Magyar Jövő, 1951. március (50. évfolyam, 34-51. szám)
1951-03-01 / 34. szám
SZAVAZZUNK A BÉKE KÉRDÉSÉBEN! Nagy megelégedéssel és elismeréssel állapítjuk meg, hogy olvasóink a béke érdekében a Magyar Jövő hasábjain eddig már kétszer megjelent szavazólapra tömegesen válaszoltak. Nem meglepetés számunkra, hogy a békeszavazásra való felszólításunk az ország magyarlakta központjaiban a legmélyebb hatást váltotta ki. Clevelandból, Detroitból és Chicagóból különösen nagy számmal érkeztek be a kitöltött szavazólapok s a megmozdulás kiterjed San Franciscoig. Egyelőre még gyűjtjük és tanulmányozzuk a beérkezett válaszokat és mellékelt megjegyzéseket. A részletes eredményeket csak majd azután közölhetjük, amikor a szavazólapok összeszámlálását lezártuk. Az “American Peace Crusade” most tette közzé, hogy március 9, 10 és 11-én amerikaiak ezrei fogják összeszedni “az országos békeszavazás első termését.” Március második hetének végén, ezen a fent jelzett három napon, a békeszervezet országszerte működő kampánybizottságai óriási méretűre akarják felfokozni a szavazásokat. A békemegmozdulás azután március 15-én fog tetőfokára hágni, amikor is a békezarándoklás lezajlik Washingtonban. Az amerikai nép békevágya az utóbbi évek egyik legátütőbb erejű megnyilatkozása. Az ország lapjai telve vannak tiltakozó polgárok leveleivel. A nép békevágya előtt az ország sajtója nem hunyhatott szemet és spontán kíváncsiságból számos lap kibocsátott kérdőíveket olvasói közt, hogy számszerű adatokkal bizonyosodjanak meg a polgárság békeóhajáról. Ez adta a Magyar Jövőnek is azt a gondolatot, hogy olvasói véleményét leszögezhesse. Most, hogy az American Peace Crusade országos mozgalommá szélesítette ki a szavazást, teljes erővel hozzá kell fogni, hogy ezt a munkát a nagy cél érdekében a legalaposabban elvégezzük. Minden otthonnak valóságos szavazófülkévé kell válnia a béke érdekében. Meg kell szavaztatni munkástársainkat a szomszédságunkban, műhelyeinkben és szervezeteinkben. Az országos szervezet keretében még ajtóról ajtóra járó szavazatgyűjtő munkások is belevetik magukat a mozgalomba, gyűjteni fognak az utcákon, az üzleti negyedekben és a városok forgalmas központjaiban is. Munkára fel tehát! A Magyar Jövő a mai nappal ismét, immár harmadszor kinyomtatja a “Szavazólap”-ot, hogy olvasóinknak módot adjon rá, hogy ne csak maguk írják alá hanem írassák alá családjuk tagjaival, ismerőseikkel és barátaikkal ezeket a szelvényeket és küldjék be lapunk kiadóhivatalába. ----------------------------- SZAVAZÓLAP--------------------------— 1. Helyesli-e csapataink visszarendelését Koreából? IGEN □ NEM □ 2. Helyesli-e Nyugatnémetország felfegyverzését? IGEN □ NEM □ 3. Helyesli-e a 18 évesek besorozását? IGEN □ NEM □ Név: .................................... Cím: ............................................ Mindszenty, Korea, Kína és Martinsville A háborúra készülő wall streeti imperialisták legfontosabb szócsöve a N. Y. Times és szerkesztői nem rettennek vissza a történelem által ezerszer hitelét vesztette eszközöktől sem, csakhogy szítsák a háborús lázat Amerikában. Mai, február 28-iki számában ismét előveszik a Mindszenty-ügyet és új borzalomtörténettel állnak elő egy bécsi jelentés alapján. Ki mint él úgy ítél. Azok a szörnyű kegyetlenségek, amelyeket a Times és hírforrásai a magyar népi demokrácia szerveinek tudnak be, csak olyan agyakban születhettek meg, amelyek nem látnak semmi rendkívülit koreai aszszonyok és