Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-09-16 / 208. szám
alapítvány jövedelméből négy szegény sorsú budapesti kezdő ügyvéd 1882-ik év kezdetétől számítandó három éven keresztül május és november havában félévi egyenlő részletekben kiszolgáltatandó évenkinti 200 forinttal lesz segélyezhető; azok tehát, kik ezen segélyt elnyerni óhajtják; felhivatnak, hogy vallásuk, szegény sorsuk, ügyvédi minőségük és Budapesten megtelepedésük hiteles kimutatása mellett kérvényeiket ezen év november hó 15-ig a budapesti kir. Ítélőtábla elnöki igtató hivatalában nyújtsák be. Budapesten, 1881. évi szeptember hó 12-én. Szabó Miklóss k. elnök. Döntvények. A kötelezőt előttemezett tanuk abbeli vallomása, mikép nem látták az abban foglalt összeg leolvasását - tekintve, hogy a tanuk, s trt. 167. §.6) pontja szerint, csak az aláírás valódiságának bizonyítására hivatnak, __ nem zárja ki a kölcsön leszámolásának tényét. (Legf. 20691881. sz.) A técsői kir. biróság Katz Izsák Farkasnak Igyártó György és neje Varga Rebeka elleni 965 fit 75 kr. s járulékai iránti perében 1880. évi augusztus 1-én 1653 szám alatt ekként ítélt. Felperes keresetével elutasittatik. A költségek kölcsönösen megszüntettetnek, mert jóllehet ugyan, hogy az előttemező tanúk a beperesített kötelezvény létrejöttét igazolják, de felperes a jogalapot, amelyből követelését származtatja, nem igazolja, a kötvényt előttemező tanúk azt állítják, hogy a beperesített kötvény megírása alkalmával felperes és I. rendű alperes beismerték, hogy már összeszámoltak, s hogy alpereseknek még 200 frót kell fizetni, azonban hogy az összeszámolás tárgyát mi képezte, nem tudják, míg ellenben felperes a tárgyalás folyamán azt állította, hogy a bepereltett kötvény 800 frt kölcsönzött készpénz fejében jött létre; ezen állításának igazolására hivatott tanuk közül még életben lévő Ábrahám Fleiser tanú kihallgattatott s vallja, hogy látta, hogy felperes jogelődje Katz Hermann az asztalra csomó bankót kiolvasott, s mikép Katz Hermann azt mondta volna, hogy ott 800 frt van és hogy ezen csomó bankót I. rendű alperes az asztalról elvette, vallja továbbá, hogy Katz Hermann azt mondta, hogy ezt a pénzt már egy előbb 965 frtról kiállított kötvényre fizette alperesek ezen tanú vallomása azonban a kötvényt előttemező tanuk vallomásával szemben figyelembe vehető nem volt s igy az Ábrahám Fleiser tanú által igazolt csomó bankó kiolvasása és átadása, ha megtörtént volna más kötvényre tétethetett és más jogügylet keletkezéséből eredhetett, miután a kötvényt előttemező tanuk határozottan azt vallják, hogy a beperesített kötvény összeszámolás folytán jött létre. A perköltségek a per körülményeinél fogva lettek kölcsönösen megszüntetve. A budapesti kir ítélőtábla felperesnek fölebbezése folytán 1880 deczember hó 28-án 45229 sz. alatt következőleg ítélt. Az elsőbiróság fenti,keletű és számú ítélete az abban felhozott indokoknál fogva hhagyatik. A legfőbb itélőszék felperes fölebbezése folytán 1881. szeptember hó 7-én 2069 sz. a. ekként ítélt. Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperesek egyetemlegesen köteleztetnek felperesnek 965 frtot, ennek 1874 évi augusztus hó 14. napjától számított 6 százalékos kamatját és a felebbezésekkel együtt összesen 70 frt 30 kv. perköltséget 8 nap s végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: A keresethez A. alatt csatolt,alperesek által sajátkezüleg aláirt s két tanú által előttemezett adóslevél a polg. törv. rendtartás 167 §. b. pontja szerint megkivántató módon lévén kiállítva, ezen nyilván kölcsönről szóló adóslevél ellenében alperesek által felhozott azon kifogás, hogy a kölcsön le nem számláltatott, csak akkor vétethetett volna bírói figyelembe, ha alperesek a ptr. 169. §-ához képest a kölcsön le nem számlálását tárgyazó állításukat perrendszerüleg bizonyították volna, mely bizonyítási kötelességüknek azonban eleget nem tettek, miután a kötvényt előttemező s a ptv. 167. §.b pontja szerint csupán az jaláírás valódiságának, illetve a sajátkezűleg tett aláírás beismerésének bizonyítására szükséges két tanúnak oly vallomása, hogy a kölcsön leolvasását nem látták, annak bizonyítására, hogy a kölcsön le nem számoltatott, miután annak előbb vagy később megtörténhetése kizárva nincs, átalában nem szolgálhat jelen esetben különösen azért sem, mert, mint Baló Imre és Toperczer Tóbiás előttemező tanúk vallják, az érték megkapásának a kötvény előttemezése után kellett történni, mi hogy megtörtént, erre nézve a bizonyítással nem tartozó felperes által felhívott Ábrahám Fleiser tanú vallomása részbizonyítékot nyújt. Minthogy tehát alperesek a kölcsön le nem számolásának bizonyítása végett csakis az előttemező tanukra hivatkoztak, ezeknek vallomása pedig a fentebbiek szerint állításuk mellett bizonyítékot nem képezhet; minthogy továbbá azon állításuk, hogy elsőrendű alperes a kötvényt részeg állapotban, 2-ed rendű vádlott pedig kényszerítve irták volna alá, épen az általuk felhívott tanuk által cáfoltatott meg; minthogy végre az 1868. évi XXXI.-cz. 3. §-a szerint a kölcsönnek az adott tőkénél nagyobb mennyiségben visszafizetése is kiköttetett, ezeknél fogva alpereseket, mint egyetemlegesen kötelezetteket, a kereseti összegben s kamatában, mint perveszteseket pedig a ptv. 251. §-ához képest a perköltségben is elmarasztalni kellett. Tekintve, hogy a hordó űrtartalma kisebbíthető, anélkül, hogy ez rajta észrevehető volna a felperes a szeszt saját hordójában az alperes által kitett mennyiségben, észrevétel nélkül átvette: a mennyiségből majdnem egy év eltelte után észlelt hiány alapján kártérítést nem formálhat. (Legtöbbitélőszék 1965. 1881. v. sz.) A szegedi kir. polg. törvényszék Okonczky Kammán ügyvéd által képviselt Waldner Albert szegedi lakos felperesnek Damjanovics János ügyvéd által védett Gaál Ferencz , mint a szegedi gyárteleprészvény-társaság elnöke alperes ellen 1876. évi szeptember hó 16. napján 13520 szám alatt beadott nyitó rendes keresetbeli azon kérelmére, miszerint alperes mint a szegedi gyártelep részvény-társaság elnöke 612 frt tőke s járulékai és költségekben a törvény rendes utján elmarasztaltassék 1877. évi február hó 1. napján befejezett írásbeli eljárás és ugyanaz évi 10963 szám alatt kivett tanúvallomások alapján 1880. évi május hó 20. napján 5798 szám alatt tartott nyilvános ülésében következőleg ítélt: Felperes kereshetősége ellen alperes által tett kifogások elvetése mellett a kereshetőség megállapittatik és ennek folytán azon esetre, ha felperes az általa válasziratilag leszállított összegre nézve a pótesküt leteszi arra, hogy a 13 akó, 11 pint ürtartalmú hordó valóságos űrtartalma 12 akó, 35 pint a 13 akó, 35 pintes hordó valóságos ártartalmára nézve 13 akó, 17 pint volt, hogy ezen különbözet által az első hordónál 230 frt 40 krral, az utóbbinál pedig 199 frt 80 krral megkárosítva