Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)

1880-10-22 / 243. szám

V. évfolyam 1880. 243. t». Budapest, péntek október 22. i. i ■.u ■ ¡L .. . tefeggj „magyar"JOGÁSZ» ' megjelen |! kiadó-hivatal: g Budapest, • P. József tér !K sz■ |J hová a lap szellemi részét illető VEzleményftken kivríi&, az íiSÖÜ?,«­téai s hirdetési dijak, nemke- J tönb«i a beigtaratao hirdet­mények »* küldendők. Kéziratok csak ismert kerektől fogadtál-­­ minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre........20 frt. — Fél évre............10 „ — Negyed évre.... 5 „­­ Egy hónapra.... 7 „ 80 Hirdetések : Egy katodhasábon petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért IS kr., minden beigtatásnál­ A­­­T) bélyegdij külön minden beigtatás / * ÍJ után SO kr. osztr. ért. ft BCW*— *-■ ■ ■ ■■■■■ MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. k 2—l.ua.1__————-%JS­-9 f Szerkesztőség ki «­­ .L i - ------------------­ Döntvény-bírálat. A legfőbbitélőszéknek 1880. szeptember 22-én 5737. sz. a. kelt ítélete szerint a fenye­gető szavak használata egymagában nm képez büntetendő cselekvényt. A késsel és fejszével történt támadás, ha sebesités nem történt, súlyos testi sértés bűnténynek kísérlete. A bűntények és vétségekről szóló törvény­­könyvben nincs ugyan rendelkezés a veszé­lyes fenyegetőzésre vonatkozólag, azonban a kihágásokat tárgyazó­­könyv 41. §-a határozott intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy a­ki mást, nem zsarolási czélból, gyilkos­ság, rablás, súlyos testi sértés, gyújtogatás vagy más közveszélyes bűntett elkövetésével sat. fenyeget, egy hónapig terjedő elzárással és 200 órtig terjedő pénzbírsággal fenyíttessék. E­z értelmében, ha nem is mint bűntény vagy vétség, de büntetendő cselekményt képez a veszélyes fenyegetés. Véleményünk szerint, késsel, fejszével tör­tént fenyegetés nem állapíthatja meg a súlyos testi sértés bűntényének kísérletét. A btk. 301. §-ának rendelkezése értelmé­ben a súlyos testi sértés bűntény minősítéséhez okvetlenül 20 napon felüli egésségbeli zavar előidézése van feltételül szabva, vagy hogy a btk. 303. §-ban írt eredmények valamelyike követ­kezzék be. Az „élettapasztalatok“, bár kétségkí­vül igazolják, hogy a fejszével és késsel történt bán­­talmas az eszközök minőségénél fogva, károsabb eredményt szokott előidézni, mégis másfelől azt is igazolják, hogy nem minden, késsel vagy fejszével elkövetett bántalmazás eredményez 20 napon felüli egésségi zavart, úgy a 303. § tárgyát képező hátrányokat. Sőt épen a napi tapasztalatra hivatkozva, esetleg adatokkal is támogathatjuk hogy a fejszével és késsel tör­tént bántalmazások legkevesebb, mint 35 száza­léka nem eredményez egyebet, mint 20 napon aluli egésségsértést. Ily arány mellett a „jogosság és méltá­nyosság“ elve ellentmond annak, hogy min­de­n a föntebbi eszközök valamelyikével elköve­tett támadás bűnténykísérletnek minősít­tessék. Ez a magyarázat törvényen alapulna akkor, ha büntető-codexünk helyt adott volna az esz­köznél fogva minősített súlyos testi sér­tés bűnténynek, mint azt más, főleg a régibb büntető-codexek fölvették. De mert mindegy a törvény szerint, akár lőfegyverrel, akár pál­­czával követtetett el a bántalom, (ha nem lé­tezik ölési szándék) mert csak a tényleges eredmény vehető bírói eldöntés alap­jául; sőt a 305. § szerint is, a szándék csak az annak folytán létesült tényleges eredmény szerint imputálható. Nem tudjuk tehát hogy, mivel támogatható az a föltetés, mikép csupán az eszköz minősége a támadást bűnkísérletté