Magyar Jövő, 1946. november (45. évfolyam, 215-235. szám)

1946-11-30 / 235. szám

6 Gábor Andor: Az álomhajó útja BUDAPEST. — Egyik reggeli laptársunk vasárnapi száma érdekes cikket közöl arról, hogy az “Álomhajó” nevű amerikai szuper­­erőd 40 óra alatt leszállás nélkül röpült a Csendes óceánról, a Hawai-szigetek főváro­sából, az édesnevű Honolulu városából Kairó­ba. És pedig, az a fontos, az Északi Sark fö­lött, ezzel csaknem a felére rövidítette le a Honolulu és Kairó közti távolságot. Nem azt vetem a szemére kollégámnak, aki a cikket írta, hogy a bravúros légi úttal kapcsolatban idézi Nimitz amerikai tenger­nagynak, “a Japán elleni hadjárat nagy sztratégájának” azt a nyilatkozatát, hogy ezzel a röpüléssel kétségtelenné vált, hogy Amerika védelme szempontjából az északi sarkvidék légiterének döntő hadifontossága van s Amerika szárazföldi védelmének tör­ténelmében új fejezet kezdődik.” Kollégám nem tehet arról, hogy én ri­­golyás ember vagyok, aki nem szereti azt, ha a bolha köhög (ami vicc), és ha a ten­gernagy nyilatkozik (ami nem vicc), hogy én, legalább száz évvel a második világhá­ború utánig, szerettem volna nem kiváncsi­lenni a tengernagyok nyilatkozataira, szeret­tem volna azokat teljesen mellékesnek tekin­teni. Jó lenne, ha nem kellene vitába eresz­kedni még egy tengernaggyal sem arról, hogy az északi sark légiterének védelmi szempontja csak két esetben fontos: 1. Ha mindenesetre feltételezem, fel aka­rom tételezni, hogy az északi sarkon keresz­tül valaki (a svédek?, a norvégek?, a lap­pok?, az eszkimók?) Amerikát meg akarják támadni. 2. Ha azt a valakit, akiről feltételezem, hogy Amerikát meg akarja támadni, véde­kezésül én támadom meg. A kettő, különben, tudvalevőleg — jaj, éppen most tanultuk keserves öt évig! — egyet jelent s az első pont, józaneszű embe­rek számára, egyszerűen törölhető. De ezt csak nagyon intelligens és nagyon jószánd­é­­kú tengernagyok érthetik meg, tehát kár a szóért e téma körül. Ellenben szemére vetem kollégámnak, hogy az Északi Sark amerikai átvöpülésével kapcsolatban Kolumbuszi emlékei ébrednek, de nem jut eszébe, hogy a Sarkot átrepülő amerikaiaknak éppoly kevéssé vannak ko­lumbuszi érdemeik a sarkvidéki repüléssel kapcsolatban, mint ahogy Amerigo Vespuc­­cinak, akiről Amerikát elnevezték, Amerika felfedezésével kapcsolatban nem voltak. Az Északi Sarkot komolyan, nem sport­célból, hanem közlekedési szempontból, abból a szempontból, hogyan lehet a világközleke­dés tízezer kilométeres útjait a sarkon át felére lerövidíteni, a Szovjetunió röpültette át. És­pedig 1937-ben, mikor a szovjetorosz sarki tudós, Ottó Juljevics Schmidt, meg­szervezte nagy expedícióját az Északi Sark­ra, ahonnan aztán Bapányin és társai a moz­gó jégtáblán Grönlandig úsztak s amikor — ugyane nyáron — két orosz repülőgép egymásután elindult Moszkvából és a sar­kon át és Kanadán át az egyik Portlandba, a másik a kaliforniai San Diegoba repült, ezzel megtéve azt a nyolcezer kilométernél hosszabb légi utat, melynek megtételére a modern repülőgépet a sarki fagy felett ad­dier képtelenek tartották. Az első gép utasai Cskalov, Bajdukov és Beljakov voltak, a másodiké Gromov, Jumasev és Danyilin. Ha a déli sark felkutatásáról van szó, akkor eddig szokás volt Amundsen mellett, akinek sikerült a déli sarkot elérnie, meg­emlékezni Scott kapitányról, aki elpusztult a déli sarkon, miután elérte és Shackletonról is, aki csak megközelítette. Milyen furcsa lett ez a keleti és nyugati orientációra ta­golódott világ, hogy egy kilenc és fél ezer kilométeres légi úttal kapcsolatban, amely elvileg semmi újat nem tartalmaz, a róla íróinak nem jut eszébe a nem­ is-tíz évvel ezelőtt