Magyar Jövő, 1952. július (51. évfolyam, 102-119. szám)

1952-07-30 / 118. szám

2 Stevenson is Eisenhower is.... (Folytatás az 1-ső oldalról) szak alatt, hogy a szakszervezetek elnyomására törekvő erők teljesen fel fognak szabadulni és nyíltan átveszik az ural­kodó szerepet. A fő tanácsadók A “liberális” közgazdász, aki Truman háborús táborá­hoz tartozik, nem mond előttünk semmi újat, mikor ezt írja: A két emberhez közelálló tanácsadók “bármikor átlép­hetnék egymás partvonalát, anélkül, hogy az feltűnést okoz­na.” Példával szolgált Paul Douglas illinoisi demokrata sze­nátor és Paul Hoffman volt Marshall-terv­főnök személyé­ben. Az előbbi Stevenson egyik legközelebbi embere, aki erő­sen támogatja a háborús fegyverkezést, ugyanakkor taka­rékoskodást hangoztat. Megállapítja, hogy Douglas egész nyugodtan beállhatna Eisenhower fő tanácsadójának a ha­sonlóképpen Paul D. Hoffman Stevenson fő tanácsadójá­nak. Hangsúlyozza a közgazdasági író, hogy úgy Stevenson, mint Eisenhower az­­adók leszállítását ígérik, “feltéve, hogy a katonai költségvetés leszállítható.” Beismeri, hogy elsősor­ban a korporációs adók leszállítására gondol mindkettő, a kiskeresetűeket sújtó jövedelmi adó leszállítására csak az­tán kerülhet a sor. Az inflációs áremelkedésekkel szemben egyik sem akarja alkalmazni a valódi árellenőrzést, mely az egyetlen hathatós eszköz annak megállapítására, hanem a hitelt és a bankkölcsönt akarják megszorítani és pedig olyan formában, hogy a kamatlábakat fel akarják emelni, hogy az egyszerű ember ne tudja megfizetni azokat , hogy a hitel­vásárlást ez erősen megdrágítsa. Az egészségügyi biztosításról sem Eisenhower, sem Stevenson nem akar hallani. Ez mindkettő számára “szo­cializált orvostudomány”. A polgári jogok biztosítását mind­két jelölt teljesen az egyes államokra akarja bízni, azon a címen, hogy nem szabad túl sok hatalmat összpontosítani a központi kormány kezében. A valóság az, hogy egyik sem akarja az alkotmányos polgári jogok biztosítását s ebben teljesen a déli reakciót követik. Van még egy probléma, mely valamennyi között a leg­főbb. A demokrata és a republikánus jelölt teljesen meg­egyezik ebben a kérdésben is. Mindkettő számára a legfon­tosabb cél a­ háborús törekvés folytatása. Mindkettő békét ígér, miután tudja, hogy az amerikai nép számára a válasz­tásban a béke kérdése lesz a legfontosabb. A béke azonban mindkettő számára tisztán propaganda kampányeszköz az egymástól elválaszthatatlan­ háborús és reakciós törekvések elrejtésére. Természetesen ez az utóbbi kérdés tilalmas a Wall Street közgazdász számára s azzal egyáltalán nem foglalkozik. Az amerikai nép azonban legkönnyebben ezen kérdés segítségével ismerheti fel a valóságot. Mint a prog­resszív párt programjának mindjárt bevezetésében hangoz­tatta: Ha valaki békét akar, könnyen fel lehet ismerni. Csupán ezt a kérdést kell feltenni számára: akarja-e a ko­reai háború azonnali befejezését? Hajlandó-e kiállni, hogy ez megtörténjen? Nincs semmi kétség, hogy Eisenhower és Stevenson egyformán kertelő választ adnának az eléjük adott ilyen kérdésre. MAGYAR JÖVŐ — HUNGARIAN DAILY JOURNAL July 30, 1952 A harmadik besúgó-tanú keresztkérdések alatt NEW YORK.