Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)
1880-09-16 / 212. szám
A büntetőjog tára. II. A magyar büntető-törvénykönyv és az azokat életbeléptető 1880. XXXVII. t. sz. alkalmazásánál követendő egyöntetű eljárás irányelveinek megállapitása czéljából összehívott nagyváradi kir. törvényszéki értekezlet tanácskozmányainak folytatása. Turcsányi Ödön királyi ügyész az életbeléptetési törvény 30 §-a értelmében beszüntetendő bűnvádi ügyekre vonatkozólag javaslatba hozza, miként a királyi törvényszék területén működő összes vizsgálóbírák, a királyi törvényszék, mint bünre nyitó bíróság által oda utasíttassanak, hogy a hivatali §-ban jelzett ügyekben a sértett fél meghallgatása és ahhoz képest a további eljárás iránt, ezen §. rendeletéhez képest, azonnal intézkedjenek. Turcsányi Ödön királyi ügyész, tekintettel a királyi járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségek és kihágások eseteiben követendő eljárás tárgyában kibocsájtott 2265. I. M. E. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 16-ára, minthogy ebből nagyon könynyen származhatik azon téves eljárás, hogy a járásbírák az idézett §-ban jelzett s törvényszéki illetőség alá tartozó ügyeket, mint vizsgálóbírák sem fogják ellátni, hanem támaszkodva ezen 16 §-ra, az ily természetű följelentéseket egyszerűen elutasítni fogják, minek mjdnem bizonyosan az lesz következménye, hogy a később a törvényszék által elrendelendő vizsgálat késedelem folytán eredményre vezetni nem fog. Indítványozza, miszerint abíróságok, mint vizsgálóbírák oda utasíttasanak, hogy a hozzájuk följelentett a törvényszék illetősége alá tartozó bűnügyekben, habár azt, mint ítélő bírák visszautasítják is, mint vizsgálóbírák az előnyomozás és vizsgálat tekintetében ezentúl is az eddigi szabályok és gyakorlat szerint járjanak el. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatik. Lakatos Károly biró ezen indítványt elfogadja azzal, hogy a kiadandó utasítás az 1871. 31. t.-cz. 16. §-ának utolsó bekezdésére hivatkozva indokoltassék. Roche Aurel királyi alügyész szintén elfogadja az indítványt azzal, hogy az utasításban köteleztessenek a járásbíróságok, miként a vizsgálat tárgyává tett büntetésekről a királyi ügyészséget és a királyi törvényszéket azonnal értesítsék. Veress János királyi törvényszéki biró az indítványt nem fogadja el, mert a miniszteri rendelet oly magyarázatát foglalja magában, melyre a törvényszék csak valamely felmerülő concret eset alkalmából lenne jogosítva. Miskolczy György kir. törvényszéki biró, Lázár László kir. alügyész, és — Gyöngyössy Lajos értekezleti elnök Veress János királyi törvényszéki biró véleményeihez csatlakoznak. Veress János kir.tvényszéki bíró indítványozza, hogy tekintettel arra, miszerint a büntetőtörvények értelmében a tettes kora a cselekmény beszámításánál, előélete pedig még a cselekmény minősítésénél is igen sok esetben döntő momentumot képez, az erkölcsi bizonyítványok kiadására illetékes közigazgatási hatóságok azoknak lelkiismeretes kiállítására, a vizsgálóbírák pedig oda utasítandók, hogy az erkölcsi bizonyítványokat mindenkor; a tettes keresztlevelét, illetve születési bizonyítványát pedig oly esetekben, mikor a tettes életkorának pontos meghatározása fontossággal bír, szerezzék be. Lakatos Károly ezen indítványnak