Magyar Jövő, 1952. június (51. évfolyam, 86-101. szám)
1952-06-13 / 93. szám
«£ MA'.V Ah ft>VO Hungarian Daily Journal Published daily except Saturday, Sunday, Monday and certain legal holidays by the Hungarian Daily Journal Association, Inc., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone ALgonquin 4-0397. Editor; Zoltán Deák, Manager; Alex Rosner Subscription rates; USA, Canada $9, one year, $5 half year, $3 three mo. — New York City $10 one year, $6 half year, $4 three mo. ^SBb*** Everywhere else: $12. one year, $7 half year, $4 three mo. iui\uij\n ju v u — nui>liíuuai\ UAUii juuiumaIj A történetfucsollány a vádlottak padján Az imperializmus fél a tudománytól és igyekszik elpusztítani. Az igazi történelem, a tudományok királynője, különösen gyűlöletes az imperialisták szemében. A burzsoázia azzal követett el erőszakot a történelmen, hogy a királyok és gazdagok történetévé tette és azzal, hogy sznobizmusuk és sovinizmusuk révén megfojtotta. De bármily vakmerően törnek is a fasizmus felé, nem fog az sem segíteni rajtuk. Most hát a burzsoázia teljesen lemond a történelemről. Ma már elméletiől teljesen tagadjákbármiféle tudományos történelem lehetőségét. “A történelem” csúfolódott Henry Ford, “maszlag". Charles A. Beard emelkedettebb stílusban élete vége felé azt tartotta, hogy “a történelmi események ok és okozati összefüggésére vonatkozó gondolat még a legjobb esetben is erősen kétséges értelmi föltevés.” Az imperialisták azt mondják, hogy a múlt valóban megismerhetetlen. A dolgok minden értelem nélkül történ- Etek. Keresni az élet értelmét: kibogozhatatlan útvesztő és illúzió. És így mindenféle küzdelemképtelenség és öncsalás. Nyugodj bele a dolgokba, úgy ahogy azok vannak. Verd ki felebarátod fogait, szedd ki belőlük az aranyplombát és eredj Isten hírével. Ma már csak egyetlenegy olyan bölcselet van a világon, amely a múlt és a jelen valóságát tanítja, amely állítja, hogy a történelem tudomány, amely azt tartja, hogy az élet lényege a harc, amely nem enged abból a felfogásból, hogy az emberiség igenis képes megteremteni a tisztesség, a biztonság és a béke világát. Ez a bölcselet a történelmi materializmus. Az Egyesült Államokban is csak egyetlenegy olyan kiadó van, aki kihozta a világnak ezt a fényességét, ez pedig az International Publishers, amelyet egy nemzedéken keresztül Alaxander Trachtenberg igazgatott. Az International Publishers juttatta el százezrekre rugó olvasóinak otthonába, a műhelyekbe, iskolákba, könyvtárakfon keresztül-kasul az országban a Marxista Klasszikusok történelmi írásait. Az ő munkáik világítják meg Európa, Ázsia és Amerika múltját, az ókori, a középkori és az újkori világ természetét. Az International Publishers jelentette meg mérsékelt áru kiadásokban Jefferson, Washington, Samuel Adams, Paine, Lincoln, Douglass és Debs eszméit; Stevens, Tubman,Wedemeyer, Sylvis, Haywood, Debs, Mother Bloor és Foster élettörténeteit. Könyvkatalógusában olyan kötetek vannak, amelyek új fénysugarakat vetnek az egész amerikai történetírásra. Az International Publishers döntő módon hozzájárult, hogy előmozdítsa és fejlessze az Egyesült Államok demokratikus és munkásosztályi hagyományait. Amikor Alexander Trachtenberget védjük a Smith-törvény alapján kifogott terv ellen, ezeket a hagyományokat védjük és ezzel tulajdon életünket és becsületünket akarjuk megvédeni. “Őfelsége*" fizetésemelést kér férjének . •. II. Erzsébet angol királynő felkérte a brit parlamentet, hogy állapítsa meg: mennyit óhajt a jövőben kiutalni részére, mint királynőnek. a Trónörökösnő korában negyvenezer