Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)
1881-01-01 / 1. szám
r VI. évfolyam 1881. 1. szám . Budapest, szombat január 1. —a— „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizethet ár: Egén évre........20 frt. — Fél évre.............10 „ — ! Negyed évre.... 5 „ — | Egy hónapra---- 7 „ 80 Hirdetések: F.%1 hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétsz-T ! 16 kr., és többszöri hirdetéséért ! 19 kr., minden beigtatásnál A ♦ bélyegdij külön minden beiktatás , egyazán 30 kr. osztr. ért. fia , -----------MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. ‘‘ Szerkesztőség '' és kiadó-hivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben & beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok s csak ismert kezektől fogadtat- I nak el. |§ ÍSSyS ---- pSBÜ1 Az újév bölcsőjénél. — 1681. — Tehát ismét uj határkő a magyar nemzet életének ezredéves utján. Határkő, mely mellett jól esnék megpihenni ennek a sorsüldözött nemzetnek. Vajha lehetne! Egy évvel ezelőtt úgy búcsúztattuk el az ő évet, hogy nem kívántunk arra visszatekinteni. Tehetünk-e most mást? A vén esztendő rongyokba burkoltan, nyomort, ínséget, zilált viszonyokat tüntetve fel, merül el — szerencsére visszaidézhetlenül — a múlandóság posványos tengerébe. Életében nincs egyetlen mozzanat, melyért áldhatnék. A nemzeteknek bajt, veszedelmet, háborút adott. A magyar nemzetet sorvaszta, kínozta. Borongás, sáros, ködös, esős időben szüli meg utódját. Minden csecsemő, ha nem torzszülött, új reményeket kelt a halandókban. A remény a szerencsétlen emberek és nemzetek mindennapi kenyere. S na valahol, úgy nálunk igazán „Földiekkel játszó, égi tünemény.“ Reméltünk mi tavat is, azelőtt is. De minél tovább haladunk be az alkotmányos élet útján, annál több téveteg útra bukkanunk. Reményünk csillaga halványul s nem bírja már bederengeni a sötét tömkeleget, melyben denevérek csapongnak előttünk, mellettünk és felettünk. Nem ecseteljük az anyagi nyomort, melybe népünk jutott, mert nem áll módunkban ízt tenni a tátongó sebekre. Nem szorítkozunk azon lajstrom előadására, a melyet a múlt év mulasztásában, téves lépésekben hozott s melyeket együtt látva, megdöbben a jövőről mélyen gondolkozó hazafias szív s a kétségbeesés felé hanyatlik az értelem. Megmaradunk azon szűknek látszó körben, melyben mozognunk adatott. Igazságügyi mezőnk zsombékos parlag az uj év elején is. Hol ma már dúsan jövedelmező, életerős fák állhatnának: dudva, gyom teszi használhatlanná a talajt, mert az igazságügy intézői rövidlátók, aprólékoskodó középszerűségek egytől-egyig. Tudja-e azt a kormány, hogy a jól rendezett igazságügy a nemzeti jólét alapja. Ott, ahol az igazságszolgáltatás jó, gyors és olcsó, virul a nemzetgazdaság is. Sőt csakis ott virulhat, más helyen csenevészetnek indul és csak teng, teng a tönkig. Jaj nekünk, ha az újév is úgy köszönt be, mint ahogy elmúlt a régi. De nem, mi nem hiszszük, nem hihetjük, hogy a kormány, a képviselőház többsége, párteszközzé sülyeszsze, vagy legalább is a pártpolitika s párttaktika betegítő gözkörébe vonja továbbra is az igazságügyet, melynek első jelszava a pártatlanság. Nem hiszszük, hogy akár az önzés, akár a hiúság, akár a kegyek oly rugók legyenek, melyek a legszentebb ügyet továbbra is bénítsák. Sine ira et studio mondjuk, hogy a legroszabb után haladtunk eddig. A legforróbb szeretettel mondjuk, hogy feledünk hibát, feledünk bűnt, csak erélyes akaratot lássunk a jó út felé törekvésre. Ne csillogtassanak idegen dolgokat, de szántsák fel a meglevő mezőt. „A jelent könnyű megcsalni, a jövendőt soha. „ Tág torok, jó tüdő tiszteletre kiáltozza az élőket, — mondja Kisfaludy K., de ha elnémul az, csak tettek maradnak bírói latra.