Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)

1880-07-09 / 155. szám

lépéseket megtenni kényszerítve lesz Annak bizo­nyítására, hogy Petőfi Sándor összes műveinek nagy része az Athenaeum részvény­társulatnak örök áron megvett tulajdonát képezi, fölhívott társulat becsatolja Petőfi Sándornak 1847. évi junius 23-án Em­ich Gusztávval kötött le az utóbbi által enged­mény útján fölhívottra ruházott szerződését. Felhívó válasziratában ezen szerződésnek valódiságát és tartalmát tagadta, azt aggályosnak nyilvánította, sőt az eredeti szerződésnek a póttárgyalásnál tett becsatolása után jegyzőkönyvbe iktatott perbeszédében Petőfi Sándor aláírásának valódiságát is megadta. De miután Arany János, Jókai Mór, Lauka Gusztáv és dr. Bellaagh József tanuknak egybehangzó vallomása a 3. sz. a. eredetben csatolt szerződés írását és az azon olvasható: „Petőfi Sán­dor“ névaláírásokat, Petőfi S. sajátkezű írásának és sajátkezű aláírásának bizonyítja; felhívó az írás és aláírás valamint a tartalom valódiságára irányzott tagadásait a tanúvallomásokra tett észrevételeiben többé fon nem tartotta, minek folytán a szerződés valódisága begyőzöttnek tekintendő. Jogérvényessé­gétől mindeddig meg nem fosztott ezen szerződés­sel pedig a fölhívott Athenaeum társulat bebizo­nyította, hogy Petőfi S. összes műveinek nagy része neki valóban örök áron megvett tulajdonát képezi. A B. alatti levélnek idevonatkozó­­kitételei tehát kérdést annál kevésbbé képezhetnek, mert föl­hívó az A. alatti „előfizetési fölhívásban“ Petőfi Sándornak nemcsak oly műveit, melyek Petőfi Sándor részéről a felhívott részvénytársulat jogelődjének át nem adattak s melyek csak utólagosan a kö­zönség köréből merültek föl, hanem Petőfi Sándor összes műveit, tehát azokat is czélozza kiadni, me­lyek tulajdona örök áron tett vétel folytán az Athe­naeum társulatot illeti. Midőn tehát Petőfi Sándor műveinek felhívó által ily módon tervezett kiadá­sában felhívott érvényes szerződéssel biztosított jogainak sérelmét látván, a tervezett kiadás el­len a B. alatti levélben tiltakozott, felhívót a ki­adástól visszalépésre azzal szólította fel, hogy a kiadásnak tiltakozása ellenére leendő bekövetke­zése esetében a törvény rendes útját­­ sz kény­szerítve jogainak megvédésére igénybe venni, akkor felhívott csak jogainak megvédésére általa ezérra vezetőnek tartott lépést tett, mely nem fe­nyegetés, hanem oly figyelmeztetés, mit tenni min­denkinek szabadságában áll. Kérkedés esete tehát a B. alatti levélnek felhívó által sérelmesnek talált további szövegében nem forog fenn. Mindezekhez képest, miután fölhívó által panaszolt B. alatti le­vél tartalmából a kérkedés esete meg nem állapít­ható, annálfogva a felhívási kereset jogosultnak nem is tekinthető, miért is fölhívót keresetével elutasítani, mint pervesztest pedig a polgári tör­vénykezési rendtartás 251. §. alapján az okozott perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. Döntvények. A gyárak számára szállított egyes gépek csak befalazásuk után válnak ingatlanok tartozé­kaivá, ellenben megvételük s elszállításuk idejében ingó dolgok fogalmának felelnek meg. (Semmit. 67001880. sz.) Gyika Imre temesvári ügyvéd által képvi­selt Blau testvérek temesvári szeszgyáros, Rieger Nándor temesvári ügyvéd által képviselt Bolzano Tedesko et Comp. csehországi schlaui gépgyáros czég ellen 1879. évi augusztus 8. 