Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-09-16 / 208. szám

alapítvány jövedelméből négy szegény sorsú buda­pesti kezdő ügyvéd 1882-ik év kezdetétől számí­tandó három éven keresztül május és november havában félévi egyenlő részletekben kiszolgálta­tandó évenkinti 200 forinttal lesz segélyezhető; azok tehát, kik ezen segélyt elnyerni óhajtják; fel­hivatnak, hogy vallásuk, szegény sorsuk, ügyvédi minőségük és Budapesten megtelepedésük hiteles kimutatása mellett kérvényeiket ezen év november hó 15-ig a budapesti kir. Ítélőtábla elnöki igtató hivatalában nyújtsák be. Budapesten, 1881. évi szeptember hó 12-én. Szabó Miklóss k. elnök. D­öntvények. A kötelezőt el­őttemezett tanuk abbeli vallo­mása, mikép nem látták az abban foglalt összeg leolvasását - tekintve, hogy a tanuk, s trt. 167. §.6) pontja szerint, csak az aláírás valódiságának bizonyítására hivatnak, __ nem zárja ki a kölcsön leszámolásának tényét. (Legf. 20691881. sz.) A técsői kir.­­ b­i­r­óság Katz Izsák Farkasnak Igyártó György és neje Varga Rebeka elleni 965 fit 75 kr. s járulékai iránti perében 1880. évi augusztus 1-én 1653 szám alatt ekként ítélt. Felperes keresetével elutasittatik. A költsé­gek kölcsönösen megszüntettetnek, mert jóllehet ugyan, hogy az előttemező tanúk a beperesített kötelezvény létrejöttét igazolják, de felperes a jogalapot, amelyből követelését származtatja, nem igazolja, a kötvényt előttemező tanúk azt állítják, hogy a beperesített kötvény megírása alkalmával felperes és I. rendű alperes beismerték, hogy már összeszámoltak, s hogy alpereseknek még 200 fr­ót kell fizetni, azonban hogy az összeszámolás tárgyát mi képezte, nem tudják, míg ellenben felperes a tárgyalás folyamán azt állította, hogy a beperel­te­tt kötvény 800 frt kölcsönzött készpénz fejében jött létre; ezen állításának igazolására hivatott ta­nuk közül még életben lévő Ábrahám Fleiser tanú kihallgattatott s vallja, hogy látta, hogy felperes jogelődje Katz Hermann az asztalra csomó bankót kiolvasott, s mikép Katz Hermann azt mondta volna, hogy ott 800 frt van és hogy ezen csomó bankót I. rendű alperes az asztalról elvette, vallja továbbá, hogy Katz Hermann azt mondta, hogy ezt a pénzt már egy előbb 965 frtról kiállí­tott kötvényre fizette alperesek ezen tanú val­lomása azonban a kötvényt előttemező tanuk val­lomásával szemben figyelembe vehető nem volt s igy az Ábrahám Fleiser tanú által igazolt csomó bankó kiolvasása és átadása, ha megtörtént volna más kötvényre tétethetett és más jogügylet kelet­kezéséből eredhetett, miután a kötvényt előttemező tanuk határozottan azt vallják, hogy a beperesí­tett kötvény összeszámolás folytán jött létre. A perköltségek a per körülményeinél fogva lettek kölcsönösen megszüntetve. A budapesti kir ítélőtábla felperes­nek fölebbezése folytán 1880 deczember hó 28-án 45229 sz. alatt következőleg ítélt. Az elsőbiróság fenti,keletű és számú ítélete az abban felhozott indokoknál fogva hhagyatik. A legfőbb itélőszék felperes föleb­bezése folytán 1881. szeptember hó 7-én 2069 sz. a. ekként ítélt. Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperesek egyetemlegesen köte­­leztetnek felperesnek 965 frtot, ennek 1874 évi augusztus hó 14. napjától számított 6 százalékos kamatját és a felebbezésekkel együtt összesen 70 frt 30 kv. perköltséget 8 nap s végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: A keresethez A. alatt csatolt,alperesek által sajátkezüleg aláirt s két tanú által előttemezett adóslevél a polg. törv. rendtar­tás 167 §. b. pontja szerint megkivántató módon lévén kiállítva, ezen nyilván kölcsönről szóló adós­levél ellenében alperesek által felhozott azon ki­fogás, hogy a kölcsön le nem számláltatott, csak akkor vétethetett volna bírói figyelembe, ha alpe­resek a ptr. 169. §-ához képest a kölcsön le nem számlálását tárgyazó állításukat perrendszerüleg bizonyították volna, mely bizonyítási kötelességük­nek azonban eleget nem tettek, miután a kötvényt előttemező s a ptv. 167. §.b pontja szerint csupán az jaláírás valódiságának, illetve a sajátkezűleg tett aláírás beismerésének bizonyítására szükséges két tanúnak oly vallomása, hogy a kölcsön leolva­sását nem látták, annak bizonyítására, hogy a köl­csön le nem számoltatott, miután annak előbb vagy később megtörténhetése kizárva nincs, átalában nem szolgálhat jelen esetben különösen azért sem, mert, mint Baló Imre és Toperczer Tóbiás előtte­­mező tanúk vallják, az érték megkapásának a köt­vény előttemezése után kellett történni, mi hogy megtörtént, erre nézve a bizonyítással nem tartozó felperes által felhívott Ábrahám Fleiser tanú val­lomása részbizonyítékot nyújt. Minthogy tehát al­peresek a kölcsön le nem számolásának bizonyítása végett csakis az előttemező tanukra hivatkoztak, ezeknek vallomása pedig a fentebbiek szerint állí­tásuk mellett bizonyítékot nem képezhet; mint­hogy továbbá azon állításuk, hogy elsőrendű alpe­res a kötvényt részeg állapotban, 2-ed rendű vád­lott pedig kényszerítve irták volna alá, épen az általuk felhívott tanuk által c­áfoltatott meg; minthogy végre az 1868. évi XXXI­­.-cz. 3. §-a szerint a kölcsönnek az adott tőkénél nagyobb mennyiségben visszafizetése is kiköttetett, ezeknél fogva alpereseket, mint egyetemlegesen kötelezet­teket, a kereseti összegben s kamatában, mint per­veszteseket pedig a ptv. 251. §-ához képest a per­költségben is elmarasztalni kellett. Tekintve, hogy a hordó űrtartalma kisebbít­hető, anélkül, hogy ez rajta észrevehető volna a felperes a szeszt saját hordójában az alpe­res által kitett mennyiségben, észrevétel nél­kül átvette: a mennyiségből majdnem egy év eltelte után észlelt hiány alapján kárté­rítést nem formálhat. (Legtöbbitélőszék 1965. 1881. v. sz.) A szegedi kir. polg. törvény­szék Okonczky Kam­m­án ügyvéd által képviselt Waldner Albert szegedi lakos felperesnek Damja­­novics János ügyvéd által védett Gaál Ferencz , mint a szegedi gyárteleprészvény-társaság elnöke­­ alperes ellen 1876. évi szeptember hó 16. napján 13520 szám alatt beadott nyitó rendes keresetbeli azon kérelmére, miszerint alperes mint a szegedi gyártelep részvény-társaság elnöke 612 frt tőke s járulékai és költségekben a törvény rendes utján elmarasztaltassék 1877. évi február hó 1. napján befejezett írásbeli eljárás és ugyanaz évi 10963 szám alatt kivett tanúvallomások alapján 1880. évi május hó 20. napján 5798 szám alatt tartott nyil­vános ülésében következőleg ítélt: Felperes keres­hetősége ellen alperes által tett kifogások elvetése mellett a kereshetőség megállapittatik és ennek folytán azon esetre, ha felperes az általa válaszira­­tilag leszállított összegre nézve a pótesküt leteszi arra, hogy a 13 akó, 11 pint ürtartalmú hordó valóságos űrtartalma 12 akó, 35 pint a 13 akó, 35 pintes hordó valóságos ártartalmára nézve 13 akó, 17 pint volt, hogy ezen különbözet által az első hordónál 230 frt 40 krral, az utóbbinál pedig 199 frt 80 krral megkárosítva lett és hogy Treisz