Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-11-22 / 264. szám

VI. évfolyam 1881. 204. szám. Budapest, kedd november 22. sex-------■--------1—­­ I a „SLAGVAH JOGASZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : egész évre........20 frt. — Fát évre...........10 „ — Hegyed évre.... 6 .,­­ hónapra.... 1­8­80 I Hirdetések: MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP ----------------­fi 1 ( Szerkesztőség és ki­a­dó­hivatal: J TGjjy batodba*abo* petitsor egy- I | szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer | | 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beigtatásnál- A « bélyegdij külön minden beigtatás árán 30 kr. osztr. ért. I | -*81 1 MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Budapest, V. József tér !K ss. ít hová a lap szellemi tezét illető közleményeken kívül, az előfize­­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beiktatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok I csak ismert kezektől fogadtat-I "*v•­li Igazságügyi nyomorúság. (B. L.) Ha csak kissé komolyan észlel­jük is azokat a különféle befolyásokat, melye­ket a törvények gyakorolnak a társadalmi életre s azt a működést, azokat a műveleteket és mindennap megújuló mozzanatokat, melye­ket azok az állami szervezetben s a folyton alakuló jogéletben előidéznek: könnyen rájö­vünk, mikép valamely nép életére s boldogul­­hatására ártalmasabb kifolyása valami alig lehet, mint épen a törvények sokasága, főkép, ha ezek még rövid idő alatt is készülnek. A törvénykezés, a folytonos s gyors átala­kulások folytán, rendkívül bizonytalanná válik. Ezt látjuk, tapasztaljuk mindennap. A törvé­nyek s rendeletek sokasága pedig nehézkessé­­ teszik a judicatúrát, mert minél kevesebb­­ anyagra és eszközre van szükségünk, annál­­ könnyebb a kezelés és a készülék fölött való­­ uralkodás. A mesterség abban áll tehát, hogy a tör­vényanyag nagy terjedelme, annak benső érté­kével a lehetőség határáig pótoltassák; egy fogalommal éreztessék el az, mihez a kevésbé­­ ügyeseknek az eszközök egész tárháza szü­ksé-­­ geltetnék. úgy van ez, mint a gép­szerkezetnél:­­ minél egyszerűbb a gépezet, annál bizto­sabb, tökéletesebb. És ez az, mit a gazdálko­dás törvényének nevezhetünk, amelyben az összes jogtudomány egyik létszabályát talál-­­ hatjuk fel. Az a törvénytudomány, mely ezt az el­vet nem fogja föl és nem tud az anyaggal gazdálkodni, az anyag feltorlódott tömege ál­tal el fog nyomatni és saját bőségében fog elveszni. Az ily nehézkes gépezet vezetése kö­rül, hogy bár ne idéztessék elő, kétszeresen meggyűlik a vezetők baja. És ezeken akar a kormány gazdagodni, gyarapítani a kincstárt. Szerencsétlenségünkre e rendszer immár nehezen kiirtható gyökeret vert. Nem egyedül mi ügyvédek mondjuk azt, konstatálva van a bírói kar által is. A bírói kar az országgyűléshez intézett petítiójában önérzetesen tudatja, hogy a je­lenlegi fizetés mellett nem képes függetlensé-­­­get fentartani ; ez más szóval annyit jelent, hogy a perlekedő felek a törvényhozásilag raj­tuk elkövetett fukarságot drágán fizetik meg. Az ügyvédi kar évek során át hangoz­tatja czifra nyomorúságát. A végrehajtók ismert memorandumukban élénken ecsetelik sanyarú helyzetüket. Az igazságszolgáltatás három fő faktora tehát