a vizsgálóbírákra vonatkozó részét elfogadja, a közigazgatási hatóságokra vonatkozó részét pedig mellőzi és pedig azért, mert nem lehet előlegesen feltételezni, hogy az erkölcsi bizonyítványok ne lelkiismeretesen állíttatnának ki, másrészt pedig a hamis bizonyítvány kiadásának tilalmát hangsúlyozni, tekintettel a büntető törvkönyv 411. §-ára, melyet mindenki úgyis tudni tartozik, fölöslegesnek tartja. Az értekezlet tagjai az indítványt ily módosítással fogadják el. Turcsányi Ödön kir. ügyész, tekintettel a büntető-törvkönyv 301. §-ában foglalt megkülönböztetésnek fontosságára — indítványozza, miszerint mondassák ki, hogy a sérelmezésekről a vidéken fölvett orvosi látleletek s vélemények a tszéki orvos által mindenkor felülvizsgáltassanak, a tszék székhelyén folyó vizsgálatoknál pedig a látlelet és vélemény kiadására mindenkor a tszéki orvos alkalmaztassák. Miskolczy György kir. tszéki bíró elismerve a 301. § ban foglalt megkülönböztetések fontosságát, annak megfelelő intézkedésként azt javasolja, hogy a vizsgálóbírák utasíttassanak, miszerint a kivett orvosi vélemény azon hozzávetőleges kijelentéseivel, hogy a sérelem mennyi idő alatt fog begyógyulni, meg nem elégedve, tanult és sértett kihallgatása s utóbbinak szükség esetében, több ízben eszközlendő orvosi megvizsgáltatása által mindenkor azt is nyomozzák ki, hogy a sérülés, betegség vagy elmekór tényleg mennyi ideig tartott s nem forognak-e fenn a büntető törvkönyv 303, 304. és 306. §-aiban foglalt súlyosító körülmények, a vizsgálati iratoknál levő orvosi vélemény felülvizsgáltatásának kérdését pedig minden előleges megállapodás mellőzésével, esetről esetre a bírói intézkedés tárgyául véli fennhagyandónak. Az értekezlet tagjai Miskolczy György biró véleményét fogadják el. A „Magyar Jogász“ idei 207. számában „A büntetőjog tára“ rovata alatt a legfőbbitélőszék 4974/880. bfeuy. sz. a. kelt döntvénye kapcsában közölt azon esetre nézve, mely szerint a hamis tanúságot tett, de erre meg nem esketett tanuk büntetlenül menekedtek, míg a t. szerkesztő úr megjegyzése szerint bűnpártolás ténye és hamis tanúskodás bűntettének kísérlete miatt — tehát két czímen is fenyíthetők lettek volna, legyen szabad azt a szerény észrevételt tennem, hogy a szóbanforgó cselekmény még harmadik minősítést is eltűr. Sőt a legfőbb ítélőszéknek, döntvénye végszavaiból ítélve épen e harmadik minősítés lebeghetett szeme előtt. Ez pedig a rágalmazás vétsége, mely a magy. btk. 258. §-ában van körülírva, de a 268. §. értelmében csak a sértett fél indítványára büntetendő. Úgy látszik, hogy a birói bölcs belátás arany kora még ezután derül fel. M.-Vásárhely, 1880. szept. 12. Egy ügyvéd, vádat rá nézve s az esküdtek mégis kimondták rá a bűnöst! Bevezetik a vádlottakat, igen nyugodtak, azon-ban idegesekké váltak, midőn az esküdtek verdiktjét meghallották. Knobloch és Khail így dörmögnek: — Ártatlanok vagyunk! Abadie: — Ez gyalázat! Bertrand főügyész fölemelkedik s kéri a törvény alkalmazását. Ezután Dánét Albert veszi át a szót, indítványozván, hogy Abadie mentessék föl minden büntetéstől. Ez a jogkérdés érdekes, mert sohsem merült föl halálraítélettel szemben, kinek az állam feje megkegyelmezett; ennélfogva az indítványt egész terjedelmében közöljük. Tekintve, hogy a bűnvizsgálati törv.könyv 