Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-12-03 / 274. szám

VI. évfolyam 1881. 271. szám. Budapest, szombat deczember 3. IKSM------ .—1z--1 ^ ' .MAGYAR JOGÁSZ“­­ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egász erre........20 frt. — fii erre...........70 „ — , Hegyed erre.... 6 „ i«y hónapra. ... 7 » 60 I Hirdetésiek :­­ Egy tantofihaslábos petitsor egy- I szeri hirdetéséért 19 kr., kétaz-r 1 I 16 kr., és többszöri hirdwieeeert t »j IS kr., minden beiktatásnál A j »• bélyegdij külön minden beigtatás , t­alán 30 kr. osztr. ért. ~'----- " -—“-«Oa MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség » Szerkesztőség­­­i kiadó­hivatal: V. József tér .9. sz. Budapest,N­­hova a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az elöfb­e- [­ tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok Adatok törvénykezésünk jellemzéséhez. Igazságügyérünk, a nagytudományú jogta­nár, egyátalában nem akarja hallani azokat a számnéküli panaszokat, melyeket most már s mindig sűrűbben s nem csupán a szak, hanem a politikai lapokban is hangoztatnak. Annyira mentek már a dolgok, hogy a pereket adják­­veszik, az Örökösök pedig világgá mennek, mivel nem képesek bevárni a hagyaték bizony­talan eredménye mellett, lebonyolításának meg­határozható idejét. Méltóztassék csak a tudós igazságügyéi­nek az Egyetértésben megjelent következő rövid hirdetményt elolvasni: „Örökségek és hagyatékok a legjobb föl­té­telek mellett megvétetnek.“ Nem ké­tlkedünk, hogy igazságügyérünk fel tudja fogni ennek a hirdetésnek jelentőségét. Azt hiszszük, hogy ha igazságügyérünk tudja, mit az ország polgárai csaknem kivétel nélkül annyi fájdalommal tapasztalnak, miszerint a hagyatékok peren kívül való elintézése évekig tart s ha, miként legtöbbször megtörténik, az örökösök perre utasíttatnak, akkor csak egy része éri meg életében a hagyaték végleges elintézését, a fentebbi hirdetést nagyon életre­valónak fogja találni, mert az exeku­ziók által kiszivattyúzott örökösök, nem győzvén bevárni az örökség birtokba vételének időpontját, de bele is fáradván az azzal járó sürgetésekbe s költe­kezésekbe , ha jószántukból nem, de minden­esetre akkor, midőn az örökségre kirótt százalék behajtása szorgalmaztatik elpocsékolják, esetleg kényszer útján elpocsékoltalák a hagyatékot. Az említett hirdetés tehát igazán hű fok­mérője a magyar igazságszolgáltatásnak, de a kétségbeesésig szomorú dolog, nemcsak azért, mert az örökös inkább eladja feleáron öröksé­gét, semhogy végét várja a lassú, nagyon költ­séges s emellett a törvényes igazságot még sem biztosító judicaturának, mi törvénykezé­sünk minden ágában megfenekelte magát, különösen dr. P­a­u­­­e­r úr minisztersége alatt. A szóban levő hirdetés ránk azt a benyo­mást is teszi, hogy az életrevaló üzérek, kik ezen új üzletágat fölfedezték, nem egyedül arra számítanak, hogy az örökséget olcsón sze­rezzék meg, hanem föltétlenül arra is, hogy — miután nálunk átalánosan el van ismerve az a szomorú igazság, hogy a magyar bírót a tör­vény nem köti s az 1871 VIII t. sz. 66 § ának védelme alatt büntetlenül s felelősség nélkül hozhat törvénynyel homlokegyenest ellen­kező határozatokat; de másrészt, hogy a magyar bírónak a törvényt tudni sem kell s számba véve annak a legszerényebb megélhetést sem biztosító fizetését — talán ügyességüknek az is sikerülhet, hogy a megvett örökséget a törvényes mértéken felül is megítéttethetik. Hogy ezen föltevése az uj