Magyar Jövő, 1948. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1948-01-15 / 12. szám
s HOGYAN VÉGEZTEK KI BAJCSY-ZSILINSZKIT? — A nap,, — amelynek a történetét szeretném elmondani, — a magányos, hideg fegyházi cellában töltött más napoknál jóval korábban kezdődött. Éjszakai sötétségben ideges látásfutásra ébredtem. A nehéz vasajtó repedésén átszivárgó fénycsík elárulta, hogy odakint kigyulladtak a lámpák és a vaslemezekkel fedett folyosókon, a fegyőrök világában valami történik. A börtönlakók fejlett időérzékével sejtettem, hogy jó két óra választ még el az ébresztő idejétől. Nyugodtan alhattam volna tovább, de valami megmagyarázhatatlan szorongás és a levegőben vibráló fojtott izgalom ébrentartott. Nemsokára több ember haladt el a celláim ajtaja előtt. Jól ismert kulcscsörgés és a mellettem lévő második cella ajtajának csikorgása hallatszott. Ezután a léptek ismét elkopogtak ajtóm előtt, hallottam, amint lassan lefelé mennek a csigalépcsőn. Annak a cellának Bajcsy-Zsilinszky Endre volt a lakója. “Ilyen hajnali órában vezetnék kihallgatásra?” — töprengtem, majd a kis cellaablakra vetődött a pillantásom és a hajnali szürkületben az “Állami Büntetőintézet” templomtornyának keresztjét pillantottam meg. “Úristen! Ma este kezdődik a Karácsony! Még ilyenkor sem hagyják nyugodni a rabokat?” * , jó másfél órát sétálhattam föl és alá, öntudatlanul, már csak megszokásból is a lépéseket számolgattam. Ezerkétszáz lépést tettem. Ebből tudtam meg, hogy az ébresztő ideje elmúlt. “Mi történhetett?” Végre alapos késéssel, fölhangzott az undorító kerepelés és néhány perccel később a háziszolgálatra beosztott fegyencek sorra kinyitották a cellaajtókat. Amíg kitettem a vödröt és a vizeskancsót, lopva körülnéztem rabtársaim között. Csupa meghökkent arcokat láttam. Úgy látszik, a rendkívüli és titokzatos eseményekről nemcsak én vettem tudomást. Ismét hosszú idő telt el. Újabb ezer lopás, tehát több, mint egy apa, ha a cella randberakását, amegszokott tornát és a viszonylagos tisztálkodást is beleszámítom. Kínzó éhség nyomta el egyre fokozódó idegességemet. “Hol a rántottleves? Miért késik a reggeli, amit fél nyolckor meg kellett volna kapnunk már.” Minden gondolatom, az akkor mesebeli lakomának tetsző nyálkás lötty felé terelődött. Félkilenc lehetett, ahogy a lépés óra jelezte, amikor a csajkát beadták végre. Mielőtt azonban a várva-várt löttyöt felhörpintettem volna, a cellám baloldali falán felhangzó ütemes kopogtatásra lettem figyelmes. Valamit közölni akar velem a szomszédom... Visszakopogtam és fülemet a falhoz szorítva vártam a megszokott Morse-jelek fölhangzására. Megindult a szokott játék: minden felvett betűt viszszakopogtam. Egy hosszú-, egy rövid-, egy hosszú kopogtatás... Az előkotort ceruzavéggel “k” betűt jegyeztem a féltve őrzött újságpapircsikra. Két rövid koppanás “i” betűt jelzett, utána a londoni rádióból jólismert “titititá” következett, tehát a Morse-ábécé “v” betűje. . . Lassan-lassan kialakult a papírra jegyzett szörnyű üzenet, amelynek csak az első két szavát vettem fel és máris tudtam az egészet. “Kivégezték...” Karácsony Sopronkőhidán... Magyar Karácsony 1944-ben. .. Ki tudja, mi következik még ezután! És, ha a Vezérkari Főnök Bírósága ilyen aljasságra képes, vájjon milyen gaztettek mehetnek végbe odakünn az országban és a nyilaspribékek kényére-kedvére kiszolgáltatott, ostromlott fővárosban? Jóval