* Mi megteendjük kötelességünket. Helyt fogunk állni a gáton! Nehéz volt megtörnünk a jeget, de öt év van immár hátunk mögött. Nem a nagy szavakban keressük a legjobb eszközöket, de azon objectivitásban, melylyel — nem tartva, nem félve semmitől — az igazságot a jogosság lángpallosával védelmeztük. Specializer az ügyvédi karra vonatkozólag figyelmeztetjük a kormányt, hogy „a csak földhöz sújtott ellenség újra felkelhet, de a megengesztelődött valódilag le van győzve.“ Keveset mondunk ezzel, ez célunk. A reménykedés órájában eldobjuk az indokolt panaszokat, hanem azért előttünk lebeg ma is, hogy közdolgokban igazságot szólani és tenni, bár ezrek vegyék is kedvetlenül, el nem engedhető kötelességünk lesz ezentúl is. Vegye figyelembe a kormány a „legnagyobb magyar“ ítéleteit: „A felvilágosító ellenzés hasznát senki sem tagadhata. Hogy tudja meg az ember még legalacsonyabb helyzetében is az igazat, ha mindenki miden szavát igeni ? S hát még magasztosabb lépcsőn mint tanulhatja ki a dolgok igazi állapotját, ha hiedelmében soha tagadóra nem lel? S hogyan cselekedhetnék józanul a dolgok mibenlétének valódi ismerete nélkül ?“ Eötvös, a nagy gondolkozó, aki szintén volt kormányon mondá: „Vannak pillanatok, midőn a világ hatalmasai elundorodnak az őket környező hódolat előtt s ellenmondást óhajtanak. (Be fog-e már következni az igazságügyi szakminiszternél ez a modor ?) Mi egyéb a becsületes oppositió az epénél, kell az a test épségéhez, csak egészséges legyen. Sokan az ellenzéstől úgy félnek, mint a sötétségtől, pedig ép oly szükséges az az igazság tökéletes kifejlődésére, mint a nap sugarainak szembetűnőbbé tételére.“ Ezen őszinte figyelmeztetések után reménykedve állunk az új év bölcsőjénél s kívánjuk: éljen a haza, éljen Magyaország ügyvédi karának megpróbált nemes önérzete! Győzzön mindig a jobb, hogy Themis levethesse valaha gyászát! Az igazságügyér tudvalevőleg 21668/880 sz. a. rendeletet küldött a bíróságokhoz. Ebben a rendeletben az igazságügyér a következőket mondja: „A magy. kir. curia, mint semmitőszék concret eset alkalmából kimondotta, hogy a német birodalmi bíróságok határozatai kézbesítésénél kényszer nem alkalmazható. Minthogy a kir. bíróságok törvénykezési eljárásunkból csak a kényszerkézbesítést ismerik, és a kézbesítésnek kényszer alkalmazása nélküli eszközlése törvénykezési eljárásunkban ez ideig szabályozást nem talált, értesítem a kir. e. f. bíróságokat, miszerint mindazon esetekben, amidőn külföldi bíróságok határozatai kényszer alkalmazása nélkül kézbesítendők, a következő eljárás követendő. Azon fél, akinek az illető bírósági okirat kézbesítendő, a megkeresett kir. bíróság eljáró bírójához beidézendő. Az idézvényen a kézbesítendő okirat száma, megnevezése és tárgya rövid kivonatban kiteendő és a fel felhívandó, hogy 8 nap alatt az eljáró bírónál vagy személyesen vagy megbízással ellátott képviselője által, az okirat átvétele végett annál bizonyosabban jelentkezzék, mert különben a beküldött okirat, a megkereső bíróságnak oly megjegyzéssel fog visszaküldetni, hogy az illető azt átvenni vonakodott. A beidézett félnek vagy megbízottjának jelentkezésekor az eljáró bíró, az okirat tartalmát az illető féllel közli