Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)

1880-10-23 / 244. szám

V. évfolyam 1880. 244. §a, Budapest, szombat október 23. „MAGYAR^ JOGÁSZ“­­ magjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre........20 frt — Fél évre ...............10 „ — Negyed évre.... 5 „ Egy hónapra---- 7 „ 80 Hirdetések: Egy hatodhasábon petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétsz* *) r 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál A­­ bélyegen­j külön minden beigtatás s d­íl után 30 kr. osztr. ért. QL MAGYAR JOGÁSZ A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Rgje»--.......... , , tjeiig / Szerkesztőség Í Budapest, V. József tér 9. az.­­ • hová a lap szellemi részét illeti I közleményeken kivfit, a» előflee- I tési s hirdetési dijak, nem itt­t­­iónban a beiktatandó hirdet- f menyek is küldendők. I feladó-hivatal, j és ott vagyunk ismét, a hol voltunk. Folyik nagyban a vita az ügyvédi rend­tartási javaslat fölött. Vetélkednek, hogy ki tud ékesebben szólni. Annyira elmerültek a javaslatba, hogy annak kitűzött czéljáról megfeledkeztek. A fegyelem és mindenütt csak a fegyelem. Egyes részletek kicziczornázása, a fenséges nép jogainak megóvása. Az igazságügyér éber, mint a nyúl. Vigyáz keményen s csak ott, hol a kar elnyomásáról van szó, alszik. Lesz ismét czifra nyavalya. Az ügyvédi rendtartás pár szakasza ki fog igazíttatni. Az ügyvédek helyzete roszabb lesz, mint volt eddig. Joga lesz az ad­ókat visszatartani, ha nem fizetik. Meghagyatik ezentúl is díjának, elsőbbsége vagyonbukott felének csődtömegére nézve, így meg fog aztán élni. Roppant állapotok ezek, ha meggondol­juk. A­helyett, hogy felfogták volna az ügy­védi bajokat s gondolkoztak volna a fölött, hogy miként lehetne azokat orvosolni, csinál­nak megint borzasztó terjedelmes törvényt. A baj az, hogy nem birüunk boldogulni. Ezen kérdés megoldására kellett volna szorítkozni. Igen­is, módot kellene nyújtani első­sorban arra, hogy megélhessünk. Ki kellett volna mindenekelőtt azon eszközöket fürkészni, hogy az ügyvédek ne legyenek kénytetve keserves keresményük miatt hosszú, bizonytalan pert folytatni. E mellett tenni kellett volna valamit a zugirászattal szemben, legalább a telekkönyvi ügyeknél az ügyvédi kényszer-ellenjegyzés be­hozatalával. Ennyi elég lett volna egyelőre. Dönteni is könyebben lehetett volna a dolog fölött. Legalább látnók tisztán s világosan azt, mi­kép akar-e tenni a kormány érdekeinkben va­lamit vagy épen semmit. A mostani eljárás mellett csak új tör­vényt várhatunk némi boldog vagy boldogta­lan intézkedéssel, a­nélkül, hogy helyzetünk javulása, mely a javaslat által álnokul czélba vétetett, eléretnék. Ezt mindenki látja, mindenki tudja. S ép azért fel nem foghatjuk, hogy némelyek, kü­lönösen azok az urak, a­kik az enquête-be ju­tottak, nagy reményeket képesek táplálni arra, hogy a mostani reform-munkálat korunkat kira­gadja a pokoli állapotból. A közjegyzőknek, mielőtt revistó alá vet­ték törvényüket, a felhangzott panaszok foly­tán a szakadatlanul keletkezett törvényekben, hol csak lehetséges volt, újabb s újabb hatás­kört adtak s jogaik biztosíttattak. Látszott te­hát ezen institutió iránt bizonyos rokonszenv, mi kibékítette őket kevésbé mostoha helyze­tükkel