Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-12-03 / 274. szám
VI. évfolyam 1881. 271. szám. Budapest, szombat deczember 3. IKSM------ .—1z--1 ^ ' .MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egász erre........20 frt. — fii erre...........70 „ — , Hegyed erre.... 6 „ i«y hónapra. ... 7 » 60 I Hirdetésiek : Egy tantofihaslábos petitsor egy- I szeri hirdetéséért 19 kr., kétaz-r 1 I 16 kr., és többszöri hirdwieeeert t »j IS kr., minden beiktatásnál A j »• bélyegdij külön minden beigtatás , talán 30 kr. osztr. ért. ~'----- " -—“-«Oa MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség » Szerkesztőségi kiadóhivatal: V. József tér .9. sz. Budapest,Nhova a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az elöfbe- [ tési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok Adatok törvénykezésünk jellemzéséhez. Igazságügyérünk, a nagytudományú jogtanár, egyátalában nem akarja hallani azokat a számnéküli panaszokat, melyeket most már s mindig sűrűbben s nem csupán a szak, hanem a politikai lapokban is hangoztatnak. Annyira mentek már a dolgok, hogy a pereket adjákveszik, az Örökösök pedig világgá mennek, mivel nem képesek bevárni a hagyaték bizonytalan eredménye mellett, lebonyolításának meghatározható idejét. Méltóztassék csak a tudós igazságügyéinek az Egyetértésben megjelent következő rövid hirdetményt elolvasni: „Örökségek és hagyatékok a legjobb föltételek mellett megvétetnek.“ Nem kétlkedünk, hogy igazságügyérünk fel tudja fogni ennek a hirdetésnek jelentőségét. Azt hiszszük, hogy ha igazságügyérünk tudja, mit az ország polgárai csaknem kivétel nélkül annyi fájdalommal tapasztalnak, miszerint a hagyatékok peren kívül való elintézése évekig tart s ha, miként legtöbbször megtörténik, az örökösök perre utasíttatnak, akkor csak egy része éri meg életében a hagyaték végleges elintézését, a fentebbi hirdetést nagyon életrevalónak fogja találni, mert az exekuziók által kiszivattyúzott örökösök, nem győzvén bevárni az örökség birtokba vételének időpontját, de bele is fáradván az azzal járó sürgetésekbe s költekezésekbe , ha jószántukból nem, de mindenesetre akkor, midőn az örökségre kirótt százalék behajtása szorgalmaztatik elpocsékolják, esetleg kényszer útján elpocsékoltalák a hagyatékot. Az említett hirdetés tehát igazán hű fokmérője a magyar igazságszolgáltatásnak, de a kétségbeesésig szomorú dolog, nemcsak azért, mert az örökös inkább eladja feleáron örökségét, semhogy végét várja a lassú, nagyon költséges s emellett a törvényes igazságot még sem biztosító judicaturának, mi törvénykezésünk minden ágában megfenekelte magát, különösen dr. Pauer úr minisztersége alatt. A szóban levő hirdetés ránk azt a benyomást is teszi, hogy az életrevaló üzérek, kik ezen új üzletágat fölfedezték, nem egyedül arra számítanak, hogy az örökséget olcsón szerezzék meg, hanem föltétlenül arra is, hogy — miután nálunk átalánosan el van ismerve az a szomorú igazság, hogy a magyar bírót a törvény nem köti s az 1871 VIII t. sz. 66 § ának védelme alatt büntetlenül s felelősség nélkül hozhat törvénynyel homlokegyenest ellenkező határozatokat; de másrészt, hogy a magyar bírónak a törvényt tudni sem kell s számba véve annak a legszerényebb megélhetést sem biztosító fizetését — talán ügyességüknek az is sikerülhet, hogy a megvett örökséget a törvényes mértéken felül is megítéttethetik. Hogy