­­ A Smith­­törvény alapján vád alá he­­­lyezett 15 kommunista vezető­ tárgyalásán Dimock bíró, az ügyész tiltakozása ellenére el­ i­s rendelte, hogy a védelemnek mutassák be azokat a jelenté­seket, melyeket Harvey Ma­­tusow, a harmadik hivatásos besúgó-tanú 1950 februárjá­ban küldött az FBI-nak. A jelentésekből, melyeknek be­mutatását a védelem követel­te, kiderült, hogy Matusov sohasem számolt be jelentésé­ben olyan nyilatkozatról, me­lyeket állítólag vádlottak tet­tek s melyekben a kormány erőszakos megdöntését han­goztatták volna. Ugyancsak kiderült, hogy Matusov soha nem tett jelentést egy beszéd­ről, melyet — mint a tanú székében hangoztatta, — állí­tólag Petis Perry az egyik vádlott tett volna, azt han­goztatva abban, hogy a dé­len külön “néger államot kell felállítani” erőszakkal. A védők keresztkérdéseire a tanú olyan válaszokat adott, hogy azok teljesen megingat­ták szavahihetőségét. A vé­gén Dimock bíró kénytelen volt kijelenteni: elvárja, hogy az ügyész a tárgyalás végén bizonyítsa, hogy min­den egyes vádlott részt vett a “tömeges összeesküvésben”. A vád az, hogy a 15 a kor­mány erőszakos megdöntésé­nek tanítására szövetkezett. Matusov azt hangoztatta tanúvallomásában, hogy Ar­nold Johnson vádlott 1948 de­cemberében elrendelte, hogy a Középnyugaton fiatal gyá­ri munkásokat kell toborozni a pártba, hogy a Szovjetunió­val való háború esetén “em­bereink legyenek az üzemek­ben.” Kiderült, hogy az FBI- hoz küldött jelentésben egy szó sem volt erről a vádról. Kiderült az is, hogy Matusov eskü alatt egész más vallo­mást adott az Amerika-elle­­nes tevékenységeket kutató bizottság kihallgatásán, mint amit a tárgyaláson hangozta­tott. Ugyancsak kiderült, hogy a tanú, még mielőtt be­súgóvá lett, nyomtatásban megjelent, lopott írásokat kö­zölt le saját neve alatt. Matuson igyekezett kerülő válaszokat adni a keresztkér­­désekre, azonban McTernan védő megcáfolhatatlanul rá­bizonyította hazugságait. A munkásnők kizsákmányolása A haladó szellemű vezetés alatt álló UE, a villamossági munkások fügetlen szakszer­vezete kiadott egy 38 oldalas röpiratot, melyben pontos számadatokkal kimutatja, hogy mint használják ki és mint károsítják meg az ipari­­üzemekben dolgozó női mun­kásokat. Az UE,­ mely az ösz­­szes szakszervezetek között vezető szerepet visz a harc­ban, hogy a női munkások a férfiakkal egyenlő elbánás­ban részesüljenek, az adatok és tények egész halmazát so­rolja fel a röpiratban. Kiderül abból, hogy az iparban dolgozó női munká­sok évi keresete átlagosan évi 1,285 dollárral kevesebb, mint a férfiaké. Ha tekintet­be vesszük, hogy az ország gyáraiban 4,171,000 nő dol­gozik, akkor kitűnik, hogy a női munkásokon megtakarí­tott bérek 5,4 bilió dollár ext­ra profitot biztosítanak a n­­gyipar­osok számára. A női munkások nemcsak kevesebb munkabért kapnak ugyanazon a munkáért mint a férfiak, hanem a nők szá­mára fizetet alacsonyabb bért egyenesen úgy állapítják meg és arra a célra használ­ják fel, hogy azáltal leszo­rítsák, az öszes munkabére­ket. Vannak bizonyos munkák, melyek csupán nőket végezte­­tetnek s melyeket „női mun­kának” neveznek. Ezeken a munkákon külön elsőbségi listát állítanak fel a n­ők számára s nemcsak a béreket tartják alacsonyan, de