Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-08-02 / 172. szám

VI. évfolyam 1881. 172. szám. Budapest, kedd augusztus 2. gg»» ■ I „MAGYAR JOGÁSZ“ ' megjelen­t minden nap, hétfőt kivéve. Egy hónapra---- 7 „ 80 Hirdetések: Előfizetési ár : | Egész évre........20 frt. — I Fél évre............10 „ —­­| Negyed évre.... 6 „ -I MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A M­AGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. V"---------------—*®i Szerkesztőség és I kiadó­hivatal: Budapest, mények is küldendők. Kéziratok I csak ismert kezektől fogadtat­n i , (fr~5›fr^-=~ vv~ i . Egy hatodhasábos petitsor egy­­aceri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért­­ 18 kr., minden beigtatásnál A­­ bélyegdij külön minden beigtatás / * 1] után 30 kr. osztr. ért. (X Imh ■ —mm A németalföldi és magyar bü­ntető-codex. A németalföldi büntető-codex, miként pár nap előtt mondottuk, már megjelent. Ha összehasonlítjuk ezt saját codexünkkel, meggyőződhetünk arról, hogy haladás helyett egyenesen és határozottan hátraestünk. A németalföldi codex eltörli a halálbün­tetést, mihez mi az európai joghaladás zász­lajának lobogtatása mellett oly szívósan ragasz­kodtunk. Mióta Szemere Bertalan ná­lunk, nemkülönben Holzendorf a Lajtán túl a többi szaktudósok között, a haladás első felté­telének nyilvánították a halálbüntetés eltörlését, mindenki tisztában volt azzal, hogy az embe­riség eme nagy kérdésében végleg határozni, kell és szükséges. Nálunk a halálbüntetés eltörlése iránt a valódi szakférfiak kebelében alig volt eltérő nézet, s hogy mégis kedvező megoldást nem nyert, annak okát jogászgyű­­léseink, ügyvédi kamaráink, publicistáink, úgy törvényhozásunk közönyösségének tulajdonítjuk. Sőt mi több, annak idejében a képviselő­ház jogügyi bizottsága oly magatartást tanú­sított eme fontos kérdésben, mintha holmi kicsinységről lett volna szó és csak is így, nem máskép történhetett az, hogy ez az undorító vérfolt codexünk lapjaira tapadt. Nem akarunk ezúttal bővebben szólni arról, hogy lehet-e a halálbüntetést jogállamiság, va­lódi kultúra és humanismusra törekvő nemzet­nél indokolni; annyi azonban kétségtelen, hogy mindinkább hangoztathatnak a humanismus ama szavai, melyek az őspogányság emberáldozatai és brutális vérboszája ellenében a halálbüntetés elvét kárhoztatván, annak megszüntetését követelik. Semmi sem vonza a mi prózai eljárású legislationkat, pedig a sok jeles toll között, melyek a halálbüntetés eltörlése mellett felszó­laltak, különösen Holzendorf hatalmas érveket hozott fel. Az eddig gyűjtött tapasztalatok, úgymond, megengedik azt az állítást, hogy a halálbün­tetés az elrettentés czéljának jelenleg meg nem fele. Először ugyanis azért, mivel az egyszerű s gyors kivégzés a tulajdonképeni bűntettesek körében azt a nézetet ápolja, hogy a bűnös könnyebb halállal múlik ki, mint a betegek. Másodszor, a végrehajtás legnagyobb bizonyta­lansága, mindenütt, még Ausztriában is az eny­heségre hajló hangulatban fekszik, mi rendesen kegy­elmezésben nyilvánul. Harmadszor, a b­í­­rák abbeli félelme, hogy főbenjáró ügyekben tévedhetnek, nagyobb, mint a gyilkosnak a halál kikerülhetlen természetű eszméjétől való félelme. Nincs szigorúbb büntető gyakorlat az an­golnál, s mégis főbenjáró ügyekben a fölmen­­tések 50 százalékra rúgnak, míg más ügyekben átlag csak 25 százalékra mennek. Továbbá, ha a halálbüntetés elijesztő lenne, a kivégzés­nek legalább egy hétre meg kellene tennie a hatást. De mit tapasztalunk ? Azt, hogy az elret­tentés még csak napokra sem teszi meg a ha­tást. Egy