üzletágat fel­fedező uraknak nem egészen légből kapott és hogy ilyesvalaminek igazságszolgáltatásunk folytonos és fokozatos sülyedése folytán előbb­­utóbb be kellett következni: arról meggyőződ­hetett volna igazságügyérünk, ha azon tömér­dek panasznak, mely a tényállás előadásával a „Magyar Jogász“ -ban közzététetett, csak tizedrészét is figyelemre méltatja. Igazságügyérünk ezekre a bajokra, ügyőr­­ségének már első cziklusában a nevezett lap által nemcsak figyelmeztetve volt, de azoknak okai számtani biztonsággal is kimutattatok, azonban nem tetszett neki a dolog, mert azok­nak elengedhetetlen feltételei, a protectió meg­szüntetése és a bírósági személyzet részrehaj­­latlan epuratiója egyidejűleg hangoztattatok. Ezeket pedig igazságügyérünk nem tehette, mert először fel kellett volna áldozni mindazo­kat, a­kik nem szakképzettségükkel, hanem politikai érdemekért való jutalmazás fejében nyerték el a legkiválóbb bírói állásokat, miáltal természetesen elidegeníttettek volna az illetőknek nagy befolyású rokonai, ismerősei; másodszor igénybe kellett volna vennie a biráknak egye­düli competens ellenőre, az igazságszolgáltatás második factora, t. i. az elitélt, elkárhoztatott s függetlenségi hajlamainál fogva, a kormány által gyűlölt ügyvédi kar közreműködését s ebből kifolyólag tan alkalmazását is. Mindezektől pedig Tisza Kálmán jobban irtózik, mint az ördög a tömjéntől; igazság­ügyérünk jól tudja, hogy magas állása csak addig van biztosítva, mig a kormányelnöknek kedvében jár s ezért feláldozza az ország igazságügyét. Azonban azt hiszszük, hogy P­a­u­­­e­r I Tivadar, ha képességgel bírna gyakorlati éle­tünket felismerni, a sülyedésnek már rég útját szegte volna, vagy, ha legyőzhetlen akadályok álltak előtte, inkább vált volna meg az annyira , bálványozott miniszteri széktől, semhogy egészen kiérdemelje a részrehajlatlan történelem azon ítéletét, hogy kiválóan az ő igazságügyőrsége alatt sülyedt annyira a magyar igazságszolgál­tatás, hogy üzérek keletkeztek, kik a helyzetet kizsákmányolandók, újságok útján hirdették a perek vásárlását. B­u­r­i­á­n Pál ügyvéd, csak tunert kezektől fogadtat­nak el. | | -------------|-------Hg.­I tszék), Skoda Pál ör. (beszterczebányai tszék), V­­i­szilievits György ör. (aradi tszék), Pet­ró Györgyné, Krajcsir János, Holecz Anna ör. (nyit­rai tszék), H­u­­­­­b­á­n Gavrilla, Veress Eszter, Ber­talan László s neje Szabó Erzsébet, Veres Vo­­lner, Dején Ferencz, Vecsei Karolina ör. (zilahi tszék), W­a­g­n­e­r Terézia, gróf Somogyi János ör. (szombathelyi tszék), Demeter Szabó György, Gold­­stein Márton, Markus Anna ör. (szombathelyi tszék), M­a­r­i­n­e­c­z Mihály és Mária ör. (rimaszombati tszék), Kirmajer István jogutódai (e­gybányai ka­pitányság), H­o­r­v­á­t­h István ismeretlen ör. (kecske­méti tszék), Jonitz Nina­s érdektársai (bajai kir. közjegyző). Idézés: Bod­on Sándor (rimaszombati törvszék), Gelb Mórné (bpesti tszék), Oravecs György (tu­­róczszentmártoni jóság), Singer Hermann (szegzárdi tszék) Gondnokság. Bauer Simon elmebetegség folytán (soproni tszék). Pályázat. Irnoki állomás (eperjesi tszék). Vegyes közlemények. Kitüntetés. Ferenczy Ferencznek a legfőbbitélő­­szék bicajának nyugdíjaztatása alkalmából a legfelsőbb el­ismerés. Kinevezés: Würtzer Ödön pozsonyi tszéki aljegy­­let ugyanezen tszékben jegyzővé, továbbá F­ü­s­t­ö­s­s­y János karczagi tszéki írnokot ugyanoda irodatisztté, trud­ly Alajos zsolnai­­birósági dijnokot a