gyermekek tízezreinek elpusztításában, gyújtóbombával való felégetésében, akik hidegen kalkulálják, hogy ledobják-e az atombombákat Kína városaira, más százezreket égetve el elevenen vagy sem. Olyanok agyában, akik hajlandók megkegyelmezni amerikai katonafiuk náci gyilkosainak, de akik szemrebbenés nélkül ültetnek villanyszékbe ártatlan amerikai munkásokat, csak azért, mert négereknek születtek. Gondoljon erre minden amerikai magyar, amikor a Mindszenty ellen elkövetett állítólagos atrocitások legújabb verziójáról hall vagy olvastas számban felülmúlják az északkoreai és kínai csapatok számát. Egyedül a 8-ik hadsereg 11 hadosztályból, azaz 160 ezer emberből áll. A koreai front Egyes jelentések szerint Ridgeway tábornok beismerte, hogy MacArthur csapat Sajtónh ran tjjubileuma. Re-entered as Second Class Matter October 18, 1950 at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. VOL. L. ÉVFOLYAM No. 34 SZÁM New York, N. Y. CSÜTÖRTÖK MARCH 1, 1951 THURSDAY A béreket rögzítik — az árak emelkednek Johnston aláírta a 10 százalékos bérrendeletet. Ugyanakkor a közszükségleti cikkek felszabadultak az árrögzítés alól. WASHINGTON. — Eric Johnson, közgazdasági stabilizációs főnök aláírta s ezzel rendeletileg hatályba helyezte a bérstabilizációs bizottság határozatát, mely 10 százalékos béremelést engedélyez a munkások számára az 1950 január 15-én fizetett bérekhez viszonyítva. Ez azt jelenti, hogy a munkabérek rendeletileg messze elmaradnak a koreai háború megindulása óta magasba szökött árak mögött. Ugyanakkor, mikor Johnston aláírta a rendeletet, a kormány bejelentette, hogy megszünteti az árrögzítést a ruhaneműek, a bútor, szőnyeg, a háztartásban használt tartós árucikkek és textiláruk fölött. Árrögzítés és valódi árellenőrzés helyett, az árellenőrző hivatal csupán a kiskereskedők profitszázalékát korlátozza az eddigi magaslaton. Hogy a szakszervezeti vezetőket kiengesztelje , hogy rávegye őket a bizottságba való visszatérésre, illetve a “harmónia” helyreállítására, Johnston bejelentette, hogy a bérrögzítő, azaz a 10 százalékos emelést engedélyező rendelet június 80-ig lesz érvényben s azután esetleg kiegészíthetik. A szakszervezeti vezetők, akik részt vettek a bérstabilizációs bizottság munkájában, 12 százalékos béremelést kértek s az árak ellenőrzését. Az eredmény az volt, hogy a nagyipar és a kormány embereiből álló többség 10 százalékos emelést engedélyezett, beleértve a nyugdíjalapot és minden egyebet, azonban az árellenőrzésből nem lett semmi. A jobboldali szakszervezeti vezetők, bármennyire is szeretnék helyreállítani a “védelmi” egységet, nem tudják többé leplezni a tagság előtt a munkásság teljes kijátszását. William Green, az AFL elnöke kijelentette, hogy a szakszervezeti képviselők Johnston felhívására sem térnek vissza a bérstabilizációs bizottságba. Ugyanakkor más szakszervezeti vezetők követelik az árellenőrzést és tiltakoznak C. E. Wilson mozgósítási főnök politikája ellen, mely abból áll, hogy minden megszorítást és terhet a munkásokra kell hárítani, míg a nagyipar szabadon növeli profitját. NÁCI TÖMEGGYILKOSOK ÉRDEKÉBEN KÖZBELÉP A SUPREME COURT WASHINGTON. A hét halálraítélt náci háborús bűnös ítéletének végrehajtását bizonytalan időre elhalasztották, amíg a Legfelsőbb Bíróság dönteni nem fog fellebbezésük fölött. A külügyminisztérium bejelentette, hogy a Legfelsőbb Bíróság intézkedésére értesítették McCloy főkormányzóbiztost és Handy tábornokot, a Németországban