lezajlott ama másik légi út, amely azt az elvi újat, hogy lehet a sark fölött za­­vartalanul repülni, igenis tartalmazta? Az amerikai sarkrepülés nem tartalmaz semmi elvileg újat? Rosszul mondom. Tar­talmazza azt az elvileg újat, hogy ezt a gyö­nyörű dolgot, a sarkon át való zavartalan repülést, amelyet a Szovjetunió a békés vi­lágforgalomba bekapcsolt, most tengernagyi nyilatkozat követheti, amely Amerika vé­delméről beszél, vagyis az Északi-Sarkot Bikini-szigete mellé írja a térképre, vagyis az örök jég világát is az atombomba kulisz­­szájává teszi. Nézze meg kollégám, azokat az­ajongó nyilatkozatokat, amelyek 1937-ben a két di­adalmas repüléssel kapcsolatban a Szovjet­unióban elhangzottak, van-e köztük egyet­len tengernagyi is, egyetlen olyan is, amely annak örül, hogy a sarkvidéken át is­ lehet ropogós — akármilyen bombától ropogós­­háborút viselni? Pedig a Szovjetunióban is vannak tengernagyok. És bombák is van­nak. De ott senki sem akarja őket sürgősen és okvetlen a Sarkon át a szomszédba szállí­tani a védekezés szempontjából. Higgye el, kollégám, aki az idéztem cik­ket írta, hogy emlékezésének az a lapszusa, hogy a Szovjetuniót, a sarki közlekedés Ko­lumbuszát, kifelejtette cikkéből, nem vélet­len. S ha az, akkor áldozatul­ esés az atom­­bombás orientáció világjárványának. Védekezzünk e járvány ellen, embertár­saim! ALASZKA LESZ A 49-IK ALLAH? Az idén ősszel Alaszka népszavazással nyilvánította ki, hogy az amerikai unió negyvenkilencedik államává akar lenni. Ez az óriási, de gyéren lakott terület tehát az idén télen ismét a hírlapok előterébe kerül, mint a háború elején. Alaszka államisága most már csak az amerikai kongresszustól függ. Ha a kongresszus igenlően szavaz, Alaszka 586,000 négyzetmérfölddel fogja megnövelni az Egyesült Államok kiterjedését, tehát a jelenlegi terület egyötödével. Ezzel az Egye­sült Államok többszázezer négyzetmérföld­del nagyobb lesz, mint Brazília, amely a nyugati földtekének eddig legnagyobb or­szága volt. Alaszka területe több mint két­­szer akkora, mint Texasé, a nagyságával kérkedő legnagyobb államunké. Sőt Texas, California és Montana (a három legnagyobb állam) területe együttvéve sem ér fel Alasz­kával. Mégis kevesebb a lakosa, mint Ne­­vadának, amely az unió államai között a legné­­telenebb. Alaszka a 60-ik és 70-ik fokú szélességi övek között terül el, mint Norvégia, Svéd­ország és Finnország. Klímája körülbelül ezeknek az európai országoknak felel meg. De a területe sokkal nagyobb, több meg­művelésre alkalmas termőfölddel, halakban, ásványokban, erdőkben és édesvizekben gaz­dagabb. A turisták részére valóságos para­dicsom Alaszka kiaknázatlan természeti szépsége. Ez a tartomány feltétlenül alkal­mas arra, hogy legalább is 12 millió ember­nek nyújtson megélhetést. Mai állapotában azonban Alaszka nem­­hogy 12 millió embert látna el, hanem alig tudja 80,000 lakosát fentartani. A 80 ezer­ből 35 ezer eszkimó, indián és aleuta. Az aleuták, akik az Aleutian szigeteken és az Aleutian félszigeten laknak, néprajzilag az eszkimó fajhoz állanak közel. Alaszka többi lakói fehér települők, akik nagyobbára vá­rosokban laknak. A lakosok többsége ma a halászatból él, a kisebbség bányászattal és vadászattal foglalkozik; a 80,000 ember­nek csak kis százaléka mezőgazda s bár a földművelés a déli, védett völgyek termé­keny talaján jól fizet, a legfontosabb élel­miszereket mégis külföldről kell behozni. Alaszka jövője attól függ, hogy mennyi­re lehet benépesíteni. Krug belügyminiszter (akinek hivatala alá tartozik a szigetek és gyarmatok felügyelete) és Patterson had­ügyminiszter, mindketten nyilatkoztak erről a kérdésről. Mr. Krug Alaszka