Magyar Jövő, 1952. június (51. évfolyam, 86-101. szám)

1952-06-13 / 93. szám

«£ MA'.V Ah ft>VO Hungarian Daily Journal Published daily except Saturday, Sunday, Monday and certain legal holidays by the Hungarian Daily Journal Association, Inc., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone ALgonquin 4-0397. Editor; Zoltán Deák, Manager; Alex Rosner Subscription rates; USA, Canada $9, one year, $5 half year, $3 three mo. — New York City $10 one year, $6 half year, $4 three mo. ^SBb*** Everywhere else: $12. one year, $7 half year, $4 three mo. iui\uij\n ju v u — nui>liíuuai\ UAUii juuiumaIj A történetfucso­llán­y a vádlottak padján Az imperializmus fél a tudománytól és igyekszik elpusz­títani. Az igazi történelem, a tudományok királynője, külö­nösen gyűlöletes az imperialisták szemében. A burzsoázia­ azzal követett el erőszakot a történelmen, hogy a királyok és gazdagok történetévé tette és azzal, hogy sznobizmusuk és sovinizmusuk révén megfojtotta. De bármily vakmerően törnek is a fasizmus felé, nem fog az sem segíteni rajtuk. Most hát a burzsoázia teljesen lemond a történelemről. Ma már elméleti­ől teljesen tagadják­­bármiféle tudományos történelem lehetőségét. “A történelem” csúfolódott Henry Ford, “maszlag". Charles A. Beard emelkedettebb stílusban élete vége felé azt tartotta, hogy “a történelmi események ok és okozati összefüggésére vonatkozó gondolat még a legjobb esetben is erősen kétséges értelmi föltevés.” Az im­perialisták azt mondják, hogy a múlt valóban megismerhetetlen. A dolgok minden értelem nélkül történ- Etek. Keresni az élet értelmét: kibogozhatatlan útvesztő és illúzió. És így mindenféle küzdelem­képtelenség és öncsalás. Nyugodj bele a dolgokba, úgy ahogy azok vannak. Verd ki felebarátod fogait, szedd ki belőlük az aranyplombát és eredj Isten hírével. Ma már csak egyetlenegy olyan bölcselet van a világon, amely a múlt és a jelen valóságát tanítja, amely állítja, hogy a történelem tudomány, amely azt tartja, hogy az élet lé­nyege a harc, amely nem enged abból a felfogásból, hogy az emberiség igenis képes megteremteni a tisztesség, a bizton­ság és a béke világát. Ez a bölcselet a történelmi materializ­mus. Az Egyesült Államokban is csak egyetlenegy olyan ki­adó van, aki kihozta a világnak ezt a fényességét, ez pedig az International Publishers, amelyet egy nemzedéken ke­resztül Alaxander Trachtenberg igazgatott. Az International Publishers juttatta el százezrekre rugó olvasóinak otthonába, a műhelyekbe, iskolákba, könyvtárak­­fon keresztül-kasul az országban a Marxista Klasszikusok történelmi írásait. Az ő munkáik világítják meg Európa, Ázsia és Amerika múltját, az ókori, a középkori és az új­kori világ természetét. Az International Publishers jelentette meg mérsékelt áru kiadásokban Jefferson, Washington, Samuel Adams, Paine, Lincoln, Douglass és Debs eszméit; Stevens, Tubman,­­Wedemeyer, Sylvis, Haywood, Debs, Mother Bloor és Foster élettörténeteit. Könyvkatalógusában olyan kötetek vannak, amelyek új fénysugarakat vetnek az egész amerikai törté­netírásra. Az International Publishers döntő módon hozzájárult, hogy előmozdítsa és fejlessze az Egyesült Államok demo­kratikus és munkásoszt­ályi hagyományait. Amikor Alex­ander Trachtenberget védjük a Smith-törvény alapján kifo­gott terv ellen, ezeket a hagyományokat védjük és ezzel tu­lajdon életünket és becsületünket akarjuk megvédeni. “Őfelsége*" fizetésemelést kér férjének . •. II. Erzsébet angol királynő felkérte a brit parlamentet, hogy állapítsa meg: mennyit óhajt a jövőben kiutalni ré­szére, mint királynőnek. a Trónörökösnő korában negy­venezer font sterlinget kapott évente. A királynő ugyanakkor utalt arra, hogy véleménye szerint férjének, az ed­in­­bourghi hercegnek jelenlegi tízezer font sterling­es járan­dósága nem elegendő és kérte ennek felemelését. Udvari körökben emlékeztetnek Vik­tória királynő férjének, Al­bert hercegnek fizetésére, a­­mely évente harmincezer font vol (ma, megfelel körülbelül 100 ezer dollárnak.) Erzsébet királynő apja, az elhunyt VI. György­­10 ezer fontot, azaz egymillió 300,000 dollárt kapott egy évre és külön 167 ezer fontot a csa­ládjáról való gondoskodás céljaira.