4524 frt kárösz­­szeg és j. iránt pert inditott, mert az alperes által szállított gőzkazán hibás, nem használható s ezál­tal tetemes kárt szenvedett felperes. Alperes ré­széről a bírói illetőség ellen emeltetván kifogás a temesvári tszék mint keresk. bíróság 1879. évi 14276. sz. a következő végzést hozott: Alperes Bolzano Todesko & Comp. csehországi schlaui czég­­nek a birói illetőség ellen emelt kifogásai elvettet­nek és a per felvételére határidőül 1880. é. febr. hó 26. napjának délelőtti 9 órája a kir. tszék per­tárában kitüzetvén s mert habár a szerződés a fe­lek közt sem Schlauen sem Temesváron nem jött létre, mégis a szerződésnek tekintett A. és B. alatti levelek szerint, átadási és fizetési helyül Temes­vár köttetett ki s minthogy ingók feletti adás­vételi szerződések azáltal teljesittetnek, hogy a tárgy átadatik, ily módon az átadási hely egy­úttal teljesítési hely is. Felperes a teljesítés elmu­lasztásából eredt kártérítés iránt indította kerese­tét, ily kártérítési perek pedig a prt. 35. § a ér­telmében azon bíróság előtt is indíthatók, melynek területén a szerződés teljesítendő, a­miért is alpe­resek a bírói illetőség ellen emelt kifogásai elve­­tendők voltak. Az egyéb intézkedésekre a prt. 98. §-a volt irányadó. Alperes semmiségi panaszt adott be. A semmitőszék azt elvetette s a tszék illetőségét kereskedő bíróság minőségben fentar­­totta, mert a tszék illetékessége kétségtelen már azért is, mivel a szerződésben feladási hely kifeje­zetten nem lévén meghatározva, hanem ugyanabban alperes a kérdésben forgó kazán átadás­i átvétel he­lyéül a temesvári pályaudvart jelölvén meg átalá­­ban: az említett pályaudvar nem egyedül rendel­tetési, hanem egyszersmind szerződés teljesítési hely­ként jelentkezik, minélfogva felperes jogosított (perv. 35. §.) a szerződés nem kellő teljesítéséből származtatott kártérítési igényét a temesvári bíróság előtt is érvényesíteni.­­ A bíróság azonban köteles a peres kérdést a keresk törvény szerint elintézni, minthogy a perlekedő­­ felek rendes kereskedők s a per tárgyát képező ügylet mindkettőjük üzlete körében köttetett s mert végül a gyárak számára szállított egyes gépek csak befalazásuk után válnak ingatlan tartozékává, el­lenben megvételük s elszállításuk idejében ingó dolgok fogalmának felelnek meg. A részvénytársaságnak, melynek­­jogában áll a késedelmes részvényessel szemben, vagy a már befizetett összegeket a társaság javára elesettekül nyilvánítani, vagy a késedelmezett összeget per útján követelni, a késedelmes részvényeshez intézett oly tartalmú levele, melyben csak egyik jogosítványának érvénye­sítését helyezi kilátásba, másik jogosítványá­nak megszűnését vonja maga után. (Legfőbb­­stélőszék 280 – 880. sz.) A „Viktória“ biztosító társaság csődtömege, Roth Izsák elleni 100 frt. iránti perében a ko­lozsvári kir. járásbíróság 1879. évi augusztus 2. 