Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)
1880-10-22 / 243. szám
V. évfolyam 1880. 243. t». Budapest, péntek október 22. i. i ■.u ■ ¡L .. . tefeggj „magyar"JOGÁSZ» ' megjelen |! kiadó-hivatal: g Budapest, • P. József tér !K sz■ |J hová a lap szellemi részét illető VEzleményftken kivríi&, az íiSÖÜ?,«téai s hirdetési dijak, nemke- J tönb«i a beigtaratao hirdetmények »* küldendők. Kéziratok csak ismert kerektől fogadtál- minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre........20 frt. — Fél évre............10 „ — Negyed évre.... 5 „ Egy hónapra.... 7 „ 80 Hirdetések : Egy katodhasábon petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért IS kr., minden beigtatásnál AT) bélyegdij külön minden beigtatás / * ÍJ után SO kr. osztr. ért. ft BCW*— *-■ ■ ■ ■■■■■ MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. k 2—l.ua.1__————-%JS-9 f Szerkesztőség ki « .L i - ------------------ Döntvény-bírálat. A legfőbbitélőszéknek 1880. szeptember 22-én 5737. sz. a. kelt ítélete szerint a fenyegető szavak használata egymagában nm képez büntetendő cselekvényt. A késsel és fejszével történt támadás, ha sebesités nem történt, súlyos testi sértés bűnténynek kísérlete. A bűntények és vétségekről szóló törvénykönyvben nincs ugyan rendelkezés a veszélyes fenyegetőzésre vonatkozólag, azonban a kihágásokat tárgyazókönyv 41. §-a határozott intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy aki mást, nem zsarolási czélból, gyilkosság, rablás, súlyos testi sértés, gyújtogatás vagy más közveszélyes bűntett elkövetésével sat. fenyeget, egy hónapig terjedő elzárással és 200 órtig terjedő pénzbírsággal fenyíttessék. Ez értelmében, ha nem is mint bűntény vagy vétség, de büntetendő cselekményt képez a veszélyes fenyegetés. Véleményünk szerint, késsel, fejszével történt fenyegetés nem állapíthatja meg a súlyos testi sértés bűntényének kísérletét. A btk. 301. §-ának rendelkezése értelmében a súlyos testi sértés bűntény minősítéséhez okvetlenül 20 napon felüli egésségbeli zavar előidézése van feltételül szabva, vagy hogy a btk. 303. §-ban írt eredmények valamelyike következzék be. Az „élettapasztalatok“, bár kétségkívül igazolják, hogy a fejszével és késsel történt bántalmas az eszközök minőségénél fogva, károsabb eredményt szokott előidézni, mégis másfelől azt is igazolják, hogy nem minden, késsel vagy fejszével elkövetett bántalmazás eredményez 20 napon felüli egésségi zavart, úgy a 303. § tárgyát képező hátrányokat. Sőt épen a napi tapasztalatra hivatkozva, esetleg adatokkal is támogathatjuk hogy a fejszével és késsel történt bántalmazások legkevesebb, mint 35 százaléka nem eredményez egyebet, mint 20 napon aluli egésségsértést. Ily arány mellett a „jogosság és méltányosság“ elve ellentmond annak, hogy minden a föntebbi eszközök valamelyikével elkövetett támadás bűnténykísérletnek minősíttessék. Ez a magyarázat törvényen alapulna akkor, ha büntető-codexünk helyt adott volna az eszköznél fogva minősített súlyos testi sértés bűnténynek, mint azt más, főleg a régibb büntető-codexek fölvették. De mert mindegy a törvény szerint, akár lőfegyverrel, akár pálczával követtetett el a bántalom, (ha nem létezik ölési szándék) mert csak a tényleges eredmény vehető bírói eldöntés alapjául; sőt a 305. § szerint is, a szándék csak az annak folytán létesült tényleges eredmény szerint imputálható. Nem tudjuk tehát hogy, mivel támogatható az a föltetés, mikép csupán az eszköz