gazdasági és kereskedelmi kifejlesztésére törekszik. A hadügyminisztert országunk északnyugati frontjának megvédése foglalkoztatja. “Az első, amire törekednünk kell az, hogy Alaszka benépesedjék.” — mondta a had­ügyminiszter. “Polgári lakosságra van szükség, amely ellássa a katonákat.” Krug miniszter elsősorban azért szeretné növelni Alaszka lakosságát, hogy az ottani megélhetést olcsóbbá tegye (ami most na­gyon sokba kerül) és ez még több embert vonzzon oda. A bevándorlást nagyon meg­nehezíti, az, hogy sem lakás, sem élelem nincsen elég. Krugnak az a terve, hogy 10 ezer építő munkást küld oda, hogy lakást készítsenek az új gyarmatosoknak. Alaszkát Oroszországtól vásárolták meg 1867-ben, $7,200,000-ért. Ez a legrégibb és a legnagyobb amerikai gyarmat. Hawaiihoz hasonlóan “organized territory” (megszer­vezett terület) a hivatalos minősítése. Ami azt jelenti, hogy alkotmányunk minden ha­tározata rájuk is kiterjed. Választott kép­viselőháza és szenátusa van és az amerikai kongresszusban is van képviselőjük, aki felszólalhat, de szavazati joga nincsen. Kor­mányzóját az Elnök nevezi ki. Krug miniszter erősen pártolja, hogy Alaszkának állami jelleget adjunk. “Minél előbb, annál jobb” —­­ mondta­ a miniszter, i —Common Council. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) MOST LÉGY ERŐS! Most légy erős, éber és bátor, ne hallgass az álnok szavára! Sorsod gyeplőjét erősen markold: jöjjön szép jövendő fiaid számára! Jusson áldása lengő kalásznak dolgos, meghajszolt mezők fiának: szövőgép szőj­jön selymes viganót gyárak szorgos munkás leányának! Most csahol veszetten minden nagyur, csikorog foga sok úri talpnyalónak; ezer évig talpnyalásból éltek, nyaltak királynak vagy őrült mázolónak . . . Megrendült az urak kedves trónja, orkán süvít a nagy világon át! Most szökik kalászba ezer év vetése csak állja az idő zugó viharát! Piros bokrétát tíszt kalapod mellé, szivedben daloljon ünnepi ének, ajkad zengje dicsérő himnuszát a népszabadság harcos istenének! Csak légy erős, éber és bátor, ne hallgass az ellenség szavára! A sors gyeplőjét erősen markold, szép jövendő jön fiaid számára! Krónikás. Eliott Roosevelt moszkvai beszéde A Newsweek című hetilap beszámol Elliott Roosevelt­­nek egy beszédéről, amelyben a Szovjetunió külpolitikáját védelmébe vette néhai Roose­velt elnök fia. A beszéd a moszkvai ame­rikai követség egyik tagja által rendezett fogadtatáson hangzott el. Elliott Roosevelt, a lap szerint, kijelentette, hogy külföldi tudósítónknak nincs több szabadságuk az Egyesült Államokban, mint a Szovjetunióban. Ilya Ehren­­burgot állandóan kísérte a State Department megbí­­zottja. Elliott Roosevelt szerint az Egyesült Államoknak nincs joga beleavatkozni a Duna­­medence ügyeibe. Ez áll a Dardanellákra is. A szoros nemzetközivé tételét csak ak­kor lehetne követelni, ha az Egyesült Államok és Anglia hozzájárulna a Panama és illetve a Szuez csatorna nem­zetközivé tételéhez. Adj egy napi bért a Magyar Segély javára! Magyar Jövő Művész Est • DECEMBER 6-ÁN, PÉNTEK ESTE a Yorkville Casino dísztermében 210 East 86th Street a következő művészek felléptével: Joan Slessinger Antoni E. Heindl zongoraművésznőről ezt írja a New York Times kritikusa: “... erő, poétika és teljes technikai felkészültség jellem­zi játékát.” Bihari Zoltán cimbalom művész ötödik ame­rikai turnéjának első fellépése lesz. Klasszikus és magyar népdalokat fog játszani, accordion-művész elvarázsolja a közönséget, ahányszor meg­szólaltatja accordionját fel­lépéseken, és a legnagyobb rádióállomásokon keresztül. Lucille Fischer Albók Ilonka úgy saját koncertjén, mint a Spitalin híres zenekarával és más fellépéseken