ezen föltevése az uj üzletágat felfedező uraknak nem egészen légből kapott és hogy ilyesvalaminek igazságszolgáltatásunk folytonos és fokozatos sülyedése folytán előbbutóbb be kellett következni: arról meggyőződhetett volna igazságügyérünk, ha azon tömérdek panasznak, mely a tényállás előadásával a „Magyar Jogász“ -ban közzététetett, csak tizedrészét is figyelemre méltatja. Igazságügyérünk ezekre a bajokra, ügyőrségének már első cziklusában a nevezett lap által nemcsak figyelmeztetve volt, de azoknak okai számtani biztonsággal is kimutattatok, azonban nem tetszett neki a dolog, mert azoknak elengedhetetlen feltételei, a protectió megszüntetése és a bírósági személyzet részrehajlatlan epuratiója egyidejűleg hangoztattatok. Ezeket pedig igazságügyérünk nem tehette, mert először fel kellett volna áldozni mindazokat, akik nem szakképzettségükkel, hanem politikai érdemekért való jutalmazás fejében nyerték el a legkiválóbb bírói állásokat, miáltal természetesen elidegeníttettek volna az illetőknek nagy befolyású rokonai, ismerősei; másodszor igénybe kellett volna vennie a biráknak egyedüli competens ellenőre, az igazságszolgáltatás második factora, t. i. az elitélt, elkárhoztatott s függetlenségi hajlamainál fogva, a kormány által gyűlölt ügyvédi kar közreműködését s ebből kifolyólag tan alkalmazását is. Mindezektől pedig Tisza Kálmán jobban irtózik, mint az ördög a tömjéntől; igazságügyérünk jól tudja, hogy magas állása csak addig van biztosítva, mig a kormányelnöknek kedvében jár s ezért feláldozza az ország igazságügyét. Azonban azt hiszszük, hogy Pauer I Tivadar, ha képességgel bírna gyakorlati életünket felismerni, a sülyedésnek már rég útját szegte volna, vagy, ha legyőzhetlen akadályok álltak előtte, inkább vált volna meg az annyira , bálványozott miniszteri széktől, semhogy egészen kiérdemelje a részrehajlatlan történelem azon ítéletét, hogy kiválóan az ő igazságügyőrsége alatt sülyedt annyira a magyar igazságszolgáltatás, hogy üzérek keletkeztek, kik a helyzetet kizsákmányolandók, újságok útján hirdették a perek vásárlását. Burián Pál ügyvéd, csak tunert kezektől fogadtatnak el. | | -------------|-------Hg.I tszék), Skoda Pál ör. (beszterczebányai tszék), Viszilievits György ör. (aradi tszék), Petró Györgyné, Krajcsir János, Holecz Anna ör. (nyitrai tszék), Hubán Gavrilla, Veress Eszter, Bertalan László s neje Szabó Erzsébet, Veres Volner, Dején Ferencz, Vecsei Karolina ör. (zilahi tszék), Wagner Terézia, gróf Somogyi János ör. (szombathelyi tszék), Demeter Szabó György, Goldstein Márton, Markus Anna ör. (szombathelyi tszék), Marinecz Mihály és Mária ör. (rimaszombati tszék), Kirmajer István jogutódai (egybányai kapitányság), Horváth István ismeretlen ör. (kecskeméti tszék), Jonitz Ninas érdektársai (bajai kir. közjegyző). Idézés: Bodon Sándor (rimaszombati törvszék), Gelb Mórné (bpesti tszék), Oravecs György (turóczszentmártoni jóság), Singer Hermann (szegzárdi tszék) Gondnokság. Bauer Simon elmebetegség folytán (soproni tszék). Pályázat. Irnoki állomás (eperjesi tszék). Vegyes közlemények. Kitüntetés. Ferenczy Ferencznek a legfőbbitélőszék bicajának nyugdíjaztatása alkalmából a legfelsőbb elismerés. Kinevezés: Würtzer Ödön pozsonyi tszéki aljegylet ugyanezen tszékben jegyzővé, továbbá Füstössy János karczagi tszéki írnokot ugyanoda irodatisztté, trudly Alajos zsolnaibirósági