minősége a támadást bűnkísérletté minősíti. Ha ez az elv érvényesülne és a bíróságok a föntebbi döntvényt irányadónak tekintendik, nem egy eset lesz arra, hogy a késsel vagy fejszével történt támadást súlyosabb beszámítás alá eső cselekvénynek minősítnék, mint az ugyanazon eszközökkel történt valóságos bántalmazást. Meg fog történni az, hogy a bíró, például valaki, tömeges verekedésnél, fejszéjét használja; egyet megsebez, oly módon, hogy 20 napnál kevesebb ideig tartó egésségbeli zavart idéz elő s ezt vétség miatt; azért pedig, mert a másikat meg akarja sebezni, de az sértetlenül menekül, bűntény miatt ítélne el, igy tehát azért, mert valakit meg akart sérteni bűntettet, de ha tényleg megsértette, vétséget követ el. Abban az esetben, ha tettesnek szándéka volt a btk. 303. §-ában irt eredménynek valamelyikét előidézni és e végből a czélhoz vezető cselekvényt megkezdi, lehet szó súlyos testi sértés kisérletének bűntényéről; de ha nem bizonyítható, hogy a szándék említett §-ban irt eredmény létesítésére volt irányozva , véleményünk szerint, a fenyegetés vagy támadás nem minősíthető súlyos testi sértés bűnténykísérletének. Bodor László. A belügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a képviselők háza elé „a törvénytár, törvénygyűjtemény és rendeletek tárának kiadása“ tárgyában. Czélja: a törvénynek és rendeleteknek kiadását és elárusítását az állam kizárólagos jogává tenni, az államnak biztos és jelentékeny bevételi forrást nyitni s a magánvállalkozók részéről tapasztalt és következményeiben úgy a hatóságok tekintélyét, mint az egyesek érdekeit nagy mérvben veszélyeztető eljárásnak elejét venni. A kormányt e lépésre elsősorban a pénzügyi tekintetek bírták. Hogy mennyiben helyes e kérdést pénzügyi szempontokból bírálat alá venni s mennyiben nem, e tekintetben eltérők lehetnek a nézetek, azonban az az egy bizonyos, hogy az európai „czivilizált“ államok pénzügyeik érdekében a törvények kiadását monopóliummá nem tették, mert úgy Franczia, mint Német- s Angolországban és Ausztriában meg van engedve, hogy a törvényeket és rendeleteket bárki is, a neki tetsző alakban kiadhassa és terjeszthesse A kormány másodsorban azzal indokolja e lépését , hogy a magánvállalkozók „hivatalos kiadás“ és „hivatalos adatok alapján“ czégér alatt némely törvényeket szentesítés előtt hoztak forgalomba s ezekkel elárasztották a könyvpiacot; hogy a magán-kiadású törvények egyes fejezetei és szakaszai nem felelnek meg a szentesített és hivatalos kiadású törvények fejezeteinek és szakaszainak; 2) hogy a magánkiadások hemzsegnek a nyomtatási hibáktól; 3) hogy a magán- kiadású törvények egyes szakaszai a szentesített törvény illető szakaszával merőben ellenkezően vannak szövegezve, minek folytán, amint tényleg megtörtént, a hivatalnokok, sőt a hatóságok is tévútra lettek vezetve. Mi pedig, egészen eltérőleg a miniszteri indokolástól, azt tapasztaltuk, hogy a kormány kezdeményei s vállalatai a legroszabbak. A magánvállalatok tökélyét a verseny idézi elő. Láttuk azt is, hogy mit érthetünk a kormány megtakarítási törekvése alatt és a Büntető jogtára című torzlapnál, mely tökéletlen, a czélnak meg nem felelő, senkinek sem hasznos és a kormányra nézve egyenesen — káros. A czélba vett kormányvállalatnál ismét holmi szerződés megkötésével kilátásba helyezett zsíros koncz képezheti a rugót, egyéb — semmi. Rémítő nyomor az, melybe az ügyvédek országszerte jutottak. Már nem is szeretünk