Magyar Jövő, 1952. július (51. évfolyam, 102-119. szám)
1952-07-30 / 118. szám
2 Stevenson is Eisenhower is.... (Folytatás az 1-ső oldalról) szak alatt, hogy a szakszervezetek elnyomására törekvő erők teljesen fel fognak szabadulni és nyíltan átveszik az uralkodó szerepet. A fő tanácsadók A “liberális” közgazdász, aki Truman háborús táborához tartozik, nem mond előttünk semmi újat, mikor ezt írja: A két emberhez közelálló tanácsadók “bármikor átléphetnék egymás partvonalát, anélkül, hogy az feltűnést okozna.” Példával szolgált Paul Douglas illinoisi demokrata szenátor és Paul Hoffman volt Marshall-tervfőnök személyében. Az előbbi Stevenson egyik legközelebbi embere, aki erősen támogatja a háborús fegyverkezést, ugyanakkor takarékoskodást hangoztat. Megállapítja, hogy Douglas egész nyugodtan beállhatna Eisenhower fő tanácsadójának a hasonlóképpen Paul D. Hoffman Stevenson fő tanácsadójának. Hangsúlyozza a közgazdasági író, hogy úgy Stevenson, mint Eisenhower azadók leszállítását ígérik, “feltéve, hogy a katonai költségvetés leszállítható.” Beismeri, hogy elsősorban a korporációs adók leszállítására gondol mindkettő, a kiskeresetűeket sújtó jövedelmi adó leszállítására csak aztán kerülhet a sor. Az inflációs áremelkedésekkel szemben egyik sem akarja alkalmazni a valódi árellenőrzést, mely az egyetlen hathatós eszköz annak megállapítására, hanem a hitelt és a bankkölcsönt akarják megszorítani és pedig olyan formában, hogy a kamatlábakat fel akarják emelni, hogy az egyszerű ember ne tudja megfizetni azokat , hogy a hitelvásárlást ez erősen megdrágítsa. Az egészségügyi biztosításról sem Eisenhower, sem Stevenson nem akar hallani. Ez mindkettő számára “szocializált orvostudomány”. A polgári jogok biztosítását mindkét jelölt teljesen az egyes államokra akarja bízni, azon a címen, hogy nem szabad túl sok hatalmat összpontosítani a központi kormány kezében. A valóság az, hogy egyik sem akarja az alkotmányos polgári jogok biztosítását s ebben teljesen a déli reakciót követik. Van még egy probléma, mely valamennyi között a legfőbb. A demokrata és a republikánus jelölt teljesen megegyezik ebben a kérdésben is. Mindkettő számára a legfontosabb cél a háborús törekvés folytatása. Mindkettő békét ígér, miután tudja, hogy az amerikai nép számára a választásban a béke kérdése lesz a legfontosabb. A béke azonban mindkettő számára tisztán propaganda kampányeszköz az egymástól elválaszthatatlan háborús és reakciós törekvések elrejtésére. Természetesen ez az utóbbi kérdés tilalmas a Wall Street közgazdász számára s azzal egyáltalán nem foglalkozik. Az amerikai nép azonban legkönnyebben ezen kérdés segítségével ismerheti fel a valóságot. Mint a progresszív párt programjának mindjárt bevezetésében hangoztatta: Ha valaki békét akar, könnyen fel lehet ismerni. Csupán ezt a kérdést kell feltenni számára: akarja-e a koreai háború azonnali befejezését? Hajlandó-e kiállni, hogy ez megtörténjen? Nincs semmi kétség, hogy Eisenhower és Stevenson egyformán kertelő választ adnának az eléjük adott ilyen kérdésre. MAGYAR JÖVŐ — HUNGARIAN DAILY JOURNAL July 30, 1952 A harmadik besúgó-tanú keresztkérdések alatt NEW YORK. A Smithtörvény alapján vád alá helyezett 15 kommunista vezető tárgyalásán Dimock bíró, az ügyész tiltakozása ellenére el is rendelte, hogy a védelemnek mutassák be azokat a jelentéseket, melyeket Harvey Matusow, a harmadik hivatásos besúgó-tanú 1950 februárjában küldött az FBI-nak. A jelentésekből, melyeknek bemutatását a védelem követelte, kiderült, hogy Matusov sohasem számolt be jelentésében olyan nyilatkozatról, melyeket állítólag vádlottak tettek s melyekben a kormány erőszakos megdöntését hangoztatták volna. Ugyancsak kiderült, hogy Matusov soha nem tett jelentést egy beszédről, melyet — mint a tanú székében hangoztatta, — állítólag Petis Perry az egyik vádlott tett volna, azt hangoztatva abban, hogy a délen külön “néger államot kell felállítani” erőszakkal. A védők keresztkérdéseire a tanú olyan válaszokat adott, hogy azok teljesen megingatták szavahihetőségét. A végén Dimock bíró kénytelen volt kijelenteni: elvárja, hogy az ügyész a tárgyalás végén bizonyítsa, hogy minden egyes vádlott részt vett a “tömeges