állomásozó U. S. katonaság főparancsnokát, hogy az ítélet végrehajtását további értesítésig el kell halasztani. Ugyancsak bejelentette a külügyminisztérium, hogy az elítélt náci tömeggyilkosoknak 30 napi időt adnak, hogy fellebbezzenek a Legfelsőbb Bírósághoz. Ugyanez a Legfelsőbb Bíróság, mely nemrégiben megtagadta a halálraítélt martinsvillei hét néger ítéletének felülvizsgálását és azok kivégzésének elhalasztását s legutóbb megtagadta a demokratikus kiállásért állásából menesztett Rév. Melish ügyének felülvizsgálását, most közbelép, mikor a tömeggyilkosságért és kegyetlenségekért halálraítélt náci háborús bűnösökről van szó. Angol veteránok tiltakoznak Az angol veteránok minden csoportja élesen elítéli a náci háborús bűnösöknek adott kegyelmet, ami “sérelem elesett bajtársainkkal szemben és az ideával szemben, melyért harcoltak.” A 60,000 tagot számláló londoni háborús veteránok (Angol Légió) összes osztályai együttes ülésen tiltakoztak a nácik szabadonbocsátása ellen és egyben országos értekezletet hívtak össze, hogy tanulmányozza “az amerikai lépések következtében beállt háborús veszedelmet.” TRUMAN EMBERE SÜRGETI A 18-ÉVESEK BESOROZÁSÁT WASHINGTON. — Fűtik, fűtik a hidegháborút. Kedden nyomatékosan felszólították a szenátust, hogy fogadja el a 18-évesek besorozásáról szóló törvényjavaslatot, hogy velük pótolhassák a Koreában elszenvedett 50 ezer főre rugó veszteséget, “a hadsereg színe-javát”, ahogy Lyndon Johnson, texasi demokrata szenátor kifejezte magát. A szenátor a Truman-kormány nevében beszélt, ő volt megbízva, hogy hajszolja keresztül a szenátuson a Pentagon által sürgetett sorozási és egyetemes kötelező katonai szolgálatról szóló törvényjavaslatot, ő nyitotta meg a rosszkelyű vitát, amely előreláthatóan jövő keddig fog eltartani. Beszédében Johnson elmondta, hogy a hadsereg leg-jobb, leggyakorlottabb tiszt-jei és közkatonái komolyan megfogyatkoztak Koreában. Ezeket szerinte feltétlenül pótolni kell. A szenátus előtt fekvő javaslat pontosan az, amit George Marshall védelmi miniszter és más kormányvezérek követeltek a Kongreszszustól. Ámbár megígérték, hogy ezt a javaslatot módosítani fogják, most, amikor beterjesztésére került a sor, kiderült, hogy semmit sem változtattak rajta s ragaszkodnak a 18-évesek besorozásához. A javaslat szerint 3 és félmilliós állandó hadsereget akarnak; kötelezővé akarják tenni az általános katonakötelezettséget ; ragaszkodnak a 18—25-évesek besorozásához és a 26-havi katonai szolgálathoz, amely után hat évig aktív tartalékosok maradnának, akiket bármikor behívhatnak katonai szolgálatra. Hoover a háborús veszélyről Hoover volt elnök kijelentette Washingtonban, hogy ha négy amerikai hadosztálytküldünk Európába, az “a legnagyobb valószínűség szerint a legnagyobb veszéllyel járó szárazföldi háborúhoz vezetik az Egyesült Államokat. Szerinte Európa védelmének egyetlen reménye, ha haditengerészeti és légierőnket kifejlesztjük. A szovjet hadsereg 20 nap alatt lerohanhatja Európát, amelynek megvédéséhez 125 hadosztályra volna szükség. A hadsereg és a légierő kiépítése egyidőben évi 150 billió dollárba kerülne. Hoover a szenátusi meghallgatások alkalmával beszélt, amikor azt vitatták, küldjenek-e amerikai csapatokat az Atlanti Paktum országai haderejének felerősítésére. ----------♦---------- ■ ' Az antifasiszta bizottság új elnököt választott, Dr. Mark Straus személyében, akit Dr. Edward Barsky hevébe lép, Dr. Barsky is támogatta Straust.