Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-07-01 / 145. szám
tüntetik. Mindez ügyek s tárgyak, rendszerek s elvek közül több nyert már gyakorlati alkalmazást a magyar földön is, melyek közül azonban sok alig bir gyökeret verni, több rügyet s virágot hajtani; legtöbbje pedig csak, mint amphibium, tengődik. Ily tünemény hazánkban a bírák kinevezése s szabad választása, mely kétéletű rendszer megérdemli, hogy elsősorban s közelebbi szemle alá vegyük. Ami a bírák kinevezését illeti, ez nemcsak absolut hatalmú, hanem alkotmányos monarchiákban is a fejedelmet szokta illetni s nemcsak nálunk, de Belgium, s Poroszhonban sat. is a kormány jogai közé tartozik. Csak némely köztársaságban például az északamerikai Egyesült Államokban s a sweizi cantonokban látjuk egészen s átalában a népre bízva a biróválasztás jogának gyakorlatát. Más államokban mintegy visszaemlékezésül a monarchiai kormányforma előtt való állapotokra, fönmaradt a nép vagy a nép egyik kiváltságos töredékének azon jogszokása, hogy az alsó bírákat, azokat t. i. kikkel folytonosan s közvetlenül érintkezik, maga válaszsza, ha nem is korlátlanul, legalább a kormány kijelöltjei közül, így nevezetesen 1848. előtt, Magyarországon a megyék nemessége maga választá ugyan, de csak a kormány orgánuma, a főispán által kijelölt egyének közül az alispánokat, szolgabirákat, esküdteket, valamint másrészről a szab. kir. városok polgárai s a falusi községek is befolyással lehettek biráik választására. Újabb időkben az 1870: 42. s az 1871: 18. t.-czikkek, melyek a törvényhatóságokat s községeket átalakítók, némelyikben módosították ugyan a választási jogot de alapjaiban nem változtatták, a castok külön bíróságai pedig, mint az egyházi s katonai bíróságok illetékességükben szűkebb korlátok közé szorittattak ugyan, de régi alakzatukban meghagyattak, míg jelenleg, a törvényhatóságokba is átoltott népképviseleti elv s a virilismus által ott, hol s amidőn biróválasztás fordul elő, a választásokba a lakosok minden osztálya befolyhat. A választási rendszer tehát nagy vonzerővel s népszerűséggel bir, sőt nagyobbal, mint valaha, mert általa a néptömeg is tettleg élvezheti s gyakorolhatja egyenjogúságát. Innen van, hogy a választási és kinevezési rendszer hivei közt erős elvi harcz gyuladt ki, mely napjainkban sem akar csillapulni s mely a törvényhozást merev zsibbadásban tartja. Az 1881-ki törvényhozás már rendezte ugyan a bírói kart, s valamint ennek tagjaira behozta a kinevezési rendszert s a tiszta jogszolgáltatást elkülönítette a közigazgatástól ; másrészről nem érintette a közigazgatás közegeit illető választási jogot, sőt ennek megszorítására vagy eltörlésére még az 1880: 37. t.-czikk alkotásánál sem mert lépést tenni, holott e t.-czikk által a közigazgatási bírákat büntető-ügyekben is jogi birákká avatta, miként már azelőtt három évvel, a kisebb polgári peres ügyek elbírálására is authorizálta volt (1877 . 22. t.