összeesküvésben”. A vád az, hogy a 15 a kormány erőszakos megdöntésének tanítására szövetkezett. Matusov azt hangoztatta tanúvallomásában, hogy Arnold Johnson vádlott 1948 decemberében elrendelte, hogy a Középnyugaton fiatal gyári munkásokat kell toborozni a pártba, hogy a Szovjetunióval való háború esetén “embereink legyenek az üzemekben.” Kiderült, hogy az FBI- hoz küldött jelentésben egy szó sem volt erről a vádról. Kiderült az is, hogy Matusov eskü alatt egész más vallomást adott az Amerika-ellenes tevékenységeket kutató bizottság kihallgatásán, mint amit a tárgyaláson hangoztatott. Ugyancsak kiderült, hogy a tanú, még mielőtt besúgóvá lett, nyomtatásban megjelent, lopott írásokat közölt le saját neve alatt. Matuson igyekezett kerülő válaszokat adni a keresztkérdésekre, azonban McTernan védő megcáfolhatatlanul rábizonyította hazugságait. A munkásnők kizsákmányolása A haladó szellemű vezetés alatt álló UE, a villamossági munkások fügetlen szakszervezete kiadott egy 38 oldalas röpiratot, melyben pontos számadatokkal kimutatja, hogy mint használják ki és mint károsítják meg az ipariüzemekben dolgozó női munkásokat. Az UE, mely az öszszes szakszervezetek között vezető szerepet visz a harcban, hogy a női munkások a férfiakkal egyenlő elbánásban részesüljenek, az adatok és tények egész halmazát sorolja fel a röpiratban. Kiderül abból, hogy az iparban dolgozó női munkások évi keresete átlagosan évi 1,285 dollárral kevesebb, mint a férfiaké. Ha tekintetbe vesszük, hogy az ország gyáraiban 4,171,000 nő dolgozik, akkor kitűnik, hogy a női munkásokon megtakarított bérek 5,4 bilió dollár extra profitot biztosítanak a ngyiparosok számára. A női munkások nemcsak kevesebb munkabért kapnak ugyanazon a munkáért mint a férfiak, hanem a nők számára fizetet alacsonyabb bért egyenesen úgy állapítják meg és arra a célra használják fel, hogy azáltal leszorítsák, az öszes munkabéreket. Vannak bizonyos munkák, melyek csupán nőket végeztetetnek s melyeket „női munkának” neveznek. Ezeken a munkákon külön elsőbségi listát állítanak fel a nők számára s nemcsak a béreket tartják alacsonyan, de ugyanakkor az elkülönítéssel egyenetlenséget igyekeznek kelteni a szakszervezetekben. Elképesztő számadatok bizonyítják azt a borzalmas kizsákmányolást, melyben a néger munkásnőket részesítik. Az amerikai népszámlálásban 451 munkaosztályozás szerepel. A női munkások háromnegyed része a 23 legalacsonyabb fizetésű osztályban szerepel, de a néger munkásnők négyötöd része az 5 legalacsonyabb fizetésű kategóriában. Az átlagos néger munkásnő heti keresete egyhatod része az átlagos fehér munkás keresetének. Az amerikai iparban elfogadott valami az, hogy a női munkások alacsonyabb béreket kapnak. Előfordul az is, mint a Westinghouse társaság egyik gyárában, hogy a termelést végző összes munkások nők s csupán az üzemfenntartó munkások férfiak. Még az ilyen esetben is, az átlagos férfi segédmunkás kezdeti órabére $1.42 s a termelést végző női munkások legmagasabb órabére $. 1.44. A gyár munkásainak 75 százaléka nő s ezek átlagos bére, — noha ők végzik a termelést, — kisebb mint az üzemet fenntartó munkások átlagos bére. Az UE, mely teljes egyenjogúságot követel a női munkások számára, programjában követeli, hogy ugyanazon bérrendszert alkalmazzák a női munkásokkal szemben is, amit a férfiakkal szemben. Követeli, hogy nyissák meg az összes munkahelyeket úgy férfiak, mint a nők számára egyenlő bérekkel, s hogy szüntessenek meg minden megkülönböztetést a nőkel szemben. Ugyanakkor követeli, a szakszervezet, hogy a társaságok egyaránt gondoskodjanak úgy a női, mint a férfi munkások egészségi követelményeiről és a biztonsági berendezésekről. Szüntessék mega kettős elsőbbségi listát, mely elsőbséget ad a férfi munkásoknak egyes esetekben, más esetekben a nőknek. Ugyanakkor követeli az UE, hogy a férjezett nők, akiknek családja van, olyan munkabeosztást kapjanak, mely leginkább megfelel körülményeiknek. Követeli a szakszervezet a faji megkülönböztetés megszüntetését s a gyermekekről való gondoskodást, míg anyáik munkában vannak. A röpirat, melyet az UE kiadott, vonatkozik minden szakszervezetre s az első, komoly lépés abban a harcban, melynek