keresztül már is nevet szerzett magá­nak csiszolt koloratúra hang­jával: a csodás tehetségű kis cleve­landi táncművésznő tízezrek előtt táncolt, sok esetben oly sztárok, mint Prank Sinatra társaságában. Bíbor Olga zongoraművésznő kíséri az ének- és táncszámokat. Bíbor Olga egyik legkiválóbb zon­goratanárnőnk, aki fellépésé­vel és kíséretével legkereset­tebb magyar művésznőnk egyike. Jegy ára elővételben $1.50. A pénztárnál $1.75 Zilahy Lajos A NAGY MAGYAR ÍRÓ egyetlen magyar nyelvű előadása New Yorkban: “A TIZENKETTEDIK ÓRA” a “SAVE THE CHILDrEN OF HUNGARY” rendezésében Barbizon Plaza Hotel koncert­terme 58-ik utca 6th Arc. sarkán, New York DECEMBER 8-ÁN, VASÁRNAP , délután pontosan 3-kor nagy művészi műsorral, melynek keretében Bokor Margit és Darvas Lili szerepelnek jegyek elővételben. “Az Ember” szerkesztősége és kiadóhivatala, 320 E. 79th St.­Antointe Galleries, c/o Mr. Anthony Seaton, Madison Ave. és 64th St., REgrent 4-8610; E. & A. Silberamn Galleries, 32 E. 57th St., Wickersham 2-7758; Kerekes Brothers, 208 E. 86th Street. Valamint postán: “Save the Children of Hungary” irodája, Room 805, 507 Fifth Ave. Az előadás dél­utánján a Barbizon Plaza Hotel koncert­terme jegyhivatalában. JEGY ÁRA $2.40 ADÓVAL EGYÜTT A SZOVJETUNIÓ MAGYARSZÁGÉRT I. Páratlan a világtörténelemben, hogy egy győztes nagyhatalom volt ellenségeinek egész sorát nemcsak felszabadítja, nemcsak fenntartás nélkül elismerti függetlenségüket és állami önállóságukat, hanem mihelyt az illető országok megszüntették e nagyhata­lommal szemben az ellenségeskedést, ez a nagyhatalom haladéktalanul segítséget is nyújt volt ellenségeinek talpraállásukhoz. Ezt tette a Szovjetunió többek között a fel­szabadított Magyarországgal is. Senki sem tagadhatja, hogy mindazt, amit Magyarország 1944 vége óta akár de­mokratikus államisága, akár nemzetközi helyzetének megerősödése, akár gazdasági újjáépítése során elért, legelsősorban annak köszönheti, hogy a Szovjetunió Magyaror­szággal szemben nem a bosszú, hanem a se­gítés politikáját követte. A szovjet hadsereg győzelmeivel a Szov­jetunió megteremtette Magyarország számá­ra a demokratikus fejlődés lehetőségét. De ennél többet is tett. A felszabadulás folya­mán a dicsőséges Októberi Szocialista Forra­dalom országa és annak hadserege messze­menő segítséget nyújtottak a magyar nép­nek ahhoz, hogy meginduljon a felemelke­dés útján. A fegyverszüneti egyezmény Még folyt Budapest ostroma. A szovjet hadsereg nap mint nap újabb áldozatokat hozott Magyarország felszabadításáért; még magyar alakulatok álltak fegyverrel a kéz­ben, szemben a felszabadítókkal, amikor 1945 január 20-án Vorosilov marsall, a Szov­jetunió és szövetségesei nevében aláírta az Ideiglenes Magyar Kormány képviselőivel a fegyverszüneti egyezményt. A Szovjetunió ezzel lehetővé tette, hogy Magyarország megőrizze nemzeti független­ségét, saját kormányát és hogy hadat üzen­ve Németországnak, csatlakozhasson a sza­badságszerető népek családjához. Fel nem becsülhető az az erkölcsi támo­gatás, amiben a Szovjetunió részesítette Magyarországot a diplomáciai kapcsolatok felvételével. 1945 szeptember 25-én közölték Vorosilov marsall megbízottai a magyar kormánnyal, hogy a Szovjetunió helyreállítja a diplomá­ciai viszonyt Magyarországgal és ajánlja­ a kölcsönös követküldést. A szovjet kormány hangsúlyozta közleményében, hogy figye­lembe veszi, hogy “Magyarország hozzájá­rult a szövetségesek náci-Németország elleni harcának sikeréhez. . . és lojálisan teljesíti fegyverszüneti kötelezettségeit.” A Szovjetunió példáját hamarosan követ­ték az Egyesült Államok és Anglia. Ezzel lehetővé vált, hogy Magyarország kilépjen elszigeteltségéből