-cz.). Az elvek és rendszerek ezen összezavarása, melynek párját Európában hiában keresnék, természetesen csak szaporítja a hamis fogalmakat nehezíti magát a igazságszolgáltatást, a közkormányzatot s akadályozza a jogállamiság fejlődését.vényesítésére kitűzött határidő lejár, miből azután azon hátrány keletkezik, hogy a legtöbb esetben jelentékeny hagyomány behajtatása, a költségek által felemésztetik. Megtörték ugyan néha, hogy a bíróságok a közalapítványi kir. ügyigazgatóságot is értesítik, de a hagyomány minden jelzése nélkül csupán azon kivétellel, „mint hagyományos“ értesittetik, mely hiányos értesítés az ügyigazgatóságot oly helyzetbe hozza, hogy a hagyomány behajtása iránt azonnal megfelelőig nem intézkedhetik vagy a leggyakrabban kis értékű hagyomány végett költséges helyettesítést kénytelen igénybe venni, holott, ha a bíróságok a végrendeletnek legalább azon pontját, mely a közintézeti hagyományra vonatkozik, az ügyigazgatósággal közölnék, ezen költségek legtöbb esetben mellőztethetnének. Végül szükségesnek tartja nevezett miniszter úr a végrendeletre vonatkozó pontjának közlését azért is, mert e nélkül sem a hagyományozás feltételei és módozatai sem a követelendő hagyomány összege nem tudható, sem pedig a hagyomány az illető pénztárnoknál alapokmány hiányában el nem számolható. Hasonló helyzetben vannak az egyházmegyei hatóságok, a róm. kath. lelkészek és segédlelkészek végrendeleteinek kihirdetését illetőleg. A kormány- és egyházhatósági rendeletek értelmében ugyanis a kath. alpapság több egyházi s közczélra bizonyos összegeket tartoznak végrendeletileg hagyományozni, mit ha tenni elmulasztanának, a kötelezett hagyomány hátrahagyott tömegükön törvényes uton is megvehető. Az egyházmegyei hatóságok ellenőrzési tisztüknek csak azon esetben lévén képesek megfelelni, ha az elhunyt lelkészek és segédlelkészek végrendeletetek tartalmát ismerik, a társulati, egyházi és országos érdekek megóvása czéljából 1874. jan. 28-án 2745. sz. a. kiadott körrendeletem kapcsában felhívom a bíróságot, hogy a közintézetek részére tett hagyományokról a végrendelet idevonatkozó pontjai kivonatainak megküldése mellett, mindenkor közvetlenül a közalapítványi kir. ügyigazgatóságot értesítsék, az elhalt kath. lelkészek és segédlelkészeknek a bíróság előtt kihirdetett végrendeleteit pedig hiteles másolatban az illetékes egyházmegyei hatóságnak küldjék meg. Végül megjegyzem, hogy a kérdéses végrendeleti kivonatok s másolatok az illetékszabás 46. tétel 4. pontja értelmében nem tárgyai a bélyegilletéknek, de ha valamely bélyegköteles beadványhoz mellékletül csatoltatnak, az idézett szabályok értelmében a mellékletekre szabott illetékösszegnek megfelelő bályegjegygyel lesznek utólagosan ellátandók. A pénzügyministernek 1881 jun. 9-kén 21944 szám alatt kibocsátott következő körrendedeletét közli az igazságügyét 15324/881. sz. a. a bíróságokkal miheztartás végett. Minthogy némely kir tszékek s telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságok az illetékszabási s kir. adóhivatalnoknak az illetékhátralékok be s kikeblezése iránti megkereséseit azon indokból visszautasítják, mert az 1876 XV. tcz. 69 §-a értelmében az adóilleték és az adó természetével biró más hátralékok biztosításának, esetleg a törlésnek kieszközlésére csak az illető ki adófelügyelő van jogosítva, az ebbeli kételyek eloszlatása végett ezzennel kijelentetik, hogy a törvényesített illetékszabályok 142 és 143. §§-ai illetőleg az 1877. máj. hó 27 -én 28089. sz. a. kiadott utasítás 11. §-a