5673 sz. a. következő ítéletet hozott: Alperes Roth Izsák feltétlenül köteles a kereseti 100 frt tőkét, annak 1875. évi január 1-től számítandó 6°/0 ka­matját felperesnek megfizetni. Indokok: A kiegé­szítő tárgyalás folytán felperes által befektetett s az iratokhoz mellékelt a „Viktória“ biztosító tár­saság alapszabályainak 7. és 8. §-ai alapján igazoltatik, hogy felperes követelését mely alapból származtatja, valamint az is, hogy a 700 frtos kötvény miként lett 200 frtos részvényekké átváltoztatva s igy al­peres az alapul fektetett kötelezvényben elvállalt kötelezettség alapján a kereseti tőke és kifogás alá nem vett kamatjai megfizetésére kötelezendő volt. A felperes társaságtól kapott levélre alapított azon kifogása alperesnek, hogy azon levélre nem vála­szolván, fizetési kötelezettsége megszűnt, tekinteten kívül volt hagyandó, minthogy kifogásra felajánlott eskü-bizonyiték a csődtömeggondnokkal szemben, kinek nem saját tényei forognak fenn, mellőzendő volt s mivel a kérdéses levelet alperes felmutatni nem tudta, az elveszett, másfelől, hogy ily tartalmú levél alperessel közöltetett volna is, felperesnek a kötelezvény és törvényen alapuló jogán csorbát nem ejthet, azt meg nem változtathatja. Azon alperesi kifogás, hogy jutalékát nem vette fel, tekinteten kívül volt hagyandó, minthogy ez a jogügylet meg­szüntetését nem vonhatja maga után, hanem leg­feljebb is az osztaléknak perutján való követelésére adhat alperesnek jogot felp. csődtömeggel szemben. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla alperes felebbezése folytán 1879. évi deczemb. 23. 1107 sz. a. következőleg ítélt. A czimzett kir. járásbiróság, mint kereskedelmi bíróságnak folyó év auguszt. 2. hozott ítélete indokainál fogva helyben­­hagyatik. A legfőbbitélőszék alperes további felebbezése folytán 1880. évi junius 9. 280. sz. a. következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával alperes csak azon esetben, köteleztetik a kereseti 100 frt. tőkét, annak 1875. január 1-től számítandó 6% kamatait felperesnek megfizetni, ha ő, alperes a következő főesküt : „Esküszöm, hogy azon időben, midőn a „Viktória“ biztosító társaság 1000 frtos részvényeit 200—200 frtos részvényekre leszállította, tőle oly tartalmú le­velet kaptam, hogy azon esetre, ha 100 frtot, a társasághoz be nem fizetek, az általam addig befi­zetett 300 frtnak a társaság javára való elvesztése mellett minden ez iránybani követelési jogot el­enyészik, le nem teszi Ha pedig alperes ezt az esküt leteszi, akkor felperes keresetével elutasít­­tatik. Indokok: Alperes azt a kifogást is tette, mi­szerint ő azon időben, midőn a „Viktória“ biztosító társaság 1000 frtos részvényeit 200—200 forintos részvényekre változtatta, tőle oly tartalmú levelet kapott, hogy azon esetre,ha 100 f. a társasághoz be nem fizeti, az általa eddig befizetett 300 írtnak a társaság javára való elvesztése mellett, minden ez iránybani követelési joga elenyészik. Mely felhívást alperes tudomásul vévén és elfogadván, ő, a társasággal szemben, minden követelési jogáról lemondott, sem­minemű osztalékot fel nem vett, szelvényeit be nem váltotta. Ezen kifogást annyival kevésbé lehetett figyelmen kívül hagyni, mivel már az alapszabályok (9. § 3. pont) azt az intézkedést tartalmazzák, hogy a társaság igazgató-választmányának jogában áll, a már befizetett összegeket a társaság tartalék­­tőkéje javára elesettekül nyilvánítani, vagy pedig a késedelmes részvényesektől tartozásaikat per útján behajtani. Nem lehetetlen tehát, hogy alperestől az általa fizetendő 100 frt. csak azon joghátrány terhe mellett követeltetett, hogy társasági jogait elveszti. Felp. egyszerű tagadásra szorítkozott, holott, ha