Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-10-18 / 235. szám

VI. évfolyam 1881. 235. szám. Budapest, kedd október 18. v au--------, MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen­etlen nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: 1z évre........20 frt. — évre............10 „ — -ed évre.... 6 „ - 1 hónapra. ... 7 „ 80 Hirdetések : hatodhszsábos petrisor egy­­hirdetéseért 19 kr., kétszer és többszöri hirdetéséért minden beiktatásnál A «vv«gdij külön minden beigtatas , * Jj után 30 kr. osztr. ért. [[ jtfiVl T­.lfPiA MAGYAR JOGASZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZAG! ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. ____|....I Szerkesztőség fi es jí kiadó­hivatal, Budapest, V. József tér U. t­ 7. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az, előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a bef firtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok | csak ismert kezektől fogadtat-L uftk el. | Deficil ! És ennek életbeléptetése sürgettetik ! A büntető-codex életbeléptetése előtti időt a Curián özönvíz­ előttinek nevezik. A­­ dolog azonban nem vág össze, mert a judicaturában és most tapasztalható a nevezett törvényszülte pusztítás. Ily korszakot­ alkotó lesz a végrehajtási eljárásról szóló törvény életbeléptetése is. Az a bizonytalanság, zavar, a­mi eddig tudicatú­­ránkban mutatkozik, semmi ahhoz képest, a­mi majd — miként eddig is számtalan példák­kal kimutattuk — az említett törvény gyakor­lati alkalmazásával előreláthatólag be fog kö­vetkezni. Térjünk át a dolog érdemére, hogy lássa Horváth Lajos, igen tisztelt képviselő úr — ki a kérdéses törvény megalkotásánál magát megerőltetve, a fölött dicsérőleg nyilatkozott s ebbeli meggyőződését, mintegy elégtételül az eddigi tökéletlen reformokkal szemben, ter­jesztette s még állandóan terjeszti , hogy ismét csalódtunk. A végrehajtási eljárásról szóló új törvény, hogy erősebb kitétellel ne éljünk, valóságos átok törvénykezésünkre. Az, a­ki szándékosan ártani törekszik s fokozni akarja a mostani törvénykezési állapotok szülte kétségbeejtő csa­pásokat, nem hozhatott volna a szóban forgó­nál roszabb törvényt. Úgy hiszszük, hogy olvasóink a most em­lített törvény fölött, már eddig tartott bírála­tainkból is, tisztában lehetnek azzal, hogy tudi­­catúránkra a jövő sem hoz semmi jót; sőt ellenkezőleg,­­határozottan roszat pedig, nagyon­­ is reánk férne a legislativnk részéről mindenk s talán ígért javítás. Ma a sok közül ismét pár szakaszszal kívánunk foglalkozni, a kormány részéről táp­lált vérmes remények lecsillapítására. A végrehajtási eljárásról szóló törvény 180. §-a szerint, ha az ingatlan­árverés nap­­­­jától számított „nyolcz nap* alatt elő-­­ terjesztés be nem adatik, a telekkönyvi ható­ság, ha csak az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak, a vevőnek „vételi bi­zonyítványt ad ki,“ melynek alapján a vevő a megvett ingatlant „birtokába veheti“ s a­mennyiben ebben a végrehaj­tást szenvedő vagy bárki más által gátoltat­ok, a birtokba vételre nézve a községi vagy közigazgatási hatóság segédletét veheti igénybe. A törvény eme szakaszánál fogva tehát a vevő már nyolc­ nap után­­ pedig birtok­­b­­izonyítvány alapján behelyezkedik a megvett ingatlanba, azt tettleg is birtokba veszi; sőt, miután ugyanennyi idő alatt az árverés is jogerőre emelkedik, a hivatkozott törvény 182. §-a értelmében a tulajdonjog telekkönyvi