365 és 379. czikkei szerint a becstelenítő és gyalázó büntetések együtt nem alkalmazhatók s a már egyszer elitélt vádlott expiált minden büntényt, mely legsúlyosabb elitéltetését megelőzte; tekintve, hogy Abadie 1879. aug. 30-án a szajnai esküdtszék által halálra ítéltetett, amiért 1879. ápril 17-én gyilkosságot követett el Bazengendné személyén, hogy igy eme legnagyobb fokú elitéltetés által minden előzőleg elkövethetett bűntényét expiálta . Hogy a Lecercle személyén elkövetett gyilkosság, melyben Abadie ma a szajnai esküdtszék által bűnösnek találtatott, 1879. január 3-án történt s ennélfogva három és fél hóval megelőzi Bazengeaudné meggyilkoltatását, tehát Abadie ellenében e miatt semmi büntetés ki nem szabható. Hogy a büntetés az államfő által kegyelemből elengedtetett, az semmi akadályt sem képez arra nézve, hogy a semmitőszék által egyhangúlag elfogadott jogi tantétel alkalmaztassék. Ez indoknál fogva jelentse ki a bíróság, hogy a már halálra ítélt Abadie nem lehet tárgya semminemű büntetésnek és marasztalja el őt tisztán és egyszerűen a költségek megtérítésében. A bíróság visszavonul, hogy határozzon az indítvány fölött s alkalmazza a büntetést. Ezalatt Knobloch és Khail igen leverteknek látszanak. — De lehetséges ez! mondják elég hangosan, hogy a hirlapírók padján megérthessék, — hiszen ártatlanok vagyunk! ez tévedés! Abadie dühösnek látszik. — Nem bűnösök! — kiáltja. Aztán egyszerre élénken fordul védőjéhez, kivel halk hangon beszél; erre Dánét Albert ügyvéd a főügyész asztalához lép s azzal beszélget. Ugyan mi történik? mily titok? A verdicttel szemben, mely bűntársait sújtja, Abadie végre megismerteti a valódi bűnösöket. Igaz ez? s ezúttal valóban igazat mondana. A bíróság visszatér helyére. Abadie szólni akar, azonban elnök kijelenti, hogy észrevételei elkéstek és többé nem adhatja neki a szót. Elnök eztán kihirdeti a bíróság határozatát. Az esküdtek verdietje alapján Knobloch halálra ítéltetik (Felindulás). Khrail örökös kényszermunkára(hosszas mozgás,) Abadie pedig csupán az eljárás költségeiben marasztaltatik. Vegyes közlemények. Kinevezés. Somogyi Géza a lakácsai uradalmi igazgatósághoz Írnokká ; Palkovics Béla joggyakornokká a közalapitv. ügyek kir. igazgatóságához ; Kocsi Oszkár joggyakornokká a kassai tszékhez. Az ügyvédi kamarákból* A b pesti ügyvédi kamara Bogdanovics István (VII. Izabella-utcza 29); dr. Karácsonyi Jenő (muzeum körút 29); és Orbonás Károly (zöldfa-utcza 28) ügyvédek, a kamara lajstromába folytatólag fölvette. Antos József budapesti ügyvédek önkénytes lemondása és Honossy István bpesti ügyvédet elhalálozása folytán ugyanonnan kitörülvén, utóbbi irodája részére gondnokul Szőke József bpesti ügyvédet rendelte ki. Ingók foglalása. Weisz József e. Pozsonyban , Molnár Márton ell. Földvárit; Gunyis Ferencz e. N -Cetényben ; Klein Bernát e. Putnokon ; Weisz Emánuel e. Hámorszögön ; Almásy Edmund és n. e. P.Tiribesen ; K eifner Jánosné e. Soroksártt; Csorba Lajos e. Ekelen ; Pausz János e. Chalalungán ; Pálfffy Kár e. B.Sárkányon ; Feis 1l Malvin e. B.Gyarmaton ; Péter Mátyás és t. e. Újfaluban ; Chudy János e. Drahóczon ; szeniczi izr. hitközség e. ;Puj Mihaila és t. i. e. Ideczpatakon ; Praznovszky Fer. s t. e. Galgóczon ; Vasa Márton és n. e. Czeczén; Csömör Ján. és