ugyan­akkor az elkülönítéssel egye­netlenséget igyekeznek kel­teni a szakszervezetekben. Elképesztő számadatok bi­zonyítják azt a borzalmas ki­zsákmányolást, melyben a néger munkásnőket részesí­tik. Az amerikai népszámlá­lásban 451 munkaosztályozás szerepel. A női munkások há­romnegyed része a 23 legala­­csonyabb fizetésű osztályban szerepel, de a néger munkás­nők négyötöd része az 5 leg­alacsonyabb fizetésű kategó­riában. Az átlagos néger munkásnő heti keresete egy­­hatod része az átlagos fehér munkás keresetének. Az amerikai iparban elfo­gadott valami az, hogy a női munkások alacsonyabb bére­ket kapnak. Előfordul az is, mint a Westinghouse társa­ság egyik gyárában, hogy­ a termelést végző összes mun­kások nők s csupán az üzem­fenntartó munkások férfiak. Még az ilyen esetben is, az átlagos férfi segédmunkás kezdeti órabére $1.42 s a termelést végző női munká­sok legmagasabb órabére $. 1.44. A gyár munkásainak 75 százaléka nő s ezek átlagos bére, — noha ők végzik a ter­melést, — kisebb mint­ az üzemet fenntartó munkások átlagos bére. Az UE, mely teljes egyen­jogúságot követel a női munkások számára, program­jában követeli, hogy ugyan­azon bérrendszert alkalmaz­zák a női munkásokkal szem­ben is, amit a férfiakkal szemben. Követeli, hogy nyissák meg az összes mun­kahelyeket úgy férfiak, mint a nők számára egyenlő bé­rekkel, s hogy szüntessenek meg minden megkülönbözte­tést a nőkel szemben. Ugyanakkor­­ követeli, a szakszervezet, hogy a tár­saságok egyaránt gondoskod­janak úgy a női, mint a fér­fi munkások egészségi köve­telményeiről és a biztonsági berendezésekről. Szüntessék meg­­a kettős elsőbbségi lis­tát, mely elsőbséget ad a férfi munkásoknak egyes esetekben, más esetekben a nőknek. Ugyanakkor követe­li az UE, hogy a férjezett nők, akiknek családja van, olyan munkabeosztást kapja­nak, mely leginkább megfe­lel körülményeiknek. Követe­li a szakszervezet a faji meg­különböztetés megszüntetését s a gyermekekről való gon­doskodást, míg anyáik mun­kában vannak. A röpirat, melyet az UE kiadott, vonatkozik minden szakszervezetre s az első, ko­moly lépés abban a harcban, melynek célja, hogy a női munkások egyenjogúságot kapjanak úgy az üzemekben, mint azokon kívül, a szak­­szervezetben. KÜLPOLITIKAI SZEMLE A jugoszláv nép növekvő ellenállása Néhány nappal ezelőtt gö­rög képviselők csoportja járt Belgrádban. Rövidesen török képviselők érkeznek Jugosz­lávia fővárosába. Mindezek a látogatások wall streeti impe­rialisták által sürgetett bal­káni katonai egyezmény meggyorsítására i­r­á­nyul­nak. Washingtonból nemcsak azért sürgetik a jugoszláv-gö­­rög-török katonai együttmű­ködés kiépítését, mert az amerikai imperialisták bal­káni katonai tömbbel szeret­nének rendelkezni, hanem azért is, mert az új katonai szövetségen keresztül na­gyobb biztosítékokat akarnak szerezni az egyes országok­ban mutatkozó élenállási moz­galmak letörésére. A New York Times nemrég elárulta: szeretnének­­a jugoszláv-gö­­rög-török ka­tonai megállapo­dásba olyan pontot beiktatni, amelynek értelmében az egyes balkáni országok had­erői jogot kapnának arra, hogy “szükség esetén” más balkáni országok területét is felhasználhassák felvonulási útvonalnak. Tehát arra