Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-09-11 / 204. szám

setét az A. alatt felhozott szerződésre alapítja, melynek 2. pontja szerint néhai D. Pál azon esetre, ha György fia részére más házastársat fogna választani, felperesnek, mint előzetesen a házba fogadott személynek 600 ftot kötelezett fizetni, minthogy ezen szerződés nyilván a közerkölcsiségbe ütközik, ennélfogva az "törvényes jogczimül nem szolgálhat. A legfőbbitélőszék felperesnek felebbezése folytán 1881. évi jul. 25. 3943. sz. a. következő ítéletet hozott: A budapesti kir. Ítélő táblának ítélete helybenhagynak, mert nem lett bizonyitva, hogy D. Pável felperest házától elűzte, vagy hogy fia György az ő akaratával mellőzvén felperest, más nőt vett feleségül és hogy e szerint alperesek jogelődét a szerződés nem teljesítése körül mulasztás terheli Midőn a kereseti ügylet nem képez fix ügyletet (kt. 355. §.) s midiin az ügylet természete, az utólagos teljesítést (kt. 354. §.) megengedte, a nem teljesítésből eredt kár csak akkor követelhető, ha a kt. 354. §-a értelmében felperes alperest arról, hogy az áru át nem vétele esetében kártérítést fog követelni, előzelegesen értesítette és oly esetben is, midőn a teljesítés határozottan megtagadtatott, amenynyiben a kereset nem, azonnal adatott be, az id. §. szerint a teljesítést megtagadó arról, hogy tőle kártérítés fog követeltetni, azonnal értesítendő. A kt. ugyanezen (354) §ának azon további rendelkezése azonban, hogy a kártérítést követelő, ha azt az ügylet természete követeli, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik, csakis akkor alkal- l mazható, ha ezt a késedelemben levő fél kérelmezi. Ha a kártérítést követelő a késedelemben levő ellenfél iránt a kt. 354. §-ában előírt intézkedéseknek meg is felelt s ez a szerződést ekkor sem teljesíti, a kártérítés iránt való igényét még úgyis csak akkor érvényesítheti, ha a kereseti árut a nem teljesítő rovására vagyis a kt. 352, illetve 341. §. és a keresk. eljárás 7. §-a értelmében az illető kir.biróság által elrendelt árverésen feladatja s kárát, tehát azon különbözeti, mely az áru szerződési és eladási ára között mutatkozik, ily módon megállapittatja; ellenben, ha az árut magánúton adta el, kárté- rítési igényét nem érvényesítheti. (Legföbbit: 1460lv. 881. sz.) A soproni kir. jbiróság R. felperesnek, V. N. alperes elleni 70 fit s jár. iránt indított perében következőleg itélt. Azon esetre ha felperes a pótesküt arra, hogy alperes 7 mázsa lóhermag megvásárlásával valóban megbízta, májzsáját vele 35 írttal kialkudta, a megvett tóhermagot hozzá elszállítván, alperes azt, azon indokából, mert időközben annak ára leszállóit, átvenni megtagadta, hogy ennek folytán azt ugyanaznap mázsánkénti 7 frt veszteséggel eladni kényszerült ; és hogy ennek folytán valóban 49 frt kárt szenvedett, leteendi, úgy alperes köteles 49 frt. é esetleg azon összeget, melyre az eskü letétetik, mint tőkét, ennek 1878. márcz. 13-tól járó 6 százalék kmatait és a perköltségeket felperesnek megfizetni. Érdekében áll tehát felperesnek jelen , Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt az eskü letételére késznek jelentkezni és azt le is tenni, mert különben keresetével, esetleg azon összeg iránti keresetével, melyre az esküt le nem teszi, elutasíttatik, és végleges elutasítás esetében végrehajtás terhe mellett köteles alperesnek 8 nap alatt 18ért 25 kr. perköltségeket megfizetni, azon esetben pedig, ha az eskü a kereseti összegnek felén alóli részére tétetnék csak le, a költségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: A kereseti követelés a felperesi leszállíttást figyelembe véve azon alapszik, hogy felperes alperes megbízása folytán 7 mázsa lóhermagot 35 frt kialkudott árért összevásárolván, midőn azt alperesnek átadni akarta, ez azt elfogadni vonakodott és igy neki tényleg 49 frt kárt okozott. Minthogy pedig mindezen egyes körülményekre a kihallgatott tanuk vallomása által félbizonyíték szolgáltatott: kiegészítéséül a pótesküt megítélni és letétele esetében alperest az ily módon igazolandó