font sterlinget kapott évente. A királynő ugyanakkor utalt arra, hogy véleménye szerint férjének, az edinbourghi hercegnek jelenlegi tízezer font sterlinges járandósága nem elegendő és kérte ennek felemelését. Udvari körökben emlékeztetnek Viktória királynő férjének, Albert hercegnek fizetésére, amely évente harmincezer font vol (ma, megfelel körülbelül 100 ezer dollárnak.) Erzsébet királynő apja, az elhunyt VI. György10 ezer fontot, azaz egymillió 300,000 dollárt kapott egy évre és külön 167 ezer fontot a családjáról való gondoskodás céljaira. Az angol korona jelenlegi birtokosa a parlamenthez intézett átiratában kijelentette, hogy egyelőre a trónörökös, Károly herceg részére nem kér fizetésmegállapítást, mivel a négyéves herceg élvezi a cornwalli hercegségi birtok 10 ezer fontos jövedelmét. A királynő viszont ugyanakkor “előrelátóan” kérte, hogy a parlament már most biztosítsa a gyermektrónörökös “jövendő felesége” számaira a megfelelő jövedelmet. Nem tett ugyan említést Erzsébet arról, hogy az anyakirálynő részére is kér járandóságot, de az udvarhoz közelálló körökben hivatkoznak arra, hogy “szokásos” az elhalt király özvegyének illő pénzösszeget rendelkezésre bocsátani. A parlament 1936- ban, V. György halála után, Mary anyakirálynőnek, a jelenlegi “nagyanya-királynőnek” 70 ezer fontot szavazott meg. Változatlanul nyílt kérdés a királynő húgának, Margit hercegnőnek fizetése, hiszens “csupán” 6000 fontot kap. Biztos vagy abban, hogy MINDENT megtettél lapod érdekében? June 13, 1952 A TRUMANI KÜLPOLITIKA TITKOS RUGÓI Lehet, hogy külpolitikánkban lesznek formai változások 1953-ban, lényeges tartalmát azonban nem fogja megváltoztatni az, aki a novemberi választásokon győzni fog. Külpolitikánk jellege nem igen múlik annak a férfiúnak egyéni jellemvonásain, aki vezetni fogja, minthogy külpolitikánk valójában azoknak az elemeknek a műve, akik gyakorolják. Ezek a kitapintható és ki nem tapintható tényezők, befolyások és ellenbefolyások, meggondolások és indító okok nagy változatából tevődnek össze. Sok befektetés is szerepet játszik itt, az olajmonopóliumoktól kezdve az ideológiai érdekcsoportokig. Balgaság volna követeléseket vonni azokból a választási kampánybeszédekből, amelyeket jelenleg mondanak azok, akik a demokrata és republikánus nominálások elnyerésére pályáznak. Egyetlenegy sincs közöttük olyan, akiről akár csak feltételezni is lehetne, hogy gyökeresen megváltoztatná az amerikai politikát. Ez a politika Európában az amerikai-német szövetségen, Ázsiában pedig az amerikai-japán szövetséges alapszik. Lássunk egy-két olyan tényezőt, amely ebben a politikában szerepet játszik. A külpolitika jelenlegi kovácsai Ott van az Egyesült Államok katonai berendezése, a hadsereg, a haditengerészet és a légierő vezetői, tábornokai, tengernagyjai, ott vannak ezek egyéni és kollektív stratégiai és geopolitikai meggyőződései, külpolitikánkkal szemben támasztott követeléseik, különös tekintettel a középkeleti és venezuelai olajra, a Belga Congon urániumára és a keletindiai nyersanyagokra. Aztán ott van az úgyszólván névtelen országos biztonsági tanács, amelynek szinte diktátori teljhatalma van gazdasági és politikai életünk felett. Ezek az emberek joggal azonosítják az Egyesült Államok érdekeit saját csoportjuk, klikkjük vagy akár üzleteik érdekeivel. Köztársaságunk történetében soha még ekkora hatalma nem volt a katonai elemeknek. A politika szolgáiból annak irányítói és igazgatói lettek. Mint osztály természetesen szeretnék megőrizni ezt az új pozíciójukat. E tekintetben támogatják őket a fegyvergyárosok, a