úgy, hogy bizalommal néznek most is a jövő elé. Az ügyvédekkel ellenkezőkép bántak el. A­hány törvény csak létesíttetett, ellenük szólt. A jogcsorbítás még akkor sem szűnt meg, mi­dőn javában folytak a kamarákban a mozgal­mak az existentiájukat napról-napra kétesebbé tevő misemiák megszüntetése tárgyában. Mi a javaslatot nem tartjuk egyébnek, mint szemfényvesztésnek. Bizalommal egyáta­lában nem viseltetünk s nem viseltethetünk irányában. Nem látunk semmi jóindulatot. Ko­moly törekvésről még csak szólni sem lehet. Restéljük, hogy a hosszú évi lamentónak ismét csak az lesz eredménye, mikép kapunk törvényt, anélkül, hogy az által­a karunkat méltán megillető jobblétre még csak csekély kilátás is nyílnék. A telekkvi feljegyzések joghatálya. Sch­e leges non est, verba earum tenere, sed vim ac potestatem. C e­­­s­u s. I. A magyar törvénykezés és igazságszolgálta­tás terén alig van kérdés, mely a jogászkörökben terjedelmesebb eszmeharczot s sokoldalúbb nézetel­térést okozott volna és a mely a fennálló anyagi és alaki jog logikai magyarázatára alapított elmé­leti jogtudományt élesebb ellentétbe helyezte volna—■ a törvény holt betűit az élet tarka eseteire alkal­mazó bírói, kiváltképen pedig felsőbb bírói gyakor­lattal szemben — mint az 1855. évi decz. 15-kén kelt igazságügyminiszteri rendelettel életbeléptetett tkvi­rditásnak*) 104. s ezzel kapcsolatos 105. §-a vagyis a feljegyzésekről szóló XI. czime. Czélom­ az e téren kifejlődött ellentétek fel­tüntetése mellett konczkés alá venni azt, hogy az utósó 3 évtized alatt oly sok viszontagságon ke­resztülment jogfejlődésre is tekintettel felsőbb bírói praxisunk s az ez által megteremtett tényleges ál­lapot, mennyiben felel meg a tudomány követelmé­nyeinek egyrészről s másrészről a gyakorlati érde­keknek. A tkvi­rdítás a feljegyzéseknek két nemét említi , t. i. a joghatálynélkülieket és a joghatá­lyosakat; felsorolása szerint az előbbiekhez tar­tozván : *) 1) kiskorúság, ennek törlése 2) az atyai vagy gyámi hatalom meghosszabbítása 3) gondnokság 4) csődfeljegyzés, utóbbiakhoz pedig:*) 1) Zárlat 2) óhajtási haszonbérbe-adás 3) vhajtási árverés 4) egyetemleges zálogok 5) rang­sorozat 6) perfeljegyzés. A joghatály nélküli és joghatályos feljegyzé­sek között ama lényeges különbség van, hogy míg az előbbiek oly tényeket vagy jogviszonyokat tár­­gyaznak, melyekre nézve a feljegyzés elmulasztásá­nak mi jogkövetkezménye sincs, addig az utóbbiak mindig a­­kvi­rdásban és a polgá­rkezési szabályo­zott joghatály biztosítása, illetve nyerése végett jegyeztetnek fel.* 4 *) A joghatály nélküli feljegyzéseknek tárgya mindenkor valamely, az anyagi jog elvei által sza­bályozott tényleges állapot a joghatályos feljegy­zések ellenben bizonyos, már megszerzett vagy jö­vőben megszerzendő jogokat feltételeznek és eleve kijelölik azon ingatlant vagy tavi jogot, melyre nézve eme jogok érvényesíthetőkké válnak. 6) Lássuk már most a joghatály nélküli és jog­hatályos feljegyzések egyes nemeit külön-külön. *) Bírod.­­törv. lap 1855. XLVIII. db. 222. sz. a. 1) tkvi rdts 104. §. *) U. o. *­ Eme felsorolás az 1868. 54. t.-cz. 461. §-a által annyiban módosul, hogy a vhajtás, becslés s árverés külön feljegyzendők. 4) tkvi rdzs. 104. §. 