értelmében az adós illeték kiszabási hivatalok nemcsak jogositvák, hanem kötelesek, az illetékeknek telekk. bekebelezése, illetőleg törlése iránt intézkedni s hogy a kir. adófelügyelők az 1876. XV. tcz. 69 §-ában különösen rájuk bizott egyenes adótartozásokon kívül csak az esetben vannak az illetékek bekebelezése iránti intézkedésre hivatva, ha ez a náluk végrehajtásra kimutatott valamely illetékhátralékra nézve a végrehajtás folyamában szükségesnek mutatkozik. Erről miheztartás végett az alárendelt kir. illetékszabási s adóhivatalok azonnal értesitendők s minthogy tapasztaltatott, hogy a telekk. hatóságok ezen hivatalok bekebelezési kérvényeit gyakran csak azért nem vehetik figyelembe, mert az illető pénzügyi közegek a kérvények és hozzá csatolt hátraléki kimutatások kiállítása körül felületesen járnak el, nevezetesen a kérvényben illetékhátralékot említenek, holott a hátraléki kimutatásban adótartozásról van szó, vagy pedig a hátraléki kimutatást az arra alkalmazandó hivatalos pecsétre s aláírásra nézve hiányosan állítják ki, az igazgatóság egyszersmind szigorúan utasítsa a nevezett hivatalokat, miszerint a bekebelezés, vagy törlés iránti kérvényeiket a csatolt kimutatások tartalmával megegyezően szerkeszszék, s különösen arra is figyeljenek, hogy a csatolandó hátraléki kimutatásokon a kiállító hivatal, valamint az aláíró tisztviselő minősége pontosan kitüntetve, s a hivatalos pecsét is mindig alkalmazva, szóval a kimutatás a fennálló utasítások értelmében a közokirat kellékeinek megfelelőleg kiáltva legyen. Az Igazságügyér 1881. junius 18-án kelt 14507. számú következő körrendeletét küldötte az első folyamodásu kir törvényszékek s járásbíróságokhoz . A vallás és közoktatásügyi miniszter ur tudomására juttatta, hogy a kir. bíróságok a közintézeteket érdeklőleg tett végrendeltek kihirdetéséről az 1868. LIV t.-cz. 84. §-ban foglalt intézkedés ellenére, a közalapitványi kir. ügyigazgatóság helyett, az ilető intézet igazgatósága értesittetik, utóbbi pedig az ily birói értesítéseket nem ritkán csak a határidő lejártával juttathatja az ügyigazgatósághoz, midőn már a hagyomány ér Vegyes közlemények. Adományozás Becker Károly osztálytan, a közös külügyminisztériumban, a Ferencz József-rend középkeresztje és Löwenberg Ottó osztálytan, ugyanazétt a vaskorona-rend III. oszt. kinevezés. Az újra alakult brassói kereskedelmi és iparkamaránál Diamandi Manólé elnökül, Fábriczius Károly a kereskedelmi osztrnlck Józsefet az iparos osztály alelnökéül Szabó Géza fogalmazó gyakornokká a közoktatási minisztériumhoz, Ruich Sándor zalaegerszegi törvényszéki joggyakornok ugyanezoti tszékhez, Oszterhuber László n.kanizsai tszéki joggyakornok a sümegi, dr. Simon József igazságügyi n,dijnok a tapolczai jbirósághoz aljegyzőkké, Modl Alfréd vajdahunyadi jbirósági írnok a kolozsvári tszékhez segédtelakkönyvvezetővé, dr. Vass Tamás és Szakács Károly fogalmazó-gyakornok II. oszt. pénzügyi fogalmazókká, Varasdy Géza III. oszt. tiszt II. oszt. ifj. Ágotha Alajos gyakornok pedig III. oszt. tisztté, Tóth Ferencz ideiglenes katasz. mérnök kataszteri pótbiztossá, Megyery István végzett joghallgató kir. ügyészségi dijtalan joggyakornokká, Petrecz Ján. bpesti kir. Ítélőtáblái házi szolga és