célja, hogy a női munkások egyenjogúságot kapjanak úgy az üzemekben, mint azokon kívül, a szakszervezetben. KÜLPOLITIKAI SZEMLE A jugoszláv nép növekvő ellenállása Néhány nappal ezelőtt görög képviselők csoportja járt Belgrádban. Rövidesen török képviselők érkeznek Jugoszlávia fővárosába. Mindezek a látogatások wall streeti imperialisták által sürgetett balkáni katonai egyezmény meggyorsítására irányulnak. Washingtonból nemcsak azért sürgetik a jugoszláv-görög-török katonai együttműködés kiépítését, mert az amerikai imperialisták balkáni katonai tömbbel szeretnének rendelkezni, hanem azért is, mert az új katonai szövetségen keresztül nagyobb biztosítékokat akarnak szerezni az egyes országokban mutatkozó élenállási mozgalmak letörésére. A New York Times nemrég elárulta: szeretnéneka jugoszláv-görög-török katonai megállapodásba olyan pontot beiktatni, amelynek értelmében az egyes balkáni országok haderői jogot kapnának arra, hogy “szükség esetén” más balkáni országok területét is felhasználhassák felvonulási útvonalnak. Tehát arra gondol, hogy "szükség esetén” görög és török erőket állít sorompóba a felszabadulásáért küzdő jugoszláv néppel szemben, vagy jugoszláv és török seregeket mozgósít a görög szabadságharcosok letörésére. Trumanék egyébként a nyugateurópai országok katonai egyezményeivel kapcsolatban is kierőszakoltak olyan szakaszt, amely lehetővé teszi, hogy a különböző országok haderői más országokban “vendégszerepelhessenek”. A francia parlamentben töb ízben szóba került, hogy Trumanék a francia vagy olasz nép függetlenségi küzdelme esetén a nyugatnémetországi SS-legényeket akarják Franciaország és Olaszország földjére vinni. A jugoszláviai elégedetlenség ma már a nyugati polgári lapok híradásai szerint is — olyan fokra emelkedett, amely érthetővé teszi az imperialisták nyugtalanságát. Amerikai, angol és francia újságok az utolsó hetekben gyakran közöltek cik-keket és híreket a jugoszláviai sztrájkokról, szabotázscselekményekről és más ellenállási megnyilvánulásokról. A New York Herald Tribune, a Le Monde és a Neue Zürcher Zeitung beszámolt a trepcsai bányában, a Sztora kohászati üzemben, a maribori vagonjavító műhelyben és a szerábiai fafeldolgozó vállalatoknál lezajlott sztrájkokról. Bizonyos időpontokban tízezer és tízezer munkás sztrájkolt a Titofasiszta Jugoszlávia egyes vidékein. A belgrádi Sznaga szvetloszti vllamos központban a forradalmi érzetű munkások úgy megrongálták a gépeket, hogy a belgrádi iparvállalatok nagy része 15 napig áram nélkül maradt. A New York Times két héttel ezelőtt cikket közölt arról, hogy “a jugoszláv dolgozó parasztság élesen szembeszáll a Tito-rendszerrel és ez a szembenállás nagyban hozájárul a jugoszláviai gabonatermelés állandó csökkentéséhez.” A jugoszláviai nép ellenállását mutatja az is, hogy az utolsó 10-12 hónapban nem kevesebb, mint félmilió tag lépett ki, a munkások érdekeit eláruló Tito-féle szakszervezetekből. A jugoszláv munkásosztály és vele együtt az egész jugoszláv nép teljes erővel megindította a harcot, hogy a Tito-fasiszták által bűnös irányba taszított Jugoszláviát visszavezesse a béke, a demokrácia és a szocializmus táborába. — ■1 — ■ . Kereskedelmet követelnek a Kelettel LONDON. — Az ország két nagy szakszervezete bejelentette, hogy az angol szakszervezeteit szeptember évi értekezletén javaslatot terjesztenek be, melyben fokozottabb kereskedelmet követelnek Anglia, a Szovjetunió és a népi demokráciák között. A 700,000 tagot számláló angol bányászszervezet és a 400,000 tagú vasúti munkások szakszervezete máris elkészített ilyen javaslatot. Mindkét szakszervezet teljesen szabad kereskedelmet javasol minden országgal, tekintet nélkül azok politikai rendszerére. MAGYAR JÖVŐt Hungarian Daily Journal *ubHshed daily except Saturday, Sunday, Monday and certain legal holidays by the langarian Daily Journal Association, Inc., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. telephone ALgtmquin 4-0397. Editor: Zoltán Deák, Manager: Alex Rosner '•ubecriptkw rat«: USA, Canada $8, one year, $5 half year, $3 three mo. ■— New . York City $10 one year, $6 half year, $4 three mo. Everywhere eiae: $12 one year, $7 half year, $4 three mo.