Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-02-14 / 36. szám

■ji ! Komoly szó az igazságügyérhez. Tisztelt szerkesztő Úr! Sem időm, sem hivatásom politikai leleplezésekkel foglalkozni, kérem tehát, ne méltóztassék soraimnak hasonló irányt tulajdonítani. Midőn azonban minden oldalról hallom az aggodalmakat országos pénzügyi helyzetünk fe­lől, lehetetlennek tartom elhallgatni azt, a­mi által, csekély nézetem szerint, az országos ki­adásokban némi csökkentés elérhető s mert elfoglalt állásomban e tekintetben való észlele­teimet az intéző körök tudomására hozni al­kalmat nem találok, elhatároztam magamat e sorok megírására, ha talán sikerülne figyelmét felkelteni azoknak, a kik a küszöbön levő költségvetés megállapításánál az igazságügyi kiadások megvizsgálásával foglalkoznak. Ugyanis a brassói kir. törvényszéknél a polg. ügyekről vezetett iktató-könyvek szerint 1879. január havában felment a beadványok száma 1288-ra, ellenben a folyó évi januárban csak 686-ra, tehát csaknem felére szál­lott le. Ily jelentékeny csökkenésnek lehet ugyan némi részben valami véletlen is oka, de nagy részben, azt hiszem, hogy oka ennek a 879. évi 32319. számú igazságügy miniszteri körren­delet, melynélfogva a törvényszék székhelyén kívül eszközölt kézbesítésekről visszaérkezett vevények beiktatását elrendelő korábbi minisz­teriális rendelet hatályon kívül tétezvén, előre­­tett, hogy a számszaporítások megszüntetésével, a tulajdonképeni ügyforgalom a maga valósá­gára leszállíttassék. Annyi bizonyos, hogy én, ki szintén e tör­vényszék polgári osztályánál vagyok alkalmazva, s már a múlt évben is valamivel kevesebb munkát kaptam, mint a­mennyit megerőltetés nélkül megbíztam volna, a folyó évben nekem kiosztott munkával pedig alig vagyok félig is elfoglalva. Ismerem én azt a közmondást: n­e­s i­s nimium fidelis, fac officium taliter, qualiter s azért el is vagyok készülve arra, hogy e leleplezés által némelyekben, hála isten­nek csak némelyekben — furcsa gondolatokat ébresztek, de valójában szégyenlem az állam által fizetett időmet úgy tölteni el, mint a­hogy azt ez évben eltöltenem kellett. De ha azután fontolóra veszem, hogy Hasonló esetnek más bíróságnál is okvetlenül elő kell fordulni — mert kétségtelen, hogy a gyámügyi törvény is jelentékeny hatással van a bírósági teendők apasztására — önként azon gondolatra jövök, hogy jó lenne, ha az igaz­­ságügyminiszter úr e körülményt figyelemre méltatná s ha, mit hiszek, más bíróságoknál is hasonló tünetet észlel, vagy észleltetne: az adatok alapján a bírák létszámának megfelelő apacitását hozná ajánlatba a 1871. év XXXII. tczikk 7. §-ában kapott utasítás értelmében valahára beadandó végleges szervezésről szóló törvényj­avaslatában. Én legalább az itteni s azon bíróságok­nál szerzett tapasztalatok után, melyeknél eddig alkalmaztattam, úgy hiszem, hogy a bírák je­lenlegi létszáma az igazságkiszolgáltatás minden hátránya nélkül legalább fe­dével apasztható, csakhogy ezen apasztásnál való­sággal az igazságszolgáltatás érdeke tartatnék szem előtt, s azok jelöltetnének ki a keresz­tülviendő redukc­iónál, kik hivatásuknak megfelelni kellő képességgel bírnak, mert fájdalom, az eddigi redukcziók daczára léteznek még olyanok, kik hibás politikai, ta­lán pártszempontból is bejutva, nem tudni minő okból, helyeiken meghagyattak, kik többet rontanak munkájukkal, mint a­mennyit hasz­nálnak s csak a számot szaporítják, de az igaz­ságszolgáltatást előbb nem mozdítják, sőt a bírák tekintélyének is ártalmára vannak. Ily utóbbi operáczióra vezető redukczió eszközlésére nem volna szükség, nézetem szerint, a 