Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)
1880-07-09 / 155. szám
lépéseket megtenni kényszerítve lesz Annak bizonyítására, hogy Petőfi Sándor összes műveinek nagy része az Athenaeum részvénytársulatnak örök áron megvett tulajdonát képezi, fölhívott társulat becsatolja Petőfi Sándornak 1847. évi junius 23-án Emich Gusztávval kötött le az utóbbi által engedmény útján fölhívottra ruházott szerződését. Felhívó válasziratában ezen szerződésnek valódiságát és tartalmát tagadta, azt aggályosnak nyilvánította, sőt az eredeti szerződésnek a póttárgyalásnál tett becsatolása után jegyzőkönyvbe iktatott perbeszédében Petőfi Sándor aláírásának valódiságát is megadta. De miután Arany János, Jókai Mór, Lauka Gusztáv és dr. Bellaagh József tanuknak egybehangzó vallomása a 3. sz. a. eredetben csatolt szerződés írását és az azon olvasható: „Petőfi Sándor“ névaláírásokat, Petőfi S. sajátkezű írásának és sajátkezű aláírásának bizonyítja; felhívó az írás és aláírás valamint a tartalom valódiságára irányzott tagadásait a tanúvallomásokra tett észrevételeiben többé fon nem tartotta, minek folytán a szerződés valódisága begyőzöttnek tekintendő. Jogérvényességétől mindeddig meg nem fosztott ezen szerződéssel pedig a fölhívott Athenaeum társulat bebizonyította, hogy Petőfi S. összes műveinek nagy része neki valóban örök áron megvett tulajdonát képezi. A B. alatti levélnek idevonatkozókitételei tehát kérdést annál kevésbbé képezhetnek, mert fölhívó az A. alatti „előfizetési fölhívásban“ Petőfi Sándornak nemcsak oly műveit, melyek Petőfi Sándor részéről a felhívott részvénytársulat jogelődjének át nem adattak s melyek csak utólagosan a közönség köréből merültek föl, hanem Petőfi Sándor összes műveit, tehát azokat is czélozza kiadni, melyek tulajdona örök áron tett vétel folytán az Athenaeum társulatot illeti. Midőn tehát Petőfi Sándor műveinek felhívó által ily módon tervezett kiadásában felhívott érvényes szerződéssel biztosított jogainak sérelmét látván, a tervezett kiadás ellen a B. alatti levélben tiltakozott, felhívót a kiadástól visszalépésre azzal szólította fel, hogy a kiadásnak tiltakozása ellenére leendő bekövetkezése esetében a törvény rendes útját sz kényszerítve jogainak megvédésére igénybe venni, akkor felhívott csak jogainak megvédésére általa ezérra vezetőnek tartott lépést tett, mely nem fenyegetés, hanem oly figyelmeztetés, mit tenni mindenkinek szabadságában áll. Kérkedés esete tehát a B. alatti levélnek felhívó által sérelmesnek talált további szövegében nem forog fenn. Mindezekhez képest, miután fölhívó által panaszolt B. alatti levél tartalmából a kérkedés esete meg nem állapítható, annálfogva a felhívási kereset jogosultnak nem is tekinthető, miért is fölhívót keresetével elutasítani, mint pervesztest pedig a polgári törvénykezési rendtartás 251. §. alapján az okozott perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. Döntvények. A gyárak számára szállított egyes gépek csak befalazásuk után válnak ingatlanok tartozékaivá, ellenben megvételük s elszállításuk idejében ingó dolgok fogalmának felelnek meg. (Semmit. 67001880. sz.) Gyika Imre temesvári ügyvéd által képviselt Blau testvérek temesvári szeszgyáros, Rieger Nándor temesvári ügyvéd által képviselt Bolzano Tedesko et Comp. csehországi schlaui gépgyáros czég ellen 1879. évi augusztus 8. 4524 frt káröszszeg és j. iránt pert inditott, mert az alperes által szállított gőzkazán hibás, nem használható s ezáltal tetemes kárt szenvedett felperes. Alperes részéről a bírói illetőség ellen emeltetván kifogás a temesvári tszék mint keresk. bíróság 1879. évi 14276. sz. a következő végzést hozott: Alperes Bolzano Todesko & Comp. csehországi schlaui czégnek a birói illetőség ellen emelt kifogásai elvettetnek és a per felvételére határidőül 1880. é. febr. hó 26. napjának délelőtti 9 órája a kir. tszék pertárában kitüzetvén s mert habár a szerződés a felek közt sem Schlauen sem Temesváron nem jött létre, mégis a szerződésnek tekintett A. és B. alatti levelek szerint, átadási és fizetési helyül Temesvár köttetett ki s minthogy ingók feletti adásvételi szerződések azáltal teljesittetnek, hogy a tárgy átadatik, ily módon az átadási hely egyúttal teljesítési hely is. Felperes a teljesítés elmulasztásából eredt kártérítés iránt indította keresetét, ily kártérítési perek pedig a prt. 35. § a értelmében azon bíróság