­ Az angol korona jelenlegi birtokosa a parlamenthez in­tézett átiratában kijelentet­te, hogy egyelőre a trónörö­kös, Károly herceg részére nem kér fizetésmegállapítást, mivel a négyéves herceg él­­­vezi a cornwalli hercegségi birtok 10­ ezer fontos jöve­delmét. A királynő viszont ugyanakkor “előrelátóan” kérte, hogy a parlament már most biztosítsa a gyermek­­trónörökös “jövendő felesé­ge” számaira a megfelelő jö­vedelmet. Nem tett ugyan említést Erzsébet arról, hogy az anya­királynő részére is kér járan­dóságot, de az udvarhoz kö­zelálló körökben hivatkoznak arra, hogy “szokásos” az el­halt király özvegyének illő pénzösszeget rendelkezésre bocsátani. A parlament 1936- ban, V. György halála után, Mary anyakirálynőnek, a je­lenl­egi “nag­yanya-kir­álynő­nek” 70 ezer fontot szava­zott meg. Változatlanul nyílt kérdés a királynő húgának, Margit hercegnőnek fizetése, hiszen­­­s “csupán” 6000 fontot kap. Biztos vagy abban, hogy MINDENT megtettél lapod érdekében? June 13, 1952 A TRUMANI KÜLPOLITIKA TITKOS RUGÓI Lehet, hogy külpolitikánk­ban lesznek formai változá­sok 1953-ban, lényeges tar­talmát azonban nem fogja megváltoztatni az, aki a no­vemberi választásokon győz­ni fog. Külpolitikánk jellege nem igen múlik annak a férfiúnak egyéni jellemvonásain, aki vezetni fogja, minthogy kül­politikánk valójában azoknak az elemeknek a műve, akik gyakorolják. Ezek a kita­pintható és ki nem tapintha­tó tényezők, befolyások és ellenbefolyások, meggondolá­sok és indító okok nagy vál­tozatából tevődnek össze. Sok befektetés is szerepet játszik itt, az olajmonopó­liumoktól kezdve az ideoló­giai érdekcsoportokig. Balgaság volna követelése­­ket vonni azokból a válasz­tási kampánybeszédekből, a­­melyeket jelenleg mondanak azok, akik a demokrata és republikánus nominálások el­nyerésére pályáznak. Egyet­lenegy sincs közöttük olyan, akiről akár csak feltételezni is lehetne, hogy gyökeresen megváltoztatná az amerikai politikát. Ez a politika Európában az amerikai-német szövetsé­gen, Ázsiában pedig az ame­rikai-japán szövetséges alap­szik. Lássunk egy-két olyan té­nyezőt, amely ebben a politi­kában szerepet játszik. A külpolitika jelenlegi kovácsai Ott van az Egyesült Álla­mok katonai berendezése, a hadsereg, a haditengerészet és a légierő vezetői, táborno­kai, tengernagyjai, ott van­nak ezek egyéni és kollektív stratégiai és geopolitikai meggyőződései, külpolitikánk­kal szemben támasztott köve­teléseik, különös tekintettel a középkeleti és venezuelai olajra, a Belga Congon urá­niumára és a keletindiai nyersanyagokra. Aztán ott van az úgyszól­ván névtelen országos biz­tonsági tanács, amelynek szinte diktátori teljhatalma van gazdasági és politikai életünk felett. Ezek az em­berek joggal azonosítják az Egyesült Államok érdekeit saját csoportjuk, klikkjük vagy akár üzleteik érdekei­vel. Köztársaságunk történeté­ben soha még ekkora hatal­ma nem volt a katonai ele­meknek. A­ politika szolgáiból annak irányítói és igazgatói lettek. Mint osztály természetesen szeretnék megőrizni ezt az új pozíciójukat. E tekintet­ben támogatják őket a fegy­vergyárosok, a repülőgép­gyárosok, az