Magyar Katonai Közlöny, 1922 (10. évfolyam)
A géppuskák alkalmazása támadásnál. Írta: Orosz Béla
345 KÖNYVISMERTETÉS Az yperni, lodzi és limanovai csaták után úgy a nyugaton, mint a keleten megkezdődött állásharcok alapelveit behatóan kifejti. Az állásharcok előnyeit és hátrányait mérlegelve, képet nyújt azok idejének mikénti helyes kihasználásáról. E hely a gáznak harceszközzé való fejlesztésével is foglalkozik. A Balkánállamok katonai és politikai szerepét értékelve kiemeli azt, hogy a német hadvezetőség már kezdettől fogva azon volt, hogy ezeket az államokat a központi hatalmak ügyének megnyerje és elsősorban is Törökországot tegye szövetségesévé, hogy Oroszországot a Dardanellák lezárása által elszigetelhesse. Behatóan mérlegeli a török hadseregnek működési lehetőségeit Európában és Ázsiában, nevezetesen a Gallipoli félszigetnek az antant részéről történt kiürítése utáni időre vonatkozólag. Bulgáriára vonatkozólag felemlíti annak csatlakozását a központi hatalmakhoz és az utóbbiaknak ugyanakkor Bulgáriával szemben vállalt kötelezettségeit. A bolgár hadsereg működését a Szerbia elleni offenzíva keretében méltatja. Szerbiát illetőleg megindokolja mindenekelőtt, hogy miért nem támadhattuk meg azt már 1915 elején, hogy az azzal szemben lekötött erőinket felszabadítsuk, majd pedig áttér a Szerbia ellen megindított offenzíva hadműveleti tervének mérlegelésére. Behatóan foglalkozik az osztrák-magyar—német—bolgár hadseregek hadműveleti összejátszásával, nevezetesen azzal, hogy a német legfelsőbb vezetés mikor és mennyiben volt befolyással az offenzíva menetére. Megindokolja végül, hogy miért kellett egyrészt a görög határ elérésekor offenzívánkat beszüntetnünk, másrészt egy Szaloniki ellen irányuló újabb offenzívától elállanunk. Megállapítja hogy a szerb hadjárat kezdettől fogva végig csak mellékhadműveletnek volt tekinthető, hogy a világháború eldöntését a Balkánon sohasem kereshettük. A Montenegró és Albánia ellen lefolyt hadműveleteket csak röviden említi meg. Romániára vonatkozólag kifejti, hogy miért nem támadhattuk meg azt már 1915 ősszével, majd pedig ismerteti a Románia ellen megindított offenzíva tervét és annak előkészítését. A végrehajtást illetőleg azonban nem nyilatkozik, miután ez már utódja, Hindenburg vezérkari főnöksége idejébe esett. Végül felemlítendő még álláspontja a lengyel kérdéssel, illetve «Lengyelországnak az orosz iga alól való felszabadításával» szemben, amennyiben ráutal arra, hogy ennek a kérdésnek időelőtti felkarolásával és különösen a lengyel hadsereg felállíthatásába vetett reményekkel szemben mindenkor csak aggályai lehettek. Olaszország szerepét illetőleg lerögzíti, hogy az olaszok hadüzenete semmikép sem okozhatott számunkra nézve meglepetést, majd pedig megindokolja, hogy miért nem támadhattuk meg őket rögtön a hadüzenet után. Művében a tengeri haderők szereplésével is foglalkozik, nevezetesen azzal a kérdéssel, hogy miért nem támogathatták azok a szárazföldi had-