előtt is indíthatók, melynek területén a szerződés teljesítendő, amiért is alperesek a bírói illetőség ellen emelt kifogásai elvetendők voltak. Az egyéb intézkedésekre a prt. 98. §-a volt irányadó. Alperes semmiségi panaszt adott be. A semmitőszék azt elvetette s a tszék illetőségét kereskedő bíróság minőségben fentartotta, mert a tszék illetékessége kétségtelen már azért is, mivel a szerződésben feladási hely kifejezetten nem lévén meghatározva, hanem ugyanabban alperes a kérdésben forgó kazán átadási átvétel helyéül a temesvári pályaudvart jelölvén meg átalában: az említett pályaudvar nem egyedül rendeltetési, hanem egyszersmind szerződés teljesítési helyként jelentkezik, minélfogva felperes jogosított (perv. 35. §.) a szerződés nem kellő teljesítéséből származtatott kártérítési igényét a temesvári bíróság előtt is érvényesíteni. A bíróság azonban köteles a peres kérdést a keresk törvény szerint elintézni, minthogy a perlekedő felek rendes kereskedők s a per tárgyát képező ügylet mindkettőjük üzlete körében köttetett s mert végül a gyárak számára szállított egyes gépek csak befalazásuk után válnak ingatlan tartozékává, ellenben megvételük s elszállításuk idejében ingó dolgok fogalmának felelnek meg. A részvénytársaságnak, melynekjogában áll a késedelmes részvényessel szemben, vagy a már befizetett összegeket a társaság javára elesettekül nyilvánítani, vagy a késedelmezett összeget per útján követelni, a késedelmes részvényeshez intézett oly tartalmú levele, melyben csak egyik jogosítványának érvényesítését helyezi kilátásba, másik jogosítványának megszűnését vonja maga után. (Legfőbbstélőszék 280 – 880. sz.) A „Viktória“ biztosító társaság csődtömege, Roth Izsák elleni 100 frt. iránti perében a kolozsvári kir. járásbíróság 1879. évi augusztus 2. 5673 sz. a. következő ítéletet hozott: Alperes Roth Izsák feltétlenül köteles a kereseti 100 frt tőkét, annak 1875. évi január 1-től számítandó 6°/0 kamatját felperesnek megfizetni. Indokok: A kiegészítő tárgyalás folytán felperes által befektetett s az iratokhoz mellékelt a „Viktória“ biztosító társaság alapszabályainak 7. és 8. §-ai alapján igazoltatik, hogy felperes követelését mely alapból származtatja, valamint az is, hogy a 700 frtos kötvény miként lett 200 frtos részvényekké átváltoztatva s igy alperes az alapul fektetett kötelezvényben elvállalt kötelezettség alapján a kereseti tőke és kifogás alá nem vett kamatjai megfizetésére kötelezendő volt. A felperes társaságtól kapott levélre alapított azon kifogása alperesnek, hogy azon levélre nem válaszolván, fizetési kötelezettsége megszűnt, tekinteten kívül volt hagyandó, minthogy kifogásra felajánlott eskü-bizonyiték a csődtömeggondnokkal szemben, kinek nem saját tényei forognak fenn, mellőzendő volt s mivel a kérdéses levelet alperes felmutatni nem tudta, az elveszett, másfelől, hogy ily tartalmú levél alperessel közöltetett volna is, felperesnek a kötelezvény és törvényen alapuló jogán csorbát nem ejthet, azt meg nem változtathatja. Azon alperesi kifogás, hogy jutalékát nem vette fel, tekinteten kívül volt hagyandó, minthogy ez a jogügylet megszüntetését nem vonhatja maga után, hanem legfeljebb is az osztaléknak perutján való követelésére adhat alperesnek jogot felp. csődtömeggel szemben. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla alperes felebbezése folytán 1879. évi deczemb. 23. 1107 sz. a. következőleg ítélt. A czimzett kir. járásbiróság, mint kereskedelmi bíróságnak folyó év auguszt. 2. hozott ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A legfőbbitélőszék alperes további felebbezése folytán 1880. évi junius 9. 280. sz. a. következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával alperes csak azon esetben, köteleztetik a kereseti 100 frt. tőkét, annak 1875. január 1-től számítandó 6% kamatait felperesnek megfizetni, ha ő, alperes a következő főesküt : „Esküszöm, hogy azon időben, midőn a „Viktória“ biztosító társaság 1000 frtos részvényeit 200—200 frtos részvényekre leszállította, tőle oly tartalmú levelet kaptam, hogy azon esetre, ha 100 frtot, a társasághoz be nem fizetek, az általam addig befizetett 300 frtnak a társaság javára való elvesztése mellett minden ez iránybani követelési jogot elenyészik, le nem teszi Ha pedig alperes ezt az esküt leteszi, akkor felperes keresetével elutasíttatik. Indokok: Alperes azt a kifogást is