később, a gyászos sopronkőhidai karácsony évfordulóján tudtán csak még pontosan mi is történt azon a szörnyű reggelen a fegyházban. Révay Kálmán ezredes, akit halálra ítéltek ugyan, de kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtatott büntetését töltötte közöttünk és aki a “Nemzeti Felkelés Mozgalmáéban Bajcsy-Zsilinszky Endre egyik segítőtársa volt, fegyenc-irnoki beosztást kapott. Ő mesélte el a szomorú részleteket. Hajnalban siralomházzá alakították át az egyik cellát. Idehozták azokat a szabadsághősöket, akiket Dominich úr “Karácsonykor nem akart életben látni már.” A cellába zárt raboktól féltette az ünnep nyugalmát. Hajnali öt órakor szuronyos fegyőrök vezették fel az ördögi gyorsasággal, sebtében halálra ítélt rabokat. Elsőnek Bajcsy-Zsilinszky Endrét hozták. Hárman jöttek utána : Pataki István, Kreutz Róbert és Pesthy Barnabás. A mártírok, élükön az egyenestartású, ragyogó tiszta tekintetű Bajcsy- Zsilinszky Endrével, csodálatos nyugalommal haladnak utolsó útjukra, az ideges és remegő katonai fegyőrök között. Az illegális Kisgazdapárt vezérét, a munkásmozgalom két harcosát és a polgári ellenállás egyik tagját, egymástól néhány lépésnyi távolságra, arccal a falhoz állítják. Révay oda akar lépni Bajcsy-Zsilinszky Endréhez, de a fegyőrök durván félretaszítják. . . Bajcsy-Zsilinszky Endre egy pillanatra feléje fordult és mosolyogva int búcsút szerencsésebb sorsú segítőtársának. Néhány óra múlva az Ellenállási Mozgalom négy hőse halott volt. Bajcsy-Zsilinszky Endrét az önként jelentkező hóhérok, 25 pengő vérdíjért felakasztották, három társát pedig pár perccel később a Büntető Intézet kivégzőosztaga agyonlőtte. .. Dominich úr nyugodtan ünnepelhetett. Délután 3 órakor ismét fegyőrök jelentek meg a folyosón. Kulcscsörgetés.. . Cellaajtók nyílnak és váratlanul az én cellám ajtaja is felpattan. Nyolcadmagammal vezetnek kihallgatásra. A legutóbb érkezett rabszállítmány egyik csoportja ez. Váratlan fordulat következett. A soros ügyész kihirdette előttünk Dominich őrnagy rendeletét: “Mivel ügyünk aktái mindezideig nem érkeztek megBudapestről és erre a hadihelyzet alakulása folytán nem is számíthatnak, a “Nemzet Totális Mozgósításával és Harcbaállításával Megbízott Tábornok Bírósága” úgy döntött, hogy különös kegyelemképpen a szokásos karácsonyi szabadlábrahelyezések során nyolcunkat ideiglenesen elbocsátanak a fegyházból.” Egyikünk arcán sem látszott különösebb öröm. Perényi-Lukács Sándor szeméből könnycsepp gördült alá. . . Mindannyian ugyanarra gondoltunk... Bajcsy-Zsilinszkyék halála árán szabadultunk. . . A szentestét a fegyházban töltöttük meg. A becsempészett fenyőgallyakból nekem is jutott egy, sőt valahonnan gyertyacsonkot is szereztem hozzá. Este beadták az ünnepi vacsorát. Langyos tea volt és néhány szál mákosmetélt. Nem nyúltam hozzá, de a fenyőgallyat beleállítottam a vizeskancsóba és utolsó szál gyufámmal meggyujtottam a ráköttözött gyertyát. Semjén Endre. KMITH FIA VOLT A NÍLUSI GÁTAK EGYIK TERVEZŐJE —Levél a Magyar Jövőhöz— Érdeklődéssel olvastam a minapi cikküket a Nílus védőgátjairól és a vízelosztás politikai jelentőségéről. A cikk említi, hogy a gátakat a legkiválóbb mérnökök, többnyire angolok, tervezték. Ehhez hozzá kívánom tenni, hogy az egyik legfontotosabb gát, ha jól emlékszem, az asszuáni, nemzetközi pályázat alapján lett megtervezve és a nyertes nem volt