minősíti. Ha ez az elv érvényesülne és a bíróságok a föntebbi döntvényt irányadónak tekintendik, nem egy eset lesz arra, hogy a késsel vagy fejszével történt támadást súlyosabb beszámítás alá eső cselekvénynek minősítnék, mint az ugyan­azon eszközökkel történt valóságos bántal­mazást. Meg fog történni az, hogy a bíró, pél­dául valaki, tömeges verekedésnél, fejszéjét használja; egyet megsebez, oly módon, hogy 20 napnál kevesebb ideig tartó egésségbeli zavart idéz elő s ezt vétség miatt; azért pe­dig, mert a másikat meg akarja sebezni, de az sértetlenül menekül, bűntény miatt ítélne el, igy tehát­ azért, mert valakit meg akart sérteni bűntettet, de ha tényleg megsértette, vétséget követ el. Abban az esetben, ha tettesnek szándéka volt a btk. 303. §-ában irt eredménynek va­lamelyikét előidézni és e végből a czélhoz ve­zető cselekvényt megkezdi, lehet szó súlyos testi sértés kisérletének bűntényéről; de ha nem bizonyítható, hogy a szándék említett §-ban irt eredmény létesítésére volt irányozva , véle­ményünk szerint, a fenyegetés vagy támadás nem minősíthető súlyos testi sértés bűntény­kí­sérletének. Bodor László. A belügyminiszter törvényjavaslatot terjesz­tett a képviselők háza elé „a törvénytár, tör­vény­gyűjtemény és rendeletek t­á­r­á­­­nak kiadása“ tárgyában. Czélja: a törvénynek és rendeleteknek kiadását és elárusítását az állam kizárólagos jogává tenni, az államnak biztos és jelentékeny bevételi forrást nyitni s a magán­vál­­lalkozók részéről tapasztalt és következményeiben úgy a hatóságok tekintélyét, mint az egyesek ér­dekeit nagy mérvben veszélyeztető eljárásnak elejét venni. A kormányt e lépésre első­sorban a pénzügyi tekintetek bírták. Hogy mennyiben helyes e kérdést pénzügyi szempontokból bírálat alá venni s mennyi­ben nem, e tekintetben eltérők lehetnek a nézetek, azonban az az egy bizonyos, hogy az európai „czivi­­lizált“ államok pénzügyeik érdekében a törvények kiadását monopóliummá nem tették, mert úgy Fran­­czia­, mint Német- s Angolországban és Ausztriában meg van engedve, hogy a törvényeket és rendelete­ket bárki is, a neki tetsző alakban kiadhassa és terjeszthesse A kormány másodsorban azzal indokolja e lépését ,­ hogy a magánvállalkozók „hivatalos kiadás“ és „hivatalos adatok alapján“ czégér alatt némely törvényeket szentesítés előtt hoztak forgalomba s ezekkel elárasztották a könyv­­piac­ot; hogy a magán-kiadású törvények egyes fejezetei és szakaszai nem felelnek meg a szentesí­tett és hivatalos kiadású törvények fejezeteinek és szakaszainak; 2) hogy a magán­­kiadások hemzseg­nek a nyomtatási hibáktól; 3) hogy a magán- ki­adású törvények egyes szakaszai a szentesített tör­vény illető szakaszával merőben ellenkezően van­nak szövegezve, minek folytán, a­mint tényleg megtörtént, a hivatalnokok, sőt a hatóságok is tév­útra lettek vezetve. Mi pedig, egészen eltérőleg a miniszteri indoko­lástól, azt tapasztaltuk, hogy a kormány kezdemé­nyei s vállalatai a legroszabbak. A magánvállalatok tökélyét a verseny idézi elő. Láttuk azt is, hogy mit érthetünk a kormány meg­takarítási törekvése alatt és a Büntető jogtára c­ímű torzlapnál, mely tökéletlen, a czélnak meg nem felelő, senkinek sem hasznos és a kormányra nézve egyenesen — káros. A czélba vett kormány­vállalatnál ismét holmi szerződés megkötésével kilátásba helyezett zsíros koncz képezheti a rugót, egyéb — semmi. Rémítő nyomor az, melybe az ügyvédek or­szágszerte jutottak. Már nem is szeretünk panasz­kodni. Tudjuk, hogy senki velünk, hanem mindenki ellenünk. Azonban