beke­belezése is foganatba mehet, ha a vevő az árverési feltételeknek eleget tett, különösen, ha a vételárt egészen lefizette. Midőn ez így szépen megtörténik, t. i. az árverési vevő a tulajdonost illető minden jogot korlátlanul gyakorolja s disponál a meg­yei­ ingatlan, mint sajátja fölött: egyszerre p­edig szintén az árverés napjától számítandó a­g­y­o­b­b határidő, ugyanis „tizenöt n­a­p a­l­a­t­t“ a hivatkozott törvény 187. §-a szerint jelentkezhetik más vevő, ki a már birtokba lépett árverési vevő által ígért vétel­árt tizedrészével meghaladó ajánlatot tesz és a telekkönyvi hatóság az előbbeni árverést hatály­talannak nyilvánítja, újabb árverést rendel, de később kiszolgáltat a nagyobb ajánlattevő- s esetleg vevőnek birtokbizonyítványt is, az első vevő részére kiadott saját birtokbizonyítványá­­val szemben, s így saját határoza­tát másítja meg. Hogy a végrehajtási eljárásról szóló tör­vény idézett szakaszaival a törvénykezés leg­sarkalatosabb elvei sértetnek meg, felesleges­­ bővebben indokolnunk. Fölösleges bővebben in­­­­dokolunk azt is, hogy a törvény eme megbo­­csáthatlan visszás intézkedése mennyi bajnak­­ lesz kütforrása. Egyik per a másikat fogja érni, különösen, midőn a nagyobb ajánlatot tevő, a már birtokba helyezkedett s ezen el nem kerülhető kiadásokat, beruházásokat tett első árverési vevővel szemben akarja a birto­kot elfoglalni. De még az is kétes, hogy váljon a na­gyobb ajánlatot tevőnek megadhatja-e az illető telekkönyvi hatóság a 180. §-ban körvonala­­zott rövid utú birtokbahelyezési jogot, melyben ez a szakasz kizárólag az első vevőt részesíti; annál is inkább fölvethetjük ezt a kérdést, mert a 187. §. második bekez­dése a későbbi ajánlat folytán keletkezett utóbbi árverésnél csak az ennek eszközlése körül megállapított szabályo­­k­a­t tartja fenn, de nem azokat a jogokat is, a­melyek az első árverési vevőt a 180. §. alap­ján megilletik. Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a nehézségeket sem, a­melyek a fön­tebb hivatkozott szakaszok alapján a telek­könyvi jogok körül felmerülhetnek. Tegyük fel jelesül azt, hogy valaki a 182. §-nak teljesen megfelelvén, az árverés — 8 nap akadályta-­­ lan lefolyásával — tényleg jogerőre emelke­dik s megtörténvén ez alapon a telekkönyvi át­iratás, azonban ezzel egyidejűleg vagy nyom­ban az első árverési vevő ellen bekebelezések szorgalmaztatnak: váljon mi fog történni ezek­kel a dolgokkal akkor, ha valaki az árveréstől számított 15-dik napon újabb árverést kérő folya­modását a 187. §-ban megszabott kellékek­kel ellátva, beadja. Lesz majd nagy h­acs, melyen csak hosszadalmas és bizonytalan per­rel hatolható keresztül. Bizony nagyon tanácsos ezen törvény élet­beléptetését örök időre elhalasztani, semmi ellen­vetésünk sem lévén, ha mindjárt tudós készí­tőjét, T­e­l­e­s­z­k­y István urat, rendkívül való érdemei elismeréséül, rögtön kinevezik bí­róul a curiához. Képviselő úr. A felirati vitát ma Irányi Dániel felszólalása nyitotta meg, mely jóformán csak a választásokkal foglalkozott. Kapocsányi Mór románok által lakott egyik kerület képviselője rö­vid, de hazafias beszédben nyilatkozott Polit ellen. Szintén a szabadelvű párt soraiból kelt fel ezután Berzeviczy Albert polemizálva a vita több szónokával. Utána Szilágyi Dezső beszélt, mintegy bebizonyítandó, hogy az egyesült vagy Királyi Pál szerint csak mérsékelt ellenzék még él, minthogy eziránt már komoly kételyek