kár megfizetésére annál inkább kötelezni kellett, mert az eskü letétele által az is igazolva leend, hogy felperes alperest az áruval megkínálta, késedelembe tehát nem jött, és midőn alperes azt tőle átvenni mégis megtagadta, felperest a keresketerv 351 § alapján az eladásra feljogosította, ki midőn azt nyomban megtette és igy alperesnek nagyobb kárt nem okozott, a tényleg szerzettet igényelni kimutatás esetében és a hat hónapi határidőn belül mindig jogosított. A bpesti kir. tábla alperes felebbezése folytán következő ítéletet hozott: Az eljáró első bíróság ítélete a perbeli képviselők munkadíjának és költségének megállapítására vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik, felebbezett részében pedig megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Jelen esetben, midőn a kereseti ügylet fix ügylet (kt. 355. §.) nem volt s midőn az ügylet természete az utólagos teljesítést (keresk. törvény 354. §.) megengedte, felperes a közte és alperes között a lóhermag szállítása tekintetében netalán létrejött szerződés nemteljesítéséből eredt kárát alperes ellen csak akkor érvényesíthetné, ha a kereskedelmi törvény 354. §-a értelmében alperest arról, hogy a lóhermag át nem vétele esetében kártérítést fog követelni, előlegesen értesítette s a szerződés utólagos teljesítésére alperesnek kellő időt engedett volna s ha alperes a szerződést ekkor sem teljesíti, a kártérítés iránti igényét még úgy is csak akkor érvényesíthetné, ha a kereseti árut alperes rovására, vagyis a kt. 352. illetve 347. §§. és a kereskedelmi eljárás 7. §-a értelmében az illető kir.bíróság által elrendelt árverésen eladatja,s kárát tehát azon különbözetet, mely az áruszerződési és eladási ára között, mutatkozik, ily módon megállapíttatja. De felperes azt, hogy alperest a kártérítési igény érvényesítéséről értesítette s neki a szerződés teljesítésére kellő időt engedett volna, nem is állította, hogy a lóhermagot nem árverésen, hanem magánúton adta el, a 941/880. sz. jegyzőkönyvbe vett nyilatkozat szerint beismerte, s igy felperes azon feltételeket, amelyekhez a kereskedelmi törvény a kártérítési igény érvényesítését köti, nem teljesítette, következőleg még az esetben is, ha a kereseti ügylet létrejöttét igazolná, alperes ellen kártérítési igényét nem érvényesítheti, minélfogva az első bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. A legfőbb itélőszék, felperes felebbezése folytán, 1881. évi julius 5. 46. szám alatt következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy oly esetben is, midőn a teljesítés határozottan megtagadtatott, amennyiben a kereset nem azonnal adatott be, a keresk.törvény 354. §-a szerint a teljesítést megtagadó arról, hogy tőle kártérítés fog követeltetni, azonnal értesítendő; tekintve másrészről, hogy ugyanazon törvényszaksznak azon további rendelkezése, hogy a kártérítést követelő, ha azt az ügylet temészete megengedi, az utóagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik, csakis akkor alkalmazható, ha azt a késedelemben lévő fél kérelmezi, a másodbíróság ítélete, az utólagos teljesítésre kellő idő nem engedésére vonatkozón kívül, egyéb indokainál fogva helybenhagyatik. Élőpénz felvétele mellett elvállalt szállítás nem teljesítése nem képez büntetendő cselekményt. (Legf. 26741881. sz.) A karczagi kir. tszék 1880. szept. 11-én 2176 szám alatt igy ítélt: Vádlott Schlesinger Gusztáv csalás miatt közvetlen végtárgyalásra idéztetik, minek folytán ezen bűnügyben megtartandó végtárgyalásra határnapul 1880. évi október hó 8-ik napjának d. e. 9 órája a karczagi kir. törvényszék tárgyalási termében kitüzetik. A bpesti kir. Ítélőtábla 1881. jan. 25-kén 35635 szám alatt igy határozott: A kir.tszék végzésének megváltoztatásával, a vádlott ellen folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: Jelen esetben a beismerésben nem levő vádlott ellen közvetlen megidézésnek különben sem volna helye, de azonfelül vádlottat nem is terheli oly cselekmény, mely bűnvádi után megtorolható volna. Nem pedig azért, mert a vádbeli azon cselekmény, hogy