6. pont. *) Dr. Herczeg. A tkvi rdzs. 318. lap. J Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat-­­ nak el . • A) A kiskorúság feljegyzése vagy hagyatéki eljárás folytán a hagyatéki bíróság végzése, vagy anyakönyvi kivonat alapján történik vagy pedig, a mennyiben a kisk. fél törvényes képviseletben in­gatlant vagy nyilván könyvi jogot adásvevés vagy a tulajdonjog szerzésre alkalmas egyéb módon szerez, miután ez esetben a jogszerző alany kiskorúságá­nak az okiratból kell kitűnni, az okirat alapján eszközölt tkvi változással egyidejűleg a jogszerző alany kiskorúsága is feljegyzendő. A kiskorúság törlése anyakönyvi kivonat vagy esketési bizonyítvány vagy végül a gyámhatóság által történt nagykárusítás esetén gyámhatósági végzés alapján külön kérvénynyel szorgalmazandó. *) B) Az atyai vagy gyámi hatalom meghosszabbí­tását, hazai jogrendszerünk e néven ma már nem ismeri, ennek helyébe lépett a vele teljesen egyenlő hatályú „kiskorúság meghosszabbítása,“7) mely az ezt elrendelő illetékes bíróság által hozott, s a tkvi hatósággal hivatalból8) közlendő végzés alap­ján jegyeztetik fel s ugyancsak ezen bíróságnak azt megszüntető végzése alapján töröltetik ki.9) C) Gondnokság csakis birósági hivatalos meg­keresésre jegyezhető fel.,0) Irányadó e tekintetben a gyámsági és gondnok­sági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t.-cz., mely szerint nagykorúak gondnokság alá helye­­zendők. n) 1) ha elmebetegek vagy siketnémák és magu­kat jelekkel megértetni nem tudják; 2) oly gyengeelméjűek és a magukat jelekkel megértetni tudó oly siketnémák, kik ezen bajok egyike vagy másika miatt vagyonuk kezelésére kép­telenek ; 3) tékozlók; 4) azok, kik legalább egy év óta távol van­nak, ha tartózkodási helyük ismeretlen, vagy haza­jövetelükben és vagyonuk kezelésében gátolva vannak; 5) börtönbüntetésre ítéltek. Az itt felsorolt esetekben azonban a gondnok­ság feljegyzésének csakis az 1., 2. és 3. pont alatti esetekben van helye,ia) mert igen természetesen azon körülmény, hogy valaki távol vagy börtönben van, jogképességére nézve befolyással nincsen.ls) A gondnokság feljegyzése törlendő, ha az érdekelt fél az illetékes bíróság végzésével azt, hogy a gondnokság megszüntettetett,a) igazolja. D) A csőd feljegyzése a csődbíróság által hivatalból,­) közölt csődnyitó ítélet alapján is eme feljegyzés törlése nevezett bíróságnak szintén hiva­talból ,6) közölt csődmegszüntetési ítélete alapján történik. Ha közelebbről veszszük szemügyre a jog­hatály nélküli feljegyzéseket, nem kerülheti el figyelmünket azon körülmény, hogy mindeme fel­*) Hogy mikor tekinthető valaki nagykorúnak, az anyagi jog határozza meg, — lásd 1874. XXII. és 1877. XX. t.-cz. 4., 5., 6. §§. 7) 1877. XX. t.-cz. 8. §. 6) V. ö. 1877. XX. t.-cz. 33. § és 1878. ápril 20-án kiadott I. M. rend. 1. §-át. ») A törlés ez esetben nem hivatalból történik, miután azt sem a­­könyvi­ndítás, sem az 1877. XX. t.-cz. nem rendeli. 10) Gondnokság alá helyezésre nézve lásd 1877. XX.. t.-cz. és a 3) jegyzetben hivatott rendelet 27—39. §§-ait. (i) 1877. XX. t.-cz. 28. §. **) U. o. 33. §. ’*) U. o. “) 1878. ápril 20. I. M. rend. 40-55. §. **) Ideigl. trvh. szabály 10. 2. §. g.51r«--——— --------»ga-a ’*) Dr. Herczeg, csődterv­ezés 28 és 238. lap.

Next