával foglalkoznak. Ugyanis a brassói kir. törvényszéknél a polg. ügyekről vezetett iktató-könyvek szerint 1879. január havában felment a beadványok száma 1288-ra, ellenben a folyó évi januárban csak 686-ra, tehát csaknem felére szállott le. Ily jelentékeny csökkenésnek lehet ugyan némi részben valami véletlen is oka, de nagy részben, azt hiszem, hogy oka ennek a 879. évi 32319. számú igazságügy miniszteri körrendelet, melynélfogva a törvényszék székhelyén kívül eszközölt kézbesítésekről visszaérkezett vevények beiktatását elrendelő korábbi miniszteriális rendelet hatályon kívül tétezvén, előretett, hogy a számszaporítások megszüntetésével, a tulajdonképeni ügyforgalom a maga valóságára leszállíttassék. Annyi bizonyos, hogy én, ki szintén e törvényszék polgári osztályánál vagyok alkalmazva, s már a múlt évben is valamivel kevesebb munkát kaptam, mint amennyit megerőltetés nélkül megbíztam volna, a folyó évben nekem kiosztott munkával pedig alig vagyok félig is elfoglalva. Ismerem én azt a közmondást: nes is nimium fidelis, fac officium taliter, qualiter s azért el is vagyok készülve arra, hogy e leleplezés által némelyekben, hála istennek csak némelyekben — furcsa gondolatokat ébresztek, de valójában szégyenlem az állam által fizetett időmet úgy tölteni el, mint ahogy azt ez évben eltöltenem kellett. De ha azután fontolóra veszem, hogy Hasonló esetnek más bíróságnál is okvetlenül elő kell fordulni — mert kétségtelen, hogy a gyámügyi törvény is jelentékeny hatással van a bírósági teendők apasztására — önként azon gondolatra jövök, hogy jó lenne, ha az igazságügyminiszter úr e körülményt figyelemre méltatná s ha, mit hiszek, más bíróságoknál is hasonló tünetet észlel, vagy észleltetne: az adatok alapján a bírák létszámának megfelelő apacitását hozná ajánlatba a 1871. év XXXII. tczikk 7. §-ában kapott utasítás értelmében valahára beadandó végleges szervezésről szóló törvényjavaslatában. Én legalább az itteni s azon bíróságoknál szerzett tapasztalatok után, melyeknél eddig alkalmaztattam, úgy hiszem, hogy a bírák jelenlegi létszáma az igazságkiszolgáltatás minden hátránya nélkül legalább fedével apasztható, csakhogy ezen apasztásnál valósággal az igazságszolgáltatás érdeke tartatnék szem előtt, s azok jelöltetnének ki a keresztülviendő redukciónál, kik hivatásuknak megfelelni kellő képességgel bírnak, mert fájdalom, az eddigi redukcziók daczára léteznek még olyanok, kik hibás politikai, talán pártszempontból is bejutva, nem tudni minő okból, helyeiken meghagyattak, kik többet rontanak munkájukkal, mint amennyit használnak s csak a számot szaporítják, de az igazságszolgáltatást előbb nem mozdítják, sőt a bírák tekintélyének is ártalmára vannak. Ily utóbbi operáczióra vezető redukczió eszközlésére nem volna szükség, nézetem szerint, a 875. évi 36. ominosusczikkhez hasonló törvényhez folyamodni, elég törvényes alapot ad erre az 1869. évi IV. tczikk 16. §-a. Hogy azonban ezen redukcziónál valósággal azok rostáltassanak ki, kik hivatásuk betöltésére képtelenek s a most idézett tczikk 7. , illetve 26. §-ának mellőzésével lettek kinevezve, főfeltétel, hogy az igazságügyminiszter magát az igazságügy rovására semminemű, bár honnét jövő s bármily fontosnak mutatkozó érdek által befolyásoltatni ne engedje, hanem az 1871. évi VIII. tczikk 5. §-ában ráruházott főfelügyeleti jogánál fogva maga szerezzen meggyőződést bírái hasznavehetőségéről. Ezen felügyeleti jogát igen természetesen nem csupán az 1874. évi okt. 15-én kiadott ügyviteli szabályok 66. §-ában irt módon kell gyakorolnia s vizsgálatát, úgyszólván, egyedül a kezelésre kiterjesztenie, hanem szükséges lenne azt kiterjeszteni a bírák képességének felismerésére is, úgy, a mint azt az 1853. évi május 3-án kiadott, most hatályon kívül lévő ügyviteli szabályok 95. §-a megszabta s a mint azt legalább a királyhágón inneni kir. tábla a 60-as évekbeni provisorium alatt gyakorolta, midőn a vizsgálatot foganatosító táblai elnök ur és megbízottja a tanácsülésekben és végtárgyalásokban is, mint hallgatók részt vettek. Mely soraimnak becses lapjában tért kérve, teljes tisztelettel vagyok, a tekintetes szerkesztő urnak. Brassó, február 8-án 1880. honfitársa. Bauer János, tervszéki bíró. Az igazságügyminiszter úr lapunk mai számában első helyen közlött czikkből szomorú tanúságot szerezhet magának arról a takarékoskodásról, mely regieme-je alatt folytattatik. Míg a porzó, tintának és csiriznek a bíróságoknál való fogyasztása s a munkaerőnek egyetlen dijnokkal való szaporítása a legelkeseredettebb ukázokra s tömérdek irka-firkára szolgáltat alkalmat, addig a bírák létszámának csökkentésével megtakarítható százezrekkel nem törődünk. A miatt, hogy ily állapotok léteznek s létezhetnek, föltétlenül az elnököket kárhoztatjuk. Azonban ép úgy menthetjük ezeket is, mert az elnököknek legalább 2/3 része nem erre az állásra való, sem képesség, sem tehetség, sem pedig más tekintetekből. Egyenesen a kormányt érheti tehát