kétségbeesetten keres orvoslást, hogy hi­vatásának megfelelhessen. Mindeniknek azt fe­leli az igazságügyminiszter: non possumus. Hogy hová jutunk ily rendszer mel­lett, azt a logika természetes szabályai meg­fejtik, de már az életben is látjuk kinövéseit. Jogéletünk szerencsétlensége még fokoz­­tatik az­által, hogy minden törvényhozási in­tézkedés, mely arra van szánva, hogy olcsóbbá tegye az igazságszolgáltatást, éppen az ellen­kező hatást szüli. Beteljesedik itt a közmondás hogy a mi olcsó, drága. A rosz szerszám lassítja a mesterember munkáját. Az elkészített dolog pedig meg­sínyli a szerszám roszaságát. Rosz gazdálkodás ez, mert az idő rövidsége­ és a munka mi­nőségében bőven kárpótolhatnék magunkat, ha a jó szerszámért valamivel többet is fizetünk. Nincs abban köszönet, ha a bírótól, ügy­védtől, végrehajtótól megvonjuk a megélhetés eszközeit. Az adófizető nép háromszorosan fizeti meg annak árát. Persze, hogy ez nem történ­hetik meg jogzavarás nélkül s ez okból annyi­val veszélyest). A törvényhozásnak gondoskodnia kellene, hogy mindegyik kar hivatásának megfelel­hessen. A főkellék ehhez, a­­ megélhetés. Ettől megfosztva : Magyarországból jogállam sohsem lehet. Az igazságszolgáltatás ugyanis egyaránt az ügyvéd, bíró s végrehajtó kezeibe van letéve. Az ügyvéd előkészíti a per eldönthetését, a bíró meghozza az ítéletet, a végrehajtó foga­natosítja azt. Képzelhető-e, hogy minden biró, ügyvéd s végrehajtó inkább éhezni fog, mintsem a legcsekélyebb igazságtalanságot elkövesse. Az embereknek angyalokká kellene vál­­niok, hogy ezt föltételezhessük mindegyikéről. Az életben ez máskép van s minthogy a törvények az élet számára szánvák, az ilyen élettapasztalatot a törvényhozónak nem volna szabad a számításból feledni. Közéletünk főbaja ezekben keresendő, miért is törvényho­zásunknak azon kellene lennie, hogy a megél­hetést kizáró jelenlegi rendszert gyökeresen át­alakítsa. E nélkül a törvény mindig csak írott malaszt lesz Nem hagyhatjuk említés nélkül ezúttal, hogy ezen kenyérfosztogató rendszer meghono­sításában felső bíróságainknak is nagy részük van. Hogy csak egyet említsünk, hivatkozunk felső­ bíróságaink által hozott amaz ítéletre, mely szerint becsületsértési ügyben vádlott el nem ítélhető a panaszló ügyvéd képviselete folytán felmerült költségekben s ez arra czé­­loz, hogy az ügyvédektől még a bűnügyekben is idegenkedjenek a felek s megélhetésük, exis­­tentiájuk még kétesebbé tétessék. Nagy baj, hogy egyszerű, tiszta és vilá­gos igazságok iránt sem bírnak jogérzékkel az illetékes körök. A törvénykezésben nem szabad minden áron az olcsóságot keresni. A képviselőház ma tartotta a szünet után első ülését. Az elnöknek sok jelenteni valója volt s azután bizottsági jelentések következtek, melye­ket a ház a csütörtöki ülés napirendjére tűzött ki. Hogy a bizottságok dolgozhassanak, csütörtökig nem is lesz érdemleges ülés. Az új büntető­eljárása közvetlenségre lesz fektetve, a táblák decentralisátiójának szem előtt tartása mellett. A most említett decentralisátió csak évek múlva történhetvén meg, ismét lesz törvény, melynek a mostani viszonyok közt, hasz­nát nem vehetjük. És mégis most siettetik az évek óta készülőben levő művet, mintha a táblák szétdarabolása már tényleg megtörtént volna. Szemelvények a csődtörvényből. Az új csődtörvény 229. §-ának első bekezdé­sében ez mondatik: „Ha a közadós az egy­esség megkötése után csalárd bukás miatt jogérvényesen elitéltetik, a meg­kötött kényszeregyességen alapuló leengedések törvény erejénél fogva hatályukat vesztik, ellen­ben a hitelezők részére biztosított jogok érintetle­nül maradnak.