más, mint Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia, aki mérnöki diplomáját a világhírű cambridgei (Angolország) egyetemen nyerte. Akármilyen kiváló mérnök is volt Kossuth Ferenc, az elismerés nem volt mindig osztatlan és rajta is beteljesedett a mondás, hogy senki sem próféta a maga hazájában. Mint tudjuk, Kossuth később kereskedelmi miniszter lett Magyarországon és mint ilyen, a többi között ő volt felelős az Erzsébet Híd (Budapesten, nem tudom még, hogy hogyan tiszteljem mostan) építéséért is, lévén az állami híd. Ennek a termekműnek az építése körüli nehézségek merültek fel, állítólag az történt, hogy az alapzatot valami kátrány-fé-le anyaggal védték a talajvíz ellen, amely azonban egy kissé megpuhult, mert a talajvíz egy közeli hőforrásból eredvén (a Rudas-fürdő ott van a szomszédságban) forró volt. Eredmény: az egész alapzat csuszamlani kezdett a Duna felé, amíg, idejében fel nem fogták, a helyére nem tolták és meg nem erősítették. Ez persze, jó hazai szokás szerint, kapóra jött az országgyűlési ellenzéknek, amelynek a vezére, a legkurucabb ellenzéki, Eötvös Károly, a “vajda” interpellációt nyújtott be az ügyben, amelyet Kossuth igen szak- szerűen megválaszolt. Egyik kijelentésére Eötvös közbevágott: “Hogy tudja?” Mire Kossuth: “Kérem, én ezt így tanultam a cambridgei egyetemen.” Mire Eötvös legyint kezével: “Mi az a pápai kollégiumhoz képest!” Ettől függetlenül a harmadik párt jelöltjét meg kell Wallace-tani. BATÓ ENDRE. Aranyásó a város közepén GREEN COVE SPRINGS, FFla. — G. E. Mobley, 84 éves öregember arany után ás a város főutcáján. Az öreg 4 millió dollár értékű arany után kutat, amit állítólag kalózok rejtettek el sok-sok év előtt. A város engedélyt adott az öregnek az ásásra, azzal a kikötéssel, hogy ha megtartja az aranyat, annak 10 százalékát a magisztrátusnak adja. Eddig 25 láb mélységig ásott le az öreg, de az aranynak még nyoma sincs. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Innen - onnan Szovjet-Üzbekisztánban jelenleg harminchat felsőfokú tanintézet működik. Az uzbék ifjúság valósággal özönlik az értelmiségi pályák felé. A taskeni orvostani intézet 600 üres helyére 111-en jelentkeztek, a mezőgazdasági intézet 275 új növendéket vesz fel, míg a jelentkezők száma meghaladja a 400-at. A középázsiai felsőipari szakiskola 650 helyére 900 jelentkező akadt. A középázsiai egyetem jelentkezőinek száma többszörösen haladta meg az ezidén felvehető új hallgatók számát. A felvételi kérvények elbírálása a jelentkezők középiskolai bizonyítványa és a felvételi vizsgák alapján történik. Kurt Bauman bécsi vegyésznek sikerült babból és aromából olyan anyagot előállítani, aminek éppen olyan íze van, mint a csokoládénak. A feltaláló által “Kakaonapornak” nevezett “szegény ember csokoládéja” gyártására az egyiksvájci szervezet megfelelő nyersanyagot bocsát rendelkezésére. • Piccard tanár, a világhírű kutató és társa, Gossins mélytengeri kísérletét előreláthatóan hat hónappal elhalasztja, minthogy a jövő év elején várható légköri zavarok veszélyeztetnék a kísérlet sikerét. Piccardékat az antwerpeni kikötőben már várja a részükre épített “Skaldis” nevű hajó. Böngészés az 1948-as naptárban Ilyenkor új esztendő táján az ember kíváncsian forgatja a naptárt, milyen érdekességeket rejt magában az elkövetkezendő 365, illetve a jelenlegi esetben 366 nap. Elsősorban az ünnepek mikéntje az, amely érdekel minden