mégis szabad azt a kérdést fel­vetnünk, hogy hova vezetnek ezek az elszomorító állapotok ? A kar nem mozog, nem tesz testületileg semmit. A kormány csak czifra javaslatokkal lép fel, melyek még jobban belevisznek bennünket az ör­vénybe. A kar egyesei már dőlnek kifele a sorból. A nyomor és keresethiány földönfutóvá teszi őket. Nem hiányzik a munkaszeretet, a tehetség s a komoly törekvés — de nincs munkakör. A leg­csekélyebb állásra törekvők visszautasíttatnak, mert — ügyvédek. A magánvállalatok követik a kor­mányt. A bárány­­türelem, melylyel aztán karunk ezeket az állapotokat nézi, páratlan az egész föld kerekségén. Úgy látszik, hogy a napról-napra növe­kedő nyomor még nem érte el azt a fokot, hogy karunk vezetőit tettre ébreszsze. Cselekednünk kell valamit, mert különben nyomtalan veszünk el. Vegyes közlemények. Áthelyezés. Vajna Dénes csik-szerdai tervszéki­­ és Desseffy Aurél n.-szöllösi­­birósági aljegyzők köl­­­­csönösen. Névváltoztatás. M­a­d­a­r János nagy-kállói lakos „Rédei“-re, H­o­d­i Pál sámsoni lakos „Puskására változtatták nevüket. Ingók foglalása: Hegedűs Mih. ell. H.­Hollóson ; Schiller Simon ell. Temesvárit; K­­­u­c­a­v­i­c­z Henrik ellen Hékason; A­s­c­h­n­er Mór ell. Pozsonyban ; G­u­n­g­l Mikl. és n. ell. Szűrben ; Diesche­r Ágoston ell. Bpesten (VI. ker. nagy János­ utcza 39.); Weis­s Ignácz ell. T.­Sz.­Miklóson ; T­r­i­f­u Andr. ell. Gyorokon; B­e­r­c­s­i­t­s­­ Zsiva ell. Krályováczott; Tóth Józs. ell. Sz.-Gálit. ; S­z­m­e­r­i­g­a Mih. és t. eil. Jesztrebben ; G­á­l Andr. és­­ n. ell. Tagyon ; M­e­n­d­l Herman és t. ell. Susánoveczen ;­­ Bárány Férd ell. Bpesten (IX. ker. Mátyás-utcza 4.) ; I Simon Borb. ellen Himesházán; Hesz Ferencz ellen í Soulcourtt. Örökösök idézése. T­i­tt­i­n­g­e­r János ör. (sz.-fe­hérvári tsz.) ; L­e­t­h­a­y Anton ör. (beszterczei tsz) ; Hmelár Gurtek Ján. ör. (eperjesi tsz.) ; Selyem Béni, Engelmann Jónás, Morvai Ján., Bauer Kat. ör. (szabatkai tsz.) ; Juhász Józs. és n., ör. N­y­i­t- I­r­a­i István, E­d­e­r (General) Ján. és n. ör. (pestvi­déki tsz.). Gondnokság. Takács Károly csenejei lakos el!, (szombathelyi tsz.), gyöngeelméjüség miatt. Idézés. Kuluncsits Mathia és t. (Szabadka tsz.) ; Bóbita Péter (ipolysági tssz.); Kozák Ján (eperjesi tsz.) ; özv. Lázár Jánosné (z. egerszegi jb.) Szőke Istvánná (kolozsvári jsz.) ; J­o­n­i­t­z George és J. (a­ szebeni tsz.); Barac Mária ör. (bazini jb);­­ Kakas Ján. (szabadkai tsz.); Rotenberg Samu (eperjesi jb); Guldás Dusik Józs. (birtsei jb.); Hrivnyacsek Józs. (birtfai jb.) ; T­i­­­m­a Rakilla és Ilia (pancsovai jb.); Holzer Jozefa (bpesti I.Il­. ker. jb.); Rozenstein Józs. ör. (bonyhádi jb.); U­r­­baniák Annak (bpesti tsz.). Pályázat. Végrehajtói áll. (váczi jb.); pénzkezelői áll. (bpesti központi állampénztár). (A „Budapesti Közlöny 242. számából.) A bpesti kir. itélő­táblára legközelebb több kinevezést várhatunk a pestvidéki s a bpesti kir. tszék köréből. Roppant mozgás mindenütt. Nem qualifikáczió, hanem verseny a protekczióban lesz határozó ezúttal is. Szerkesztői posta. T. Hoffmann Lajos ügyvéd urat Kalocsán 18 frt 10 kr.; Kovács Endre ügyvéd urat Egerben 19 frt 80 kr. követelésünk beküldése iránt kérjük. Döntvények. Mindaddig, mig végrehajtata nem igazolja, hogy sorozott jelzálogos követelése az ingatlan­ból fedezhető nem volt, az ingók árverése részére el nem rendelhető. (Semmit­ősz­ék 15338 1880.) Stahlberger Ignácznak Glükmann­ Antal és Glükmann Ábrahám ellen végrehajtási ügyében a nyírbátori kir.­­biróságnak 1880. évi

Next