és egyúttal arra is figyelmezteti, hogy az okiratot elfogadhatja vagy indokolva vagy indokolás nélkül annak elfogadását megtagadhatja . Ebből a rendeletből látszik, hogy mily nagy fáradságot vesz magának kormányunk minden alkalommal, hogy a mennyire csak lehet kézre járjon a külföldnek ; mert ha egyszer constatáltatik, hogy miért nem vétetik át a kézbesítendő irat, ráolvassák külföldön a félre a törvényt; ellenben az átvétel egyszerű megtagadása, a viszonosság hiányában a nemzetközi átalános elveknél fogva, nem von maga után semmi jogkövetkezményt. A külföldi államok ellenben, melyekkel törvénykezési viszonosságban állunk vagy nem, nem követik a föntebbi rendeletben körvonalazott eljárást, nem törődve a törvény által esetleg biztosított kölcsönös jogokkal sem. így tudunk esetet, hogy magyarországi bíróságnál, velünk viszonosságban álló idegen állam területén lakó adós ellen folyamatba tett kereset kézbesittetése, utóbbi terminusok kieszközlése mellett, négy év alatt sem sikerült s nem is fog sikerülni soha, mert hevertetik az ügydarabot addig, mig a megjelenési terminus lejár s aztán ex offo küldik vissza az ügydarabot s erre rendszerint segédkezet nyújtanak maguk consulatusaink is. Jó volna már egyszer nem csak odadobni a magyar alattvalót külföldnek, hanem oltalomban is részesíteni s megvédni érdekeit, csak úgy, mint teszi ezt külföld, lenézve bennünket kormányunkkal együtt. ■V* Mai számunkhoz melléklet van csatolva. Recapitulatio- Az igazságügyi budget letárgyaltatok, anélkül, hogy akár a kormány, akár egyes képviselők az uj magy. btk. hézagai és hiányaira reflektáltak volna, melyek a jogi szaklapok és főleg a felső fórumok által fölfedeztetvén, rectificatióját, illetőleg pótlását a szakközönség hasztalan sürgette. Nálunk most némely cselekmények, melyek más codexek szerint büntetendőknek nyilváníttatnak, megtorlás nélkül maradnak, nevezetesen: Bűncselekmények. 1) Veszélyes fenyegetéssel elkövetett nyilvános erőszak magán osok ellenében; 2) eskü nélkül való hamis tanúskodás bíróság előtt; 3) oly könnyű testi sértés elkövetése, melylyel életveszély szokott összekötve lenni, tekintettel az eszközre és módra ; 4) szülői bántalmazás, mint ilyen. Kihágások: 1) kerítés; 2) szülés eltitkolása; 3) holtak iránt való kegyelet megsértése, különösen hullasértés. Büntetendő volna másrészt idegen codexek ellenére: 1) a feljelentés előtt jóvátett, bevégzett lopás és sikkasztás; 2) másrészt pedig nem fog súlyosabban büntettetni a tanú vagy szakértő testi sértése, hanem egy categoriába vétetik más személyek megsértésével, a többi codexek ellenére; 3) valamint a már 5 évre elítélt és bűnhődött tolvaj, amidőn újabban még nagyobbszerű lopást követett el, p. o. társaságban, éjszakán betörés által több ezer frtnyi értékig, ezentúl sem ítélhető 5 évi fegyháznál nagyobb büntetésre, szintén más codexek ellenére. A fegyházzal való szigorítás nem elegendő. Ezen hiányokat és hézagokat csak azért is kellett volna pótolni, illetőleg kijavítani, mert vajmi nehezére esik a bírónak, ha, a törvény szigorú megtartása mellett, kénytelen a büntető jogtudomány sarkalatos elveit elejteni és mellőzni és ha nem bír meggyőződése szerint eléggé igazságos lenni és mert a curiának úgy is elég dolga van, a fentieken kívül, a tökéletlenül szövegezett némely törvényeket folytonosan döntvényekkel javítani; a hiányzókat azonban csak a képviselőház pótolhatja új törvényekkel. A tanulság ebből az, hogy törvénykezési dol