a legsúlyosabb vád. Igaz ugyan, hogy a minisztériumhoz beérkezni szokott jelentések az ily s ehhez hasonló állapotokat nem tükrözik viszsza, ámde ennek oka ismét az, hogy a minisztériumot értik megtéveszteni s az, hogy vizsgálatokra ennek kebeléből történnek a kiküldetések s az illető urak nem értik az életet, min elvégre nem is csodálkozhatunk. Az elnökök jelentékeny része nem érti magát, a vizsgálatra kiküldöttek pedig nem értik az elnököt s az ügyforgalmat s igy tovább. No már nagy dolgokat nem fogunk kivinni dr. Pauler úr alatt. Ő talán félreértette az országbírónak a VII. jogászgyűlés lakomája alkalmával mondott felköszöntője ama passusát, hogy Paulert azért becsüli, mert belátva a mostani törvénykezési viszonyok által óhajtott szélcsendet, nem tesz semmit. Az országbíró a törvénykezés felforgatása, a kodifikáczió szekerének nyikorgatására, de nem arra célzott, hogy a rendetlenség hullámait fejünk fölött összecsapni engedjük. Lapszemle. A Jogi Közlöny ma délután megjelent száma roppant sovány tartalmú. A bírói kinevezések és előléptések tárgyában a VI. közleményt hozza a nevezett lap. Encyklopédiába való s onnan vett dolgok azok, melyeket dr. Günther Antal elmond. Hogy Hollandiában a bírák kineveztetése s előléptetésére nézve minő szabályok állnak fenn, elég forrás van, hogy megtudhassuk alaposan, közvetlenül. Az osztrák bíróságok gyakorlatából polgári ügyekben, párhuzamban hazai bíróságaink gyakorlatával, czímű közleményben látunk a Gerichts-Zeitungból sikerülten lefordított pár döntvényt, olvassuk a Gerichtshalle néhány közleményét, melylyel konstatálja Zlinszky Imre, hogy nálunk az ott közlött esetektől eltérő gyakorlatot követ felsőbíróságunk. Ugyanis a legfőbb stélészék bizonyos határozatában kimondotta, hogy magános által czélbavett építkezésnek a község elöljáróság által történt jogtalan elutasítása birtokháborítást képez, mert a minden alap nélkül tett helységelöljárósági eltiltás, az alpereseknek a felperes békés birtoklását, akadályozó tettét jogossá nem teszi (1877. május 27-én 5192. sz. a. legfőbbitélőszéki határozat. Döntvénytár XVIII. f. 89. sz.). Ez esetben tehát legfőbbitélőszékünk, ellenkezőleg mint a bécsi legfőbbitélőszék, határozott a felett, ha váljon illetékesen járt-e el a községi elöljáróság? Hason elvből indult ki a legfőbb ítélőszék másik esetben, melyben felperest, ki a miatt indított birtokháborítási pert, mert a községelöljáróság a különlegeltetést eltiltotta, ebbeli keresetével azért utasította el, mert felperes alperes azon állítását, hogy a kérdéses területén a legeltetés rendje iránt időről-időre a képviselőtestület intézkedik, nem tagadta (1877. jatt. 20-án 1856. sz. a. határozat. Döntvénytár XIX. t. 14. sz.), tehát itt is vizsgálat tárgyává tette, hogy a községi képviselő-testület jogosítva volt-e intézkedni, mert ha ehhez joga volt, a szenvedett sérelem csak annak felsőbb hatóságához intézendő panasz útján orvosolható. Következik ezután a heti szemle rovata. Ebben semmi érdekes dolog nem foglaltatik, azon kívül, hogy Hodossy Imre, a bpesti kamara elnökének szándéka van az ügyvédek helyzetének javítása czéljából akarnak országos egyesülését indítványozni. Már rég, de nagyon rég nógatjuk erre a kamarákat. Csak azt nem értjük, hogy mire való bevárni a tavaszt. Alkalmasint arra van számítva, hogy akkorára sok ügyvéd már odajutott, mikép gyalog kénytelen megtenni a fővárosi utat. A külföldi jogélet rovatában Wächter Károly György halála van registrálva s az, hogy az ausztriaiak szintén kodifikálnak , az olaszok hasonló téren mozognak. Fölemlíti egyúttal, hogy az olasz kamarában Villa jelenlegi miniszter és ennek előde Trajáni között, a birák elmozduhatlansága kérdésében igen érdekes szóváltás történt. Villa miniszter ugyanis felhozta, hogy szándékában van királyi bizottságot szervezni, melynek feladata lenne neki a birák előléptetése és áthelyezése tárgyában javaslatokat tenni, hogy igy a kormány eljárásában történhető tévedések ellen lehetőleg megóvassék. Trajáni azonban határozottan helytelenítette e tervet, mert ez csak az ügyeket hátráltatná s különben is ily bizottság alig lehetne . V. évfolyam 1880. 36. sz. Budapest, szombat február 14 ----------------------K2"? 1 A $ „MAGYAR 3Q&A8Z"' minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre........15 frt. — Fél évre............. 7 „ 50 Negyed évre .... 4 „ — Egy hónapra .... 7 „ 40 Hirdetések : Egy hatodharabos petitsor egyszeri hirdetéseiért 10 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hird.etéseért 13 kr., minden beigtatásnál. A jj bélyegdij külön minden beigtatasa I után 30 kr. osztr. ért. La iga»-—-----------------------«*e ^ megjelen MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. íjp— *~sg * Szerkesztőség ‘ ‘ és kiadóhivatal: Budapest, V. József tér 9. sz. közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. ■ Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. 1$5& ------ hová a lap szellemi részét illető