Biber Károly kir. Ítélőtáblái napidijas szolga II. oszt. hir. szolgákká házi szolgává Szabó György kir ítélőtáblái napdijas szolga, Mészárovics István őrmester a kir. illetékkiszabási hivatalhoz hivatalszolgává Eperjesre. névváltoztatás. Pirk János imelyi lak. „Peredére, Rosenberg Manó bajai lakos és gyermekei „Solymos“-ra, Drabek Ferencz kalocsai lak. „Dári“-re, Schneider Ármin bpesti la és „Szabadra, Greffenstein Lajos bpesti lakos és kiskorú gyermekei „Barta“ ra, Berger Miksa esztergomi lak. „Berényi“-re, Kirchknopf Lajos esztergomi lakos „Cserhalmi“ ra. A m kir. igazságügyminiszter a károlyfalvibíróságot, saját területére nézve, folyó évi szeptember hótól kezdve, telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel ruházta fel. ingók foglalása, ilosvai közbirtokosság ellen Gerlinger János ellen Súlyon, Markovics Salamon ellen Berenczén, Bereczky Ottó ell. B.-Ujfalván, Kósa István ellen N.Enyeden, Álder Imre ellen Temesvárott, Saáry András s társai ellen Vámoson, Fischer Sámuel ellen Herenden, Pálfy Imre ellen Czernabarán, özv. Kállay Menyhértné ellen Székesfehérvárott, Kohn Julia és Fülöp ellen Kulán, Hoffmann Adolf ellen Kőszegen, Feisztl Malvin ellen B -Gyarmaton, Popov Lázár s társai ellen Pálinkán, Vámosi Julianna ellen Kolozsvárt, Vucsák János s társa ellen Szentesen, Lakatos Anna ellen Veszprémben, Georg Avakumovics Sohn czég ellen Bpesten, (Mária-Valéria utcza 9. sz.), Horvát Antal ell. Csicsón, Krausz Lipót ellen Kishegyesen, Kvak Ádám s társai ellen Tyerchován, Farkas Sándor ellen Vámoson, Kellner Izrael ellen S.-A- Ujhelyen, Kohn Rozália ellen Mezőtúrban, K ohn Ignácz Topolyán. Örökösök idézése. Zöld Gáborné, Fejes János örök. (zalaegerszegi tszék), Gottfried Jánosné szül. Hamorazky Anna, Ocsenda Jánosné, Grosz János őr. (kassai tszék), Máté Erzsébet, Kovács Mária őr. (kecskeméti tszék), Kovács Károly ör. (kézdivásárhelyi tszék), Fialka József, Szala István, István János örök. (rimaszombati tszék), Dezső István (györi tszék), Németh Mária, Kántor György, Hentz János, Kovács Pál, Selmeczi Mihály ör. (komáromi tszék), Bálint Éva, Gévai Mihályné örökösei (miskolczi tszék), Harmath János, Fyuk István, Illés István, Katona, Jánosné, Bökönyi András, Czinke János, Szemán József, Nagy János örök (s.a.újhelyi tszék), Dobó János, Szécsi András, Üres József Vas Ignácz, Bozsó Teréz, Kis János ör. szegedi tszék), Siftár Teréz, Schell József, Éva Mária, Magyar Mátyás, Kardos János ör. (soproni tszék), Kroscsuk Mihly, Drumer Eszik, Hazó Mihály s neje, Mihálka Anna, Kudrics György ör. (m.-szigeti tszék), Wladár László örök. (beszterczebányai tszék), Nika Budaeu ör. (fogarasi jb), Rapszki András ör. (dévai tszék), Koch Erzsébet ör. (szombathelyi tszék), Toncz Nyikola ör. (nagyváradi tszék.) Idézés Kollmann Ferencz (soproni tszék), Molnár Matild som. ker. (szegedi jb), Kulmicz Gyula ism. ör. (kecskeméti jb), Brasch József (szászvárosi jb), Nisztor George örök. (oraviczabányai jb), Bocska Mária (gyulafehérvári tszék), Goldfinger András ör. (oraviczabányai jb), Fehér József ism. ör. (kecskeméti jb), Malut Miria ism. örök. (alsó-kubini járásb) Csőd. Wirh. Leiblich budapesti bejegy. keresk. ellen (bpesti keresk. s váltótszék), bej. szeptember hó 7., 8.»