merül­tek. Szilágyi szónok-erővel meggyőző érvek­kel szállott ezúttal is síkra. Programmot sürgetett a kormánytól. A vita lezárása előtt Vuche­tich István horvátországi képviselő szólott. Töb­ben szólásra feljegyezve nem lévén, elnök a vitát bezártnak jelentette ki. Baross helyettes-elő­adó Jókai nevében kérte, hogy Jókai holnap szólhasson. A ház ebbe beleegyezett s ekkor T­i­­s­z­a kormányelnök szólalt fel, hogy a ma külö­nösen Szilágyi által elmondottakra reflectáljon. A közigazgatási kérdésre nézve ismételte, hogy a je­lenlegi, a nemzet történetével egybeforrott rend­szer javítását tartja szükségesnek. Egyre csinálják a politikai lapok a leg­különbözőbb híreket a perrendnovella s a végrehajtási eljárásról szóló törvény életbeléptetésének idő­pontjáról. Abból, hogy a semmitőszékre két bíró kinevezése czéloztatik, eme törvényeknek a jövő év január 1-jére tervezett életbeléptetése el­­ha­lasztását következtetik, pedig ez nem volna ok az elhalasztásra, a­mennyiben a curia két osztá­lyának egyesítésére nem képezhetnek akadályt a kinevezendő új bírák. Ama másik ok pedig, hogy a polgárosított határőrvidéki viszonyokra vonatkozó­lag nagy nehézségek merültek volna fel, teljesen alap­talan. Azonban attól tartunk s méltán, hogy a kormány, belátva mindkét törvény rendkívüli hiá­nyosságánál fogva a semmitőszék fennállá­sának szükségét, a fölött töprenkedik, hogy váljon az új törvényeket életbeléptetve, a novella azon ré­szét, mely a Curia egyesítésére vonatkozik, ne módosíttassa-e a status quot fenntartó rögtönzött törvény útján. _____________ A pincze-váltókról. Törvénykezési gyakorlatunk, mely szerint a p­i­n­c­z­e-v­áltók gyártása és forga­lomba való hozatala nem képez büntethető cselekményt, immár ve­szélyes hullámokat ver fel társadalmi életünkben. Bzkkünk ez iránti mulasztása és a legfőbb íté­­lőszék által is sanctionált gyakorlat kereskedel­münkre és a polgárok társas együttélésére kárté­kony hatást gyakorol. Ha ez így tovább folyik, ma­holnap a váltó­forgalom a kereskedelmi életből egészen ki lesz szorítva. Pedig élénk váltóforgalom nélkül egész­séges kereskedelmet még csak képzelni sem le­het, minthogy a váltó az, mely a kereskedelmi forgalmat közvetíti és a pénzt pótolja, helyettesíti. Hasznossági szempontból is az álnevű váltók forgalomba való hozatalának jogosultságát be kell tehát szüntetni vagy a törvényhozásnak vagy pe­dig életképes törvénykezési gyakorlatnak, mert különben az e téren való corruptió még nagyobb mérveket fog ölteni és nálunk a közhitelt egészen tönkre teendi. Mennyire megy a pincze-váltók gyártóinak merészsége már mai napig, bizonyítja a gróf S­z­a­p­á­r­y Ivánné aláírásával forgalomba hozott váltók tömege. Egyébként nemcsak a hasznosság, hanem az igazság is úgy hozza magával, hogy a pincze-vál­t­ók készítői megbüntettessenek Nem kell mély buvárlatokat tennünk a tudo­mányban, hogy az álnevű váltók forgalomba való hozatalában büntetőjogilag fenyítendő cselekményt lássunk. Lelkiismeretünk és a józan ész eléggé tiltja az ily cselekményt. Lelkiismeretünk ugyanis nem helyeselheti, hogy valakinek kénye-kedvére legyen bízva másokat ön­­kényüleg hitelüktől megfosztani. Pedig ezt cselek­szik a pincze­váltók készítői akkor, a­midőn ily váltókat forgalomba hoznak. A józan ész pedig nem hagyhatja jóvá a társadalomnak az ily váltókból származó nagyobb fokú nyugtalanítását és a jogos érdekek ily módon való nagyobb arányú veszélyeztetését.

Next