Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-11-22 / 264. szám
VI. évfolyam 1881. 204. szám. Budapest, kedd november 22. sex-------■--------1— I a „SLAGVAH JOGASZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : egész évre........20 frt. — Fát évre...........10 „ — Hegyed évre.... 6 ., hónapra.... 1880 I Hirdetések: MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP ----------------fi 1 ( Szerkesztőség és kiadóhivatal: J TGjjy batodba*abo* petitsor egy- I | szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer | | 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beigtatásnál- A « bélyegdij külön minden beigtatás árán 30 kr. osztr. ért. I | -*81 1 MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Budapest, V. József tér !K ss. ít hová a lap szellemi tezét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beiktatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok I csak ismert kezektől fogadtat-I "*v•li Igazságügyi nyomorúság. (B. L.) Ha csak kissé komolyan észleljük is azokat a különféle befolyásokat, melyeket a törvények gyakorolnak a társadalmi életre s azt a működést, azokat a műveleteket és mindennap megújuló mozzanatokat, melyeket azok az állami szervezetben s a folyton alakuló jogéletben előidéznek: könnyen rájövünk, mikép valamely nép életére s boldogulhatására ártalmasabb kifolyása valami alig lehet, mint épen a törvények sokasága, főkép, ha ezek még rövid idő alatt is készülnek. A törvénykezés, a folytonos s gyors átalakulások folytán, rendkívül bizonytalanná válik. Ezt látjuk, tapasztaljuk mindennap. A törvények s rendeletek sokasága pedig nehézkessé teszik a judicatúrát, mert minél kevesebb anyagra és eszközre van szükségünk, annál könnyebb a kezelés és a készülék fölött való uralkodás. A mesterség abban áll tehát, hogy a törvényanyag nagy terjedelme, annak benső értékével a lehetőség határáig pótoltassák; egy fogalommal éreztessék el az, mihez a kevésbé ügyeseknek az eszközök egész tárháza szüksé- geltetnék. úgy van ez, mint a gépszerkezetnél: minél egyszerűbb a gépezet, annál biztosabb, tökéletesebb. És ez az, mit a gazdálkodás törvényének nevezhetünk, amelyben az összes jogtudomány egyik létszabályát talál- hatjuk fel. Az a törvénytudomány, mely ezt az elvet nem fogja föl és nem tud az anyaggal gazdálkodni, az anyag feltorlódott tömege által el fog nyomatni és saját bőségében fog elveszni. Az ily nehézkes gépezet vezetése körül, hogy bár ne idéztessék elő, kétszeresen meggyűlik a vezetők baja. És ezeken akar a kormány gazdagodni, gyarapítani a kincstárt. Szerencsétlenségünkre e rendszer immár nehezen kiirtható gyökeret vert. Nem egyedül mi ügyvédek mondjuk azt, konstatálva van a bírói kar által is. A bírói kar az országgyűléshez intézett petítiójában önérzetesen tudatja, hogy a jelenlegi fizetés mellett nem képes függetlensé-get fentartani ; ez más szóval annyit jelent, hogy a perlekedő felek a törvényhozásilag rajtuk elkövetett fukarságot drágán fizetik meg. Az ügyvédi kar évek során át hangoztatja czifra nyomorúságát. A végrehajtók ismert memorandumukban élénken ecsetelik sanyarú helyzetüket. Az igazságszolgáltatás három fő faktora tehát kétségbeesetten keres orvoslást, hogy hivatásának megfelelhessen. Mindeniknek azt feleli az igazságügyminiszter: non possumus. Hogy hová jutunk ily rendszer mellett, azt a logika természetes szabályai megfejtik, de már az életben is látjuk kinövéseit. Jogéletünk szerencsétlensége még fokoztatik azáltal, hogy minden törvényhozási intézkedés, mely arra van szánva, hogy olcsóbbá tegye az igazságszolgáltatást, éppen az ellenkező hatást szüli. Beteljesedik itt a közmondás hogy a mi olcsó, drága. A rosz szerszám lassítja a mesterember munkáját. Az elkészített dolog pedig megsínyli a szerszám roszaságát. Rosz gazdálkodás ez, mert az idő rövidsége és a munka minőségében bőven kárpótolhatnék magunkat, ha a jó szerszámért valamivel többet is fizetünk. Nincs abban köszönet, ha a bírótól, ügyvédtől, végrehajtótól megvonjuk a megélhetés eszközeit. Az adófizető nép háromszorosan fizeti meg annak árát. Persze, hogy ez nem történhetik meg jogzavarás nélkül s ez okból annyival veszélyest). A törvényhozásnak gondoskodnia kellene, hogy mindegyik kar hivatásának megfelelhessen. A főkellék ehhez, a megélhetés. Ettől megfosztva : Magyarországból jogállam sohsem lehet. Az igazságszolgáltatás ugyanis egyaránt az ügyvéd, bíró s végrehajtó kezeibe van letéve. Az ügyvéd előkészíti a per eldönthetését, a bíró meghozza az ítéletet, a végrehajtó foganatosítja azt. Képzelhető-e, hogy minden biró, ügyvéd s végrehajtó inkább éhezni fog, mintsem a legcsekélyebb igazságtalanságot elkövesse. Az embereknek angyalokká kellene válniok, hogy ezt föltételezhessük mindegyikéről. Az életben ez máskép van s minthogy a törvények az élet számára szánvák, az