dolgozót, aki fárasztó hétköznapjai után szívesen várja az ünnepnapokat. Az első, ami az 1948-as naptárban feltűnik, hogy husvét meglehetősen korán lesz, március 28-án és 29-én. Húsvét tudvalevőleg a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik. Az idén március 21-ike után már négy nappal, 25-én éppen holdtölte van s az utána következő vasárnap március 28-ika. Ez okozza azt, hogy a hivatalos farsang mindössze öt hét lesz, hamvazószerda már február 11-én megérkezik. Az ünnepek általában igen jó időre esnek, mert sok lesz a kettős ünnep. Gyümölcsoltó, Boldogaszszony április 5-én lesz s igy egybeesik Vince napjával, amelyről azt tartja a közmondás : “Hogyha fénylik Vince, Tele lesz a‘ pince”, vagyis ha jó bortermést akarunk, akkor ezen a napon kell szurkolnunk a jó időért. Még egy érdekesség: 1948- ban február ötvasárnapos hónap lesz. Ez csak minden 28-ik esztendőben fordul elő, utoljára 1920-ban volt, legközelebb 1976-ban lesz. Az év 366 napjából összesen 207 munkanap lesz saz 52 vasárnapot beleszámítva. 69 ünnepnap. Óbudán elkészült a világ első “vizi-helikoptere” — Magyarországi riport. — BUDAPEST, január 4. — (Légipostán a Magyar Jövőhöz) — Kis teherhajó áll a vizen, az óbudai Dunaparthoz simulva, a partmenti sekélyben. Farán, korláttal elválasztva, hatalmas légcsavar néz szembe a szürke messzeséggel. Ez az első légcsavarmeghajtású, helikopterrendszerű hajó a világon. Az érdekes hajó Asbóth Oszkár mérnök óbudai műhelyében készült. Legfontosabb tulajdonsága az hogy teher nélkül 12 cm, 50 tonna teherrel 42 cm mélyen merül a víz alá. Ez a tulajdonsága használhatóvá teszi 50 cm mélységű vizen is. A légcsavart benzinmotor hajtja, amelynek üzemanyagfogyasztása fele annyi, mint a hasonló terhelésű vizicsavaros motorhajóé. Sebessége 8—14 kilométer óránként, tetszés szerint előre vagy hátra. Első próbaútját kedden tette meg az Asbóth-hajó Rónai Sándor kereskedelemügyi miniszter és a sajtó képviselői jelenlétében. Az első Asbóth-hajó nemsokára a Drina vizét fogja szántani. Ez a hajó ugyanis jugoszláv megrendelésre készült. A Jugoszláv nép ötéves terve keretében nagy elektromos centrálét épít a Drinán. A Drina sok helyen alig 60 cm mélységű. Az Asbóthhajó, ez a jelentős magyar találmány megoldotta a sekélyvízi hajózás problémáját és így a jugoszlávok néhány hónappal ezelőtt rendeltek belőle egyet. Wallace beszéde magyarul Megjelent Henry A. Wallace december 29-iki beszéde. Wallace megválasztása békét, demokráciát és kenyeret biztosítana Amerika népének. Terjesszük beszédét ezerszámra. A nyomtatás és postaköltségek fedezésére a következő árakat szabjuk meg 5 példány 10 cent. 15 példány 25 cent, mely bélyegben is beküldhető. 75 példány bérmentesen küldve $1.00. Kérjük olvasóinkat és szervezeteinket, hogy küldjék be rendeléseiket. Bob Hope és William Bendix a “Where There’s Life” cimü filmben. A new yorki Paramount színházban, a Times Squaren vetítik. January 15, 1948 ' BUDAPESTI RIPORT írja: JAK SÁNDOR ============ Milliók, amelyeknek nincs gazdájuk A Magyar Jövőben egy ízben hosszabb riportban számoltam be az óhaza egyik legtöbbet szidott, de egyik legfontosabb intézményéről az “Elhagyott Javak Kormánybiztosságá”-ról. Ez a szerv, amely a fasiszták által elhurcoltak vagyonát kezelésbe vette, de ugyanígy tett azoknak értékeivel is, akik a felszabadulás elől elmenekültek nyugatra. Hatszázezer üldözött pusztult el