Istv. e. N.Olveden; Heller Mór e. Fönlakon; Mikuleskü Neszter ör. e. Füskuton ; Lahm Józs. és i. e. Kovácsiban; Grim Jakab ell. N.Kátán ; Klein Háni e. Kolonban ; Metecz Károly e. Szegeden ; Kreusz Józs. s n. e. Újvidéken ; Becska Ján. e. Lukiban ; Brelovics Kát. e. Aradon ; Weisz Antal e. Bpesten (n.mező-utcza 41) ; Wittman Istvánná és i. e. Ilfalván ; Mezey Józs. e. Benedekfalván ; Kósz Fer. e. Siófokon; Hirscher Antal hagyat. e. Pécsett; Szabó Józs. és n. e. B.Udvariban ; Hajes Lázár e. Bpesten (V. József tér 10) ; Skáfár Anna e. Agriáczon. Gondnokság. Szalay József és Karkis Istvánná budapesti lakosok e.kir. törvszék) elmebetegség miatt. Csőd. id. Gottlieb Józs. bpesti lakos e. (kir. tsz.) ; bej. szept. 22. 23. 24.; perügyelős id. tömeggondnok dr. Vida Jenő ; Serb Pál szabadszállási lakos e. (kecskeméti tsz.) ; bej. nov. 24. 25. 26.; perügyelős id. tömeggondnok Kovács Zsigmond. Pályázat. Tanársegédi állomások (selmeczi bányász és erdész akadémia); közjegyzői áll. Dárdán; 4 folyam felvigyázói áll. (közmunka és közt. minisztérium.) (A „Budapesti Közlöny“ 211. számából.) Nagy veszély fenyegette ma Vajkay Károlyt, a bpesti kir. itélőtábla alelnökét. A délutáni órákban hivatalos helyiségében (II. em.) dolgozván, egyszerre golyó süvített be az ablakon s közvetlenül feje fölötti irányban fúródott a falba. A lövés, úgy látszik, a szomszédos házak valamelyikéből jöhetett. A vizsgálat megindittatott. Somosheőy a törvényszék előtt. Somoskeőy előtt ma délelőtt hirdették ki a kir. tábla végzését, mely tudvalevőleg az elévülés iránt hozott tszéki végzést azon indokból, hogy a törvényben meghatározott elévülési idő — 10 év — megszakítás nélkül le nem folyt, helybenhagyta. Vádlott ismét felebbezett. Az Apaticzky féle sajtóperben ma déli 12 órakor hirdette ki a semmitőszék a vádlottak semmiségi panaszára hozott határozatát, mely szerint a semmiségi panasznak az 1867. máj. 17-én kelt igazságügy miniszteri rendelet 91. §. 6. pontja alapján hely adatik. Az esküdtszéki tárgyalás s annak folytán hozott ítéletek megsemmisittetnek s az esetleg uj vádlevél alapján megindítandó sajtóper olyan esküdtszék elébe utasittatik, mely az előbb ítélt 12 esküdt kizárásával uj 36 tagból alakul. Indokok: A vádlevélben, mely az egész sajtó-esküdtszéki eljárás alapja s melynek helyes vagy hibás szerkezete az eljárásba s az erre alapított itélethozásra elhatározó befolyással van, a sajtótörvény azon szakaszai, melyekre a vád alapittatott t. i. a 11. és 12. együttesen felidéztettek ugyan ; nem lett azonban kellőleg megkülönböztetve s világosan kijelölve, hogy a panaszolt, állítólag rágalmazó közlemények s ezekben foglalt egyes sértő kifejezések egyike s másika áll, vagy a 12-ik §-ba ütközőnek tekintetik-e a vádló által s igy ezen kifejezésekre s azokban érintett tényekre való eljárás tekintetében áll. vagy 12. §-nak, egymástól úgy a bizonyítás, mint a beszámítás és büntetés tekintetében lényegesen eltérő következései alkalmazandók-e? A szükséges megkülönböztetésnek ily felötlő hiánya miatt az ügy kellő tárgyalása lehetetlenné vált s az esküdtekre nézve fogalomzavar veszélye idéztetett elő az irányban, hogy a vádbeli sértő tételek a magánvádló dr. Apaticzkyra mint kerületi orvosra s így a köztisztviselőre, vagy ugyan ő reá, mint magánszemélyre vonatkoznak-e?