ilyen élettapasztalatot a törvényhozónak nem volna szabad a számításból feledni. Közéletünk főbaja ezekben keresendő, miért is törvényhozásunknak azon kellene lennie, hogy a megélhetést kizáró jelenlegi rendszert gyökeresen átalakítsa. E nélkül a törvény mindig csak írott malaszt lesz Nem hagyhatjuk említés nélkül ezúttal, hogy ezen kenyérfosztogató rendszer meghonosításában felső bíróságainknak is nagy részük van. Hogy csak egyet említsünk, hivatkozunk felső bíróságaink által hozott amaz ítéletre, mely szerint becsületsértési ügyben vádlott el nem ítélhető a panaszló ügyvéd képviselete folytán felmerült költségekben s ez arra czéloz, hogy az ügyvédektől még a bűnügyekben is idegenkedjenek a felek s megélhetésük, existentiájuk még kétesebbé tétessék. Nagy baj, hogy egyszerű, tiszta és világos igazságok iránt sem bírnak jogérzékkel az illetékes körök. A törvénykezésben nem szabad minden áron az olcsóságot keresni. A képviselőház ma tartotta a szünet után első ülését. Az elnöknek sok jelenteni valója volt s azután bizottsági jelentések következtek, melyeket a ház a csütörtöki ülés napirendjére tűzött ki. Hogy a bizottságok dolgozhassanak, csütörtökig nem is lesz érdemleges ülés. Az új büntetőeljárása közvetlenségre lesz fektetve, a táblák decentralisátiójának szem előtt tartása mellett. A most említett decentralisátió csak évek múlva történhetvén meg, ismét lesz törvény, melynek a mostani viszonyok közt, hasznát nem vehetjük. És mégis most siettetik az évek óta készülőben levő művet, mintha a táblák szétdarabolása már tényleg megtörtént volna. Szemelvények a csődtörvényből. Az új csődtörvény 229. §-ának első bekezdésében ez mondatik: „Ha a közadós az egyesség megkötése után csalárd bukás miatt jogérvényesen elitéltetik, a megkötött kényszeregyességen alapuló leengedések törvény erejénél fogva hatályukat vesztik, ellenben a hitelezők részére biztosított jogok érintetlenül maradnak.“ E rendelkezés igazságtalansága annyira szembetűnő, hogy bárki első pillanatra megütközik rajta. Vegyük például a következő esetet: Bizonyos kereskedő csődbe jut s tartozik 20000 írttal. Az egyesség csak olykép jó létre, hogy a közadós rokonai 40 százalékot, t. i. 8000 frt erejéig fogadják el a jótállást. Ez megtörténvén, a közadós csalárd bukás miatt elitéltetik ; ekkor az elengedett 60 százalék megint fennállónak tekintetik s a hitelezők ezen összeg erejéig a közadós vagyonát lefoglalhatják. Most a közadós rokonai, akik a föntemlített nyolczezer forintig kezességet vállaltak, vagy sajátjukból fizethetik a 40 százalékot, vagy ha erre nem képesek, szintén csődbe jutnak és így ártatlanul tönkre tétetnek. * * * De a 229. §-nak 2. bekezdése még czifrább és így rendelkezik: „Amennyiben a közadós ellen csalárd bukás miatt az egyesség megkötése után fenyító vizsgálat indíttatik, a csődbíróság a hitelezők valamelyikének kérelmére, vagy hivatalból, a közadós javainak zár alá vételét elrendelheti. Ezen előleges intézkedés azonban hatályát veszti, ha a közadós jogérvényesen felmentetik vagy ha a megindított vizsgálat megszüntettetik.“ Leggyakrabban fordulhat elő, hogy a csődbe jutott kereskedőnek rokonai beleártják magukat a rendezésbe s tegyük fel, hogy 40 százalékkal létre hozzák az egyességet. Ezután beszüntettetik a csőd, a közadós is visszakapja vagyonát. Most két nagyobb hitelező, ki a kényszeregyességre utalva volt, csupán boszubólyertő-feljelentést ad be a közadós ellen s a vizsgálat elrendeltetvén, javai zár alá vétetnek. A közadós üzlete bezáratik s rokonai fizethetik a kiegyezési összeget, melyet az üzletből magából hittek fedezhetőnek. Bekövetkezik ismét a jótállók méltatlan megkárosítása, gyakran tönkre tétele. Ha mindjárt beszüntettetik is a vizsgálat a közadós ellen, de ezalatt több hó folyván le, a kiegyezésül adott váltók időközben lejártak, a kár és zavar ekkor sem kerülhető ki, sőt ezek folytán a közadós ismét csődbe juthat, jótálló rokonaival együtt. Tehát az annyira égbe emelt új csődtörvény oka leend annak, hogy egy bukott helyett, esetleg többen kerülnek csőd alá és családok tévednek tönkre, egészen méltatlanul. Valóban nem tudja az ember elgondolni, hogy mit akarnak elérni ily törvényekkel. Tönkre teszik az ipart és a kereskedelmet, mely czél jó részét már el is érték derék kormányférfiaink. 34601. I. M. E. Igazságügyminiszteri rendelet, az 1868. LIV. törvényczikkben foglalt törvénykezési rendtartásnak és az arra vonatkozó későbbi törvényeknek és rendeleteknek a polgárosított határőrvidéken hatályba léptetése tárgyában. Az 1868. LIV. törvényczikkben foglalt törvénykezési rendtartást, az arra vonatkozó későbbi törvényekkel és rendeletekkel, továbbá az 1881. LIX. törvényczikkben foglalt intézkedéseket, valamint az azoknak alapján kiadott rendeleteket, valamint az LX. t.-czikkel megállapított végrehaj