Németországban és kétszázezer fasiszta él nyugaton, ezeknek felbecsülhetetlen értékei maradtak itt, azonban nagy része nem került az “Elhagyott Javak Kormánybiztossága” kezelésébe, mert az ingóságok java “eltűnt.” A szomszédok, “barátok”, jó ismerősök és idegenek “megmentették” maguknak. A deportáltak ingóságait elrabolták, a nyugatosokét pedig“birtokba vették” a velük valamilyen formában összeköttetésben állottak. A becslések szerint több százmillió forint értékű ingóság került jogtalanul idegen tulajdonba. Az “Elhagyott Javak Kormánybiztossága” kormányrendelet alapján felszólította az ingóságokat eltulajdonítókat, hogy jelentsék vagy szolgáltassák be az ilyen értékeket, amire az érdekeltek még jobban eldugták: egyáltalán nem ijedtek meg. Nem azért rabolták el, hogy visszaadják. • Az “Elhagyott Javak Kormánybiztossága” kezelésébe került mintegy 250 gyár és vállalat, 22.000 épület, 46.000 háztartás (értve alatta bútort és minden más berendezést), 50 malom, meg 175.000 különböző részvény. • Milliós értékek vannak még a víz alatt is, így, “ahogy mondom.” A Duna és Tisza medrében hevernek ezek a kincsek. A fasiszták ugyanis gépekkel és árukkal megrakott hajót és uszályt elsülyesztettek. Most elkészült ezekről a térkép és “kihalászásuk” ez, év tavaszán meg is kezdődik. • Az “Elhagyott Javak Kormánybiztossága” a gondnokságába került ingóságokat mintegy ötvenezer családnak adta ki használatra és pedig egészen jelentéktelen bérért. Visszatért üldözöttek, kibombázottak és sok gyermekes családok kapták meg. De sokat kaptak a különböző közintézmények, sőt hivatalok is. Az ingóságok addig maradnak bérletben, ameddig a bérbevevő kívánja. • A gyárak, az üzemek nyilvános pályázat útján kerültek bérbeadásra, legtöbbjét munkásokból alakult termelőszövetkezetek kapták. A bér összege igen csekély, általában a bruttó forgalom három százaléka, de kilencvenvállalatot még így sem vettek bérbe, mert annyira üzemképtelen, romos. • A Nyugatra mentek, ha visszatérésük után nem indult ellenük szélsőjobboldali politikai magatartásuk miatt eljárás, úgy ingó és ingatlanaikat, minden további nélkül visszakapják. Azok, akik nem tudják még a kétes ártatlanságukat sem bizonyítani, úgy igyekeznek visszakapni értékeiket, hogy régi keletű szerződést mutatnak, amellyel igazolják, hogy az “Elhagyott Javak Kormánybiztossága” kezelésébe került ingóságokat, már réges régen eladták. Ezek az eladások természetesen sohasem történtek meg. • Az üldözötteknek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elégtételt kívánt a magyar kormány nyújtani, amikor elrendelte, hogy a vissza nem tért zsidók értékeit az “Elhagyott Javak Kormánybiztossága” az “Országos Zsidó Helyreállítási Alap”-nak adja át, mert ez a szerv az, amely a megmenekült, de kifosztott zsidóság igen rossz gazdasági helyzetén javítani kíván. Ezek az átadások fokozatosan megkezdődtek, azonban jelentősebb hasznot nem jelent a zsidóságnak, mert a rentábilis üzemeket az “Elhagyott Javak Kormánybiztossága” már a rendelet megjelenése előtt bélcs leadta és így azok egyelőre nem jelentenek értéket az “Országos Zsidó Helyreállítási Alap”-nak. Ugyancsak bérbeadták az ingóságokat, hátra vannak még a házak, ezek azonban részben, mert romosak, részben mert nem jövedelmeznek, nem jelentenek segítséget. A megmenekült magyar zsidók gazdasági megsegítésére csak az volna eredményes, ha az amerikai zónába