év alatt Liverpoolban ugyanis egy­másután három gonosztevőt akasztottak föl, ugyanazon este már agyonszúrtak több matrózt. A következő nyáron az esküdtszéknek a város­ból és környékéről hat gyilkosság, és húsz em­berölés fölött kellett ítélnie, ennyi gyilkossági bűntény már régóta nem fordult elő. C­­­e­s­s Alfréd külföldi jogtudós, kiváló, általános elismerést nyert művében, mely a materialismus alapelvei nyomán fejtegeti az ál­lam feladatát a büntető-igazságszolgáltatás te­rén, szintén ellene van a halálbüntetésnek. Uj és jobbára „merész“ eszmék azok, melyeket a nevezett mű szerzője egyébként hir­det, ámde olyanok, melyek a legnagyobb figye­lemre méltók s melyeket nem nézhet le magas lóházról a régi criminalisták szűk látkörü, in­­humanitikus és ósdi iskolája. Szerző nézete sze­rint valamely bűntett elkövetésénél maga a tár­sadalom a tulajdonképeni bűnös. Az állam tehát, melynek társadalma a bűn­tényt szüli, szerző szerint csak a szükségesség és ekkor is saját érdekeinek korlátai között jár­hat el a bűnössel szemben. A büntetés lényege a szabadság megvoná­sában áll. Az államnak, mely a köznevelés el­hanyagolása, korhadt és romlott társadalmi vi­szonyok föntartása, sőt olykor a corruptio dé­­delgetése által maga is tényező a bűntények elkövetésében, nem áll más eszköz rendelkezé­sére a bűntett elkövetése után, mint az, hogy megtorolja magát a bűnösön s megvonja tőle az ember legnagyobb kincsét : a sza­badságot. Ezek az elvitázhatlan adatok, melyekből ép úgy tanulhattak volna törvényhozásunk tag­jai, mint jogászaink. Vegyes közlemények. Kinevezés. K­r­a­n­je­­c György károlyvárosi pol­gármester a varazsdi törvényszékhez tanácsossá, S­t­r­a­s­z­­ner Károly pénzügyőri szemlész III. oszt. pénzügyőri biztossá, Neuschlosz László végzett jogász díjtalan miniszteri fogalma­zó gyakornokká a keresk. miniszté­riumnál. Névváltoztatás: D r­e­g­s­­­e­r Ferencz szegedi lakos „Darvasára, Burger Ezsaias nagyváradi lakos és gyermekei „Barta“-ra, Steiner Gábor bpesti lakos és gyermeke „Kovács“ ra, Braun Emanuel egri lakos és gyermekei „Barna“-ra változtatták át nevüket. Az ügyvédi kamarákból. Az egri ügyvédi ka­mara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Bak Ferencz ügyvéd irodáját Jászberényből Jász-Mihályte­­lekre tette át Ingók foglalása. Br. Dőry Mária ellen N.­Gaj■ ban, Nemes Vaszil Joni s társai ellen Uglyán, Frank József ellen Barátfaluban, Dannebe­rg Mik­­sáné ellen Szombathelyen, Deutsch Dávid ellen Bpes­­ten (sugárúti bazár 1. és 2. sz.), H­ö­s­c­h Mihály ellen Bpesten, Bán István ellen Felsőszelén, Bugár Mihály ellen Nádszegen Örökösök Idézése. H­a­i­d­e­k­k­e­r Márton, Ács Mihály, Pap Julianna, W­e­i­s­z­­­i­n­g Jánosné, Balog József, B­e­k­k­e­r Henrik ör. (szegszárdi e. f. tszék), Babul­a Mihály ör. (nyitrai tszék), Varga Rozália ör (pécsi tszék), Branauer István ör. (pestvidéki tszék), Vajas János ör. (nyíregyházi tszék), Ötvös Anna ör (fogarasi jb.), R­é­d­e­i László, Márt­ha Sán­dor, Z­a­n­a Sándor, Juh­ász Rozália, Kiss Pál, C­s­i­­b­o­r József, H. Nagy Dávid, Fazekas Mária ör. (kecskeméti tszék), Opr­isio Mihály ör. (fogarasi jb.), S­z­e­n­t­e Jánosné, Steiner Tóbiás, Payer Mihály Horváth János, Szabó Pál József ör. (soproni tszék), V­e­r­n­i­c­s Mihály, Preisinger István ör. (pozsonyi­­ tszék), G­e­r­e Borbála és Mester Ferencz. ifj. K­o­p­i­­ György, D­o­h­i János, H­e­r­c­z­e László, K­r­a­u­s­z Sá­muel, Dudics Erzsébet ör. (szatmár­németi tszék), Rain­er Magdolna ör. (aradi tszék), Kasztl Mihály ör. (pozsonyi tszék). Idézés: Babróczky Mihály som. kér. (egri jb) Bakos Sára som. kér. (tokaji jb.), C­z­o­n­c­z­e­r Anna és Jozefa (Hatvani jb.), Máté János ör. (szatmár­né­meti tszék.) Csőd. V­a­r­e­n­c­s­i­k Ferencz székelyudvarhelyi vas­keresk. ell (sz.