Ferdinánd, mint a szegedi gyártelep részvény­tár­saság akkori igazgatója, a hordók felméretése után kijelentette, hogy ezen különbözetét kiegyenliteni fogja, akkor tartozik alperes, mint a szegedi gyár­telep részvény­társaság igazgatója a kereseti 430 frt 20 kr. kárösszeget, ennek a per megindítása napjától, vagyis 1876. évi szeptember hó - tól járó 6 százalék kamatait, ezen ítéletre járó 5 frt bélyeget és perköltség fejében 40 frtot 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperes­nek megfizetni. Tartozik tehát felperes Waldner Albert a jelen ítélet jogerejűvé válta után 15 nap alatt a póteskü letételére folyamodványilag a prts. 239. §-ához képest határnapot kérni és a kitűzendő határnapon sat. Indokok: Mert az 1875 évi 8019. sz. a. hozott elsőbirósági, úgy az ezt helybenhagyó és itt 1876 évi 325 sz. a beiktatott 2-ed bírósági ítéletekkel nem a per érdemei tekintetéből hanem csakis annak hibás alakisága végett lett eluta­sítva ; az alaki hiány végett elutasított keresetre pedig prdts 315. §-a alkalmazható nem lévén, ugyan­azért a kereshetőség ellen tett alperesi kifogások elvetése mellett felperes kereshetőségét megálla­pítani kellett. Mert felperes keresetét a kereset­­levélhez becsatolt bárczokra alapítván, habár csak valódiságát alperes kétségbe vonja, mindazonáltal tekintve, hogy azok a gyártelep irodájából származ­tak és ekként azokért a gyártelep részvénytársaság felelős; tekintve, hogy Zsiga F., Győri Imre és Daka Mihály tanuk által felperes beigazolta, hogy a hor­dók megmérettetvén, azok űrtartalma kisebb volt, mint amennyinek volt a gyártelep által jelezve, de a különbözet mennyiségére tanuk határozott tu­domással nem bírnak, tekintve, hogy Győri Imre tanú határozott vallomása szerint. Treisz Ferdi­nand, a gyártelep akkori igazgatója a hordók meg­méretése után kijelentette, hogy a tapasztalt kü­­lönbözetet kiegyenlítendi, tekintve, hogy felperes valószínűleg az első hordónál felszámított 259 frt . 20 kv. összeget, mint hibás összeszámolásból ere­­dettet 230 frt 40 arra szállította le és tekintve,­­ hogy az állítólag vesztett haszon felperes által semmivel sem lett beigazolva, a most elősorolt­­ indokoknál fogva felperesnek a póteskü odaítélen­dő és alperesnek a kereset értelmében elmaraszta­lása vagy pedig a kereset alóli felmentése a fön­­tebbi póteskünek le vagy le nem tételétől függővé teendő volt. A vesztett haszon iránt támasztott ke­resetével, mint igazolatlannal, felperest elutasítani kellett. Az ügyvédek díja megállapítását a prdtás 252. §-a szabályozza. A­pesti kir. tábla 1880. évi nov 16-án 38252 sz. a következő ítéletet hozta: A fölebbviteli kérvényben felhozott, azonban a per­beli tárgyalás közben nem érvényesített védvek figyelembe vehetők nem lévén, a kir. tszék ítélete a nem fölebbezett részben érintetlenül, többiben pe­dig oly megjegyzéssel, hogy a felperesnek odaítélt eskü­jet- s illetőleg becslő eskünek vétetik, vonat­kozó indokolása alapján helybenhagyatik A legfőbbitélőszék, [alperes föleb­bezése folytán, 1881. szept. 5-én 3965. sz. a. ek­ként ítélt. Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoz­tatásával felperes keresetétől föltétlenül elmozdit­­tatik s alperesnek 55 írtban megállapított perbeli költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt megtéríteni köteleztetik. Alperes fölebbezési költ­ségei meg nem ítéltetnek. Mert felperes azon ke­reseti állítását, hogy az általa előterjesztett időben az alperes gyárteleptől vásárolt szesznek szállítá­sára általa kiszolgált hordók az alperes által jel­zett s általa fizetett 13 akó, 11 pint illetőleg 13 akó 35 és 13 akó 28 pint űrtartalom helyett va­lósággal csak 12 akó 35 pint, illetőleg 13 akó 17 pint űrtartalommal bírtak s hogy ő ennek folytán a 12 akó 11 pintesnek illetőleg 13 akó 28 pintes­­nek jelzett hordónak pedig kétszeri, illetőleg 27- szeri szállításra használása következtében, a való­sággal kapott szesz-mennyiségért járandó árhoz képest, alperes gyártelepi­ek 430 frt 20 krral több öszeget fizetett, valamint hogy az alperes gyártelep igazgatója a jelzett fizetési többlet összegnek meg­térítését kötelezőleg magára vállalta volna, félpró­­baerejűleg nem támogatta; ennek folytán tehát felperesnek a jelzett kereseti körülmények bizo­nyító erejű igazolása végett a póteskü a törv. rendi. 236. §. rendelete alapján megítélhető nem volt. A­mennyiben Zsigar Ferencz hit alatti val­lomása a felperesi kereseti állítások mellett azért nem képezhet félpróbaerejű bizonyítékot, mivel az arra nézve hogy a szállításnál használt hordók ugyanazonosak lennének a később vizsgáltakkal s hogy azok űrtartalmára nézve a keresetileg ki­tett különbözet valósággal fenforgott, oly határo­zottan, mikép abból annak valósága ki nem derül; arra vonatkozólag pedig, hogy az alperes gyártelep igazgatója felperesnek a jelzett különbözetnek ki­egyenlítését megajánlotta volna. Zsiga Ferencz és Győri Imre tanúk semmit sem tudnak, de Dakó Mihály tanú is erre vonatkozólag csak azt vallja, hogy a boltban hallotta, mikor az alperes gyárte­lep igazgatója a különbözet kiegyenlítését megí­gérte, minthogy azonban sem az időt meg nem határozza, a­mikor alperes gyártelepigazgatója a különbözet kiegyenlítését megígérte, sem a külön­bözet mennyiségét meg nem jelöli. Dákó Mihály tanúnak ez iránybani vallomása határozatlanságá­nál fogva figyelembe nem vétethetik. Minélfogva felperest nem igazolt keresetével annyival is inkább elutasítani kellett, mivel az alperes gyárteleptől a megvett szeszt saját hordójában az alperes gyár­telep által kitett mennyiségben észrevétel nélkül vette át s c­ak majdnem egy év eltelte után nyil­vánította az iránti kételyét, hogy a megvett szesz­­menyiséget meg nem kapta; továbbá, mivel a szesz elszállítására használt hordó az ő birto­kában, volt. Treisz Ferencz és Ihari József kihallgatott kádármesterek hit alatti vallomása által pedig hitelt érdemlőleg az van támogatva, hogy a szeszes hordó űrtartalma kisebbíthető, anélkül, hogy az rajta észrevétethetnék. A per­költség viselésére felperes mint pervesztes a törv. rendt. 251. §. rendelete alapján köteleztetek. Al­peres felebbezési költségeit azért nem lehetett megítélni, mivel azokat fel nem számította. A kih. btk. XXIX. fej. 367. §-ában körül­irt elsajátítás büntethetősége megszűnt, ha vád­lott az elsajátítás tárgyát nyolcz napon belül visszaadja vagy a hatóságnál bejelenti. (Leg­­főbbit. 6036 881. sz.) A monostori kir. jbiróság lo­pással vádolt Kokavecz István elleni ügyben 1880. decz. 6-án 2980. sz­­. ekként ítélt: Kokavecz István, 18 éves, mészáros legény, vétkesnek mon­datik ki, a btk 334. §-a szerinti lopás vétségé­ben és azért egy heti fogházbüntetésre ítéltetik és köteles 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett, Bobory János részére k­árt utánjárási költséget megfizetni. Indokok: Mert vádlott beis­meri, hogy káros kutyája az ő birtokában talál­tatott, minthogy pedig a tanúk vallomása szerint

Next