került nyolcmillió dollár értékű ékszert, aranyat visszakapná. Mint ismeretes, a fasiszták által zsidóktól elrabolt kincseket egyetlen vonatra rakták és nyugatra vitték ,ahol az amerikai hadsereg megtalálta és jelenleg is annak őrizetében van. A kincsek körül azonban sok a vita, mert a Jewish Agency a magyar zsidók értékeit is, éppen úgy, mint a többimás állambelit is, amely Németországba került, Palesztina felépítéséhez akarja felhasználni. • Ez tehát a sorsuk a magyarországi elhagyott árváknak. Kerékgyártó János: KOSSUTH LAJOS (98) Az öreg király fáradt fejében tehetetlenül kergetőznek a gondolatok. A minisztertanács órák óta ülésezik. Nem értik. . . Nem értik, hogy a polgárkirályság hatalmi rendjét egyszerre szétrobbantotta a kisemmizettek mélységes keserűsége. A negyedik rend, a kétkezi munkásság roppant tömege, 1789 óta először, megjelent a történelem szinén, és a jogait követelte. Ez a tömeg keserűn csalódott a nagy forradalomban.Az emberi és jogegyenlőséget megkapták, de a szegénység rabszolgaságából nem szabadultak fel. 1789 forradalma nem védte a munkást a tőkéssel szemben, nem avatkozott be az ipari kizsákmányolásba és a magántulajdont szentnek nyilvánította. Azóta keserűség keserűségre halmozódott bennük, uralkodók és államformák váltogatták egymást, de az ő sorsuk nem változott. Saint Simon és Fourier szocializmusa irodalmi formába öntötte mindazt, amivel a közösség adósuk maradt. Louis Blanc és társai bátor, következetes harca a tőke hatalma ellen hatalmas táborba tömörítette a kétkezi munkásokat. Ez a tábor még nem szervezett párt, de tömeg, roppant terjedelmű, tettre készülő őserő. A szemérmetlen spekulációk, a szennyes üzletek, a mohó pénzhajsza világában ez a tömeg tűrt, szenvedett, lázadozott, keserűségtől erősödött, és várt. Negyvennyolc februárja előtt már évek óta lüktet a talaj. A munkásnegyedekben Marat röpiratait olvassák, Robespierre beszédeit itj meg új kiadásokban nyomják ki, Babeuf-t idézik, aki a magántulajdon eltörlését követelte s akit tanaiért lefejeztek. Igen, már évek óta lüktetett a talaj. 1842- ben Heine egyik párisi levelében beszámol a “démoni dalokról,” melyeket az óriási fémfeldolgozó üzemekben énekelnek, ahol “félmeztelen, marcona férfiak a dal ütemére forgatják hatalmas pörölyüket és lecsapnak a csengő üllőre.” Negyvennyolc februárjának forradalma nem a betiltott szabadságbankett miatt tört ki, melyet a lengyel emigránsok tiszteletére akartak rendezni, de a kormány nem engedélyezte. Nem is a cenzusos választórendszer robbantotta ki, mely az ország lakosságából mindössze kétszázötvenezernek adott szavazójogot. A forradalom kitört, mert aszegények és gazdagok, az elnyomottak és hatalmasok történelmi pere nagy fordulóhoz ért. Marx már akkor megírta megrendítő vádiratát, a Kommunista Kiáltványt, az elgyötört Európa újjá akart születni s a kidobottak igazságot, ítéletet követeltek. Ezt követelte elemi erővel Páris népe, mely a Tuileriák felé özönlött. Munkásnegyedekből hömölygött elő a tömeg, főiskolások és diákok hónuk alatt könyvekkel, ahogy sebtében otthagyták az iskolapadot, a munkásokkal együtt menetelnek. A rendőrség meg se próbál rendet teremteni, a katonaságot kivezényelték, hiába. Menekülni gyorsan, amíg nem későnai díszruhában van, lakájok sebesen gombolják, tépik le róla, hogy ráhúzzák a polgári ruhát. A király belekarol feleségébe. — (Folytatjuk) ^ ____, ,,,w