-udvarhelyi tszék), perügyelé­s ideig tö­meggond. Bagdi Imre helyet, dr. Nagy Sámuel ügyvé­­dek, Freund A. nyitrai keresk. ellen (nyitr­a tgzik) bej. f. , okt. 3., 4, 5. ideig, tömeggond. és perfigy.,rö Szé­csi Ferencz ügy­véd Pályázat 9 postamesteri áll. (tem­esvári, soprod­, pozsonyi­ és i­.-szebeni postaigazg.), ? kljegyzői áll. (batto­­nyai jb.), számgyakornoki áll. (py­egedi p. ü. ig.), VII. oszt. adótiszti áll (szegedi adóh (V . kohó tiszti áll. (kud­­zsiri vasgyár hiv.), III oszt.­­dZssilltiszti áll. (szegedi p. ü. ig.), számtiszti áll. (zalatrjai főbánya-hiv), pénztárnoki­­ áll. (a szebeni adóhiv.) , m. oszt. számtiszti áll. (kun sz.­­, miklósi adóhiv), pos­­atiszti áll. (soproni postáig.), fogal­mazógyakornoki áll. (soproni postáig.), több adóvégre­­­­hajtói áll. (soproni és zalamegyei adóhiv.), 2 pénzügyőri­­ áll. (pozsonyi p ü­­g.), alü­gyészi áll. (lugosi ügyészség.),­­ (A „Budapesti K­ö­z­­­ö­n­y 173. számából.) A marosvásáárh­elyi kir tábla jul. 16-án­­ kelt 3398. sz. Ítéletével helybenhagyta a brassói­­ k. járásbíróságnak a román majális alkalmával fel- s merült zászlósertési ügyben 1881 évi junius 2 án­­ hozott 1320/881 sz. felmentő határozatát, mely ellen a kir. ügyész felebbezett volt. A pén­es leveleknél a postaigazgatóság azon tapasztalatra jutott, hogy ama pénzeslevelekből, melyek czimb­atán a rendeltetési hely vagy czim­­zett neve teutával aláhuzvák, a benne levő pénz el szokott tűnni, oly képet, hogy ama vonalak toll­­i karczolása mentén a borítékon hasadékot vájván,­­ azon keresztül a pénzt kihalászszák.A legújabban ismételve elrendelte, hogy azon pénzesleveleket, melyek czimb­atán ily aláhúzások előfordulnak, tov­­­vábbijá­ra a po­tahivatalok el ne fogadják. Fegyelmi tárgyalás a kirirályi táblán A magyar királyi ítélőtáblának fegyelmi bírósága ma d­r. 9 órakor Vajkay Károly elnök­lete alatt Versics Elek alsó-lendvai járásbirósági végrehajtónak fegyelmi ügyét tárgyalta. Vádolta­­tik a végrehajtó, hogy törvényellenes dijakat szá­mit fel s ezt folytatja még akkor is, midőn már vád alá helyeztetett, számtalan esetben számított fel magasabb dijakat, magasabb fuvarilletékeket, továbbá könyveit rendetlenül kezeli. E vádak alap­ján a zala­egerszegi kir.­tszék, mint I fokú fegyel­mi bíróság Versicset bűnösnek mondotta ki s 250 frt birságra s a költségek meg­fizetésére ítélte. Ez ítélet ellen vádlott felebbezvén, az ügyet ma felülvizsgálat alá vette a kir. tábla. Vádlott személyesen megjelent, de vé­dőül elhozta magával R. Eusel Sándor ügyvédet is. Szeiffert főügyészi helyettes vádbeszéde és a védő szavai után a bíróság visszavonult s rövid tanács­kozás után elnök kihirdeti az ítéletet, mely sze­rint: az első bírósági ítélet a vétkességre nézve helybenhagyatik, a büntetésre nézve azonban a költségek föntartásával a 250 főt leszállittatik 100 írtra. Ez ítélet most jogerejü. F. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­ Döntve­n­­y­e­k. A mezei őröknek, erőszak alkalmazása nél­kül nem engedelmeskedés, nem képez bünte­tendő cselekményt. (L­e­gfő­bbitéle szék 3381881. b. sz.) A m.-s­zalkai kir járásbíróság Vádlott Dóka András az ellene fenforgó mezei rendőri kihágásban bűnösnek mondatik ki, s ezért az ítélet jogerőre emelkedő étől számítandó nyolcz napi fogságra­ ítéltetik. Indokok: Dóka András szekérrel Fogarassy Gyula verésére hajtott. A

Next