Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-10-18 / 235. szám
VI. évfolyam 1881. 235. szám. Budapest, kedd október 18. v au--------, MAGYAR JOGÁSZ“ megjelenetlen nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: 1z évre........20 frt. — évre............10 „ — -ed évre.... 6 „ - 1 hónapra. ... 7 „ 80 Hirdetések : hatodhszsábos petrisor egyhirdetéseért 19 kr., kétszer és többszöri hirdetéséért minden beiktatásnál A «vv«gdij külön minden beigtatas , * Jj után 30 kr. osztr. ért. [[ jtfiVl T.lfPiA MAGYAR JOGASZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZAG! ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. ____|....I Szerkesztőség fi es jí kiadóhivatal, Budapest, V. József tér U. t 7. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az, előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a bef firtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok | csak ismert kezektől fogadtat-L uftk el. | Deficil ! És ennek életbeléptetése sürgettetik ! A büntető-codex életbeléptetése előtti időt a Curián özönvíz előttinek nevezik. A dolog azonban nem vág össze, mert a judicaturában és most tapasztalható a nevezett törvényszülte pusztítás. Ily korszakot alkotó lesz a végrehajtási eljárásról szóló törvény életbeléptetése is. Az a bizonytalanság, zavar, ami eddig tudicatúránkban mutatkozik, semmi ahhoz képest, ami majd — miként eddig is számtalan példákkal kimutattuk — az említett törvény gyakorlati alkalmazásával előreláthatólag be fog következni. Térjünk át a dolog érdemére, hogy lássa Horváth Lajos, igen tisztelt képviselő úr — ki a kérdéses törvény megalkotásánál magát megerőltetve, a fölött dicsérőleg nyilatkozott s ebbeli meggyőződését, mintegy elégtételül az eddigi tökéletlen reformokkal szemben, terjesztette s még állandóan terjeszti , hogy ismét csalódtunk. A végrehajtási eljárásról szóló új törvény, hogy erősebb kitétellel ne éljünk, valóságos átok törvénykezésünkre. Az, aki szándékosan ártani törekszik s fokozni akarja a mostani törvénykezési állapotok szülte kétségbeejtő csapásokat, nem hozhatott volna a szóban forgónál roszabb törvényt. Úgy hiszszük, hogy olvasóink a most említett törvény fölött, már eddig tartott bírálatainkból is, tisztában lehetnek azzal, hogy tudicatúránkra a jövő sem hoz semmi jót; sőt ellenkezőleg,határozottan roszat pedig, nagyon is reánk férne a legislativnk részéről mindenk s talán ígért javítás. Ma a sok közül ismét pár szakaszszal kívánunk foglalkozni, a kormány részéről táplált vérmes remények lecsillapítására. A végrehajtási eljárásról szóló törvény 180. §-a szerint, ha az ingatlanárverés napjától számított „nyolcz nap* alatt elő- terjesztés be nem adatik, a telekkönyvi hatóság, ha csak az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak, a vevőnek „vételi bizonyítványt ad ki,“ melynek alapján a vevő a megvett ingatlant „birtokába veheti“ s amennyiben ebben a végrehajtást szenvedő vagy bárki más által gátoltatok, a birtokba vételre nézve a községi vagy közigazgatási hatóság segédletét veheti igénybe. A törvény eme szakaszánál fogva tehát a vevő már nyolc nap után pedig birtokbizonyítvány alapján behelyezkedik a megvett ingatlanba, azt tettleg is birtokba veszi; sőt, miután ugyanennyi idő alatt az árverés is jogerőre emelkedik, a hivatkozott törvény 182. §-a értelmében a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezése is foganatba mehet, ha a vevő az árverési feltételeknek eleget tett, különösen, ha a vételárt egészen lefizette. Midőn ez így szépen megtörténik, t. i. az árverési vevő a tulajdonost illető minden jogot korlátlanul gyakorolja s disponál a megyei ingatlan, mint sajátja fölött: egyszerre pedig szintén az árverés napjától számítandó agyobb határidő, ugyanis „tizenöt nap alatt“ a hivatkozott törvény 187. §-a szerint jelentkezhetik más vevő, ki a már birtokba lépett árverési vevő által ígért vételárt tizedrészével meghaladó ajánlatot tesz és a telekkönyvi hatóság az előbbeni árverést hatálytalannak nyilvánítja, újabb árverést rendel, de később kiszolgáltat a nagyobb ajánlattevő- s esetleg vevőnek birtokbizonyítványt is, az első vevő részére kiadott saját birtokbizonyítványával szemben, s így saját határozatát másítja meg. Hogy a végrehajtási eljárásról szóló törvény idézett szakaszaival a törvénykezés legsarkalatosabb elvei sértetnek meg, felesleges bővebben indokolnunk. Fölösleges bővebben indokolunk azt is, hogy a törvény eme megbocsáthatlan visszás intézkedése mennyi bajnak lesz kütforrása. Egyik per a másikat fogja érni, különösen, midőn a nagyobb ajánlatot tevő, a már birtokba helyezkedett s ezen el nem kerülhető kiadásokat, beruházásokat tett első árverési vevővel szemben akarja a birtokot elfoglalni. De még az is kétes, hogy váljon a nagyobb ajánlatot tevőnek megadhatja-e az illető telekkönyvi hatóság a 180. §-ban körvonalazott rövid utú birtokbahelyezési jogot, melyben ez a szakasz kizárólag az első vevőt részesíti; annál is inkább fölvethetjük ezt a kérdést, mert a 187. §. második bekezdése a későbbi ajánlat folytán keletkezett utóbbi árverésnél csak az ennek eszközlése körül megállapított szabályokat tartja fenn, de nem azokat a jogokat is, amelyek az első árverési vevőt a 180. §. alapján megilletik. Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a nehézségeket sem, amelyek a föntebb hivatkozott szakaszok alapján a telekkönyvi jogok körül felmerülhetnek. Tegyük fel jelesül azt, hogy valaki a 182. §-nak teljesen megfelelvén, az árverés — 8 nap akadályta- lan lefolyásával — tényleg jogerőre emelkedik s megtörténvén ez alapon a telekkönyvi átiratás, azonban ezzel egyidejűleg vagy nyomban az első árverési vevő ellen bekebelezések szorgalmaztatnak: váljon mi fog történni ezekkel a dolgokkal akkor, ha valaki az árveréstől számított 15-dik napon újabb árverést kérő folyamodását a 187. §-ban megszabott kellékekkel ellátva, beadja. Lesz majd nagy hacs, melyen csak hosszadalmas és bizonytalan perrel hatolható keresztül. Bizony nagyon tanácsos ezen törvény életbeléptetését örök időre elhalasztani, semmi ellenvetésünk sem lévén, ha mindjárt tudós készítőjét, Teleszky István urat, rendkívül való érdemei elismeréséül, rögtön kinevezik bíróul a curiához. Képviselő úr. A felirati vitát ma Irányi Dániel felszólalása nyitotta meg, mely jóformán csak a választásokkal foglalkozott. Kapocsányi Mór románok által lakott egyik kerület képviselője rövid, de hazafias beszédben nyilatkozott Polit ellen. Szintén a szabadelvű párt soraiból kelt fel ezután Berzeviczy Albert polemizálva a vita több szónokával. Utána Szilágyi Dezső beszélt, mintegy bebizonyítandó, hogy az egyesült vagy Királyi Pál szerint csak mérsékelt ellenzék még él, minthogy eziránt már komoly kételyek merültek. Szilágyi szónok-erővel meggyőző érvekkel szállott ezúttal is síkra. Programmot sürgetett a kormánytól. A vita lezárása előtt Vuchetich István horvátországi képviselő szólott. Többen szólásra feljegyezve nem lévén, elnök a vitát bezártnak jelentette ki. Baross helyettes-előadó Jókai nevében kérte, hogy Jókai holnap szólhasson. A ház ebbe beleegyezett s ekkor Tisza kormányelnök szólalt fel, hogy a ma különösen Szilágyi által elmondottakra reflectáljon. A közigazgatási kérdésre nézve ismételte, hogy a jelenlegi, a nemzet történetével egybeforrott rendszer javítását tartja szükségesnek. Egyre csinálják a politikai lapok a legkülönbözőbb híreket a perrendnovella s a végrehajtási eljárásról szóló törvény életbeléptetésének időpontjáról. Abból, hogy a semmitőszékre két bíró kinevezése czéloztatik, eme törvényeknek a jövő év január 1-jére tervezett életbeléptetése elhalasztását következtetik, pedig ez nem volna ok az elhalasztásra, amennyiben a curia két osztályának egyesítésére nem képezhetnek akadályt a kinevezendő új bírák. Ama másik ok pedig, hogy a polgárosított határőrvidéki viszonyokra vonatkozólag nagy nehézségek merültek volna fel, teljesen alaptalan. Azonban attól tartunk s méltán, hogy a kormány, belátva mindkét törvény rendkívüli hiányosságánál fogva a semmitőszék fennállásának szükségét, a fölött töprenkedik, hogy váljon az új törvényeket életbeléptetve, a novella azon részét, mely a Curia egyesítésére vonatkozik, ne módosíttassa-e a status quot fenntartó rögtönzött törvény útján. _____________ A pincze-váltókról. Törvénykezési gyakorlatunk, mely szerint a pincze-váltók gyártása és forgalomba való hozatala nem képez büntethető cselekményt, immár veszélyes hullámokat ver fel társadalmi életünkben. Bzkkünk ez iránti mulasztása és a legfőbb ítélőszék által is sanctionált gyakorlat kereskedelmünkre és a polgárok társas együttélésére kártékony hatást gyakorol. Ha ez így tovább folyik, maholnap a váltóforgalom a kereskedelmi életből egészen ki lesz szorítva. Pedig élénk váltóforgalom nélkül egészséges kereskedelmet még csak képzelni sem lehet, minthogy a váltó az, mely a kereskedelmi forgalmat közvetíti és a pénzt pótolja, helyettesíti. Hasznossági szempontból is az álnevű váltók forgalomba való hozatalának jogosultságát be kell tehát szüntetni vagy a törvényhozásnak vagy pedig életképes törvénykezési gyakorlatnak, mert különben az e téren való corruptió még nagyobb mérveket fog ölteni és nálunk a közhitelt egészen tönkre teendi. Mennyire megy a pincze-váltók gyártóinak merészsége már mai napig, bizonyítja a gróf Szapáry Ivánné aláírásával forgalomba hozott váltók tömege. Egyébként nemcsak a hasznosság, hanem az igazság is úgy hozza magával, hogy a pincze-váltók készítői megbüntettessenek Nem kell mély buvárlatokat tennünk a tudományban, hogy az álnevű váltók forgalomba való hozatalában büntetőjogilag fenyítendő cselekményt lássunk. Lelkiismeretünk és a józan ész eléggé tiltja az ily cselekményt. Lelkiismeretünk ugyanis nem helyeselheti, hogy valakinek kénye-kedvére legyen bízva másokat önkényüleg hitelüktől megfosztani. Pedig ezt cselekszik a pinczeváltók készítői akkor, amidőn ily váltókat forgalomba hoznak. A józan ész pedig nem hagyhatja jóvá a társadalomnak az ily váltókból származó nagyobb fokú nyugtalanítását és a jogos érdekek ily módon való nagyobb arányú veszélyeztetését.