dijnokot a trencséni, Hsovich Gerő szabadkai tszéki dijnokot pedig a szabadjai, végre Bosnyák József zomboribirósági dijnokot a zombori tszékhez írnokokká. Ingók foglalása. Szieberth Nándor ell. Pécsett, Rakovszky János ell. Kassán, Szigethy Gyula ell. Budapesten, Sólyom Dániel s Dénes ell. Méleshelyen. Örökösök idézése: Takács Lajosné, továbbá Gombi Sámuelné ör. (s. a. újhelyi tszék), Gombos József és Daróczy István ör. (debreczeni tszék), Juoyák Mihály, Imre János, Krnpa József ör. miskolczi tszék), Zsákai Mihály, Vajda Sámuel, Nagy Mária ör. (egri tszék), Poczik Jánosné, Zsidai József, Német Anna, Bakk János ör. (soproni szék), Nagy G. László, Kovács András ör. (rimazombati tszék), Vaknya Márton, Kovács Ágnes jr. (kecskeméti tszék), Lipták Istvánná, Augustus Imréné és Atelka Borbála ör. (nyitrai tervszék), Salyu András ör. (ipolysági tszék), Argyelán vilolae ör. (temesvári tszék), H a 117 1 Jakab örbpesti Döntvények. Átalakítás végett átvett tárgynak, az elfogadó által, a munkabér meg nem fizetése miatt való visszatartása, nem képez büntetendő cselekményt. (Legtöbb stélőszék 32231811.) A nagyvárad-városi kir. járásbíróság 1880. szept. 18-kán 1114. sz. a. így ítélt: Schick Lipót a Mezei Adolfné kárára határozatlan mennyiségű és értékű selyemszövet elsikkasztása általi kihágásban vétkesnek kimondatik és ezért a nagyváradi szegények pénztára javára tizenöt forint birság fizetésére, s nem fizethetés esetén három napi fogságra ítéltetik. Indokolt: Minthogy az, miszerint panasz lett a panaszosnő által reá átigazítás végett bízott ruha selyemdíszitéséből határozatlan ugyan, de jelentékeny mennyiséget jogtalanul eltulajdonított, a hit alatt kihallgatott tanuk által igazoltatott panaszlott a kihágásban vétkesnek kimondandó és a fenti értelemben büntetendő volt. A bpesti kir. Ítélőtábla 1880. deczember 27-kén 37803. sz. a. albiróság ítéletét megváltoztatia és vádlott a vád és következményei alól felmentette, panaszost pedig a polgári útra utasította. Indokolt: ügy a panaszos, a tanuk vallomása szerint vádlott a végett vette át a ruhát, hogy azt átalakítsa és arra a megrendelt díszt felvarrja, mi a vádlott vallomása szerint történt is; az ekként feldíszített ruha kiadását pedig vádlott azért tagadta meg, mert neki a panaszosnő a munkabért megfizetni vonakodik, minthogy tehát a ruha még midig vádlott birtokában van, azt, hogy abból vádlott bármit is elsikkasztott volna, mivel sincsen bebizonyítva, ekként tehát annak elbírálása, váljon panaszlott a ruhát jogellenesen tartja-e vissza, a polgári bíróság jogköréhez tartozik. A legfőbb ítélőszék 3223/881. sz. a. a másodbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Bérlők nem igazolván azt, hogy bérbeadó tőlük valamely haszonvételt, mely őket szerződésileg megilleti, elvont, sem azt, hogy a bérletben megháborittattak, nem bizonyították visszahelyezési helyezése keresetükkel elutasítandók. (Legtöbb stélőszék 86341881. sz.) A margittai kir.biróság Gyalokay Antal ügyvéd által képviselt Egeresi Mihály felpereseknek Tomka Bertalan ügyvéd által védett Incze Béláné alperes elleni birtokba való visszahelyezési perében 1061 /881. szám alatt akként ítélt. Felperesek az általuk haszonbérelt ingatlan birtokába visszahelyeztetnek és köteleztetnek a perköltséget stb. Indokok: Alperes a sajátkezüleg aláírt szerződés értelmében minden kikötés nélkül