és felvegye a kapcsolato­kat a világ vezető államaival. Nagyjelentőségű erkölcsi sikert jelentett Magyarországnak, hogy a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia a magyar tudományos élet képviselőit meghívta Moszkvába, az Akadé­mia jubiláns ünnepségeire, valamint, hogy a hatalmas szovjet szakszervezetek küldött­sége ellátogatott Magyarországra. A magyar mezőgazdaságért Amikor az Ideiglenes Magyar Kormány, egy új honfoglalásnak is beillő, történelmi tettel felosztotta a földeket, a reakció arra számított, hogy a magyar par­asztság anya­gi és fizikai eszközök hiányában nem lesz képes azokat megművelni. A felszabadult magyar parasztság mégis megnyerte az első küzdelmet az “úri” Ma­gyarországgal szemben. S ebben nemcsak az újgazdák lelkesedésének és a magyar kor­mány erőfeszítéseinek volt szerepe. A ma­gyar parasztság segítséget kapott, mégpe­dig arról az oldalról, ahonnan a fasiszta pro­paganda szerint a legkevésbbé számíthatott támogatásra. A szovjet hadsereg már akkor megkezdte a magyar mezőgazdaság megsegítését vető­maggal, üzemanyaggal, igaerővel, amikor Magyarország területén, magyar tisztek pa­rancsnoksága alatt, magyar katonák harcol­tak a szovjet hadsereg és a fegyverszüneti egyezmény révén annak szövetségese, a Nemzeti Kormány ellen. 1945 kora tavaszán, a tavaszi m­ezőgazda­­sági munkálatok megkezdésének idején, a magyar mezőgazdaság üzemanyag nélkül állott. Magyarország olajfinomítói még né­met kézben voltak, vagy szétrombolva állot­tak. Az akkor Debrecenben lévő magyar földmivelésügyi minisztérium a szovjet ka­tonai hatóságokhoz fordult segítségért. És nem hiába. Ploestiből megindultak a szovjet tartálykocsik és nem egészen tíz nappal ké­sőbb a magyar mezőgazdaság részére 10.000 tonna benzin és 700 tonna motorolaj állott rendelkezésre. Ez a mennyiség mintegy egymillió hold megmunkálását tette lehetővé, ami az 1945. év tavaszán megmunkált földterületnek több mint egyharmad részét tette ki. 1945 nyarának elején már működtek a lispei olajkutak. Ekkor a szállítási eszközök területén mutatkozott nehézség. A szovjet hadsereg tartálykocsikat bocsátott rendelke­zésre a mezőgazdasági üzemanyag szállítá­sának céljára. 1945 októberében ismét hiányzott az üzem­anyag. A szovjet hadsereg nagyobb mennyiségű traktorolajat bocsátott a­­ ma­gyar földmivelésügyi minisztérium rendelke­zésére. A magyar parasztság egyik legnagyobb gondja az igaerő katasztrofális hiánya volt. 1945 tavaszán, amikor még folytak a har­cok Magyarország területén, a szovjet kato­nai alakulatok saját igaerőiket bocsátották a magyar mezőgazdaság rendelkezésére. 1945 október elején pedig Vorosilov marsall közölte a­ magyar kormánnyal, hogy “a Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnoksága utasította valamennyi ala­kulatát, hogy minden igásállatot, lovat, ök­röt engedjenek át a magyar gazdáknak a földmunkák elvégzésének idejére.” (Folytatjuk.) November 30, 1946 Philip Murray a megnyitó beszédet mondja el a CIO konvención. Sears, Roebuck dilemmája A postai szétküldési áruház­i házak, mint a Sears, Roe­­­­buck és a Montgomery Ward,­­ súlyos dillemma előtt állnak.­­ Éppen most készültek el ár­jegyzékeik, sok millió pél­dányban várva szétküldésre, de a feltüntetett árak hely­telenek. Az árjegyzékeket ugyanis akkor állították össze, mikor még az OPA életben volt és a feltüntetett árak nem mu­tatják azokat az áremelkedé­seket, amiket az OPA utolsó napjaiban engedélyezett, sem pedig az azóta bekövetkezett árugrásokat. A postai szétküldési áru­házak egyelőre tehát nem fo­gadnak el rendelést, ha az ár túl alacsony. Előbb fel akar­ják emelni áraikat az általá­nos árszínvonalra.

Next