trencséni, Hsovich Gerő szabadkai tszéki dijnokot pedig a szabad­jai, végre Bosnyák József zombori­­birósági dijnokot a zombori tszékhez írnokokká. Ingók foglalása. Szieberth Nándor ell. Pé­csett, Rakovszky János ell. Kassán, Szigethy Gyula ell. Budapesten, Sólyom Dániel s Dénes ell. Mé­­leshelyen. Örökösök idézése: Takács Lajosné, továbbá G­o­m­b­i Sámuelné ör. (s. a. újhelyi tszék), Gombos J­­ózsef és Daróczy István ör. (debreczeni tszék),­­ Juoyák Mihály, Imre János, Krnpa József ör. miskolczi tszék), Zsák­a­i Mihály, Vajda Sámuel, Nagy Mária ör. (egri tszék), P­o­c­z­i­k Jánosné, Z­s­i­­dai József, Német Anna, Ba­k­k János ör. (soproni szék), Nagy G. László, Kovács András ör. (rim­a­­zombati tszék), V­a­k­n­­­y­a Márton, Kovács Ágnes jr. (kecskeméti tszék), L­i­p­t­á­k Istvánná, A­u­g­u­s­t­­us Imréné és Atelk­a Borbála ör. (nyitrai tervszék), S­a­l­y­u András ör. (ipolysági tszék), A­r­g­y­e­l­á­n vi­­lolae ör. (temesvári tszék), H a 11­7 1 Jakab ör­­bpesti Döntvények. Átalakítás végett átvett tárgynak, az elfo­gadó által, a munkabér meg nem fizetése miatt való visszatartása, nem képez büntetendő cselekményt. (Legtöbb stélőszék 32231811.) A nagyvárad-városi kir. já­rásbíróság 1880. szept. 18-kán 1114. sz. a. így ítélt: Schick Lipót a Mezei Adolfné ká­rára határozatlan mennyiségű és értékű selyem­­szövet elsikkasztása általi kihágásban vétkesnek kimondatik és ezért a nagyváradi szegények pénz­tára javára tizenöt forint birság fizetésére, s nem fizethetés esetén három napi fogságra ítéltetik. Indokolt: Minthogy az, miszerint panasz lett a pa­naszosnő által reá átigazítás végett bízott ruha selyemdíszitéséből határozatlan ugyan, de jelenté­keny mennyiséget jogtalanul eltulajdonított, a hit alatt kihallgatott tanuk által igazoltatott­ panasz­lott a kihágásban vétkesnek kimondandó és a fenti értelemben büntetendő volt. A bpesti kir. Ítélőtábla 1880. deczember 27-kén 37803. sz. a. a­lbiróság ítéletét megváltoztatia és vádlott a vád és következmé­nyei alól felmentette, panaszost pedig a polgári útra utasította. Indokolt: ügy a panaszos, a tanuk vallomása szerint vádlott a végett vette át a ru­hát, hogy azt átalakítsa és arra a megrendelt díszt felvarrja, mi a vádlott vallomása szerint történt is; az ekként feldíszített ruha kiadását pedig vádlott azért tagadta meg, mert neki a panaszosnő a munkabért megfizetni vonako­dik, minthogy tehát a ruha még midig vádlott birtokában van, azt, hogy abból vádlott bármit is elsikkasztott volna, mivel sincsen bebizonyítva, ekként tehát annak elbírálása, váljon panaszlott a ruhát jogellenesen tartja-e vissza, a polgári bíró­ság jogköréhez tartozik. A legfőbb ítélőszék 3223/881. sz. a. a másodbiróság ítéletét indokainál fogva helyben­hagyta. Bérlők nem igazolván azt, hogy bérbeadó tő­lük valamely haszonvételt, mely őket szerző­désileg meg­illeti, elvont, sem azt, hogy a bérletben megháborittattak, nem bizonyítot­ták visszahelyezési helyezése keresetükkel eluta­­sítandók. (Legtöbb stélőszék 86341881. sz.) A margittai kir.­­biróság Gya­­lokay Antal ügyvéd által képviselt Egeresi Mihály felpereseknek Tomka Bertalan ügyvéd által védett Incze Béláné alperes elleni birtokba való vissza­­helyezési perében 1061 /881. szám alatt akként ítélt. Felperesek az általuk haszonbérelt ingatlan birtokába visszahelyeztetnek és köteleztetne­k a per­költséget stb. Indokok: Alperes a sajátkezüleg aláírt szerződés értelmében minden kikötés nélkül

Next