875. évi 36. ominosus­­czikkhez hasonló törvényhez folyamodni, elég törvényes alapot ad erre az 1869. évi IV. tczikk 16. §-a. Hogy azonban ezen redukcziónál valóság­gal azok rostáltassanak ki, kik hivatásuk be­töltésére képtelenek s a most idézett tczikk 7. , illetve 26. §-ának mellőzésével lettek kine­vezve, főfeltétel, hogy az igazságügyminiszter magát az igazságügy rovására semminemű, bár honnét jövő s bármily fontosnak mutat­kozó érdek által befolyásoltatni ne engedje, hanem az 1871. évi VIII. tczikk 5. §-ában ráruházott főfelügyeleti jogánál fogva maga szerezzen meggyőződést bírái hasznavehetőségé­­ről. Ezen felügyeleti jogát igen természetesen nem csupán az 1874. évi okt. 15-én kiadott ügyviteli szabályok 66. §-ában irt módon kell gyakorolnia s vizsgálatát, úgyszólván, egyedül a kezelésre kiterjesztenie, hanem szükséges lenne azt kiterjeszteni a bírák képességének felisme­résére is, úgy, a mint azt az 1853. évi má­jus 3-án kiadott, most hatályon kívül lévő ügyviteli szabályok 95. §-a megszabta s a mint azt legalább a királyhágón inneni kir. tábla a 60-as évekbeni provisorium alatt gyakorolta, midőn a vizsgálatot foganatosító táblai elnök ur és megbízottja a tanácsülésekben és végtár­­gyalásokban is, mint hallgatók részt vettek. Mely soraimnak becses lapjában tért kérve, teljes tisztelettel vagyok, a tekintetes szerkesztő urnak. Brassó, február 8-án 1880. honfitársa. Bauer János, tervszéki bíró. Az igazságügyminiszter úr lapunk mai szá­mában első helyen közlött czikkből szomorú tanú­ságot szerezhet magának arról a takarékoskodás­ról, mely regieme-je alatt folytattatik. Míg a porzó, tintának és csiriznek a bíróságoknál való fogyasz­tása s a munkaerőnek egyetlen dijnokkal való szaporítása a legelkeseredettebb ukázokra s tömér­dek irka-firkára szolgáltat alkalmat, addig a bírák létszámának csökkentésével megtakarítható százez­rekkel nem törődünk. A miatt, hogy ily álla­potok léteznek s létezhetnek, föltétlenül az elnö­köket kárhoztatjuk. Azonban ép úgy menthetjük ezeket is, mert az elnököknek legalább 2/3­ része nem erre az állásra való, sem képesség, sem tehet­ség, sem pedig más tekintetekből. Egyenesen a kormányt érheti tehát a legsúlyosabb vád. Igaz ugyan, hogy a minisztériumhoz beérkezni szokott jelentések az ily s ehhez hasonló állapotokat nem tükrözik viszsza, ámde ennek oka ismét az, hogy a minisztériumot értik megtéveszteni s az, hogy vizsgálatokra ennek kebeléből történnek a kikülde­tések s az illető urak nem értik az életet, min el­végre nem is csodálkozhatunk. Az elnökök jelenté­keny része nem érti magát, a vizsgálatra kikül­döttek pedig nem értik az elnököt s az ügyforgal­mat s igy tovább. No már nagy dolgokat nem fo­gunk kivinni dr. Pauler úr alatt. Ő talán félre­értette az országbírónak a VII. jogászgyűlés lakomája alkalmával mondott felköszöntője ama passusát, hogy Paule­rt azért becsüli, mert belátva a mos­tani törvénykezési viszonyok által óhajtott szél­csendet, nem tesz semmit. Az országbíró a törvénykezés felforgatása, a kodifikáczió szekeré­nek nyikorgatására, de nem arra c­élzott, hogy a rendetlenség hullámait fejünk fölött összecsapni engedjük. Lapszemle. A Jogi­ Közlöny ma délután megjelent száma roppant sovány tartalmú. A bírói kinevezések és előlépté­­s­e­k tárgyában a VI. közleményt hozza a nevezett lap. Encyklopédiába való s onnan vett dolgok azok, melyeket dr. Günther Antal elmond. Hogy Hol­landiában a bírák kineveztetése s előléptetésére nézve minő szabályok állnak fenn, elég forrás van, hogy megtudhassuk alaposan, közvetlenül. Az osztrák bíróságok gyakorlatá­ból polgári