“ E rendelkezés igazságtalansága annyira szem­betűnő, hogy bárki első pillanatra megütközik rajta. Vegyük például a következő esetet: Bizo­nyos kereskedő csődbe jut s tartozik 20000 írttal. Az egyesség csak olykép jó létre, hogy a közadós rokonai 40 százalékot, t. i. 8000 frt erejéig fogad­ják el a jótállást. Ez megtörténvén, a közadós csalárd bukás miatt elitéltetik ; ekkor az elengedett 60 százalék megint fennállónak tekintetik s a hi­telezők ezen összeg erejéig a közadós vagyonát lefoglalhatják. Most a közadós rokonai, akik a föntemlített nyolczezer forintig kezességet vállal­tak, vagy sajátjukból fizethetik a 40 százalékot, vagy ha erre nem képesek, szintén csődbe jutnak és így ártatlanul tönkre tétetnek. * * * De a 229. §-nak 2. bekezdése még czifrább és így rendelkezik: „Amennyiben a közadós ellen csalárd bukás miatt az egyesség megkötése után fenyító­ vizsgá­lat indíttatik, a csődbíróság a hitelezők valame­lyikének kérelmére, vagy hivatalból, a közadós ja­vainak zár alá vételét elrendelheti. Ezen előleges intézkedés azonban hatályát veszti, ha a közadós jogérvényesen felmentetik vagy ha a megindított vizsgálat megszüntettetik.“ Leggyakrabban fordulhat elő, hogy a csődbe jutott kereskedőnek rokonai beleártják magukat a rendezésbe s tegyük fel, hogy 40 százalékkal létre hozzák az egyességet. Ezután beszüntettetik a csőd, a közadós is visszakapja vagyonát. Most két nagyobb hitelező, ki a kényszeregyességre utalva volt, csupán boszubólyertő-feljelentést ad be a köz­adós ellen s a vizsgálat elrendeltetvén, javai zár alá vétetnek. A közadós üzlete bezáratik s roko­nai fizethetik a kiegyezési összeget, melyet az üz­letből magából hittek fedezhetőnek. Bekövetkezik ismét a jótállók méltatlan megkárosítása, gyakran tönkre tétele. Ha mindjárt beszüntettetik is a vizsgálat a közadós ellen, de ezalatt több hó folyván le, a kiegyezésül adott váltók időközben lejártak, a kár és zavar ekkor sem kerülhető ki, sőt ezek folytán a közadós ismét csődbe juthat, jótálló rokonaival együtt. Tehát az annyira égbe emelt új csőd­törvény oka leend annak, hogy egy bukott helyett, esetleg többen kerülnek csőd alá és családok té­vednek tönkre, egészen méltatlanul. Valóban nem tudja az ember elgondolni, hogy mit akarnak elérni ily törvényekkel. Tönkre teszik az ipart és a kereskedelmet, mely czél jó részét már el is érték derék kormányférfiaink. 34601. I. M. E. Igazságügyminiszteri rendelet, a­z 1868. LIV. törvényczikkben foglalt törvényke­zési rendtartásnak és az arra vonatkozó későbbi törvényeknek és rendeleteknek a polgárosított határ­őrvidéken hatályba léptetése tárgyában. Az 1868. LIV. törvényczikkben foglalt tör­vénykezési rendtartást, az arra vonatkozó későbbi törvényekkel és rendeletekkel, továbbá az 1881. LIX. törvényczikkben foglalt intézkedéseket, vala­mint az azoknak alapján kiadott rendeleteket, va­lamint az LX. t.-czikkel megállapított végrehaj­

Next