panaszkodni. Tudjuk, hogy senki velünk, hanem mindenki ellenünk. Azonban mégis szabad azt a kérdést felvetnünk, hogy hova vezetnek ezek az elszomorító állapotok ? A kar nem mozog, nem tesz testületileg semmit. A kormány csak czifra javaslatokkal lép fel, melyek még jobban belevisznek bennünket az örvénybe. A kar egyesei már dőlnek kifele a sorból. A nyomor és keresethiány földönfutóvá teszi őket. Nem hiányzik a munkaszeretet, a tehetség s a komoly törekvés — de nincs munkakör. A legcsekélyebb állásra törekvők visszautasíttatnak, mert — ügyvédek. A magánvállalatok követik a kormányt. A báránytürelem, melylyel aztán karunk ezeket az állapotokat nézi, páratlan az egész föld kerekségén. Úgy látszik, hogy a napról-napra növekedő nyomor még nem érte el azt a fokot, hogy karunk vezetőit tettre ébreszsze. Cselekednünk kell valamit, mert különben nyomtalan veszünk el. Vegyes közlemények. Áthelyezés. Vajna Dénes csik-szerdai tervszéki és Desseffy Aurél n.-szöllösibirósági aljegyzők kölcsönösen. Névváltoztatás. Madar János nagy-kállói lakos „Rédei“-re, Hodi Pál sámsoni lakos „Puskására változtatták nevüket. Ingók foglalása: Hegedűs Mih. ell. H.Hollóson ; Schiller Simon ell. Temesvárit; Kucavicz Henrik ellen Hékason; Aschner Mór ell. Pozsonyban ; Gungl Mikl. és n. ell. Szűrben ; Diescher Ágoston ell. Bpesten (VI. ker. nagy János utcza 39.); Weiss Ignácz ell. T.Sz.Miklóson ; Trifu Andr. ell. Gyorokon; Bercsits Zsiva ell. Krályováczott; Tóth Józs. ell. Sz.-Gálit. ; Szmeriga Mih. és t. eil. Jesztrebben ; Gál Andr. és n. ell. Tagyon ; Mendl Herman és t. ell. Susánoveczen ; Bárány Férd ell. Bpesten (IX. ker. Mátyás-utcza 4.) ; I Simon Borb. ellen Himesházán; Hesz Ferencz ellen í Soulcourtt. Örökösök idézése. Tittinger János ör. (sz.-fehérvári tsz.) ; Lethay Anton ör. (beszterczei tsz) ; Hmelár Gurtek Ján. ör. (eperjesi tsz.) ; Selyem Béni, Engelmann Jónás, Morvai Ján., Bauer Kat. ör. (szabatkai tsz.) ; Juhász Józs. és n., ör. Nyit- Irai István, Eder (General) Ján. és n. ör. (pestvidéki tsz.). Gondnokság. Takács Károly csenejei lakos el!, (szombathelyi tsz.), gyöngeelméjüség miatt. Idézés. Kuluncsits Mathia és t. (Szabadka tsz.) ; Bóbita Péter (ipolysági tssz.); Kozák Ján (eperjesi tsz.) ; özv. Lázár Jánosné (z. egerszegi jb.) Szőke Istvánná (kolozsvári jsz.) ; Jonitz George és J. (a szebeni tsz.); Barac Mária ör. (bazini jb); Kakas Ján. (szabadkai tsz.); Rotenberg Samu (eperjesi jb); Guldás Dusik Józs. (birtsei jb.); Hrivnyacsek Józs. (birtfai jb.) ; Tima Rakilla és Ilia (pancsovai jb.); Holzer Jozefa (bpesti I.Il. ker. jb.); Rozenstein Józs. ör. (bonyhádi jb.); Urbaniák Annak (bpesti tsz.). Pályázat. Végrehajtói áll. (váczi jb.); pénzkezelői áll. (bpesti központi állampénztár). (A „Budapesti Közlöny 242. számából.) A bpesti kir. itélőtáblára legközelebb több kinevezést várhatunk a pestvidéki s a bpesti kir. tszék köréből. Roppant mozgás mindenütt. Nem qualifikáczió, hanem verseny a protekczióban lesz határozó ezúttal is. Szerkesztői posta. T. Hoffmann Lajos ügyvéd urat Kalocsán 18 frt 10 kr.; Kovács Endre ügyvéd urat Egerben 19 frt 80 kr. követelésünk beküldése iránt kérjük. Döntvények. Mindaddig, mig végrehajtata nem igazolja, hogy sorozott jelzálogos követelése az ingatlanból fedezhető nem volt, az ingók árverése részére el nem rendelhető. (Semmitőszék 15338 1880.) Stahlberger Ignácznak Glükmann Antal és Glükmann Ábrahám ellen végrehajtási ügyében a nyírbátori kir.biróságnak 1880. évi