gon­dol, hogy "szükség esetén” görög és­ török erőket állít sorompóba a felszabadulásá­ért küzdő jugoszláv néppel szemben, vagy jugoszláv és török seregeket mozgósít a görög szabadságharcosok le­törésére. Trumanék egyéb­ként a nyugateurópai orszá­gok katonai egyezményeivel kapcsolatban is kierőszakol­tak olyan szakaszt, amely le­hetővé teszi, hogy a külön­böző országok haderői más országokban “vendégszerepel­hessenek”. A francia parla­mentben töb ízben szóba ke­rült, hogy Trumanék a fran­cia vagy olasz nép független­ségi küzdelme esetén a nyu­­gatné­metországi SS-legénye­­ket akarják Franciaország és Olaszország földjére vinni. A jugoszláviai elégedetlen­ség ma már­­ a nyugati polgári lapok híradásai sze­rint is — olyan fokra emel­kedett, amely érthetővé teszi az imperialisták nyugtalan­ságát. Amerikai, angol és francia újságok az utolsó he­tekben gyakran közöltek cik-­­keket és híreket a jugoszlá­viai sztrájkokról, szabotázs­cselekményekről és más ellen­állási megnyilvánulásokról. A Ne­w York Herald Tribune, a Le Monde és a Neue Zürcher Zeitung beszámolt a trepcsai bányában, a Sztora kohászati üzemben, a maribori vagon­­javító műhelyben és a szer­á­biai fafeldolgozó vállalatok­nál lezajlott sztrájkokról. Bi­zonyos időpontokban tízezer és tízezer munkás sztrájkolt a Titofasiszta Jugoszlávia egyes vidékein. A belgrádi Sznaga­­ szvetloszti vllamos központban a forradalmi ér­­zetű munkások úgy megron­gálták a gépeket, hogy a bel­grádi iparvállalatok nagy része 15 napig áram nélkül maradt. A New York Times két héttel ezelőtt cikket kö­zölt arról, hogy “a jugoszláv dolgozó parasztság élesen szembeszáll a Tito-rendszer­­rel és ez a szembenállás nagyban hozájárul a jugosz­láviai gabonatermelés állandó csökkentéséhez.” A jugoszlá­viai nép ellenállását mutatja az is, hogy az utolsó 10-12 hónapban nem kevesebb, mint félmilió tag lépett ki, a munkások érdekeit eláruló Tito-féle szakszervezetekből. A jugoszláv munkásosztály és vele együtt az egész ju­goszláv nép teljes erővel megindította a harcot, hogy a Tito-fasiszták által bűnös irányba taszított Jugoszlá­viát visszavezesse a béke, a demokrácia és a szocializmus táborába. — ■1 — ■ .­ Kereskedelmet követelnek a Kelettel LONDON. — Az ország két nagy szakszervezete bejelentette, hogy az angol szakszervezeteit szeptember évi értekezletén ja­vaslatot terjesztenek be, mely­ben fokozottabb kereskedelmet követelnek Anglia, a Szovjetunió és a népi demokráciák között. A 700,000 tagot számláló angol bá­nyászszervezet és a 400,000 ta­gú vasúti munkások szakszerve­­­­zete máris elkészített ilyen ja­vaslatot. Mindkét szakszervezet teljesen szabad kereskedelmet javasol minden országgal, tekin­tet nélkül azok politikai rend­szerére. MAGYAR JÖVŐt Hungarian Daily Journal *ubHshed daily except Saturday, Sunday, Monday and certain legal holidays by the langarian Daily Journal Association, Inc., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. telephone ALgtmquin 4-0397. Editor: Zoltán Deák, Manager: Alex Rosner '•ubecriptkw rat«: USA, Canada $8, one year, $5 half year, $3 three mo. ■— New . York City $10 one year, $6 half year, $4 three mo. Everywhere eiae: $12 one year, $7 half year, $4 three mo.

Next