lett és hogy Treisz Ferdinánd, mint a szegedi gyártelep részvénytársaság akkori igazgatója, a hordók felméretése után kijelentette, hogy ezen különbözetét kiegyenliteni fogja, akkor tartozik alperes, mint a szegedi gyártelep részvénytársaság igazgatója a kereseti 430 frt 20 kr. kárösszeget, ennek a per megindítása napjától, vagyis 1876. évi szeptember hó - tól járó 6 százalék kamatait, ezen ítéletre járó 5 frt bélyeget és perköltség fejében 40 frtot 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Tartozik tehát felperes Waldner Albert a jelen ítélet jogerejűvé válta után 15 nap alatt a póteskü letételére folyamodványilag a prts. 239. §-ához képest határnapot kérni és a kitűzendő határnapon sat. Indokok: Mert az 1875 évi 8019. sz. a. hozott elsőbirósági, úgy az ezt helybenhagyó és itt 1876 évi 325 sz. a beiktatott 2-ed bírósági ítéletekkel nem a per érdemei tekintetéből hanem csakis annak hibás alakisága végett lett elutasítva ; az alaki hiány végett elutasított keresetre pedig prdts 315. §-a alkalmazható nem lévén, ugyanazért a kereshetőség ellen tett alperesi kifogások elvetése mellett felperes kereshetőségét megállapítani kellett. Mert felperes keresetét a keresetlevélhez becsatolt bárczokra alapítván, habár csak valódiságát alperes kétségbe vonja, mindazonáltal tekintve, hogy azok a gyártelep irodájából származtak és ekként azokért a gyártelep részvénytársaság felelős; tekintve, hogy Zsiga F., Győri Imre és Daka Mihály tanuk által felperes beigazolta, hogy a hordók megmérettetvén, azok űrtartalma kisebb volt, mint amennyinek volt a gyártelep által jelezve, de a különbözet mennyiségére tanuk határozott tudomással nem bírnak, tekintve, hogy Győri Imre tanú határozott vallomása szerint. Treisz Ferdinand, a gyártelep akkori igazgatója a hordók megméretése után kijelentette, hogy a tapasztalt különbözetet kiegyenlítendi, tekintve, hogy felperes valószínűleg az első hordónál felszámított 259 frt . 20 kv. összeget, mint hibás összeszámolásból eredettet 230 frt 40 arra szállította le és tekintve, hogy az állítólag vesztett haszon felperes által semmivel sem lett beigazolva, a most elősorolt indokoknál fogva felperesnek a póteskü odaítélendő és alperesnek a kereset értelmében elmarasztalása vagy pedig a kereset alóli felmentése a föntebbi póteskünek le vagy le nem tételétől függővé teendő volt. A vesztett haszon iránt támasztott keresetével, mint igazolatlannal, felperest elutasítani kellett. Az ügyvédek díja megállapítását a prdtás 252. §-a szabályozza. Apesti kir. tábla 1880. évi nov 16-án 38252 sz. a következő ítéletet hozta: A fölebbviteli kérvényben felhozott, azonban a perbeli tárgyalás közben nem érvényesített védvek figyelembe vehetők nem lévén, a kir. tszék ítélete a nem fölebbezett részben érintetlenül, többiben pedig oly megjegyzéssel, hogy a felperesnek odaítélt esküjet- s illetőleg becslő eskünek vétetik, vonatkozó indokolása alapján helybenhagyatik A legfőbbitélőszék, [alperes fölebbezése folytán, 1881. szept. 5-én 3965. sz. a. ekként ítélt. Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával felperes keresetétől föltétlenül elmozdittatik s alperesnek 55 írtban megállapított perbeli költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt megtéríteni köteleztetik. Alperes fölebbezési költségei meg nem ítéltetnek. Mert felperes azon kereseti állítását, hogy az általa előterjesztett időben az alperes gyárteleptől vásárolt szesznek szállítására általa kiszolgált hordók az alperes által jelzett s általa fizetett 13 akó, 11 pint illetőleg 13 akó 35 és 13 akó 28 pint űrtartalom helyett valósággal csak 12 akó 35 pint, illetőleg 13 akó 17 pint űrtartalommal bírtak s hogy ő ennek folytán a 12 akó 11 pintesnek illetőleg 13 akó 28 pintesnek jelzett hordónak pedig kétszeri, illetőleg 27- szeri szállításra használása következtében, a valósággal kapott szesz-mennyiségért járandó árhoz képest, alperes gyártelepiek 430 frt 20 krral több öszeget fizetett, valamint hogy az alperes gyártelep igazgatója a jelzett fizetési többlet összegnek megtérítését kötelezőleg magára vállalta volna, félpróbaerejűleg nem támogatta; ennek folytán tehát felperesnek a jelzett kereseti körülmények bizonyító erejű igazolása végett a póteskü a törv. rendi. 236. §. rendelete alapján megítélhető nem volt. Amennyiben Zsigar Ferencz hit alatti vallomása a felperesi kereseti állítások mellett azért nem képezhet félpróbaerejű bizonyítékot, mivel az arra nézve hogy a szállításnál használt hordók ugyanazonosak lennének a később vizsgáltakkal s hogy azok űrtartalmára nézve a keresetileg kitett különbözet valósággal fenforgott, oly határozottan, mikép abból annak valósága ki nem derül; arra vonatkozólag pedig, hogy az alperes gyártelep igazgatója felperesnek a jelzett különbözetnek kiegyenlítését megajánlotta volna. Zsiga Ferencz és Győri Imre tanúk semmit sem tudnak, de Dakó Mihály tanú is erre vonatkozólag csak azt vallja, hogy a boltban hallotta, mikor az alperes gyártelep igazgatója a különbözet kiegyenlítését megígérte, minthogy azonban sem az időt meg nem határozza, amikor alperes gyártelepigazgatója a különbözet kiegyenlítését megígérte, sem a különbözet mennyiségét meg nem jelöli. Dákó Mihály tanúnak ez iránybani vallomása határozatlanságánál fogva figyelembe nem vétethetik. Minélfogva felperest nem igazolt keresetével annyival is inkább elutasítani kellett, mivel az alperes gyárteleptől a megvett szeszt saját hordójában az alperes gyártelep által kitett mennyiségben észrevétel nélkül vette át s cak majdnem egy év eltelte után nyilvánította az iránti kételyét, hogy a megvett szeszmenyiséget meg nem kapta; továbbá, mivel a szesz elszállítására használt hordó az ő birtokában, volt. Treisz Ferencz és Ihari József kihallgatott kádármesterek hit alatti vallomása által pedig hitelt érdemlőleg az van támogatva, hogy a szeszes hordó űrtartalma kisebbíthető, anélkül, hogy az rajta észrevétethetnék. A perköltség viselésére felperes mint pervesztes a törv. rendt. 251. §. rendelete alapján köteleztetek. Alperes felebbezési költségeit azért nem lehetett megítélni, mivel azokat fel nem számította. A kih. btk. XXIX. fej. 367. §-ában körülirt elsajátítás büntethetősége megszűnt, ha vádlott az elsajátítás tárgyát nyolcz napon belül visszaadja vagy a hatóságnál bejelenti. (Legfőbbit. 6036 881. sz.) A monostori kir. jbiróság lopással vádolt Kokavecz István elleni ügyben 1880. decz. 6-án 2980. sz. ekként ítélt: Kokavecz István, 18 éves, mészáros legény, vétkesnek mondatik ki, a btk 334. §-a szerinti lopás vétségében és azért egy heti fogházbüntetésre ítéltetik és köteles 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett, Bobory János részére kárt utánjárási költséget megfizetni. Indokok: Mert vádlott beismeri, hogy káros kutyája az ő birtokában találtatott, minthogy pedig a tanúk vallomása szerint