atomenergia monopólium, a kartellek né­met kapcsolataikkal és álta­lában szólva a nagytőke, a­­mely nem hajlandó elveszte­ni az 50 billió dolláros hideg­háborús kiadásokat, a jelen­legi gazdasági “fellendülés” alapját. Az amerikai politikát for­máló elemeknek ezt a cso­portját a Kongresszuson kí­vül és belül működő ki­járók és a sajtó képviselik. Vannak aztán külpolitikán­kat befolyásoló fontos ideo­lógiai érdekcsoportok is. Ezek közül a legfontosabb a Vatikán tényleges híveinek a State Departmentbe való beszivárgása. Ámbár min­denki, aki ezt a kérdést fel­veti, kiteszi magát a vallási elfogultság alapján intézett támadásoknak, tény és való, hogy az amerikai külpolitika egy jelentős részének semmi köze az amerikai meggondo­lásokhoz, hanem merőben a vatikáni meggondolások irá­nyítják. Míg ön alszik, a Vatikán dolgozik Ezek viszont visszatükrö­zik a Vatikán küzdelmét, hogy kezében tartsa Kelet- és Közép-Európa parasztságát, amely ma már lerázta a kö­zépkori elmaradottság bilin­cseit. A Vatikán külpolitiká­ja arra irányul, hogy fenn­tartsa a nemzetek katolikus tömbjét, amely magába ke­belezi Nyugat- és Dél-Német­­országot is. Szántszándékkal folytatja támadásait az Egye­sült Államokban a világi alapelvek és olyan amerikai intézmények ellen, mint, te­szem azt, a polgári nevelés és az egyház és állam szétvá­lasztása. A Vatikán ideológiai befo­lyása az amerikai külpoliti­kára még világosabbá válik, ha megértjük, hogy a “kor­­dábantartás” (‘containment’, a Szovjetunió körü­lzárása), politikája, amelyet “a Szov­jetunió belső összeomlásá­nak” kellene követnie, amint ezt elsőnek George Kennan nagykövet hirdette, a je­zsuita Georgetown külszolgá­­lati intézetében fogant meg és visszatükrözi a társaság gondolkodásmódját élén el­nökével, az eszes geopolitikus Father Walsh-al, hogy Eck­hardt Tibor, magyar fa­sisztavezér hírhedt 1946-iki előadásait ne is említsük. A State Department ettől az iskolától kapta a személyze­tének lényeges, ha nem is túlsúlyt jelentő számát az simult tíz esztendő leforgása alatt. Az “erkölcsi” külpolitika furfangjai A vörösfaló kereszteshad­járat előmozdítói az erkölcs­tan kidolgozott rendszerére alapítják a külpolitikát. Utó­végre nem könnyű dolog egy csapásra kizárni az emberi kapcsolatok köréből az em­beriség szocialista egyhar­­madát. A klerikálisok a szó legtá­gasabb értelmében olyan esz­mékre alapítják politikai módszereiket, amelyeknek gyökere az a meggyőződés, hogy áthidalhatatlan szaka­dék választja el egymástól a kommunizmust, egyrészt, és a keresztény erkölcsi felfo­gást, másrészt, ennélfogva a kommunizmust el kell ti­porni. Ebben az álokoskodásban az a csalás, hogy a katolikus tanokat azonosítják a keresz­tény erkölcsi felfogással. Az igazi cél azonban nem az, hogy a keresztény erkölcsi felfogást juttassák diadalra, hanem inkább a katolikus ta­nításokat, ennek elérésére pedig a klerikálisok hajlan­dók egy újabb világháború öngyilkossággal felérő koc­kázatát vállalni. Ez csak néhány­ (és csakis néhány) azok közül az erők közül, amelyek az amerikai külpolitika igazi tartalmát alakítják. Mindezek fölött és mögött természetesen ott van a közgazdasági kényszer, a­­mely biztosítja, hogy a hi­degháború és fegyverkezési kiadások terén eszközölt csökkentések tizenöt millió amerikai munkanélküliségét vonnák maguk után. Ebből a vagy-vágyból elég egyszerű a kivezető út. Köz­munkálatok itt benn az or­szágban ; a kelet és nyugat­­ közti külkereskedelmi kap­csolatok visszaállítása; Dél­­amerika, Afrika és Ázsia né­pei életstandardjának és vá­sárlóerejének felemelése. A “MAGYAR JÖVŐ” A MUNKÁSOSZTÁLY ÉRDEKEIÉRT HARCOL! — OLVASD ÉS TERJESZD

Next