repülőgépgyárosok, az atomenergia monopólium, a kartellek német kapcsolataikkal és általában szólva a nagytőke, amely nem hajlandó elveszteni az 50 billió dolláros hidegháborús kiadásokat, a jelenlegi gazdasági “fellendülés” alapját. Az amerikai politikát formáló elemeknek ezt a csoportját a Kongresszuson kívül és belül működő kijárók és a sajtó képviselik. Vannak aztán külpolitikánkat befolyásoló fontos ideológiai érdekcsoportok is. Ezek közül a legfontosabb a Vatikán tényleges híveinek a State Departmentbe való beszivárgása. Ámbár mindenki, aki ezt a kérdést felveti, kiteszi magát a vallási elfogultság alapján intézett támadásoknak, tény és való, hogy az amerikai külpolitika egy jelentős részének semmi köze az amerikai meggondolásokhoz, hanem merőben a vatikáni meggondolások irányítják. Míg ön alszik, a Vatikán dolgozik Ezek viszont visszatükrözik a Vatikán küzdelmét, hogy kezében tartsa Kelet- és Közép-Európa parasztságát, amely ma már lerázta a középkori elmaradottság bilincseit. A Vatikán külpolitikája arra irányul, hogy fenntartsa a nemzetek katolikus tömbjét, amely magába kebelezi Nyugat- és Dél-Németországot is. Szántszándékkal folytatja támadásait az Egyesült Államokban a világi alapelvek és olyan amerikai intézmények ellen, mint, teszem azt, a polgári nevelés és az egyház és állam szétválasztása. A Vatikán ideológiai befolyása az amerikai külpolitikára még világosabbá válik, ha megértjük, hogy a “kordábantartás” (‘containment’, a Szovjetunió körülzárása), politikája, amelyet “a Szovjetunió belső összeomlásának” kellene követnie, amint ezt elsőnek George Kennan nagykövet hirdette, a jezsuita Georgetown külszolgálati intézetében fogant meg és visszatükrözi a társaság gondolkodásmódját élén elnökével, az eszes geopolitikus Father Walsh-al, hogy Eckhardt Tibor, magyar fasisztavezér hírhedt 1946-iki előadásait ne is említsük. A State Department ettől az iskolától kapta a személyzetének lényeges, ha nem is túlsúlyt jelentő számát az simult tíz esztendő leforgása alatt. Az “erkölcsi” külpolitika furfangjai A vörösfaló kereszteshadjárat előmozdítói az erkölcstan kidolgozott rendszerére alapítják a külpolitikát. Utóvégre nem könnyű dolog egy csapásra kizárni az emberi kapcsolatok köréből az emberiség szocialista egyharmadát. A klerikálisok a szó legtágasabb értelmében olyan eszmékre alapítják politikai módszereiket, amelyeknek gyökere az a meggyőződés, hogy áthidalhatatlan szakadék választja el egymástól a kommunizmust, egyrészt, és a keresztény erkölcsi felfogást, másrészt, ennélfogva a kommunizmust el kell tiporni. Ebben az álokoskodásban az a csalás, hogy a katolikus tanokat azonosítják a keresztény erkölcsi felfogással. Az igazi cél azonban nem az, hogy a keresztény erkölcsi felfogást juttassák diadalra, hanem inkább a katolikus tanításokat, ennek elérésére pedig a klerikálisok hajlandók egy újabb világháború öngyilkossággal felérő kockázatát vállalni. Ez csak néhány (és csakis néhány) azok közül az erők közül, amelyek az amerikai külpolitika igazi tartalmát alakítják. Mindezek fölött és mögött természetesen ott van a közgazdasági kényszer, amely biztosítja, hogy a hidegháború és fegyverkezési kiadások terén eszközölt csökkentések tizenöt millió amerikai munkanélküliségét vonnák maguk után. Ebből a vagy-vágyból elég egyszerű a kivezető út. Közmunkálatok itt benn az országban ; a kelet és nyugat közti külkereskedelmi kapcsolatok visszaállítása; Délamerika, Afrika és Ázsia népei életstandardjának és vásárlóerejének felemelése. A “MAGYAR JÖVŐ” A MUNKÁSOSZTÁLY ÉRDEKEIÉRT HARCOL! — OLVASD ÉS TERJESZD