tette, miszerint ő azon időben, midőn a „Viktória“ biztosító társaság 1000 frtos részvényeit 200—200 forintos részvényekre változtatta, tőle oly tartalmú levelet kapott, hogy azon esetre,ha 100 f. a társasághoz be nem fizeti, az általa eddig befizetett 300 írtnak a társaság javára való elvesztése mellett, minden ez iránybani követelési joga elenyészik. Mely felhívást alperes tudomásul vévén és elfogadván, ő, a társasággal szemben, minden követelési jogáról lemondott, semminemű osztalékot fel nem vett, szelvényeit be nem váltotta. Ezen kifogást annyival kevésbé lehetett figyelmen kívül hagyni, mivel már az alapszabályok (9. § 3. pont) azt az intézkedést tartalmazzák, hogy a társaság igazgató-választmányának jogában áll, a már befizetett összegeket a társaság tartaléktőkéje javára elesettekül nyilvánítani, vagy pedig a késedelmes részvényesektől tartozásaikat per útján behajtani. Nem lehetetlen tehát, hogy alperestől az általa fizetendő 100 frt. csak azon joghátrány terhe mellett követeltetett, hogy társasági jogait elveszti. Felp. egyszerű tagadásra szorítkozott, holott, ha alperes állítása helytelen, módjában lett volna a társasági irományokból az ellenkezőt bebizonyítani. Ennélfogva, minthogy alperes főesküt ajánlott, melyet felperes visszakínált, a pri. 232-ik §-ához képest alperesnek az esküt oda ítélni és a per kimenetelét ettől függővé tenni kellett, megjegyeztetvén, hogy alperes által felhozott egyéb kifogások már az alsóbb bíróságok ítéleteiben helyesen meg vannak cáfolva. Azon körülmény, hogy a biztosított elhallgatja, mikép kevéssel a biztosítási ügylet meg-s kötése előtt, a biztosítás helyén tűz volt, a kártérítési igény elvesztését vonja maga után. A Legfőbb Ítélőszék 359. v 880.) Szabó János felperesnek, a „Viktoria“ biztositó társulat csődtömege elleni 7375 frt iránti perében a kolozsvári királyi törvényszék 1879 évi junius 16-án 5341. sz. a. következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A kereset A. és B. melléklete által bizonyítva van ugyan, hogy felperes az azokban megnevezett épületeit, gépeit és takarmányét a „Victoria“ biztositó társaságnál tűzkár ellen biztositotta s a C. alattiban megnevezett épületek és tárgyak 1875. november 14-ki volt tűz alkalmával elégtek. De minthogy felperest azt, hogy a biztosítás helyén kevéssel a biztosítási ügylet megkötése előtt tűz volt, elhallgatta, holott az a kockázat megítélésére fontos és lényeges körülmény s annak elhallgatása a biztosítási szerződés 7. és 16. pontja szerint a kártérítési igény elvesztését vonja maga után s a jelen ügy elbírálásánál a szerződési feltételek nemcsak azért irányadók, mivel azt a kereskedelmi törvény 472 §-a is megengedi, hanem mivel a biztosítási ügylet a kereskedelmi törvény életbelépte előtt jövén létre s a tűzkár is azelőtt történvén, a felek kölcsönös jogai és kötelezettségei megállapításánál a szerződési feltételek szolgálhatnak zsinórmértékül, felperes keresetével elutasítandó volt. A m.-vásárhelyi kir. itélőtábla felperes felebbezése folytán 1880. évi január 20-án 644. szám alatt következő ítéletet hozott: A czimzett kir. tervszék mint csődbiróságnak folyó évi junius 16-án 3341. szám alatt hozott ítélete indokainál fogva és továbbá azért is helybenhagyatik, mert maga felperes válasziratában határozottan beismerte, hogy kérdésben forgó udvarán az 1873-ik évben tűzvész volt, melyért „az első magyar átalános biztositó társaság“-tól, az ellenirathoz csatolt értesítés szerint 3786 frt 70 krnyi tűzkárt kapott s ennélfogva felperesre a biztositó feltételek 7. és 16-ik §-a alkalmazandó. A legfőbbitélőszék felperesnek további felebbezése folytán 1880. évi junius hó 14-én 359/v. szám alatt következő ítéletet hozott: A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla ítélete felhívott és felhozott indokaiból hhagyatik. cuRiAi értesítő. a Ipfff-itélőSZétBÜ július 8-án BlíntéZtBttBll-1 5297 5300 r- 5302 01 5531]mathy) II. polg. tan. 5888 m. 615016709 m. 6710 m. 6711 megv. 6733 r. h. (Ast) 5142 megv. 5189 h. 5450 b. h. 6736 m. (Halmosy) 5061 h. 5264(Blaskovich) 4638 megv. 4688 rb. rm. I. polg. tan. 5763 h. 5764 m. 5429 h. 5488 f. o. 5438 h. 5512 rm. h. (Kossalka) III. polg. tan. 6195 4722 h. 4725 rb. rm. 4823 m. 4840 5767 h. 5770 m. 5773 b. (Faur) 5013 5517 h. 5519 helyb. 5522 f. o. (Gyár- h. 6201 h. 9235 h. 6253 m. 6708 m. m. 6348 rb. rf. v. u. (Haris) 4677 h.