al­peres állítása helytelen, módjában lett volna a tár­sasági irományokból az ellenkezőt bebizonyítani. Ennélfogva, minthogy alperes főesküt ajánlott, me­lyet felperes visszakínált, a pri. 232-ik §-ához ké­pest alperesnek az esküt oda ítélni és a per kime­netelét ettől függővé tenni kellett, megjegyeztet­vén, hogy alperes által felhozott egyéb kifogások már az alsóbb bíróságok ítéleteiben helyesen meg vannak c­áfolva. Azon körülmény, hogy a biztosított elhall­gatja, mikép kevéssel a biztosítási ügylet meg-­s kötése előtt, a biztosítás helyén tűz volt, a kártérítési igény elvesztését vonja maga után. A Legfőbb Ítélőszék 359. v 880.) Szabó János felperesnek, a „Viktoria“ bizto­sitó társulat csődtömege elleni 7375 frt iránti pe­rében a kolozsvári királyi törvényszék 1879 évi junius 16-án 5341. sz. a. következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A ke­reset A. és B. melléklete által bizonyítva van ugyan, hogy felperes az azokban megnevezett épü­leteit, gépeit és takarmányét a „Victoria“ biztositó társaságnál tűzkár ellen biztositotta s a C. alatti­ban megnevezett épületek és tárgyak 1875. novem­ber 14-ki volt tűz alkalmával elégtek. De minthogy felperest azt, hogy a biztosítás helyén kevéssel a biztosítási ügylet megkötése előtt tűz volt, elhall­gatta, holott az a koc­kázat megítélésére fontos és lényeges körülmény s annak elhallgatása a biztosí­tási szerződés 7. és 16. pontja szerint a kártérítési igény elvesztését vonja maga után s a jelen ügy elbírálásánál a szerződési feltételek nemcsak azért irányadók, mivel azt a kereskedelmi törvény 472 §-a is megengedi, hanem mivel a biztosítási ügylet a kereskedelmi törvény életbelépte előtt jövén létre s a tűzkár is azelőtt történvén, a felek köl­csönös jogai és kötelezettségei megállapításánál a szerződési feltételek szolgálhatnak zsinórmértékül, felperes keresetével elutasítandó volt. A m.-vásárhelyi kir. itélő­tábla fel­peres felebbezése folytán 1880. évi január 20-án 644. szám alatt következő ítéletet hozott: A czimzett kir. tervszék mint csődbiróságnak folyó évi junius 16-án 3341. szám alatt hozott ítélete indokainál fogva és továbbá azért is helybenha­­gyatik, mert maga felperes válasziratában határo­zottan beismerte, hogy kérdésben forgó udvarán az 1873-ik évben tűzvész volt, melyért „az első magyar átalános biztositó társaság“-tól, az ellen­irathoz csatolt értesítés szerint 3786 frt 70 krnyi tűzkárt kapott s ennélfogva felperesre a biztositó feltételek 7. és 16-ik §-a alkalmazandó. A legfőbbitélőszék felperesnek további felebbezése folytán 1880. évi junius hó 14-én 359/v. szám alatt következő ítéletet hozott: A marosvá­­sárhelyi kir. ítélőtábla ítélete felhívott és felhozott indokaiból hhagyatik. cuRiAi értesítő. a Ipfff-itélőSZétBÜ július 8-án BlíntéZtBttBll-1 5297 5300 r- 5302 01 5531]mathy) II. polg. tan. 5888 m. 615016709 m. 6710 m. 6711 megv. 6733 r.­ ­ h. (Ast) 5142 megv. 5189 h. 5450 b. h. 6736 m. (Halmosy) 5061 h. 5264­­(Blaskovich) 4638 megv. 4688 rb. rm. I. polg. tan. 5763 h. 5764 m.­­ 5429 h. 5488 f. o. 5438 h. 5512 rm. h. (Kossalka) III. polg. tan. 6195 4722 h. 4725 rb. rm. 4823 m. 4840 5767 h. 5770 m. 5773 b. (Faur) 5013 5517 h. 5519 helyb. 5522 f. o. (Gyár- h. 6201 h. 9235 h. 6253 m. 6708 m. m. 6348 rb. rf. v. u. (Haris) 4677 h.

Next