Magyar Katonai Közlöny, 1913 (6. évfolyam)
A balkáni háború
58 A balkáni háborút akartak alakítani, melyet vagy Drinápolynál vagy Csataldzsánál alkalmazhatnának. Az október és november havában behívott 1913. és 1914-iki újoncévfolyam, kb. 60.000 ember, a hiányok pótlására a bolgár hadseregekhez beérkezett. (A bolgárok a hadjárat alatt idáig kb. 75.000 embert veszítettek.) A Szkutari körüli események az egész hadjárat alatt a fegyverszünetig. A) A hadszíntér általános jellege. A hadszíntérnek általában karsztjellege van, különösen erősen a magaslatokon. A síkságok a Szkutari tó mellett Podgoricától délre karsztnélküliek, Szkutaritól északra mérsékelten vannak elkarsztosodva, a Liceni Hollt tóág melletti síkság pedig el van posványosodva és épen úgy, mint az alsó Bojana melletti terület, ki van téve áradásoknak. A vízfolyások mind tarpatakok, kivéve a Bojanát, melyen lapos tengeri hajók is közlekedhetnek. Lakosság : Montenegró lakossága majdnem mind orthodox szerb, csak Podgorica körül laknak nagyobb számban mohamedán vallásúak. Török részen római katholikus albán törzsek laknak — a maliszoroki — ezek között legnépesebb (25.000) a mirditák törzse. Éghajlat: a tengerparton tengeri, erős tavaszi esőzésekkel és hirtelen beköszöntő hidegekkel és hóeséssel a bóra következtében. Az egész hadszíntér majd mindenütt járható, de szűkölködik utakban és segélyforrásokban. A Zeta a legtermékenyebb része. B) Erőviszonyok. (Lásd 2. melléklet 1. vázlat és a decemberi füzet hadrendjeit.) Október 8-án a montenegróiak következőképpen csoportosultak : a) Szkutari ellen : Danilo trónörökös csoportja: II., III. hadosztály, 4—8. dandár, 13.000 ember és 4 db. 12 cm.-es ágyú Podgorica körül, a tótól északra való előnyomulásra. Hegylakók.