ügyekben, párhuzamban hazai bíróságaink gyakorlatával, czímű közleményben lá­tunk a Gericht­s-Z­eitun­g­ból sikerülten lefor­dított pár döntvényt, olvassuk a Gerichtshalle néhány közleményét, melylyel konstatálja Zlinszky Imre, hogy nálunk az ott közlött esetektől eltérő gyakorlatot követ felsőbíróságunk. Ugyanis a leg­­főbb stélészék bizonyos határozatában kimondotta, hogy magános által czélbavett építkezésnek a köz­ség elöljáróság által történt jogtalan elutasítása birtokháborítást képez, mert a minden alap nélkül tett helységelöljárósági eltiltás, az alpere­seknek a felperes békés birtoklását, akadályozó tet­tét jogossá nem teszi (1877. május 27-én 5192. sz. a. legfőbbitélőszéki határozat. Döntvénytár XVIII. f. 89. sz.). Ez esetben tehát legfőbbitélőszé­­künk, ellenkezőleg mint a bécsi legfőbbitélőszék, határozott a felett, ha váljon illetékesen járt-e el a községi elöljáróság? Hason elvből indult ki a legfőbb ítélőszék másik esetben, melyben felperest, ki a miatt indított birtokháborítási pert, mert a községelöljáróság a különlegeltetést eltiltotta, eb­beli keresetével azért utasította el, mert felperes alperes azon állítását, hogy a kérdéses területén a legeltetés rendje iránt időről-időre a képviselő­­testület intézkedik, nem tagadta (1877. jatt. 20-án 1856. sz. a. határozat. Döntvénytár XIX. t. 14. sz.), tehát itt is vizsgálat tárgyává tette, hogy a községi képviselő-testület jogosítva volt-e intéz­kedni, mert ha ehhez joga volt, a szenvedett sé­relem csak annak felsőbb hatóságához intézendő panasz útján orvosolható. Következik ezután a heti szemle rovata. Ebben semmi érdekes dolog nem foglaltatik, azon kívül, hogy Hodossy Imre, a bpesti kamara el­nökének szándéka van az ügyvédek helyzetének javítása czéljából a­karnak országos egyesülését indítványozni. Már rég, de nagyon rég nógatjuk erre a kamarákat. Csak azt nem értjük, hogy mire való bevárni a tavaszt. Alkalmasint arra van szá­mítva, hogy akkorára sok ügyvéd már odajutott, mikép gyalog kénytelen megtenni a fővárosi utat. A külföldi jogélet rovatában Wächter Ká­roly György halála van registrálva s az, hogy az ausztriaiak szintén kodifikálnak , az olaszok hasonló téren mozognak. Fölemlíti egyúttal, hogy az olasz kamarában Villa jelenlegi miniszter és ennek előde Trajáni között, a birák elmozdu­hatlansága kérdé­sében igen érdekes szóváltás történt. Villa minisz­ter ugyanis felhozta, hogy szándékában van ki­rályi bizottságot szervezni, melynek feladata lenne neki a birák előléptetése és áthelyezése tárgyá­ban javaslatokat tenni, hogy igy a kormány eljá­rásában történhető tévedések ellen lehetőleg meg­­óvassék. Trajáni azonban határozottan helytelení­tette e tervet, mert ez csak az ügyeket hátrál­tatná s különben is ily bizottság alig lehetne . V. évfolyam 1880. 36. sz. Budapest, szombat február 14 ----------------------K2"? 1 A $ „MAGYAR 3Q&A8Z"­­' minden nap, hétfőt kivéve.­­ Előfizetési ár: Egész évre........15 frt. — Fél évre............. 7 „ 50 Negyed évre .... 4 „ — Egy hónapra .... 7 „ 40 Hirdetések : Egy hatodharabos petitsor egy­szeri hirdetéseiért 10 kr., kétszer 16 kr., és töb­bszöri hird­.etéseért 13 kr., minden beigtatásnál. A jj bélyegdij külön minden beigtatas­a I után 30 kr. osztr. ért. La iga»-—-----------------------«*e ^ megjelen MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. íjp— *~sg * Szerkesztőség ‘ ‘ és­­ kiadó­hivatal: Budapest, V. József tér 9. sz. közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. ■ Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­­­­nak el. 1$­5& ------­ hová a lap szellemi részét illető

Next