Schlesinger Gusztáv panaszos Fischer Jakab részére kukoriczát szállítani vállalkozván, bár előpénzül 150 iitot felvett, mégis a szállítást nem teljesítette és a foglalót sem küldötte vissza, a csalás tényálladékát meg nem állapítja, hogy vádlott valamely ravasz fondorlat használatával csalta volna ki tőle a foglalót; amennyiben pedig vádlott elvállalt kötelezettségét nem teljesítette, az ebbeli jogsérelem egyedül polgári per után orvosolható. A legfőbbitélőszék 2674/881. szám alatt a másodbiróság neheztelt végzését indokainál fogva hhagyta Valótlan tételek bevezetése az adóhivatal könyveibe közokirathamisitást képez. (Legfőbb: 14011881. b. sz.) A budapesti kir. törvényszék 1880 október 6-án 1475 sz. a. ekként ítélt: Kiss Sándor, 39 éves róm. kath., nős gyermektelen, vagyontalan, az első évi jogot hallgatta, büntetlen előéletű, végkép elbocsájtott katona, a btk. 302. §-ába ütköző közokirat hamisítás büntettében mondjuk bűnösnek, s e miatt, tekintettel a btk .2. §-ára, az ítélet jogerejétől számított egy évi börtönbüntetés elszenvedésére ítéltetik. Indokok: Kiss Sándor a Fischer Ármintól és Schubert Samutól átvett húszhász forintot elsikkasztotta és ezen összeget, valamint Dr. Róth Józsa és Heimerlnek adóhátraléki tételeit az adófőkönyvbe és naplóba illetéktelenül vezette be Vádlott tehát minthogy az adóhivatali könyvek a közokirat jellegével bírnak, amennyiben azokról hiteles másolatok is adatnak ki, ennélfogva vádlott a btk. 392 §-ába ütköző közokirat hamisítás bűntettében volt bűnösnek kimondandó. A büntetés kimérésére nézve, amennyiben jelen esetben a cselekmény elkövetésétől az ítélethozásig terjedő időközben, egymástól különböző törvény lépett hatályba a btk. 2. §-a volt szem előtt tartandó, nemkülönben vádlott feddetlen előélete, töredelmes beismerése és hogy kár fen nem forog, mint enyhítő körülmények; ellenben súlyosítóul, miként jelen esetben, hasonnemü cselekmények bűnhalmazata forog fen, volt figyelembe veendő. A budapesti kir. Ítélőtábla 1880 decz. 14-én 35516. sz. a. a következő határozatot hozta: A kir. törvényszék ítélete az abban felhozott indoknál fogva, és még azért is helybenhagyatik, mert a kir. ügyész az ellen nem felebbezett. A legfőbbitélőszék 1401 /881. sz. a. igy ítélt: A budapesti kir. ítélőtábla fen jelzett keletű és számú ítélete az abban felhozott és felhívott indokoknál fogva helybenhagyatik. cukii értesítő. A semmítőszék jövő heti tanácsbeosztása. I. tanács: Elnök: Mailáth György, országbíró, esetleg Tóth Lőrincz. Bírák: Vértesy Sándor, Pápay Károly, Mersics Miklós, Oberschall Adolf, Blaskovich István. II. tanács: Elnök: Tóth Lőrincz, esetleg Szabó Imre. Bírák: Masirevics Samu, Nagy Sámus, Elekes Pál, Csoóri Bálint, Sánta Gábor. A semmitiszta Mól elintéztettel Tóth: 16751 e. 13687 e. Vértessy: 13980 e. 10877 r. 10885 m. 10966 v. 11125 ms. 11150 ms. 11189 e. 11205 e. 11247 e. 11260 kt 11293 e. 12666 k. 13425 ms. 13994 megs 14836 e. 15559 e. 16090 e. 12997 e. 16119 e. 14332 ms. e. v. 14333 ms. e v. Lacza: 13984 e. 12559 megsem. 14579 e. 14634 e. 14635 e. 14648 e. 14706 e. 14779 e. 14780 e. 14793 e. 14850 e. 14882 e. 14896 v. 14891 e. 14975 e. 14984 e. 15010 e. 15014 e. 15028 e. 150 t2 e. 15041 ms. 15064 e. 15091 e. 15299 e. 15305 megs. 15316 e. 15330 e. 15334 e. 15339 e. 15381 e. 15397 ms. 15399 e. megs. 15407 e. 15427 ms. 15429 e. 16006 e. Beke: 12437 e 12585 e. 12586 e 12596 rms 14245 v. > 4246 v. 14429 v. 14469 ms. 14470 ms. 14471 ms. 15172 megs. 15787 k. Masirevics: 15120 e. 14658 ms. 14713 e. 11368 e. 11369 e 11221 e. 12433 ms. 12493 ms. 12701 e. 13057 k. 13102 ms. 13106 e. 13214 e. 13824 k. 13876 v. 13845 k. 13921 e. 13962 e. 13983 megs. 14045 ms. 14204 e. 14179 k. 14214 ms 14235 e. 14300 ms. 14314 elvett. 14314 e. 14352 e. 14391 e 14392 ms 14427 v 14446 ms. Mersich: 13499 v 13400 e. 14186 e. 14496 e. 14620 e. 14657 kt, 15051 e 15531 elvett. 15651 e. 15933 ms. 16020 e 16071 e. 16305 e. 16505 kt. 15302 e 13259 e. 13363 ms. 13373 ms. 13392 e. 13429 e. 13530 ms. 13548 ms. 13647 e. 13833 k. 13977 ms. 13982 elvett.